Vadászat és gyűjtögetés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A vadászat és gyűjtögetés az állatvilágból kiemelkedő, ősközösségben élő ember ősi életformája, a primitív társadalmak „gazdasági rendszere”, létalapja. Ezen embercsoportok tagjai élelmüket ehető növények gyűjtögetésével és vadállatok, madarak és halak elejtésével szerezték meg, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a mindenevő állatok is teszik. A vadászó-gyűjtögető társadalmak nem folytathattak letelepedett életmódot, mert egy-egy helyszín csak kivételes esetben biztosíthatott számukra megélhetést hosszabb ideig. A vadászat és gyűjtögetés az emberi történelemben a népsűrűség növekedésével, a rendelkezésre álló források elégtelenné válásával kényszerűen szorult vissza; az érintett területeken megindult a mezőgazdaság kifejlődése. Az erre alkalmas területeken, a természeti népek körében, számos helyen még ma is létezik.

Története[szerkesztés]

A vadászat és gyűjtögetés elterjedtsége 4000 évvel ezelőtt (sárgával jelölve)
A vadászat és gyűjtögetés elterjedtsége különböző korokban

A vadászat és gyűjtögetés alkothatta a létalapját már az emberré váló útján járó Homo erectus létfenntartásának is 1,8 millió évvel ezelőtt, majd a Homo sapiensnek is a megjelenésétől kezdve, az eddigi történelmének 90%-án át. A vadászó-gyűjtögető embercsoportok néhány családból, néhány tucat emberből álló csoportokban éltek, tevékenykedtek és vándoroltak.[1] A létfenntartásnak ez a – jégkorszakokon is átívelő, a trópusoktól a tundrákig, majd az északi-sarkvidékig megjelenő – formája fennmaradt egészen a középső kőkorszak végéig. A népsűrűség növekedésével mintegy 10 000 évvel ezelőtt váltotta azt fel uralkodó gazdálkodási formaként a neolitikus forradalom idején elterjedő földművelés. Ahol a források bőségesek voltak az adott életmód mellett a létfenntartáshoz, ott nem következett be érdemleges fejlődés.

Karl Marx álláspontja szerint:[2][3]

a túlságosan tékozló természet az embert úgy vezeti kezénél fogva, mint a gyermeket a járószalag. Az ilyen természet az ember saját fejlődését nem teszi szükségszerűséggé. A tőke szülőhazája nem a trópusi éghajlat túlburjánzó növényzetével, hanem, a mérsékelt égöv.
– Karl Marx

Jellegzetességei[szerkesztés]

A zsákmányolás fajtái[szerkesztés]

A vadászó-gyűjtögető gazdálkodás alapvető jellegzetessége az adott természeti erőforrásokhoz való alkalmazkodás, ezért rendkívül sokféle lehet és beleértendő a kezdetleges eszközökkel folytatott halfogás rengeteg változata is. A korai paleolitikumban az emberré válás folyamata a kelet-afrikai erdős szavannákon zajlott.[4] Lewis Binford kutatásai szerint az ehető növények, magok, gyümölcsök gyűjtögetése mellett még nem a vadászat, hanem inkább a más ragadozók által elejtett vagy elhullott állatok tetemeinek „hasznosítása” volt a jellemző.[5][6]

A vadászatnak egy sajátos, a szanok (busmanok) által ma is gyakorolt fajtája a kitartó üldözés (angolul persistance hunting, németül Hetzjagd), amikor a vadászok a náluk rövid távon sokkal gyorsabb vadat kitartó, sok órán át tartó üldözéssel kimerítik, amíg az nem menekül tovább és a magukkal vitt könnyű lándzsával elejthető.

Vándorlás vagy letelepedés[szerkesztés]

A vadászó-gyűjtögető népesség túlnyomórészt vándorló életmódot folytatott. Csak ideiglenes, könnyen felállítható lakóhelyeket létesítettek. Néhány fontos kivételt jelentenek azok a kultúrák, amelyek az adott helyszínre jellemző zsákmánybőség, elsősorban a halászat lehetőségei miatt letelepedtek. Ilyen volt Lepenski Vir kultúrája a Vaskapu-szorosban a mezolitikum idején, vagy az Oszipovka-kultúra(wd) az Amur alsó folyása mentén a korai neolitikumban, vagy a csumasok(wd) dél-kaliforniai indián törzse a prekolumbiánus korszakban, ami becslések szerint elérhette a 21,6 fő/km²-es népsűrűséget, elsősorban a tengerpart gazdag kagylókínálatának kiaknázásával.[7] Az úgynevezett erdei kertészet(wd) módszere, amkor a trópusi erdőkben a hasznos gyümölcsöket hordozó fákat ápolták, a nem kívánatosakat pedig kivágták, ugyancsak helyben biztosíthatta a megélhetést, de ez már a tudatos növénytermesztés irányába mutatott.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Groeneveld, Emma: Prehistoric Hunter-Gatherer Societies. World History Encyclopedia , 2016. december 9. (Hozzáférés: 2018. április 9.)
  2. Salgó 7. o.
  3. FOL 512. o.
  4. (2016) „Biomes and human distribution during the last ice age”. Global Ecology and Biogeography 25 (5), 563. o. DOI:10.1111/geb.12437.  
  5. (1986) „Human ancestors: Changing views of their behavior”. Journal of Anthropological Archaeology 3, 235–57. o. DOI:10.1016/0278-4165(84)90003-5.  
  6. Mark Collins: The Last rain forests : a world conservation atlas. David Attenborough. (hely nélkül): Oxford University Press. 1990. ISBN 0-19-520836-6  
  7. Pringle, Heather (2015. április 22.). „The Brine Revolution”. Hakai Magazine, Kiadó: Tula Foundation and Hakai Institute. (Hozzáférés ideje: 2019. június 24.)  
  8. The forest-garden farms of Kandy, Sri Lanka, p. 1, a Google Könyvekben

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hunter-gatherer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Hunter-gatherers
A Wikimédia Commons tartalmaz Vadászat és gyűjtögetés témájú médiaállományokat.