Kállósemjén

	Kállósemjén
	; Kállósemjén címere
	; Kállósemjén címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Megye	Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás	Nagykállói
Jogállás	nagyközség
Polgármester	Belicza László (FIDESZ–KDNP)
Irányítószám	4324
Körzethívószám	42
	Népesség
Teljes népesség	3537 fő (2015. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	65,5 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	54,52 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Kállósemjén Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 51′ 31″, k. h. 21° 55′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 51′ 31″, k. h. 21° 55′ 50″
	Kállósemjén Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
	Kállósemjén weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kállósemjén témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei nagyközségről szól. Hasonló címmel lásd még: Kálló (egyértelműsítő lap).

Kállósemjén nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nagykállói járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nyíregyházától 22 km-re, Nagykállótól 8 km-re, Balkánytól (földúton) 10 km-re, Levelektől 16 km-re, Magytól 12 km-re, Nyírbátortól 17 km-re, Pócspetritől 3 km-re (földúton), Máriapócstól 10 km-re és a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonalon közelíthető meg (Kállósemjén vasútállomás).

Története[szerkesztés]

Régi kállósemjéni ház rekonstrukciója az M3 Archeoparkban

Régi magtár épülete

Kállósemjén, régi magtár a magasból

Katolikus templomok

Kállósemjén templomok - légi fotó

A kastély hátulról

Kállósemjén, Kállay kúria - légi felvétel

A Balogsemjén nemzetség-beli Kállay család ősi fészke. A faluban megtelepedett család itt építette ki birtokközpontját, s emelte az azóta nyomtalanul eltűnt várát.

Kálló környékén régen két Semjén állott: Kis- és Nagysemjén.

1471-ből származó oklevél szerint a két Semjén egyike Oppidum Semyen néven volt írva. Mindkét semjén a Kállay család birtoka volt. 1446-ban a Sztrittey család tagjainak volt itt birtoka. 1454-ben az ólnodi Czudar család volt birtokosa.

A 17. században, a török dúlás idején elnéptelenedett pusztára a 18. század elején görögkatolikus román jobbágyokat is telepítettek, akik azóta teljesen elmagyarosodtak.

A 18. század második felében és a 19. század első felében a Kállay család mellett még birtokos volt itt az Eördögh és a gróf Dessewffy család is.

A 20. század elején a Kállay család tagjain kívül Kausay Tibor és Viktor, Kövér Gusztáv és Pálma, özv. Hegedűs Edéné, Mándy Ignácz, Leveleki Márton és Klein Mór is birtokos volt itt.

Itt élt Kállay Miklós miniszterelnök is, akinek hamvait 1993-ban hozták vissza a családi kriptába.

Jelenleg 41 hektár áll védelem alatt a Mohos-tónál.

A lápot a jégkorszak végén futóhomok alakította ki, s ma nagy homokbuckák közé ékelődött, suvadással keletkezett, 2-3 méter mély képződmény.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

Mohos-tó[szerkesztés]

Ez az utolsó nagy kiterjedésű úszó lápi szigetek tőzegpáfránnyal, ritka ősi mocsári növényekkel, moszatfajtákkal. Már Kitaibel Pál, a neves botanikus is kutatott a Nyírség e részén a 18. század végén, de az első beszámolót Kiss Lajos, a nyíregyházi Jósa András Múzeum egykori igazgatója készítette a lápról 1927-ben. Komolyabb feltárás Boros Ádám, majd Soó Rezső nevéhez fűződik.

Mintegy 8000 évvel ezelőtt az éghajlat csapadékosabbá vált, a buckaközi mélyedés környezetében erdő települt meg. A 18. század végén az erdőket kivágták, legelő alakult ki, s a szárazabbá váló éghajlat nyomán drámai változások következtek be: a homok ismét megindult, s vele együtt az erdő tápanyagtartalma a tóba került. Ez gyors mocsarasodást, majd úszóláp-képződést okozott. A környék vízrendezése, csatornázása miatt tovább csökkent a vízszint, ami miatt az úszólápok megvastagodott szőnyege "leült" és stabil rekettyefüzessé alakult. Ma kút látja el vízzel a lápot, hogy az eredeti állapot továbbra is fennálljon, s az időjárás változásai ne veszélyeztessék fennmaradását. Bár avatatlanoknak nem túl mutatós látvány a jórészt fűzlápos terület, a szakemberek annál többre értékelik.

Szabadon látogatható.