Kemecse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kemecse
Kemecse címere
Kemecse címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Kemecsei
Jogállás város
járásszékhely
Polgármester Lipők Sándor Zoltán (Fidesz)[1]
Irányítószám 4501
Körzethívószám 42
Népesség
Teljes népesség 4815 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 123,55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 166 m
Terület 38,94 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kemecse (Magyarország)
Kemecse
Kemecse
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 04′ 06″, k. h. 21° 48′ 05″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 06″, k. h. 21° 48′ 05″
Kemecse (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Kemecse
Kemecse
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Kemecse weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kemecse témájú médiaállományokat.

Kemecse város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Kemecsei járás központja.

Fekvése[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nyugati részén, a Rétközben fekvő település. Nagyhalász 9 km, Vasmegyer 6,5 km, Nyírtura 7,5 km, Nyírpazony 10,5 km, Nyírbogdány 5 km távolságra található.

Vonattal elérhető a Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonalon.

Kemecse a 17 települést magába foglaló Ibrány-Nagyhalászi kistérség legnagyobb múlttal rendelkező, harmadik legnagyobb lakosságszámú, egyik legdinamikusabban fejlődő települése.

Város bemutatása[szerkesztés]

Kemecse nevét 1222-ben a Váradi Regestrum-ban említik először, amikor egy idevaló Farkas nevű lakója van említve. Nevét ekkor Kemesa alakban írták.

1290-ben kemecsei Farkas – magnélküli elhunyta miatt – Kemecse nevű földjét IV. László király a Balog-Semjén nemzetség-hez tartozó Mihály fiainak, nagysemjéni Ivánnak és Pálnak adományozta.

14. században a nagysemjéni Kállay család birtoka.

14. század közepén a Kállayak leányági leszármazottjának Mihály -nak, a Kemecsei család későbbi megalapítójának birtoka. Az 1300-as évek közepétől az 1600-as évek közepéig fő birtokosa a Kemecsei család. 1647-ben a Kemecsei család tagjai megosztoztak birtokaikon, de a 18. században a Kemecsei család kihalt.

1772-től királyi adományként és nőági örökség címén a birtokon több kisnemes – köztük a Megyery család is – osztozott. Főbb birtokosai ekkor Niczky József és Csepei Zoltán és Pál voltak.

1870-ben a falunak már 2202 lakosa volt, majd 1910-ben már 3353 lakost számoltak össze a településen.

Az addig nagyközség státusú település 2005. július 1-jei hatállyal várossá vált.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református templom – késő barokk stílusban épült 1809-ben, tornyát 1820 és 1830 között építették.
  • Római katolikus templom – 1821-ben épült késő barokk stílusban, tornyát 1895-ben építették.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Infrastruktúra[szerkesztés]

A város megközelíthetősége kiváló, Nyíregyháza mellett fontos közlekedési csomópont.

Ipar[szerkesztés]

  • Farm Tej Kft.
  • GEV Telep
  • Szabolcsi Halászati Kft.

Kemecse gazdaságának meghatározó tényezői az egykori állami mintagazdaság szakmai értékeire alapozó, jórészt mezőgazdasági tevékenységet folytató vállalkozások. A település középtávú tervei között szerepel egy agrár-ipari park kialakítása.

Emellett kimagasló arányt képvisel a település gazdaságában a szolgáltató szektor (57,6%), mely a városiasság egyik fő jellemzője. A településen a munkanélküliségi ráta jelenleg[mikor?] 10,2%, mely csupán kis mértékben haladja meg a megyei értéket (9,64%). A város gazdasági vonzerejét jelzi, hogy a környező településekről közel 150 munkavállaló jár Kemecsére dolgozni.

Szolgáltatások[szerkesztés]

Kemecse működő vállalkozásainak száma 213. A vállalkozói, kereskedelmi és vendéglátó üzemei színvonalas ellátás biztosításával növelik a város vonzerejét. A település kereskedelmi, szolgáltató központ szerepét igazolja a működő 76 kiskereskedelmi üzlet szakválasztéka és helyi piacának élénk élete.

Híres emberek[szerkesztés]

Demográfia[szerkesztés]

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kemecse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]