Palágykomoróc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Palágy szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search
Palágykomoróc (Паладь Комарівці)
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Ungvári járás
Rang falu
Irányítószám 89431
Népesség
Teljes népesség 834 fő (2001) +/-
Népsűrűség 410,84 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 2,03 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Palágykomoróc (Ukrajna)
Palágykomoróc
Palágykomoróc
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 31′ 28″, k. h. 22° 10′ 32″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 28″, k. h. 22° 10′ 32″


Palágykomoróc (ukránul Паладь Комарівці (Palagy Komarivci / Palad' Komarivtsi), 1995-ig Комарівці (Komarivci / Komarivtsi), oroszul Комаровци (Komarovci)): falu Ukrajnában Kárpátalján Ungvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Ungvártól 16 km-re délnyugatra fekszik. Közös falusi tanácsa van Kisszelmenccel.[1]

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevének első része személynévi erededű, ez a Pál személynév – d helynévképzős változatából származik. Második része a szláv komár (= szúnyog) főnévből való.

Története[szerkesztés]

Nevét 1325-ben Polad néven említik először. A 13. században az Aba nemzetség Amadé ágából származó Finta nádor kapta királyi adományként a falut.

1436-ban a Palágyiak lettek a helység kizárólagos birtokosai. Majd a család férfi ágának kihalta után a birtok egy része a kincstárra szált, míg másik része a Bercsényi családé lett Répássy Mária révén, aki a Palágyi család utolsó tagjának özvegye volt.

A mai település középkori Palágy és a mellette levő Komoróc egyesítéséből keletkezett. A 19. században a falu egy része Butler János gróf birtoka volt, aki a templom sírboltjában nyugszik. Itt játszódnak Mikszáth: Különös házasság c. regényének egyes részletei. 1910-ben 342, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 927 lakosából 747 (80%) a magyar. A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott.

Látnivalók[szerkesztés]

A falu közepén emelkedő dombon álló református templomot a 13. században a birtokos Palágyi család építtette Szent Mihály tiszteletére. A 15. században gótikus stílusban bővítették. 1575 óta a református egyházé, 1617, 1650, 1729, 1791 és 1895-ben renoválták.

Források[szerkesztés]