Nagyvarsány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyvarsány
Nagyvarsány légifotó.jpg
Nagyvarsány címere
Nagyvarsány címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Vásárosnaményi
Jogállás község
Polgármester Tóth Sándor[1]
Irányítószám 4812
Körzethívószám 45
Népesség
Teljes népesség 1454 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 114,1 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,55 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyvarsány (Magyarország)
Nagyvarsány
Nagyvarsány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 09′ 32″, k. h. 22° 16′ 38″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 32″, k. h. 22° 16′ 38″
Nagyvarsány (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Nagyvarsány
Nagyvarsány
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvarsány témájú médiaállományokat.

Nagyvarsány község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Nyírség és a Beregi-síkság találkozásánál fekszik, Vásárosnaménytól északnyugatra, a Tisza bal partján. Szomszédos települések: északon Gyüre, délen Kisvarsány, melyekkel szinte egybeépült. Közigazgatási határa keleten a Tisza, nyugaton pedig Ilk és Gemzse szántóföldjeivel határos. Szemközti szomszédja a Tisza túloldalán Tiszaszalka: itt történt a Tokaj fölötti első kanyarátvágás 1852-ben, és ugyanitt az utolsó is, 1974-ben. Nagyvarsány ekkor került távolabb a folyótól.

Vásárosnamény 5 km, Kisvárda 22 km, Mátészalka 27 km, Záhony 35 km, Nyíregyháza 58 km távolságra található. A legközelebbi közúti határátkelő Ukrajna felé Barabás (20 km), Szlovákia felé Zemplénagárd (34 km), Románia felé pedig Vállaj (50 km).

Nevének eredete[szerkesztés]

Nagyvarsány ómagyar törzsi eredetű helynév, neve honfoglalás kori népnevet takar. A kutatók között egyetértés van a népnévben, az eredetében azonban nem. Nagy Géza és Mooór Elemér a magyarsághoz csatlakozott egyik kabar törzs nevének tartja Varsányt, Mikesy a jászok nevét látja benne, Győrffy szerint pedig az alánokat hívták a magyarok varsányoknak. Az eredeti névforma Vosján volt, majd ebből Vossán > Vassán, végül az -ss > -rs-elhasonulással és a szó végi n jésülésével Varsány lett. A községnek a következő névváltozatai bukkannak fel: Vosian, Kylwassan, Belwassan (a jelzők a megosztott részek helyzetére utalnak), ez utóbbi templomáról Eghazosuosyan (Egyházasvarsány) is, majd a 14. században keletkezett Kisvarsánnyal szemben koráról és méretéről az Owossan és Naghwarsan nevet is viselte. A 16. század végétől, mintegy két évszázadig Kenderes-Warsányként említik. A 18-19. században a következő formákban is írták: Nagy Warsány, Nagy-Warsány, Nagy-Varsány, Nagyvarsány.

Története[szerkesztés]

Nagyvarsány egyike a megye legrégebbi településeinek, története a kőkorig nyúlik vissza. A Tisza akkori folyásához közeli részen fekvő Szálláskertben folyamatosan sok cseréptöredéket találtak. Ugyanazon a részen a Tisza medréből ős jávorszarvas agancs darabok, a bronzkorból bronz bogrács, a szkíta fegyveres temetkezésből kard, dárda és pajzsfogantyú maradványok kerültek elő. A falu alapítása a 10. századra tehető, néhány lakójának nevét már 1214-ből ismerjük. Ekkor a település az ősfoglaló Kaplon nemzetségbeli Simon birtoka volt.

1310-ben már két részből állt a település, Kül- és Belvarsányból. A 14. század elején temploma után Egyházas-Varsány néven említik. 1411-ben Zsigmond király a Kállay családdal rokon Butykaiaknak adományozta. 1419-ben Orosz Miklós leleszi prépost és királyi alkancellár a királytól kérte és kapta adományként testvérei részére. 1420-1423 között a Butykaiak és a vele rokon Márky és Ráskay nemzetségek felosztották egymás között a helységet. 1460-ban Kenderes János Nagyvarsányban királyi adománybirtokot kapott. 1480-ban Ráskay János és Balázs, a budai vár kapitánya, királyi kamarás és tárnokmester, új királyi adományt kaptak, egyben birtokaikban mindkettőt megerősítették. 1489-ben a Maday családnak volt még itt nagyobb részbirtoka. 1550-ben még mindig a Butykai-családé, bár csak kisebb része. A 16. század végén a falut Kenderes-Varsány néven emlegetik. Ekkor már birtokosai között ott találjuk dálnoki Székely Antalt, I. Ferdinánd és I. Miksa fosztogatásairól híres zsoldos vezérét, és vele együtt birtokosok Ibrányi János, Sennyey Jónás és Kállai Lőkös Farkas.

Az Ibrányiak birtoklásáról annyit tudunk, hogy Ibrányi Ferenc alispán az 1580-as években a megye pénzén vásárolta meg birtokrészét és ezt fia, Miklós is megtartotta. A megye azonban az őt illető részt 1589-ben hű szolgálataiért átengedte Herczeg Ferenc jegyzőjének. Ibrányi Ferencnek volt egy Miklós nevű testvére is. Lehet, hogy Ibrányi Miklós feleségének, Lónyay Annának a hozományaként jutott itteni birtokrészéhez, mert a 17. század első felében Székely Boldizsár mellett a Lónyay család férfi- és nőbeli leszármazottai voltak a legnagyobb birtokosok. 1607-ben dálnoki Székely Boldizsár, Antal fia tartott fenn kúriát a faluban. A Sulyok-kúria az 1677. április 13-án felvett conscriptio szerint: „Nagy Varsányban vagyon egy Nemes Curia Szőlős Kertivel együtt, amelylyet Néhai Nemzetes Súlyok Borbála Asszony birt. (...) Annak előtte birták azon Varsány Curiát... Néhay Székely Gáspár és Néhay Székely Anna.

1692. április 27-én felvett leírás a Gyulay-kúriát említi. Talán ennek az elpusztult faépületnek a telkén épült a 19. század elején az emeletes Gyulay-kúria, melyet a századforduló környékén bontottak le. A 17. században a Sennyey- és Lónyay-családokat többszörös házassági kötelék kapcsolata össze, s ennek következtében a nagyvarsányi birtokrészek hol egyik, hol másik család kezén voltak. A században még más földesurakat is találunk a birtokosai között (pl. 1627-ben Barkóczky Lászlót, 16431651 között Apagyi Miklóst, 1667-ben gróf Csáky Istvánt), de ezek mind rokoni kapcsolatban álltak a Lónyayakkal, akik egyébként igyekeztek az egyes birtokrészeket tervszerűen felvásárolni.

A 18. században a legnagyobb birtokrésze gróf Gyulay Ferencnek és örököseinek volt. A Gyulay család már 1608-ban birtokos volt Nagyvarsányban, sőt egy időben a birtokaik központja is itt volt. Az 1741. évi nemesi összeírás szerint fiának, ifj. Gyulay Ferencnek 9 jobbágya és zsellére volt, míg a többi földesúrnak (Eötvös Miklós, Orosz Pál, Megyery László) csak egy-egy jobbágya lakott itt. 1772-ben még mindig gróf Gyulay Ferenc volt a legnagyobb földesúr (13 jobbággyal), a többi birtokos időközben telepített egy-egy jobbágyot a birtokrészére, és így a hét másik földesúr (gróf Barkóczy Károly, gróf Klobusitzky István, Eötvös Sándorné és Miklós, Megyery István, Lónyay Ferenc és báró Horváth György) csupán 6 jobbágyon és 4 zselléren osztozkodott.

A református templom és fa harangláb 1857-ben (fametszet)

1788 körül Eötvös Miklós tábornok részét Lónyay László vásárolta meg állattartó majorságával együtt, de az új földesúr súlyos vitába keveredett az egész faluval. A jobbágyfelszabadítás előtt már csak báró Eötvös Ignác, gróf Vay Ábrahám és Újhelyi Sándor voltak a falu földesurai. A falu 84 házában 655 lélek lakott, a határbeli 2857 holdból 14 ¾ jobbágytelek után 539 hold szántó, kaszáló és legelő volt a parasztok használatában, s ezeknek volt még 22 holdnyi szőlőskertjük is. A határban búzát, árpát, rozsot, burgonyát és kukoricát termesztettek. A szegekben élőmezőn kiváló minőségi gyümölcs termett, amelyet folyamatos telepítésekkel újítottak és bővítettek. 1860-ban a református parókia kertjét és a közeleső javadalmi földet gyümölcsfákkal ültették be. Az Európában 1852-54-ben megjelenő kolerajárvány 1855 júniusában érte el a községet. A református anyakönyvjegyzék szerint június 19. és július 20. között 50 református vallású lakos vesztette életét a gyors lefolyású, többségében halállal végződő betegség következtében, más felekezetekről nincs ismeretünk. A halottakat Sebő Sámuel református iskolai tanító még a halál beálltának napján eltemette. Július 5-éig 41 halottat temetett el, ekkor azonban ő is áldozatul esett a fertőzésnek. A kolera még 1866 októberében, majd 1873 júliusában is felütötte a fejét a településen, azonban már korántsem végzett olyan mértékű pusztítást, mint az 1850-es években.

A 20. században bárók, kisebb birtokosok osztoznak a település földjén. 1927-ben 100 holdnál is több birtoka volt itt Domahidy Elemérnek, Weinberger Ernőnek, Rochlitz Dávid fiai és Fiedmenn Adolf cégnek. Ez utóbbi rendelkezett a legnagyobb résszel, birtokához tartozott a Gyula-tanya. Itt alakították ki a gazdaság központját. Mezőgazdasági feldolgozóipart létesítettek, működő malom, olajütő, szeszgyár biztosította a termékek feldolgozását. Az itt keletkezett melléktermékekre és az óriási kaszálókra alapozták az állattartást. Az értékesítéshez a tanyaközpont és Gyüre vasútállomás között 1905-ben kiépítették a lóvasutat, hogy a szállítást megkönnyítsék. Nagyvarsány 1938-ban országosan is jegyzett térképen feltüntetett gazdasági, ipari központ volt. A gazdaságban elsők közt használták a csépléshez a „tüzesgépet”. Megindult a Szálláskerttől a Tiszáig a jonathán almafák telepítése. 1945-ben földosztásra került sor, lakóhelyhez jutnak a cselédek, nincstelenek. A gyümölcsöst kezdetben szétosztják, majd állami tulajdonba kerül. Gazdasági, később termelőszövetkezeti kezelésben művelik.

A 19. század végén, a 20. század első felében a Kisvárdai, a Tiszai, 1950-től pedig a Vásárosnaményi járáshoz tartozott. A község a három megye határán egy rövid ideig Mátészalka székhelyű csonka Szatmár-Bereg megye része. Az 1950-es választást követően önálló községi tanácsa működött. 1973-tól Gyürével közös községi tanácsot hoznak létre Nagyvarsány székhellyel, majd 1978. december 31-én Varsánygyüre néven egyesítették a két községet, de 1991. január 1-jétől ismét különváltak.

A község címere[szerkesztés]

Nagyvarsány község címere

2000-ben, a Millennium évében készült el a település címere, melynek megalkotásánál alapvető szempont volt, hogy az új címer hűen tükrözze a község eredetét, múltját és fennmaradásáért folytatott küzdelmét.

A reneszánsz vonalvezetésű csücsköstalpú pajzsforma, felső csúcsaiban csapott, vékony ezüst kerettel szegélyezve a történelmi korok címereit idézi. A pajzs haránt vágással, illetve alul két benyúló ékkel harmadoltan, öt részre osztható.

Az egykori királyi hűbéri birtok voltára utal a címerpajzs felett nyitott, rubinnal és zafírral kirakott ötágú arany lombkorona. Két oldalról pedig, jobbról vörös-arany, balról kék-ezüst címertakaró öleli körül.

Az első, jobb felső kék mező közepén ezüst-fekete színekkel a község legrégebbi temploma áll, melyet a 15. század első felében gótikus stílusban építettek. Ez a keresztény hitvilághoz való tartozást szimbolizálja.

A második, bal felső arany mező közepén a község 1849-ből fennmaradt pecsét motívumai, az őshonos mocsáritölgy, s két oldalán az isztike és az ekevas. A megcsonkított ágú, újból lombot hajtó öreg fa a megújulás és élni akarás jelképe, s egyben utal arra is, hogy a község lakói már a régmúlt időktől fogva területeket foglaltak el, az akkor még összefüggő erdőségektől a mezőgazdálkodás számára.

A harmadik, az alsó zöldmezőbe jobbról benyúló ezüst színű ék közepén szereplő alma, és a balról benyúló ezüst színű ék közepén szereplő gabona termesztése ma is meghatározó szerepet játszik a község megélhetésében. A piros alma nem csak a jellemző haszonnövény, hanem a bibliai örök gyümölcs szimbóluma is.

A zöldmező közepén a két ezüst színű éket összekötő kék hármas hullámvonal a Tisza-menti település emberének a folyóhoz fűződő kapcsolatára utal.

A címerpajzsot az alatta lévő ezüst szalagdíszen fekete betűkkel a „NAGYVARSÁNY” felirat zárja le, s teszi teljessé.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Iskolai oktatás[szerkesztés]

A településen az iskolai oktatás korán a középpontba került. 1790. április 28-ától a Nagyvarsányi Református Egyházközség anyakönyvében magyar nyelven írva kísérhetők nyomon a rektorok, oskolamesterek, iskolatanítók és az iskola felszereltsége. 1912-ben a reformátusok a templom mellett új iskolát, kántortanítói lakást építettek, s egy másik iskolának Balaskó György ajándékozott egy épületet lakással. A római katolikusok egytantermes iskolát működtettek, az udvarán tanítói lakással, a református parókia melletti telken. 1922-ben a településhez tartozó Ezredestanyán (Gyulay tanyán) községi népiskolában folyt az oktatás. 1948-ban a felekezeti iskolákat államosították. Ettől kezdve a nagyvarsányi iskola többször betöltötte a körzeti iskolai feladatokat. 1960-ban központi iskola épült 4 tanteremmel, egy előadóval és szolgálati lakással. 1970-ben a községi tanács az óvodát és a napközi otthont bővítette. 1987-ben a 4 tantermes iskolát további 4 tantermes iskolával (4 tanterem, fizika-kémia előadó, tornaterem, műhelyterem, napközisterem), a közművelődést szolgáló helyiségekkel (200 férőhelyes színházterem, öltözők, kettős funkciójú könyvtár, tárgyaló) bővítették. 1988-ban számítástechnikai terem kialakítására került sor. 1989-ben sportudvar kialakítása történt.

1994-ben az ÁMK telkén 3 csoportos óvoda, központi konyha, ebédlő megépítése történt, átjáró folyosóval összekapcsolva az ÁMK épületével. 1987. szeptember 1-jétől az Általános Művelődési Központ szervezeti formában látta el a település nevelését, oktatását, művelődését 1996. augusztus 31-éig. A községek szétválása megindította az iskola visszakörzetesítését. Az 1994-95-ös tanévtől csak egyéni döntés alapján maradtak, illetve iratkoztak be ide tanulók.

A 2008-as év fordulópontot jelentett az iskola számára. 2008. szeptember 1-jén Újkenézzel társulva létrejött a Nagyvarsány-Újkenéz Általános Iskola és Óvoda, Nagyvarsány központtal. A társulás megszűnését követően, a 2011/2012. tanévtől az iskola Nagyvarsány Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Óvoda néven működött tovább. 2012. szeptember 1-jétől az iskola fenntartója a Kisvárdai Református Egyházközség, az iskola a Kisvárdai Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tagintézménye lett. 2017. szeptember 1-jén az iskola fenntartását a Nagyvarsányi Református Egyházközség vette át.

Az iskola igazgatói[szerkesztés]

  • Bartha László (1948–1950)
  • Görbedi Miklós (1950–1952)
  • Szűcs József (1952–1953)
  • Kiss Sándor (1953–1959)
  • Dienes István (1959–1961)
  • K. Szűcs Jolán (1961–1963)
  • Sárréti Géza (1964–1967)
  • Molnár Tibor (1967–1982)
  • Szűcs Gyuláné (1982–1987)
  • Szűcs Gyula (1987–2003)
  • Vincze Ferencné (2003–2015)
  • Szűcs Istvánné (2015–2016)
  • Topolánszky Tünde (2016– )

Templomai[szerkesztés]

Református templom[szerkesztés]

A 14. században Nagyvarsányban már téglából épített templom állt, a falut emiatt Egyházasvarsány néven is említik a korabeli források. A mai templom gótikus részének építése a 15. századra tehető. Külső falában egy másodlagosan beépített 1463-as sírkő van, a szentély északi falában pedig egy 1523-ban készített reneszánsz szentségfülke található. Ezt a reformációkor befalazták egy gyönyörűen cizellált arany Monstranciával együtt, amelyeket az 1926-os átalakításkor találtak meg. A templom első renoválása 1769-ben történt. Ekkor készíttették Szántai János asztalosmesterrel a két kart, a mennyezetet, a szószék-koronát, az öt koronás széket és „a köz renden lévő embereknek megkívántató székeket”.

Ekkor épült az első ismert fa harangláb, melyet 1867-ben lebontottak. 1864 és 1880 között többször is napirenden volt a torony építése, míg 1880-ban egy haranglábat állítottak. 1912-ben a fatoronyról már nem tesznek említést. 1922-ben kiadott képeslapokon is csak a templom látható. A templom bővítésére 1926-ban Balázs István építész tervei alapján került sor, ekkor teljes átalakítást végeztek, és kapta meg jelenlegi formáját. A századfordulón már lebontott különálló fa harangláb helyett a bővített rész bejáratához épült 20 méter magas, különleges szecessziós ízlésű gótizáló torony. Egyedülálló kiképzésű padozatot, karzatokat építettek be. Első harangját 1749-ben öntötték, a másik, kisebb harangot „A N. Varsányi ref. egyház 1848-ban a haza oltárára adta ágyúnak.”

A toronyban ma három harang van. A 80 kg-os harangot Nemes Egry Ferenc öntötte 1851-ben Kisgejőcön, a 180 kg-osat a budapesti Harangművek készítette 1925-ben, a 325 kg-os pedig 1999-ben Gombos Miklós harangöntő műhelyében készült.

Az egyházközség jótevőjeként, gróf Gyulay Ferenc adományozta a családja történetével saját kezű feljegyzéseivel egy 1661-ben nyomtatott, nagy méretű Váradi Bibliát, a Bécsben 1725-ben készített aranyozott úrasztali tányérokat, kelyhet, az 1745-ben készült ezüst kancsót, az Európában is egyedülálló vörös márványból készült úrasztalát, amelyeket ma is használ a gyülekezet. A templom alatti kriptában a Gyulay családnak több gyermekét temették el.

Úrasztali készletei közül legkorábbi darab egy úrihímzéses terítő, amelyet gróf Gyulay Ferencné (szül. Bánffy Mária) anyai nagyanyja, Toroczkay Mária készített 1656-ban. A két méternél hosszabb abrosz szélét összefüggő indás kompozíció díszíti körbe, egyetlen megszakítás és különös sarokszerkesztés nélkül. Szerkezete a Lombardi reneszánszra nyúlik vissza. Motívumkészlete részben reneszánsz, részben törökös gránátalmákból, szegfűkből és tulipánokból áll. Közepét egy önálló kör kompozíció díszíti, T. M. monogrammal, 1656-os évszámmal és az erdélyi Toroczkay család címerével. Körülötte fák és állatok: gólya, őz, szarvas, unikornis, nyúl, kutya, mókusok és pávagalambok láthatók. Változatos és művészi öltéstechnikája igazi műhelymunkára vall.

A gyülekezethez tartozó Szabadságtanyán 1993-ban épült templom. 2004-ben bővítették, és toronnyal gazdagították. E toronyból egy 80 kg-os, 1995-ben készített harang hívja a tanyai gyülekezetrész tagjait.

A református egyházközség lelkipásztorai[szerkesztés]

  • Kozma János (1765–1790)
  • Ballyka Imre (1790–1794)
  • Nagy Ferenc (1794–1819)
  • Szent-Györgyi Sámuel (1819–1828)
  • Nagy Tóth József (1828–1834)
  • Bartsik János (1835–1841)
  • Székely József (1841–1845)
  • Liszkai István (1845–1848)
  • Menyhért János (1848–1873)
  • Fekésházy Gyula (1874–1913)
  • Balogh Miklós (1913–1948)
  • Csathó Kálmán (1949–1960)
  • Birtha István (1960–1978)
  • Szabó Sándor (1978–1988)
  • Horváth Géza (1988–2010)
  • Szegedi Gyula (2010– )

Római katolikus templom[szerkesztés]

A korábbi római katolikus templomról kevés ismeretünk van. Az Egri Érseki Levéltár szerint 1800-ban építtette Eördögh György szilárd anyagból. Fa tornyán két harang volt. Berendezése fa karzatból, hordozható fa szószékből és a kereszt felmagasztalásának tiszteletére állított oltárból állt. A római katolikus plébánia Gemzse filiájaként működött.

A jelenlegi templomot 1901-ben gróf Gyulay István (a napóleoni háborúkban jeleskedő gróf Gyulay Albert császári-királyi altábornagy unokája) a grófi uradalom beltelkén, egy egészen különálló helyen saját költségén, egyházmegyei támogatás nélkül építtette. Az építés mindössze két hónapot vett igénybe. A templomot ünnepélyes keretek között 1901. június 30-án szentelte fel Csák János gemzsei lelkész. 1922-ben a településről készített képes levelezőlap-sorozat egyike már ezt a templomot mutatja be.

A római katolikus temetőt, a reformátussal együtt 1959-ben zárták be. Azóta felekezetre való tekintet nélkül az 1955-ben megnyílt köztemetőbe történik a temetkezés. A régi temetőben sok értékes, elődöket visszaidézhető síremlék áll.

Baptista imaház[szerkesztés]

1919. november 12-én az orosz hadifogságból hazatért két varsányi származású katona, Szűcs B. András és Cs. Szűcs Pál (1890–1945) létrehozták a baptista gyülekezetet. 1922-ben felépítették az első imaházat, ezt azonban már az 1930-as években kinőtte a gyülekezet. Az új imaház építésének előkészületei az 1940-es években kezdődtek. Az alapkőletételre 1948 márciusában, az elkészült (az országban elsőként toronnyal épített) imaház ünnepélyes átadására 1949. május 8-án került sor. Ez egyben a Nyírség legnagyobb baptista imaháza, gyülekezete is. A gyülekezet 2009. október 25-én ünnepelte megalakulásának 90. évfordulóját.

A baptista gyülekezet lelkipásztorai[szerkesztés]

  • Sallay László (1918–1922)
  • Czine Ferenc (1923–1931)
  • Szűcs B. András (1932–1935)
  • Révész Sándor (1935–1945)
  • Szűcs Bertalan (1945–1951)
  • Marsal János (1951–1960)
  • Hetényi Attila (1961–1973)
  • Kovács Dániel (1975–1978)
  • Boros Gergely (1979–1984)
  • Katona László (1984–1990)
  • Kotmájer Mihály (1991–1996)
  • Katona László (1996–2011)
  • Szólláth Imre Rudolf (2012– )

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Református templom (műemlék)
  • Római katolikus templom
  • Baptista imaház
  • Vadaspark
  • Tus-Wald vadászház
  • II. világháborús emlékmű

A falu szülöttei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagyvarsány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. augusztus 31.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Források[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]