Ugrás a tartalomhoz

Vadászat és gyűjtögetés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vadászat és gyűjtögetés az állatvilágból kiemelkedő, ősközösségben élő ember ősi életformája, a primitív társadalmak „gazdasági rendszere”, létalapja. Ezen embercsoportok, az úgynevezett hordák tagjai élelmüket ehető növények gyűjtögetésével és vadállatok, madarak és halak elejtésével szerezték meg, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy a mindenevő állatok is teszik. A vadászó-gyűjtögető társadalmak nem folytathattak letelepedett életmódot, mert egy-egy helyszín csak kivételes esetben biztosíthatott számukra megélhetést hosszabb ideig. A vadászat és gyűjtögetés az emberi történelemben a népsűrűség növekedésével, a rendelkezésre álló források elégtelenné válásával kényszerűen szorult vissza; az érintett területeken megindult a mezőgazdaság kifejlődése. Az erre alkalmas területeken, a természeti népek körében, számos helyen még ma is létezik.

A vadászó-gyűjtögető bajaka pigmeus népcsoport egy tagja. Kongó-medence, 2014.augusztusa.
A vadászó-gyűjtögető bajaka pigmeus népcsoport egy tagja. Kongó-medence, 2014.augusztusa.

A vadászó-gyűjtögető olyan ember, aki egy közösségben vagy egymagában él ősi életmód szerint, amelyben a legtöbb vagy az összes táplálékot gyűjtögetéssel, azaz a helyi természeti környezetben előforduló forrásokból szerzik meg,[1][2] különösen a vadon élő ehető növényeket, de rovarokat, gombákat, mézet, madártojást, és sok más ételt is esznek, ami biztonságosan fogyasztható, vagy vadvadászattal (vadállatok üldözése vagy csapdába ejtése és megölése, beleértve a halfogást is) megszerezhető. Ez a legtöbb mindenevő gerinces körében általános gyakorlat. A vadászó-gyűjtögető társadalmak ellentétben állnak a letelepedett mezőgazdasági társadalmakkal, amelyek elsősorban a növénytermesztésre és a háziasított állatok élelmiszer-előállítására támaszkodnak, bár a két életmód nem teljesen különbözik egymástól.

A vadászat és a gyűjtögetés volt az emberiség eredeti és legtartósabb és legsikeresebb versenyképes alkalmazkodása a természeti világban, amely az emberi történelem ( történelem előtti) időszakának legalább 90 százalékát kiteszi.[3] A mezőgazdaság feltalálását követően a vadászó-gyűjtögető népeket a világ legtöbb részén a földművelő vagy pásztorkodó csoportok kiszorították vagy meghódították.[4] Nyugat-Eurázsiában csak i. e. 40. század körül váltották fel teljesen a gazdálkodó és kohászattal foglalkozó társadalmak a vadászó-gyűjtögető életmódot. Ezek a technológiailag fejlett társadalmak gyorsabban terjeszkedtek a kevésbé erdős területeken, és a sűrűbb erdőkbe szorították a gyűjtögetőket. Csak a középső bronzkori, késő bronzkori és vaskori társadalmak tudták teljesen helyettesíteni a vadászó-gyűjtögető társadalmakat. Bronz- és vaskori társaikkal ellentétben a neolitikus társadalmak nem tudtak megtelepedni a sűrű erdőkben, és a rézkori társadalmak csak korlátozott sikereket értek el.[5]

A legtöbb ember a vadászó-gyűjtögető társadalmakat úgy képzeli el, hogy csakis a férfiak vadásznak, azonban egy tanulmány megállapította, hogy a modern vadászó-gyűjtögető társadalmak 79%-ában nők vadásznak.[6] A tanulmány ellenőrzésére tett kísérlet azonban megállapította, hogy "a többszörös módszertani kudarcok mind ugyanabba az irányba torzítják eredményeiket... elemzésük nem mond ellent a földművelő társadalmakban a nemek szerinti munkamegosztásra vonatkozó bizonyítékoknak".[7] Csak néhány kortárs érintetlen népcsoport életmódja sorolható még vadászó-gyűjtögető társadalmak közé, és sokan kertészettel vagy pásztorkodással egészítik ki gyűjtögetési tevékenységüket.[8][9]

Története

[szerkesztés]
A szibériai Bajkál régióban élő Mal'ta-Buret nép mamutcsontokból épült lakásokban élt, hasonló volt a helyzet a felső paleolit kori Nyugat-Eurázsiában is.
A szibériai Bajkál régióban élő Mal'ta-Buret nép mamutcsontokból épült lakásokban élt, hasonló volt a helyzet a felső paleolit kori Nyugat-Eurázsiában is.[10]

Régészeti bizonyítékok

[szerkesztés]

A vadászat és gyűjtögetés alkothatta a létalapját már az emberré váló útján járó Homo erectus létfenntartásának is 1,8 millió évvel ezelőtt, majd a Homo sapiensnek is a megjelenésétől kezdve, az eddigi történelmének 90%-án át. A vadászó-gyűjtögető embercsoportok néhány családból, néhány tucat emberből álló hordákban éltek, tevékenykedtek és vándoroltak.[11] A létfenntartásnak ez a – jégkorszakokon is átívelő, a trópusoktól a tundrákig, majd az északi-sarkvidékig megjelenő – formája fennmaradt egészen a középső kőkorszak végéig. A népsűrűség növekedésével mintegy 10 000 évvel ezelőtt váltotta azt fel uralkodó gazdálkodási formaként a neolitikus forradalom idején elterjedő földművelés. Ahol a források bőségesek voltak az adott életmód mellett a létfenntartáshoz, ott nem következett be érdemleges fejlődés.

A vadászat és gyűjtögetés elterjedtsége 4000 évvel ezelőtt (sárgával jelölve)

A késő pleisztocén korban megtörtént a modern ember Afrikán kívüli elterjedése, valamint az összes többi emberi faj kihalása. Az emberek először jutottak el Ausztráliába és Amerikába, egybeesve számos, túlnyomórészt a megafaunába tartozó faj kihalásával.[12] Jelentős kihalások történtek Ausztráliában körülbelül 50 000 évvel ezelőtt, Amerikában pedig körülbelül 15 000 évvel ezelőtt.[13] Az ókori észak-eurázsiaiak a szibériai mamutsztyeppék szélsőséges körülményei között éltek, és mamutok, bölények és gyapjas orrszarvúak vadászatával éltek túl.[14] Amerika benépesülése(wd) akkor kezdődött, amikor a paleolit vadászó-gyűjtögető népek az észak-ázsiai sztyeppékről a Bering-szoroson keresztül átléptek a kontinensre.[15]

Az 1970-es években Lewis Binford azt az elméletet népszerűsítette, hogy a korai emberek dögevéssel, nem pedig vadászattal szereztek táplálékot.[16] Az alsó paleolitikum idején a korai emberek erdőkben éltek, ami lehetővé tette számukra, hogy a dögevés mellett a tenger gyümölcseit, tojást, dióféléket és gyümölcsöket gyűjtsenek. Ahelyett, hogy nagy állatokat öltek volna meg a húsukért, e nézet szerint olyan állatok tetemét használták, amelyeket vagy ragadozók öltek meg, vagy természetes okokból pusztultak el.[17] A tudósok kimutatták, hogy a vadászat és a tetemek dögevésének bizonyítékai a korai emberi társadalmakban az ökológiától függően változnak, beleértve a ragadozók típusait és a környezetet.[18]

Az állóképességi futás elmélete szerint a hosszútávfutás, mint a kitartásos vadászat, egy olyan módszer, amelyet néhány vadászó-gyűjtögető csoport még a modern időkben is gyakorol, ez valószínűleg evolúciós erő, amely bizonyos emberi tulajdonságok fejlődéséhez vezetett. Ez az elmélet nem feltétlenül mond ellent a dögevésnek: mindkét megélhetési stratégia egymás után, felváltva vagy akár egyidejűleg is alkalmazható.

A vadászat és gyűjtögetés elterjedtsége különböző korokban

A középső és a felső paleolit időszak közötti átmenettől kezdve, mintegy 80 000-70 000 évvel ezelőtt, néhány vadászó-gyűjtögető csapat specializálódni kezdett, és kisebb (vagy gyakran nagyobb) vadak vadászatára és nem olyan választékos élelemforrásokra koncentrált. Ez a szakosodás magában foglalta speciális eszközök, például halászhálók, horgok és csontszigonyok létrehozását is.[19] Az ezt követő neolitikus időszakba való átmenetet elsősorban a kialakulóban lévő mezőgazdasági gyakorlatok példátlan fejlődése határozza meg. A mezőgazdaság már 12 000 évvel ezelőtt megjelent a Közel-Keleten, és önállóan is kialakult sok más területen, beleértve Délkelet-Ázsiát, Afrika egyes részeit, Közép-Amerikát és az Andokot.

Az erdei kertészkedést ebben az időszakban a világ különböző részein élelmiszer-termelési rendszerként is használták.

Sok csoport folytatta vadászó-gyűjtögető életmódját, bár számuk folyamatosan csökkent, részben a növekvő mezőgazdasági és pásztorközösségek miatt. Sokan közülük a fejlődő országokban élnek, száraz területeken, vagy trópusi erdőkben. Azokra a területekre, ahol korábban vadászó-gyűjtögető népek éltek, behatoltak – és továbbra is behatolnak – a földművesek települései. A földhasználatért folyó versenyben a vadászó-gyűjtögető társadalmak vagy átvették ezeket a gyakorlatokat, vagy más területekre költöztek. Ezenkívül Jared Diamond a vadon élő élelmiszerek, különösen az állati erőforrások elérhetőségének csökkenését hozta fel érvnek ezen társadalmi életforma csökkenéséért. Észak- és Dél-Amerikában például a legtöbb nagytestű emlősfaj kihalt a pleisztocén kor végére. Jared Diamond szerint ez a túlvadászat miatt történt, amely az egyik magyarázat a negyedidőszaki kihalási eseményre.[20]

A vadászat és gyűjtögetés elterjedtsége 3000 évvel ezelőtt (sárgával jelölve) óvatos becslés szerint.
A vadászat és gyűjtögetés elterjedtsége 3000 évvel ezelőtt (sárgával jelölve) óvatos becslés szerint.

A mezőgazdasági társadalmak számának és méretének növekedésével ezek a népek a vadászó-gyűjtögető népek területeik felé terjeszkedtek. A mezőgazdaság által vezérelt terjeszkedés folyamata az első kormányzati formák kialakulásához vezetett a mezőgazdasági központokban, mint például a termékeny félhold, az ókori India, az ókori Kína, az olmékok, Fekete-Afrika és Kárál városa.

A mezőgazdaságra való támaszkodás eredményeként a kevés kortárs vadászó-gyűjtögető kultúra általában mezőgazdasági használatra alkalmatlan területeken él.

Modern fénykép egy szan vadászról a kalahári-sivatagban. Sok szan még napjainkban is vadászó-gyűjtögető életmódot folytat.
Modern fénykép egy szan vadászról a kalahári-sivatagban. Sok szan még napjainkban is vadászó-gyűjtögető életmódot folytat.

A régészek a vadászó-gyűjtögető csoportok jelenlétének és vándorlásának nyomon követésére a kőeszközöket vizsgálják.[21][22] Az etnobotanika az a kutatási terület, ahol világszerte különböző népek és törzsek tápláléknövényeit dokumentálják.

Jellegzetességei

[szerkesztés]

A zsákmányolás fajtái

[szerkesztés]

A vadászó-gyűjtögető gazdálkodás alapvető jellegzetessége az adott természeti erőforrásokhoz való alkalmazkodás, ezért rendkívül sokféle lehet és beleértendő a kezdetleges eszközökkel folytatott halfogás rengeteg változata is. A korai paleolitikumban az emberré válás folyamata a kelet-afrikai erdős szavannákon zajlott.[23] Lewis Binford kutatásai szerint az ehető növények, magok, gyümölcsök gyűjtögetése mellett még nem a vadászat, hanem inkább a más ragadozók által elejtett vagy elhullott állatok tetemének „hasznosítása” volt a jellemző.[24][25]

A vadászatnak egy sajátos, a szanok által a modern időkben is gyakorolt fajtája a agyonhajszolás(wd) (angolul persistance hunting, németül Hetzjagd), amikor a vadászok a náluk rövid távon sokkal gyorsabb vadat folyamatos, sok órán át tartó üldözéssel kimerítik, amíg az nem menekül tovább és a magukkal vitt könnyű lándzsával elejthető.[26]

Vándorlás vagy letelepedés

[szerkesztés]

A vadászó-gyűjtögető népesség túlnyomórészt vándorló életmódot folytatott, csak ideiglenes, könnyen felállítható lakóhelyeket létesített. Néhány fontos kivételt jelentenek azok a kultúrák, amelyek az adott helyszínre jellemző zsákmánybőség, elsősorban a halászat lehetőségei miatt letelepedtek. Ilyen volt Lepenski Vir kultúrája a Vaskapu-szorosban a mezolitikum idején, vagy az Oszipovka-kultúra(wd) az Amur alsó folyása mentén a korai neolitikumban, vagy a csumasok(wd) dél-kaliforniai indián törzse a prekolumbiánus korszakban, ami becslések szerint elérhette a 21,6 fő/km²-es népsűrűséget, elsősorban a tengerpart gazdag kagylókínálatának kiaknázásával.[27] Az úgynevezett erdei kertészet(wd) módszere, amikor a trópusi erdőkben a hasznos gyümölcsöket hordozó fákat ápolták, a nem kívánatosakat pedig kivágták, ugyancsak helyben biztosíthatta a megélhetést, de ez már a tudatos növénytermesztés irányába mutatott.[28]

Közös jellemzők

[szerkesztés]
Bővebben: Kulturális univerzálé

Élőhely és populáció

[szerkesztés]

A legtöbb modern vadászó-gyűjtögető népcsoport nomád vagy félnomád életmódot folytat, és ideiglenes településeken él. A közösségek ilyen esetekben általában átmeneti építőanyagok felhasználásával építenek menedéket, vagy használhatnak természetes sziklamenedékeket, ha az rendelkezésre áll.

Egyes vadászó-gyűjtögető kultúrák, például a Csendes-óceán északnyugati partvidékének őslakosai és a jokutok különösen gazdag környezetben éltek, amely lehetővé tette számukra, hogy részlegesen, vagy teljesen letelepedett életmódot éljenek. Az állandó települések legkorábbi példái közé tartozik az Osipovka kultúra (14–10,3 ezer évvel ezelőtt),[29] amely halban gazdag környezetben alakult ki, így egész évben ugyanazon a helyen tartózkodhattak.[30] Az egyik őslakos amerikai csoport, a csumasok népsűrűsége volt a legmagasabb az ismert vadászó és gyűjtögető társadalmak közül, becslések szerint területük 55 943 743.2 négyzetméter volt.[31]

Társadalmi és gazdasági felépítés

[szerkesztés]

A vadászó-gyűjtögető népek társadalmaiban általában a központi elv az egyenlőség,[32][33] bár a letelepedett vadászó-gyűjtögető népcsoportok (például Észak-Amerika északnyugati partvidékén és a floridai Calusában) kivételt képeznek ez alól.[34][35][36] A dél-afrikai szanok olyan társadalmi szokások szerint élnek, amelyek helytelenítik a felhalmozást és a tekintélyelvűséget, és ösztönzik a gazdasági egyenlőséget az élelmiszerek és az anyagi javak megosztásával.[37] Karl Marx ezt a társadalmi-gazdasági rendszert primitív kommunizmusként határozta meg:[38][39][40]

a túlságosan tékozló természet az embert úgy vezeti kezénél fogva, mint a gyermeket a járószalag. Az ilyen természet az ember saját fejlődését nem teszi szükségszerűséggé. A tőke szülőhazája nem a trópusi éghajlat túlburjánzó növényzetével, hanem a mérsékelt égöv.
– Karl Marx

A vadászó és gyűjtögető életmód szerint élő népekre jellemző egalitarizmus soha nem teljes, de evolúciós kontextusban szemlélve feltűnő jelenség. Az ember két legközelebbi főemlős rokonának egyike, a csimpánzok egyáltalán nem élnek egyenlőség szerint, csoportjaikban, amelyeket gyakran egy alfahím ural, szogorú rend alakul ki. Olyan nagy a különbség az emberi vadászó-gyűjtögető népek társadalmához képest, hogy a paleoantropológusok széles körben azt a nézetet vallják, hogy az uralommal szembeni ellenállás kulcsfontosságú tényező volt az emberi tudat, nyelv, rokonság és társadalmi szerveződés evolúciós folyamatában.[41][42][43][44]

Amerikai őslakosok bölényekre vadásznak farkasbőrben (George Catlin festménye, 1832–33).
Amerikai őslakosok bölényekre vadásznak farkasbőrben (George Catlin festménye, 1832–33).

A legtöbb antropológus úgy véli, hogy a vadászó-gyűjtögető népeknek nincs állandó vezetője; ehelyett az elvégzendő feladattól függ, hogy ki kezdeményezi a vezetést egy adott időpontban.[45][46][47]

Egy adott törzsön vagy népen belül a vadászó-gyűjtögető csoportokat mind a rokonság, mind az egész hordához való kötődés összetartja.[48] Ezen népek körében a házasság utáni tartózkodás általában matrilokális, legalábbis kezdetben.[49] A fiatal anyák gyermekgondozási támogatást élvezhetnek saját anyjuktól, akik továbbra is a közelben, ugyanabban a táborban élnek.[50] A rokonsági és leszármazási rendszerek viszonylag rugalmasak voltak, bár bizonyíték van arra, hogy a korai társadalmakban a rokonság általában matrilineáris volt.[51]

Egy mbendjele pigmeus vadász elosztja a húst családja számára. Jerome Lewis fényképe.
Egy mbendjele pigmeus vadász elosztja a húst családja számára. Jerome Lewis fényképe.

A hagyományos feltételezés az volt, hogy ezekben a társadalmakban a nők végezték a gyűjtést, míg a férfiak vadásztak a nagyvadakra. Az elmúlt években azonban ezt a feltételezést megkérdőjelezték az új kutatási eredmények. Sok vadászó-gyűjtögető társadalomban a nők apróvadakra vadásztak, sőt egyes esetekben a nagyvadakra irányuló vadászatokban is részt vettek.[52][53] Szemléltető beszámoló Megan Biesele tanulmánya a dél-afrikai Ju/'hoan szan népcsoport tagjairól, "A nők szeretik a húst".[54] Egy 2006-os tanulmány azt vizsgálja, hogy a szexuális munkamegosztás volt az az alapvető szervezeti újítás, amely a Homo sapiens-nek előnyt biztosított a neandervölgyiekkel szemben, lehetővé téve őseink számára, hogy kivándoroljanak Afrikából, és elterjedjenek az egész világon.[55]

Egy 1986-os tanulmány megállapította, hogy a legtöbb vadászó-gyűjtögető népnél csupán szimbolikus a nemek közötti munkamegosztás.[56] Kevés esetben a nők ugyanazt a fajta vadat vadászták, mint a férfiak, néha a férfiakkal közösen. A Namíbiai Ju'/hoanszi nép körében a nők segítenek a férfiaknak a vad felkutatásában.[57] Az ausztráliai Martu törzsben mind a nők, mind a férfiak részt vesznek a vadászatban, de a nemek közötti munkamegosztás eltérő: míg a férfiak hajlandóak nagyobb kockázatot vállalni, hogy nagyobb állatokat, például kengurut vadásszanak le a nagyobb tisztelet reményében, egyfajta „versengő nagyravágyás” formájában, a nők kisebb állatokat, például gyíkokat vadásznak, hogy gyermekeiket etessék, és elősegítsék a más nőkkel való munkakapcsolatokat, inkább a folyamatos élelmiszer-ellátást részesítve előnyben.[58] 2018-ban egy 9000 éves női vadász maradványait, valamint egy eszközkészletet fedeztek fel az andoki Wilamaya Patjxa lelőhelyen, Peru Puno kerületében, a leletek között nyílhegyek is voltak. Egy 2020-as, e felfedezés ihlette tanulmány megállapította, hogy a 27 azonosított, ismert nemű vadász-gyűjtögető temetés közül, akik vadászati eszközökkel együtt voltak eltemetve, 11 nő volt, míg 16 férfi. A bizonytalanságokkal együtt ezek az eredmények arra utalnak, hogy a nagyvad-vadászok 30-50 százaléka nő volt. Egy 2023-as tanulmány, amely az 1800-as évektől napjainkig tartó kortárs vadászó-gyűjtögető társadalmakat vizsgálta, megállapította, hogy ezen társadalmak 79 százalékában a nők is vadásztak. Egy kísérlet ennek a tanulmánynak a hitelesítésére megállapította, hogy „több módszertani hiba is ugyanabba az irányba torzítja az eredményeket... elemzésük nem ellentmond a táplálékszerző társadalmakban a nemek közötti munkamegosztásra vonatkozó bizonyítékok széles körének”.

Andamán vadászokról készült fénykép 1903 körül. A férfiak és a nők együtt vadásznak.
1876-ban megjelent metszet egy őslakos ausztrál táborról.
1876-ban megjelent metszet egy őslakos ausztrál táborról.

Az 1966-os „Man the Hunter” konferencián Richard Borshay Lee és Irven DeVore antropológusok azt állították, hogy az egalitarizmus a nomád vadászó-gyűjtögető társadalmak egyik központi jellemzője, mert a mobilitás megköveteli a lakosság anyagi javainak minimalizálását. Ezért egyetlen tag sem halmozhat fel többletforrásokat. Lee és DeVore további jellemzőként említette a területi határok és a demográfiai összetétel változékonyságát.

Ugyanezen a konferencián Marshall Sahlins előadást tartott „Jegyzetek az eredeti gazdag társadalomról" ("notes on the original affluent society") címmel, amelyben megkérdőjelezte a vadászó-gyűjtögető társadalmak életéről kialakult népszerű képet, miszerint az „magányos, szegény, rút, brutális és rövid”, ahogy Thomas Hobbes 1651-ben megfogalmazta. Sahlins szerint az etnográfiai adatok azt mutatták, hogy "a vadászó-gyűjtögető népek sokkal kevesebbet dolgoztak és több szabadidővel rendelkeztek, mint az ipari társadalom tipikus tagjai, és mégis jól táplálkoztak. „Jólétük” abból fakadt, hogy anyagi értelemben nagyon kevéssel is megelégedtek."[59] Később, 1996-ban, Ross Sackett két különálló metaanalízist végzett, hogy tesztelje Sahlins nézeteit. Az első felmérés 102 időbosztási tanulmányt vizsgált, a második pedig 207 energiafelhasználási tanulmányt elemezett. Sackett megállapította, hogy a gyűjtögető és kertészettel foglalkozó társadalmakban a felnőttek átlagosan napi 6,5 órát dolgoznak, míg a mezőgazdasági és ipari társadalmakban átlagosan napi 8,8 órát.[60] Sahlins elméletét azért kritizálták, mert csak a vadászatra és gyűjtögetésre fordított időt vette figyelembe, míg a tűzifa gyűjtésére, az ételkészítésre stb. fordított időt kihagyta. Más tudósok is azt állítják, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmak nem voltak „jómódúak”, hanem rendkívül magas csecsemőhalandósággal, gyakori betegségekkel és állandó háborúkban szenvedtek.[61][62]

Ainu Iomante szertartás (engesztelés a medve lelkéért). Japán tekercsfestmény, 1870 körül.
Ainu Iomante szertartás (engesztelés a medve lelkéért). Japán tekercsfestmény, 1870 körül.

Michael Guenevere és Hillard Kaplan kutatók becslése szerint a vadászó-gyűjtögetők körülbelül 57%-a éri el a 15 éves kort. A 15 éves kort elérők közül 64% éri meg a 45 éves kort vagy túllépi azt. Ez azt jelenti, hogy a várható élettartam 21 és 37 év között van.[63] Továbbá becslésük szerint a halálesetek 70%-a valamilyen betegségnek, 20%-a erőszaknak vagy balesetnek, 10%-a pedig degeneratív betegségnek tudható be.

Az erőforrások (azaz a vadászatból nyert hús) kölcsönös cseréje és megosztása fontos a vadászó-gyűjtögető társadalmak gazdasági rendszereiben. Ezért ezek a társadalmak úgy írhatók le, mint amelyek "ajándékgazdaságon" alapulnak.

Egy 2010-es tanulmány azzal érvelt, hogy bár a vadászó-gyűjtögető társadalmakban az egyenlőtlenségek szintje alacsonyabb lehet, mint a modern, iparosodott társadalmakban, ez nem jelenti azt, hogy nem létezik egyenlőtlenség. A kutatók becslése szerint a vadászó-gyűjtögető népek átlagos Gini-együtthatója 0,25 volt, ami megegyezik Dánia 2007-es adataival. Ezenkívül a vagyon átadása a nemzedékek között a vadászó-gyűjtögető társadalmakra is jellemző, ami azt jelenti, hogy a "gazdag" egyének a közösségükben nagyobb valószínűséggel vállaltak gyermeket, mint csoportjuk szegényebb tagjai, és a vadászó-gyűjtögető társadalmakban is létezik a társadalmi rétegződés. Így, bár a kutatók egyetértettek abban, hogy a vadászó-gyűjtögető népcsoportok egyenlőbb társadalom szerint élnek, mint a modern társadalmak, a primitív kommunizmus állapotában élő korábbi jellemzésük pontatlan és félrevezető volt.[64]

Ez a tanulmány azonban kizárólag a modern vadászó-gyűjtögető közösségeket vizsgálta, korlátozott betekintést nyújtva a neolitikus forradalom előtt létező társadalmi struktúrák pontos természetébe. Alain Testart és mások azt mondták, hogy az antropológusoknak óvatosnak kell lenniük, amikor a jelenlegi vadászó-gyűjtögető társadalmak kutatásait használják fel a paleolit korszak társadalmainak szerkezetének meghatározására, hangsúlyozva a kultúrák közötti hatásokat, és a fejlődést, amelyen ezek a társadalmak az elmúlt 10 000 évben keresztülmentek.[65]

Étrend

[szerkesztés]
Inuit fókavadászok. 1821 körül készült rajz.
Inuit fókavadászok. 1821 körül készült rajz.

Ahogy az ember távolodik az Egyenlítőtől, a növényi táplálékok jelentősége csökken, míg a vízi táplálék szerepe nő. Hideg és sűrű erdővel borított környezetben az ehető növényi táplálékok és a nagyvadak kevésbé bőségesek, ezért a vadászó-gyűjtögető népek vízi erőforrásokhoz fordulhatnak, hogy ezt kompenzálják. A hideg éghajlaton élő vadászó-gyűjtögető népek inkább tárolt élelmiszerekre támaszkodnak, mint a meleg éghajlaton élők. A vízi erőforrások azonban általában költségesek, csónakokat és halászati technológiát igényelnek, ami megakadályozhatta azok intenzív használatát az őskorban. A tengeri élelmiszerek valószínűleg csak viszonylag nemrég, a késő kőkorszakban Dél-Afrikában és a felső paleolitikum kori Európában kezdtek jelentőssé válni az étrendben.[66]

A zsír fontos szerepet játszik a vadak minőségének értékelésében a vadászó-gyűjtögető népek körében, olyannyira, hogy a sovány állatokat gyakran másodlagos erőforrásnak vagy akár csak éhínségi élelmiszernek tekintik. A túl sok sovány hús fogyasztása káros hatással van az egészségre, például fehérjemérgezést okozhat, és szélsőséges esetekben akár halálhoz is vezethet. Ezenkívül a magas fehérjetartalmú és alacsony más makroelem-tartalmú étrend azt eredményezi, hogy a szervezet a fehérjét energiaként használja fel, ami fehérjehiányhoz vezethet. A sovány hús különösen akkor jelent problémát, amikor az állatoknak zsírlerakódásokat kell metabolizálniuk a szűkös időszakban.[67]

Azokon a területeken, ahol a növényi és halászati erőforrások szűkösek, a vadászó-gyűjtögető népek húst cserélhetnek a növénytermesztéssel foglalkozó népekkel szénhidrátokért. Például a trópusi vadászó-gyűjtögető népeknél fehérjefelesleg lehet, de szénhidráthiány, és fordítva, a trópusi növénytermesztő népeknél szénhidrátfelesleg lehet, de fehérjehiány. Így a cserekereskedelem a legköltséghatékonyabb módja a szénhidrátforrások megszerzésének.[68]

Változatosság

[szerkesztés]
Pumé (szavannai Pumé) házaspár vadászaton a venezuelai llanosban. A férfi íjat, három acélhegyű nyilat és egy kalapot visz magával, amely hasonlít egy jabiru gólya fejére. Álcázásra szolgál, hogy elég közel kerüljön a szarvashoz annak lelövéséhez. A nő egy acélhegyű ásóbotot és egy kosarat visz magával a vadgumók gyűjtésére.
Pumé (szavannai Pumé) házaspár vadászaton a venezuelai llanosban. A férfi íjat, három acélhegyű nyilat és egy kalapot visz magával, amely hasonlít egy jabiru gólya fejére. Álcázásra szolgál, hogy elég közel kerüljön a szarvashoz annak lelövéséhez. A nő egy acélhegyű ásóbotot és egy kosarat visz magával a vadgumók gyűjtésére. Russell D. Greaves fényképe, 1993.

A vadászó-gyűjtögető társadalmak jelentős változékonyságot mutatnak az éghajlati zónától/életzónától, a rendelkezésre álló technológiától és a társadalmi szerkezettől függően. A régészek a feltárt eszközkészleteket vizsgálják, hogy mérjék a különböző csoportok közötti változatosságot. Mark Collard (2005) megállapította, hogy a hőmérséklet az egyetlen statisztikailag meghatározó tényező, amely befolyásolja a vadászó-gyűjtögető társadalmak eszközkészletét.[69] A hőmérsékletet a kockázat helyettesítőjeként használva Collard és munkatársai kutatásainak eredményei azt sugallják, hogy a szélsőséges hőmérsékletű környezet elég jelentős veszélyt jelent a vadászó-gyűjtögető népcsoportokra ahhoz, hogy indokolják az eszközök változékonyságát. Ezek az eredmények alátámasztják Robin Torrence elméletét (1989), miszerint a kudarc kockázata a legfontosabb tényező a vadászó-gyűjtögető népek eszköztárának meghatározásában.[70]

A vadászó-gyűjtögető csoportok felosztásának egyik módja a visszatérési rendszerük. James Woodburn az "azonnali visszatérés" vadászó-gyűjtögető kategóriákat használja az egalitarizmusra, a "késleltetett visszatérést" pedig a nem egyenlő társadalmakra. Az azonnali visszatérő gyűjtögetők a beszerzést követő egy-két napon belül elfogyasztják ételüket. A késleltetett visszatérő népek tárolják a felesleges élelmiszert.[71][72]

A vadászó-gyűjtögető életmód volt a legelterjedtebb megélhetési mód az őskőkorszakban, de a modern vadászó-gyűjtögető népek megfigyelése nem feltétlenül tükrözi a paleolit társadalmakat; A ma vizsgált vadászó-gyűjtögető kultúrák kapcsolatban álltak a modern civilizációval, és nem képviselik az érintetlen népek "érintetlen" körülményeit.[73]

A vadászatról és a gyűjtögetésről a mezőgazdaságra való áttérés nem feltétlenül egyirányú folyamat. A kutatók azzal érveltek, hogy a vadászat és a gyűjtögetés adaptív stratégiát jelent, amelyet szükség esetén még ki lehet használni, ha a környezeti változások extrém változásokat okoznak a gazdálkodóknak.[74] Valójában néha nehéz egyértelmű határvonalat húzni a mezőgazdasági és a vadászó-gyűjtögető társadalmak között, különösen a mezőgazdaság széles körű elterjedése és az ebből fakadó kulturális terjedés óta, amely az elmúlt 10 évben évben történt.[75]

Napjainkban egyes tudósok arról beszélnek, hogy a kulturális evolúción belül léteznek az úgynevezett vegyes gazdaságok vagy kettős gazdaságok, amelyek az élelmiszer-beszerzés (gyűjtés és vadászat) és az élelmiszer-termelés kombinációját jelentik, vagy amikor a gyűjtögetők kereskedelmi kapcsolatban állnak a gazdákkal.[76]

Modern és „revizionista” nézőpontok

[szerkesztés]

Néhány teoretikus, aki az úgynevezett revizionista nézőpontot támogatja (például Edwin Wilmsen és Kelly Raymond) azt állítják, hogy mivel a "tiszta vadászó-gyűjtögető életforma" nem sokkal a gyarmatosítás (vagy akár mezőgazdasági) kapcsolatok kezdetekor eltűnt, semmi értelmeset nem lehet megtudni az őskori vadászó-gyűjtögető életformáról annak modern formájának tanulmányozásával.[77][78]

Egy sosóni tábor a wyomingi Wind River-hegységben, Percy Jackson fényképe, 1870.
Egy sosóni tábor a wyomingi Wind River-hegységben, Percy Jackson fényképe, 1870.
Három ausztrál őslakos a Bathurst-szigeten 1939-ben. Peterson (1998) kutatásai szerint a sziget lakossága 6,000 évig elszigetelten élt a többi őslakos csoporttól. Az első európaiak a 18. században érkeztek a területre. Még 1929-ben is a lakosság háromnegyede a bozótból való gyűjtögetésből tartotta fenn magát.
Három ausztrál őslakos a Bathurst-szigeten 1939-ben. Peterson (1998) kutatásai szerint a sziget lakossága 6,000 évig elszigetelten élt a többi őslakos csoporttól. Az első európaiak a 18. században érkeztek a területre. Még 1929-ben is a lakosság háromnegyede a bozótból való gyűjtögetésből tartotta fenn magát.[79]

Richard Borshay Lee és Mathias Guenther elutasította a Wilmsen által felhozott érvek többségét.[80][81][82] Doron Shultziner és mások azzal érveltek, hogy sokat tanulhatunk az őskori vadászó-gyűjtögetők életmódjáról az ezt az életformát gyakorló modern népek tanulmányaiból, különösen az egyenlőség lenyűgöző szintjéről.[83]

Számos vadászó-gyűjtögető nép létezik napjainkban is, akik más társadalmakkal való érintkezés után nagyon kevés külső befolyással vagy olyan módosításokkal folytatják életmódjukat, amellyel a vadászó-gyűjtögető életforma fennmarad a 21. században is az őskor óta. Az egyik ilyen csoport a nyugat-ausztráliai Pila Nguru nép, akiknek a Nagy Viktória-sivatagban lévő hagyományos területe alkalmatlannak bizonyult az európai mezőgazdaság (sőt a pásztorkodás) számára is. Egy másik népcsoport az Indiai-óceánon található Andamán- és Nikobár-szigetek egyikén, az Észak-Szentinel-szigeten élő szentinelézek, akik a mai napig megőrizték őskori jellegű életformájukat, visszaverve a velük való kapcsolatfelvételi kísérleteket.[84][85] A venezuelai szavannai pumé nép szintén olyan területen él, amely barátságtalan a nagyszabású gazdasági kizsákmányolás számára, így fenntarthatják vadászaton és gyűjtögetésen alapuló megélhetésüket, valamint kis mennyiségben maniókát is termesztenek, amely kiegészíti, de nem helyettesíti a természetből szerzett élelmiszerek felhasználását.[86]

Amerikában

[szerkesztés]
Bővebben: Paleoindiánok, Kanadai őslakosok és Közép-Amerika kronológiája
Paleoindiánok ábrázolása, miközben Glyptodon-ra vadásznak.
Paleoindiánok ábrázolása, miközben Glyptodon-ra vadásznak.

A bizonyítékok arra utalnak, hogy a vadászó-gyűjtögető népcsoportok Ázsiából (Eurázsiából) egy földhídon a Bering-szoroson keresztül keltek át Észak-Amerikába, amely 47 000 és 14 000 évvel ezelőtt létezett.[87] Körülbelül 18 500–15 500 évvel ezelőtt ezek a vadászó-gyűjtögető népek feltehetően a ma már kihalt pleisztocén megafauna állatcsordáit követték a Laurentide és a Cordilleran jégtakarók között húzódó jégmentes folyosókon.[88] Egy másik elképzelés szerint gyalog vagy primitív hajókkal vándoroltak le a Csendes-óceán partján Dél-Amerikába.[89][90]

A vadászó-gyűjtögető népek végül az egész amerikai kontinensen elterjedtek, elsősorban az Egyesült Államok és Kanada nagy síkságain, de keleten egészen az Atlanti-óceán partján fekvő Gaspé-félszigetig, délen pedig egészen Chile-ig, Monte Verde-ig. Az amerikai vadászó-gyűjtögető népek széles földrajzi területen éltek, ezért életmódjukban regionális eltérések alakultak ki. Az egyes csoportok azonban közös kőeszköz-gyártási stílust alkalmaztak, ami lehetővé tette a kőfaragási stílusok és a fejlődés azonosítását. Ezeket a korai paleoindián kori pattintott kőeszközöket egész Amerikában megtalálták, és nagy mobilitású, körülbelül 25-50 tagú, kiterjedt családok alkották.[91]

Őslakosok egy brazil farmon Minas Gerais-ban, 1824 körül.
Őslakosok egy brazil farmon Minas Gerais-ban, 1824 körül.

Az őskor Amerikában változó környezetet hozott, melegebb, szárazabb éghajlattal és az utolsó megafauna eltűnésével.[92] A lakosság nagy része ebben az időben még mindig vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott. Az egyes csoportok azonban elkezdtek a helyben rendelkezésre álló erőforrásokra koncentrálni, így a régészek egy növekvő regionális általánosodás mintáját azonosították, amint az a délnyugati, sarkvidéki, Poverty Point, Dalton és Plano hagyományokban is megfigyelhető. Ez a regionális alkalmazkodás vált elterjedté, kevésbé támaszkodva a vadászatra és a gyűjtögetésre, és inkább egy vegyes gazdaság alakult ki, amely kisvadak, halak, szezonális vadon termő zöldségek és betakarított növényi élelmiszerek hasznosításából állt.[93][94]

Kat Anderson-hoz hasonló tudósok szerint a „vadászó-gyűjtögető” kifejezés reduktív, mert azt sugallja, hogy az amerikai őslakosok soha nem maradtak egy helyen elég sokáig ahhoz, hogy hatással legyenek a környezetükre. Azonban az amerikai kontinens mai tájainak nagy része annak köszönhető, ahogyan az adott terület őslakosai eredetileg gondoskodtak a földről. Anderson kifejezetten a kaliforniai őslakosokat és a földjük megművelésére alkalmazott módszereiket vizsgálja. Ezek a módszerek között szerepelt a metszés, a gyomlálás, a vetés, az égetés és a szelektív betakarítás. Ezeknek a módszereknek köszönhetően évszázadokon át fenntartható módon tudták kihasználni a környezetet.[95]

A kaliforniai indiánok negatívan tekintenek a pusztaságokra. Úgy vélik, hogy az élettelen pusztaság annak az eredménye, hogy az emberek elvesztették a természeti világról és annak gondozásáról szóló tudásukat. A növények és állatok visszavonulnak és elrejtőznek az emberek elől.

A Tűzföldön élő Selkʼnam nép tagjait ábrázoló fénykép, 1915 körül készült.
A Tűzföldön élő Selkʼnam nép tagjait ábrázoló fénykép, 1915 körül készült.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Ember, Carol R. (June 2020). "Hunter-Gatherers (Foragers)".
  2. ↑ Wade, Nicholas (2006). Before the Dawn. London: The Penguin Press.
  3. ↑ Richard B. Lee & Richard Daly, "Introduction: Foragers & Others," in: The Cambridge Encyclopedia of Hunters & Gatherers (Cambridge University Press, 1999). 1 - 20 pages.
  4. ↑ Stephens, Lucas; Fuller, Dorian; Boivin, Nicole; Rick, Torben; Gauthier, Nicolas; Kay, Andrea; Marwick, Ben; Armstrong, Chelsey Geralda; Barton, C. Michael (2019-08-30). "Archaeological assessment reveals Earth's early transformation through land use". Science. 365 (6456): 897–902.
  5. ↑ Gavashelishvili, A; et al. (2023), "The time and place of origin of South Caucasian languages: insights into past human societies, ecosystems and human population genetics", Scientific Reports, 13.
  6. ↑ Ocobock, Cara; Lacy, Sarah (November 1, 2023). "The Theory That Men Evolved to Hunt and Women Evolved to Gather Is Wrong"/. Scientific American.
  7. ↑ Venkataraman, et al. (May 7, 2024). "Female foragers sometimes hunt, yet gendered divisions of labor are real: a comment on Anderson et al. (2023) The Myth of Man the Hunter". Evolution and Human Behavior. 45 (4).
  8. ↑ Codding, Brian F.; Kramer, Karen L., eds. (2016). Why Forage? Hunters and Gatherers in the Twenty-first Century. Santa Fe; Albuquerque: School for Advanced Research.
  9. ↑ Greaves, Russell D.; et al. (2016). "Economic activities of twenty-first century foraging populations". Why Forage? Hunters and Gatherers in the Twenty-First Century. Santa Fe; Albuquerque: School for Advanced Research.
  10. ↑ Dolitsky, Alexander B.; Ackerman, Robert E.; Aigner, Jean S.; Bryan, Alan L.; Dennell, Robin; Guthrie, R. Dale; Hoffecker, John F.; Hopkins, David M.; Lanata, José Luis; Workman, William B. (1985). "Siberian Paleolithic Archaeology: Approaches and Analytic Methods [and Comments and Replies]". Current Anthropology. 26 (3): 361–378.
  11. ↑ Groeneveld, Emma: Prehistoric Hunter-Gatherer Societies. World History Encyclopedia, 2016. december 9. (Hozzáférés: 2018. április 9.)
  12. ↑ Sandom, Christopher; Faurby, Søren; Sandel, Brody; Svenning, Jens-Christian (4 June 2014). "Global late Quaternary megafauna extinctions linked to humans, not climate change". Proceedings of the Royal Society B. 281 (1787): 20133254.
  13. ↑ Smith, Felisa A.; et al. (2018). "Body size downgrading of mammals over the late Quaternary". Science. 360 (6386): 310–313.
  14. ↑ "Genetic Analysis Reveals Previously Unknown Group of Ancient Siberians". Sci.News, 2019.
  15. ↑ Koch, Paul L.; Barnosky, Anthony D. (2006-01-01). "Late Quaternary Extinctions: State of the Debate". Annual Review of Ecology, Evolution, and Systematics. 37 (1): 215–250.
  16. ↑ Binford, Louis (1986). "Human ancestors: Changing views of their behavior". Journal of Anthropological Archaeology. 3: 235–57.
  17. ↑ Collins, Mark; Attenborough, David (1990). The Last Rain Forests: A World Conservation Atlas. Oxford University Press.
  18. ↑ Domínguez-Rodrigo, Manuel (2008). "Conceptual Premises in Experimental Design and Their Bearing on the Use of Analogy: An Example from Experiments on Cut Marks". World Archaeology. 40 (1): 67–82.
  19. ↑ Fagan, B. (1989). People of the Earth, pp. 169–81. Scott, Foresman.
  20. ↑ Jared Diamond 1998). Guns, Germs and Steel. London: Vintage.
  21. ↑ Blades, B (2003). "End scraper reduction and hunter-gatherer mobility". American Antiquity. 68 (1): 141–56.
  22. ↑ Verdolivo, Matthew (2020-11-04). "Prehistoric female hunter discovery upends gender role assumptions". National Geographic.
  23. ↑ (2016) „Biomes and human distribution during the last ice age”. Global Ecology and Biogeography 25 (5), 563. o. DOI:10.1111/geb.12437. 
  24. ↑ (1986) „Human ancestors: Changing views of their behavior”. Journal of Anthropological Archaeology 3, 235–57. o. DOI:10.1016/0278-4165(84)90003-5. 
  25. ↑ Mark Collins: The Last rain forests : a world conservation atlas. David Attenborough. (hely nélkül): Oxford University Press. 1990. ISBN 0-19-520836-6  
  26. ↑ Bjerre 127. o.
  27. ↑ Pringle, Heather (2015. április 22.). „The Brine Revolution”. Hakai Magazine, Kiadó: Tula Foundation and Hakai Institute. (Hozzáférés: 2019. június 24.) 
  28. ↑ The forest-garden farms of Kandy, Sri Lanka, p. 1, a Google Könyvekben
  29. ↑ Chiotis, Eustathios (2018). Climate Changes in the Holocene : Impacts and Human Adaptation. Via Google Books.
  30. ↑ "Cooking secrets of the Neolithic era revealed in groundbreaking scientific tests" (siberiantimes.com).
  31. ↑ Pringle, Heather (2015) "The Brine Revolution" Hakai magazin. Tula alapítvány.
  32. ↑ Widlok, Thomas; Tadesse, Wolde Gossa (2006). Property and Equality. Berghahn Books. pp. ix–x.
  33. ↑ Erdal, David; Whiten, Andrew; Boehm, Christopher; Knauft, Bruce (April 1994). "On Human Egalitarianism: An Evolutionary Product of Machiavellian Status Escalation?"
  34. ↑ Lourandos, Harry (1997). Continent of Hunter-Gatherers: New Perspectives in Australian Prehistory (Cambridge-i egyetem).
  35. ↑ Fitzhugh, Ben (2003). The Evolution of Complex Hunter-Gatherers: Archaeological Evidence from the North Pacific. Springer Science & Business Media. pp. 4–5, 242.
  36. ↑ Singh, Manvir. "Beyond the !Kung", Aeon.
  37. ↑ Cashdan, Elizabeth A. (1980). "Egalitarianism among Hunters and Gatherers". American Anthropologist. 82 (1): 116–20.
  38. ↑ Salgó 7. o.
  39. ↑ FOL 512. o.
  40. ↑ Scott, John; Marshall, Gordon (2007). A Dictionary of Sociology (oxfordi egyetem).
  41. ↑ Erdal, D.; Whiten, A. (1994). "On human egalitarianism: an evolutionary product of Machiavellian status escalation?". Current Anthropology. 35 (2): 175–83.
  42. ↑ Erdal, D. and A. Whiten 1996. "Egalitarianism and Machiavellian intelligence in human evolution". In, P. Mellars and K. Gibson (eds), Modelling the early human mind. Cambridge: McDonald Institute Monographs.
  43. ↑ Gintis, Herbert. 2013. “The Evolutionary Roots of Human Hyper-Cognition.” Journal of Bioeconomics 15 (1): 83–89.
  44. ↑ Gintis, Herbert, Carel van Schaik, and Christopher Boehm. 2019. “Zoon Politikon: The Evolutionary Origins of Human Socio-Political Systems.” Behavioural Processes, Behavioral Evolution, 161 (April): 17–30.
  45. ↑ Gowdy, John M. (1998). Limited Wants, Unlimited Means: A Reader on Hunter-Gatherer Economics and the Environment. St Louis: Island Press. pp. xv.
  46. ↑ Dahlberg, Frances (1975). Woman the Gatherer. London: Yale egyetem.
  47. ↑ Erdal, D. & Whiten, A. (1996) "Egalitarianism and Machiavellian Intelligence in Human Evolution" in Mellars, P. & Gibadfson, K. (eds) Modelling the Early Human Mind. Cambridge MacDonald Monograph Series.
  48. ↑ Kiefer, Thomas M. (Spring 2002). "Anthropology E-20". Lecture 8 Subsistence, Ecology and Food production. Harvard University. Archived from the original on 2008-04-10. Retrieved 2008-03-11.
  49. ↑ Marlowe, Frank W. (2004). "Marital residence among foragers". Current Anthropology. 45 (2): 277–84.
  50. ↑ Hawkes, K.; O'Connell, J. F.; Jones, N. G. Blurton; Alvarez, H. P.; Charnov, E. L. (1998). "Grandmothering, Menopause, and the Evolution of Human Life-Histories". Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 95 (3): 1336–39.
  51. ↑ Knight, C. 2008. "Early human kinship was matrilineal". In N. J. Allen, H. Callan, R. Dunbar and W. James (eds.), Early Human Kinship. Oxford: Blackwell, pp. 61–82.
  52. ↑ Wei-Hass, Maya (2020-11-04). "Prehistoric female hunter discovery upends gender role assumptions". National Geographic.
  53. ↑ Nurith Aizenman: "Men are hunters, women are gatherers. That was the assumption. A new study upends it". NPR.
  54. ↑ Biesele, Megan (1993). Women Like Meat. The folklore and foraging ideology of the Kalahari Ju/'hoan. Witwatersrand: University Press.
  55. ↑ Stefan Lovgren: "Sex-Based Roles Gave Modern Humans an Edge, Study Says" (2006. december 6). National Geographic News.
  56. ↑ Testart, Alain (1986). Essai sur les fondements de la division sexuelle du travail chez les chasseurs-cueilleurs (in French). Paris: Éditions de l'École des Hautes Études en Sciences Sociales.
  57. ↑ "Ju/'Hoan Women's Tracking Knowledge And Its Contribution To Their Husbands' Hunting Success"
  58. ↑ Bird, Rebecca Bliege; Bird, Douglas W. (2008-08-01). "Why women hunt: risk and contemporary foraging in a Western Desert aboriginal community". Current Anthropology. 49 (4): 655–93.
  59. ↑ Sahlins, M. (1968). "Notes on the Original Affluent Society", Man the Hunter. R.B. Lee and I. DeVore (New York: Aldine Publishing Company) pp. 85–89. "Managing abundance, not chasing scarcity" pdf.
  60. ↑ Ross Sackett. 1996. "Time, energy, and the indolent savage. A quantitative cross-cultural test of the primitive affluence hypothesis". Ph.D. diss., University of California, Los Angeles. via Semantic Scholar Corpus ID.
  61. ↑ Lawrence H. Keeley (1996). War Before Civilization: The Myth of the Peaceful Savage. Oxford University Press. p. 272.
  62. ↑ "Hunter-gatherer mortality" (2007).
  63. ↑ Michael Guenevere, Hillard Kaplan: "Longevity amongst Hunter-gatherers".pdf.
  64. ↑ Smith; Alden, Eric; Hill, Kim; Marlowe, Frank W.; Nolin, David; Wiessner, Polly; Gurven, Michael; Bowles, Samuel; Monique Borgerhoff Mulder; Hertz, Tom; Bell, Adrian (2010). "Wealth transmission and inequality among hunter-gatherers". Current Anthropology. 51 (1): 19–34.
  65. ↑ Alain Testart, Bernard Arcand, Tim Ingold, Carmel Schrire, Marek Zvelebil, Legros, Dominique; Linkenbach, Antje; Morton, John; Peterson, Nicolas; Raju, D. R.; Schrire, Carmel; Smith, Eric Alden; Walter, M. Susan (1988). "Some Major Problems in the Social Anthropology of Hunter-Gatherers [and Comments and Reply]". Current Anthropology. 29 (1). Chicagói Egyetemi kiadó.
  66. ↑ Kelly, Robert L. (2013). The Lifeways of Hunter-Gatherers: The Foraging Spectrum (2nd ed.). Cambridge University Press. pp. 45–46.
  67. ↑ Kelly, Robert L. (2013). The Lifeways of Hunter-Gatherers: The Foraging Spectrum (2nd ed.). Cambridge University Press. p. 74.
  68. ↑ Kelly, Robert L. (2013). The Lifeways of Hunter-Gatherers: The Foraging Spectrum (2nd ed.). Cambridge University Press. p. 75.
  69. ↑ Collard, Mark; Kemery, Michael; Banks, Samantha (2005). "Causes of Toolkit Variation Among Hunter-Gatherers: A Test of Four Competing Hypotheses".pdf. Canadian Journal of Archaeology (29): 1–19.
  70. ↑ Torrence, Robin (1989). "Retooling: Towards a behavioral theory of stone tools". In Torrence, Robin (ed). Time, Energy and Stone Tools.. Cambridge-i egyetem. pp. 57–66.
  71. ↑ Robert Laurens Kelly (1995). The Foraging Spectrum: Diversity in Hunter-Gatherer Life ways. Washington: Smithsonian Institution. p. 31.
  72. ↑ Woodburn, J (1982). "Egalitarian Societies". Man. 17 (3): 431–451.
  73. ↑ Portera, Claire C.; Marlowe, Frank W. (2007)."How marginal are forager habitats?" pdf. Journal of Archaeological Science. 34 (1): 59–68.
  74. ↑ Lee, Richard B.; Daly, Richard, eds. (1999). The Cambridge Encyclopedia of Hunters and Gatherers. Cambridge University Press.
  75. ↑ Hayes-Bohanan, Pamela (2010). Birx, H. James (ed.). "42: Prehistoric Cultures". 21st Century Anthropology: A Reference Handbook. 1: 409–18.
  76. ↑ Svizzero, S.; Tisdell, C. (2015). "The Persistence of Hunting and Gathering Economies". Social Evolution & History. 14.
  77. ↑ Kelly Raymond (2005) "The evolution of lethal intergroup violence". PNAS. 102 (43): 15294–98.
  78. ↑ Edwin Wilmsen (1989) Land Filled With Flies: A Political Economy of the Kalahari. Chicagói egyetem.
  79. ↑ Nicolas Peterson, John Taylor (1998) "Demographic transition in a hunter-gatherer population: the Tiwi case, 1929–1996". Australian Aboriginal Studies. 1998. Australian Institute of Aboriginal and Torres Strait Islander Studies.
  80. ↑ Richard Borshay Lee, Mathias Guenther (1995). "Errors Corrected or Compounded? A Reply to Wilmsen". Current Anthropology. 36 (2): 298–305.
  81. ↑ Richard Borshay Lee (1992). "Art, Science, or Politics? The Crisis in Hunter-Gatherer Studies". American Anthropologist. 94: 31–54.
  82. ↑ Frank Marlowe (2002). Ethnicity, Hunter-Gatherers and the 'Other. Smithsonian intézet.
  83. ↑ Doron Shultziner (2010) "The causes and scope of political egalitarianism during the Last Glacial: A multi-disciplinary perspective". Biology and Philosophy. 25 (3): 319–46.
  84. ↑ Pandya, Vishvajit (2009). In the Forest: Visual and Material Worlds of Andamanese History (1858–2006). University Press of America. p. 357.
  85. ↑ "North Sentinel Island: A Glimpse Into Prehistory" (youtube videó, 2013. szeptember 15).
  86. ↑ Kramer, Karen L.; Greaves, Russell D. (2016). "Diversify or replace: what happens when cultigens are introduced into hunter-gatherer diets.". In Codding, Brian F.; Kramer, Karen L. (eds.). Why Forage? Hunters and Gatherers in the Twenty-First Century. Santa Fe; Albuquerque: School for Advanced Research Press and University of New Mexico Press. pp. 15–42.
  87. ↑ "Atlas of the Human Journey-The Genographic Project". National Geographic Society. 1996–2008.
  88. ↑ "The peopling of the Americas: Genetic ancestry influences health". Scientific American. Retrieved 2009-11-17.
  89. ↑ Fladmark, K. R. (January 1979). "Alternate Migration Corridors for Early Man in North America". American Antiquity. 1. 44 (1): 55–69.
  90. ↑ Eshleman, Jason A.; Malhi, Ripan S.; Smith, David Glenn (2003). "Mitochondrial DNA Studies of Native Americans: Conceptions and Misconceptions of the Population Prehistory of the Americas". Evolutionary Anthropology. 12. Illinois, Urbana–Champaign: 7–18.
  91. ↑ John Broster (2002). "Paleoindians in Tennessee". Tennessee Department of Environment and Conservation. Tennessee Historical Society. Online Edition provided. Tennessee. Retrieved 2009-11-21.
  92. ↑ "Blame North America Megafauna Extinction On Climate Change, Not Human Ancestors". ScienceDaily. 2001.
  93. ↑ Stuart Fidel (1992). Prehistory of the Americas. Cambridge-i egyetem. 151 oldal.
  94. ↑ Stuart B. Schwartz, Frank Salomon (1999). The Cambridge History of the Native Peoples of the Americas.
  95. ↑ Kat Anderson (2013). Tending the Wild. Univ of California Press. pp. 1–10.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Hunter-gatherer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

Magyarul

[szerkesztés]

Angolul

[szerkesztés]
  • Codding, Brian F.; Kramer, Karen L. (2016). Why forage?: hunters and gatherers in the twenty-first century. Santa Fe, Albuquerque: School for Advanced Research Press, University of New Mexico Press.

További információk

[szerkesztés]
Negritókat ábrázoló rajz a Fülöp-Szigeteken, 1595.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
2022-ben, Tanzániában készített fénykép a még napjainkban is vadászó-gyűjtögető életmódot folytató hadzákról.

Vadászó-gyűjtögető népek napjainkban

[szerkesztés]
Commons:Category:Hunter-gatherers
A Wikimédia Commons tartalmaz Vadászat és gyűjtögetés témájú médiaállományokat.

Társadalmi mozgalmak

[szerkesztés]
  • Paleolit étrend, amely az ősi vadászó-gyűjtögető csoportok táplálkozásához hasonló étrend elérésére törekszik.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vadászat_és_gyűjtögetés&oldid=28827943”