Eszeny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Eszeny (Есень)
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Ungvári
Rang falu
Alapítás éve 1270
Irányítószám 89461
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Terület 0,032 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Eszeny (Ukrajna)
Eszeny
Eszeny
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 23′ 34″, k. h. 22° 16′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 34″, k. h. 22° 16′ 23″

Eszeny (ukránul Есень (Eszeny / Esen'), korábban Яворове (Javorove / Yavorove)): falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban, közvetlenül a magyar-ukrán határ mellett.

Földrajz[szerkesztés]

Munkácstól 35 km-re nyugatra, Ungvártól 25 km-re délre a Tisza jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. Az Ungvári járás délnyugati részén terül el. Északon határos Csappal, keleten Tiszaújfaluval, délen Szalókával, nyugaton pedig az államhatárral. A község a Kárpátaljai-alföld délnyugati részén terül el, a Tisza jobb partjának hordalékos teraszain.

Eszeny a peripannon törészónán fekszik, ami határt képez a Pannon-medence és a Kárpátaljai-síkság között. Prealpi aljzat komplexumát variszkuszi eredetű gránitoidák alkotják. Erre mezozoos mészkövek települtek több száz méter vastagságban, e képződmények az alpi tektonofázis hatására mélybe zökkentek. A mai felszínt a Tisza alakította ki (ID. BAKURA SÁNDOR, 1991).

A Kárpátok északkeleti-délnyugati csapású keresztirányú völgyei a pliocénben kezdtek kialakulni. Így ez időtől számítható Eszeny környékének feltöltődése is, mivel a Tisza allúviumán fekszik. Uralkodó formák a folyóhátak és a kisebb teraszok.

A község területén többféle talajtípust figyelhetünk meg. A Tisza mentén a folyó gyakori áradása következtében alluviális talaj alakult ki. A községhez tartozó területek nagy részén réti-mocsári talaj található. Viszonylag magas a talajok humusztartalma (ID. BAKURA SÁNDOR, 1991).

Vízrajz[szerkesztés]

Nyugaton a község a Tiszával határos, északon pedig a Szernye-csatornával, amely Eszenynél torkollik a Tiszába. A községtől kb. 8–9 km-re folyik a Latorca.

Éghajlat[szerkesztés]

A község az éghajlati viszonyokat illetően a mérsékelt éghajlati öv atlanti-kontinentális éghajlati területének délnyugati alegységéhez tartozik. Télen itt túlsúlyban vannak azok az éghajlati jellemzők, amelyeket a sarki front ciklonjai idéznek elő. Ezek a légtömegek délről nyugat felé áramlanak és a község fölé érve erősen lehűlnek, de mégis észrevehetően csökken itt a téli hatás. Nyáron a légtömegek áramlása az Azovi-anticiklon és a magas nyomású területek hatásának van alárendelve. A tavaszi évszak általában február utolsó harmadában köszönt be, de ez még nem a végleges tavasz. Ugyanis gyakoriak a lehűlések: éjjelenként még áprilisban és májusban is előfordulnak talaj menti fagyok. Az ősz októbertől kezdődik és néha decemberig is eltart. Egyes években még a december is enyhe, viszonylag meleg. Az évi középhőmérséklet 9,7 °C, a csapadék 665 mm, a levegő páratartalma átlagosan 67%-os (F. D. ZASZTAVNIJ, 2004).

Élővilág[szerkesztés]

Valamikor a község területe az erdőssztyeppes övezethez tartozott, ahol sztyeppes térségek váltakoztak lomblevelű ligeterdőkkel, de ezeket az erdőket mára már kiirtották, csak a Szernye-csatorna jobb partján maradt meg egy kisebb, pár hektáros erdőfolt, amelyet többségében tölgy alkot. A folyók mentén csipkebogyó, akác, fűz, nyárfa honos. A legelőkön néhol megmaradt a sztyeppes fűtakaró. Sok a rágcsáló: az egér, a patkány, a hörcsög és a nyest. Néha a ragadozók közül rókával is találkozhatunk. A vadnyulak száma évről évre jelentősen ingadozik (P. O. MASZLJAK, P. H. SISCSENKO, 2000).

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a magyar Esze személynévből ered.

A „Mic bán legenda” a következőképpen meséli el: „Történetünk egyik legnépszerűbb és egészen folklorisztikussá vált mendemondája a Mic bán család története. Szamosközy István és Alvinczy Péter jegyezte föl a hagyományt, mely szerint a XIII. század elején élt egy Mic bán, másként Simon nevű magyar úr, kinek felesége legyalázott, és elűzött egy koldusasszonyt, a miért három iker gyermek anyja. Bujaság jelének ítélte ezt a bő áldást. Isten ezért azzal büntette meg Mic bánnét, hogy egy év múlva hét fia született egyszerre. Szégyenében hat gyermekét egy vén asszonyra bízta, hogy veszsze el őket. A férj azonban fölfedezte a dolgot, a hat fiút titkon fölnevelte s mint felnőtt ifjakat vitte anyjuk elé. A néplegenda nevekkel nem igen törődik, de a tudományos szintű följegyzés megőrizte ama családok nevét is, a melyeknek a hét Mic bán-fiú lett az ősatyja; ezek a Csapy, Bocskay, Szürthey, Soós, Ráskay, 'Eszeny'i és Kövesdy családok.[1]

Történelem[szerkesztés]

1270-ben Ezen, 1414-ben Kysezen néven nevezik. Már az Árpád-korban lakott hely.

A hagyomány szerint a tatárjárás után egy sánccal övezett erődítmény épült itt, amely valószínűleg 1676 után pusztult el. 1358-ban a Baksa-nemzetségbeli Simon pálos kolostort alapított itt.

1411-ben a Csapi család volt birtokosa.

A pálosokat a 17. században az új református hitű birtokos Csapy Ferenc űzte el.

Református temploma a kolostor anyagából épült 1794-ben, tornya 1812-ben készült el. 1815-ben és 1904-ben felújították. 1910-ben 2013, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szabolcs vármegye Tiszai járásához tartozott. Ma 1789 lakosának 92%-a magyar.

Közlekedés[szerkesztés]

A települést érinti a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tóth Béla: Mendemondák (A világtörténet furcsaságai). (Hozzáférés: 2011. szeptember 14.)

Források[szerkesztés]

  • Borovszky Samu: Szabolcs vármegye
  • Ukrajna Oktatásügyi és Tudományos Minisztériuma

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
Matematika és Természettudományi Tanszék
Bakura Sándor, III. évfolyamos, földrajz szakos hallgató
Eszeny komplex társadalom- és gazdaságföldrajzi jellemzése
Évfolyammunka
Témavezető: Fodor Gyula, főiskolai tanár
Beregszász – 2006

  • ID. BAKURA SÁNDOR, 1991, Az Avangard kolhoz földrajzi- és gazdaságföldrajzi jellemzése. diplomamunka, Luck.
  • BOTLIK JÓZSEFDUPKA GYÖRGY, 1991, Ez hát a hon. Patent Könyvkiadó Vállalat, Ungvár.
  • BOTLIK JÓZSEF – DUPKA GYÖRGY, 1993, Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest.
  • KOVÁCS SÁNDOR – BAKURA SÁNDOR, 1996, Kirándulások a Kárpátok alján és bércein. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest.
  • KOVÁCS SÁNDOR, 1999, Kárpátaljai útravaló. Püspöki Kiadó, Budapest.
  • P. O. MASZLJAK, P. H. SISCSENKO, 2000, Ukrajna földrajza: Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit Kiadó, Lviv.
  • F. D. ZASZTAVNIJ, 2004, Ukrajna természeti földrajza: Tankönyv az általános oktatási rendszerű középiskolák 8. osztálya számára. „Szvit”, Lviv.
  • A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X