Terem (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ez a cikk a településről szól, a fedett helyiséget lásd itt: Terem.
Terem
Terem címere
Terem címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásNyírbátori
Jogállás község
Polgármester Csák István (FideszKDNP)[1]
Irányítószám 4342
Körzethívószám 42
Népesség
Teljes népesség 647 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség13,55 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület49,52 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Terem (Magyarország)
Terem
Terem
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 47′ 50″, k. h. 22° 16′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 50″, k. h. 22° 16′ 49″
Terem (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Terem
Terem
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Terem témájú médiaállományokat.

Terem község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyírbátori járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye DK-i részén a Nyírségben fekvő település. Nyíregyháza 57 km, Nyírbátor 13 km, Nyírvasvári 3,5 km, Nyírkáta 10 km, Mátészalka 24 km, Nyírbogát 15,5 km, Nyíradony 34 km, Piricse 14 km, Nyírbéltek 22,5 km távolságra található.

Története[szerkesztés]

Terem nevét az oklevelek 1332-ben említették először Banknetereme, majd 1354-ben Bankneytereme, 1413-ban p. Therem néven. 1332-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozó Báthori Bereck fiainak Bohol-lal határos birtoka volt. 1354-ben a Báthori-család tagjai: Péter, Miklós mester és János fiai megosztoztak rajta, míg az ugyanitt található Szent Demeter tiszteletére szentelt egyház kegyuraságát közösen gyakorolják.
A 14. században a falu birtokosai a Báthori-család tagjai voltak.

A település a török korban elpusztult, s az azt követő évszázadokban nevét is alig említik.

Teremi-tó

1873-ban Mátészalka határának részeként, 1888-ban pedig mint Vállaj része van jegyezve, s közigazgatásilag 1952-ig Vállajhoz tartozott.

A 19. század végén, s a 20. század elején a Károlyi család-nak vannak itt tanyái, a területen szétszórva. Terem főként szétszórt tanyákból álló település. 1907-ben nevét Pusztateremként említik, ekkor hozzá tartozott Dohányos-major, Fűzfáskút-cselédlak, Viktor-telek, Erdészlak és Erdőőrlak.
1964-ben Pusztateremhez tartozott még Nagytanya, Ürgetanya, Rókatanya és az Udvarház nevű lakott terület is.

Terem mint önálló község a fenti településrészekből és az aporligeti Cserepes-tanya, valamint a vállaji Nagyfenék és Sárgaháza településrészekből 1952-ben jött létre.
Nevét az elpusztult falu emlékére kapta.

1971. április 15-től Aporligettel (ma Bátorliget) közös tanácsú községgé alakult. 1989-től Nyírbátor vonzáskörzetéhez tartozó közös tanácsú község. 1990-től lett önálló önkormányzatú község.

A falu lakosságának nagy része még ma is elszórt tanyákon él. Terem 298 lakóházából az 1980-as adatok szerint csak 157 épült belterületen.
Legjelentősebb tanyái: Nagyfenék, Sárgaháza. Sárgaházán az 1950-es, 1960-as években még iskola is működött, azonban a belterület fejlődése az utóbbi években lelassult, sokan elköltöztek a településről és tanyáiról is a közeli Nyírbátorba, vagy a nagyobb városokba.

Terem határába olvadt Csaba elpusztult település is.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Csaba[szerkesztés]

Csaba egykor falu volt a mai Terem-től kissé északra, a Nyírkáta-Fábiánháza határszögben, azonban 1241-ben a tatárjáráskor elpusztult. Ma csupán a fennmaradt hely- és dűlőnevek őrzik emlékét: Csobaháza, Csobaházi-dűlő, Csobaházi nagy út.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Volt majorsági cselédházak: Egy-egy hosszan elnyújtott, szarufás szerkezetű, két végén kontyolt, cserepes tető alatti épületben három, kétoldalt pitvarral közrefogott szabadkéményes közös konyha áll. A pitvarból jobbról és balról egy-egy szoba nyílik. Egy-egy ilyen épületben vagy négy család húzódhatott meg. A helyiségek téglapadlósak, famennyezetesek. A téglafalak alapozással készültek, mészhabarccsal vakolt oldalaik fehérre meszeltek.
  • Gazdasági épületek: a cselédházak közelében sorakozó – családonként rekeszekre osztott, favázas szerkezetű, hézagolt lécborítású cserepes kukoricagórék és az egymáshoz csatlakozó, téglafalú, egyforma disznó- és tyúkólak.

Források[szerkesztés]

  • Pesty Frigyes: Magyarország helynévtára Szatmár megye (1864)
  • Jakab László-Kálnási Árpád: A nyírbátori járás földrajzi nevei (1987)
  • Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig (2008)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Terem települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]