Kántorjánosi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kántorjánosi
Emlékmű
Emlékmű
Kántorjánosi címere
Kántorjánosi címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásMátészalkai
Jogállás község
Polgármester Péter Zoltán (FideszKDNP)[1]
Irányítószám 4335
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség2173 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség50,82 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület41,62 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kántorjánosi (Magyarország)
Kántorjánosi
Kántorjánosi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 56′ 16″, k. h. 22° 08′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 16″, k. h. 22° 08′ 47″
Kántorjánosi (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Kántorjánosi
Kántorjánosi
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Kántorjánosi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kántorjánosi témájú médiaállományokat.

Kántorjánosi község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Keleti részén, a Nyírségben található település. Mátészalka 15,5 km, Hodász 5 km, Őr 5 km, Vaja 9 km, Rohod 12 km, Vásárosnamény 29 km, Nyírbátor 17 km, Papos 12,5 km, Jármi 10,5 km távolságra található.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Jánosi helynév a latinból átvett János keresztnevünk -i birtokképzős származéka.

A Kántor előtag is igen régi: A Jánosi család egyik, kántornak is nevezett és a 14. században élő tagjára utal. A név a kántor köznévvel azonos (Szab.Szatm.59, FNESz.)

A községbe olvadt Iklód (Nyíriklód) falu neve bizonytalan eredetű. Az Iklód nevet többféleképpen próbálták magyarázni. A FNESz. szerint a név a magyar Icol személynév -d képzős származéka. E személynév a jelenleg csupán egy adatból ismert régi ikol, iklik, "hőköl" igénk családjába tartozhat. A Nyír- előtag a tájegységre utalt.

Története[szerkesztés]

A település neve az oklevelekben 1272-ben Hodász (akkori nevén Hetény) határjárása során tűnik fel először, két azonos nevű birtokot jelölve: v.Janus,…ad v-m mg-i Stephani similiter Janus vocatam. Az egyiknek korán megjelenik plébániája is, az első falu keletkezését tehát legalább a 12. századra kell tennünk, de nem valószínű, hogy a 13. század végén élő János, a birtokos család tagja, lenne a névadó.

Az egyik falu birtokosa István mester, akinek fiai 1298-ban, majd 1315 körül osztoztak meg javaikon. A középkor-i tulajdonosoknak, a Jánosiról és később Derzsről is nevezett Kántor család ősei jóval a 14. század előtt kapták, a rokonság ugyanis az okleveles adatok korában már több ágra oszlott. A szétágazó kisnemesi családok tagjai tevékenyen részt vettek a megyei közéletben (1320), egyikük 1329-ben Veresmart (Szabolcs vármegye) ügyében tanúskodott. (Szab.Szatm.59). A települést birtokló családok itt a királyi földeknek és határvédő falvaknak ezen a vidékén várjobbágyok leszármazottai lehettek.

A másik település ugyancsak állt már a 13. század közepén (Maksai 152), a Szab.Szatm. szerint azonban csak 1326-ból, Fehértó határjárásától ismert az első említése, Kisjánosi (Kusyvamosy) formában.

1329-ben egy idevaló nemes ecsedi birtokrészét zálogosította el a Gutkeled nemzetség-beli Báthori Bereck fiainak.

Péter nevű papja 1333-ban három, Benedek 1334-ben kilenc garas pápai tizedet fizetett (Szab.Szatm.59)

A falut Kisjánosinak, Balognak, Balogjánosinak és Iklódnak egyaránt nevezték.

Gazdái már nincsenek közeli rokonságban a testvérfalu gazdáival. Birtokuk egy része 1394-ben a Kántor család tagjainak kezére került, és mint Balogjánosi puszta szerepelt (Maksai 152).

Későbbi története elválaszthatatlan Kántorjánosi történetétől, de viszonylagos önállóságát sokáig megtartotta, mert csak századunk elején, 1917-ben olvadt be hivatalosan a testvérközségbe (Hnt.1926; 1967, 723.)

Borovszky szerint Jánosi 1323-ban a tulajdonos Balog család egyik János nevű tagjáé volt, őróla nevezték el. János fia Jakab a váradi egyház kántorkanonokja volt, valószínűleg róla kapta újabb nevét, Kántorjánosit, amely ettől kezdve a családnak is neve maradt.

1408-ban Zsigmond király a Jánosi Kántor családtól elvette, és a Báthoriaknak meg a Császáriaknak adta. 1417-ben azonban már ismét a korábbi birtokosok kezén volt, és az övék is maradt a 15. században, de mellettük sokan szereztek itt kisebb-nagyobb részbirtokot.

1539-ben Jánosi Ádám és Kántor János és Mihály új királyi adományt kapnak birtokukra.

A későbbiekben a huszita származású Komarowsky család, amely Mátyástól magyar nemességet és "donációt" (adományt) kapott szintén itt telepedett meg; utódaik a mai Komoróczyak.

A falut a későbbi időkben is több család birtokolta, a 20. század elején a gróf Károlyi, báró Uray, Mándy családok voltak az utolsó birtokosai (Borovszky 89).

A település 1945 után sokat fejlődött, több középülettel gyarapodott, sok új lakóház épült.

A lakosság főleg mezőgazdasággal, gyümölcstermeléssel foglalkozik. Híres az innen elnevezett Kántorjánosi fürtös meggy fajtája, amiből a környéken nagyobb ültetvények is vannak. Az 1980-as évek végéig sok almát is telepítettek.

A lakosság egy része a közeli Mátészalkára, és a távolabbi városokba jár dolgozni.

A falunak vasútja nincs, a környező falvakkal és Mátészalkával autóbuszjárat köti össze.

Kántorjánosi határába keresendő eltűnt középkori falvak: Gothard, Rét, Vasvári, Ricse, és Luskod

Gothard[szerkesztés]

Gothard neve mint telekhely 1411-ben tűnik fel: sessio Gothard néven. A település névadójának fiát 1320-ban említették. Egykori birtokosáról kapta a nevét. A személynév a németből való Gotharddal azonos. A forrásokban a -telke utótaggal megtoldott alakban is előfordul: Gothardtelke (Maksai 142). A névváltoztatás minden bizonnyal a település pusztulásának is jele (Szab.Szatm.60). A hajdani falunak az élő névalakban nincs nyoma.

Rét[szerkesztés]

Rét neve 1411-ben mint telekhely tűnik fel: (sessio Reth) formában, amikor Zsigmond király többek között Vasvári, Gothárd és Rét birtokot új adomány címén Jánosi Mihály fiainak: Péternek, Bálintnak és Lászlónak, valamint Lóránt fia Barlának és Miklós fia Istvánnak adta.

Egy 1445. évi oklevél szerint (pr.h) Hodász és (Kántor-) Jánosi határain belül feküdt. – Nevét természeti viszonyairól kapta, és eredetileg bizonyára nem települést, hanem mezőrészt jelölt (Maksay 142, Szab.Szatm.60.) A falu határában ma is van egy Nagy-rét (Rét) nevű dűlő. Ezen a tájon lehetett Rét falu is.

Vasvári[szerkesztés]

Vasvári neve 1411-ben tűnik fel: sessio Vaswary alakban, mint Gotharddal és Réttel szomszédos puszta (Maksai i.h.) – A Vasvár névre több magyarázat is van: 1. Megerősített, a vas erejével vetekedő hely. 2. A gyepűre utaló földrajzi nevekhez tartozik. 3. Újabb vélemény szerint a középkori vasfeldolgozás emlékét őrzi (Szab.Szatm. i.h.)

Az egykori falu a kántorjánosi határ szélén, az Ófehértóra vezető út mellett fekhetett.

Ricse[szerkesztés]

Ricse nevét a történelmi munkák közül csak Borovszky Samu műve említi.(89.) Neve szláv eredetű, a szláv "árok" szó származéka. Olyan helyre, vízmederre utal, amely mintegy fel van tépve, szaggatva (Kniezsa:MNépny. 4:213, FNESz.).

A hajdani település emlékét ma a hasonló nevű dűlő őrzi. Errefelé lehetett Ricse falu is.

Luskod[szerkesztés]

Luskod (eredetileg Laskod) az Anjou-korban még önálló falu volt, a 17. század közepén már Jánosihoz tartozó pusztaként említették. Nevét Pesty Frigyes és Borovszky Samu (89) is megemlíti. Az 1965. évi gyűjtés még élő névként adatolta a Luskod–tagot, de ugyanez a gyűjtés külön helynévnek tekinti a szintén élő Laskodot. (Mindkét változat ugyanazt a középkori településnevet őrzi.)

Laskod puszta neve személynévből keletkezett magyar névadással(Szab.Szatm.67, FNESz.).

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994:
  • 1994–1998: Váradi Lajos (független)[3]
  • 1998–2002:
  • 2002–2006:
  • 2006–2010:
  • 2010–2014: Péter Zoltán (FideszKDNP)[1]
  • 2014–2019:
  • 2019-től:

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 89%-a magyar, 11%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

2011-ben lehetőség volt arra, hogy egy ember több népcsoporthoz tartozónak vallja magát. Így a település 94%-a magyar, 36,3%-a cigány, 0,3%-a román, 0,2%-a görög, 0,1%-a ukrán nemzetiségűnek vallotta magát. 6% nem kívánt válaszolni. Az adatokon látszik, hogy a nemzetiségiek magyarnak is vallották magukat, így kiszámolhatóak a pontos adatok is.[5]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Görög-katolikus templom
  • Református templom
  • Emlékmű a főtéren

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1860. október 28-án kántorjánosi Mándy Sámuel, Baranya vármegye felsőházi képviselője, a felsőbaranyai református egyházmegye gondnoka.[6] A család 1896. október 10-én megkapta Ferenc József magyar királytól a "kántorjánosi" előnevet.[7]
  • Itt született 1869. január 1-jén Komoróczy Iván földbirtokos, jogász és festő
  • Itt született 1890 október 1-jén Nagy Zoltán református egyházi író, ifjúsági író.
  • Itt élt és szolgált 1864 és 1912 között Segesváry József református lelkész, aki 1885-1907 között a Nagykárolyi Egyházmegye esperese, és elismert egyházi író volt. 1912. február 18-án hunyt el Baktalórántházán. Temetése Kántorjánosiban volt.[8]
  • Itt nőtt fel Bakos Miklós, a debreceni HUNÉP Zrt. vezérigazgatója.[9]

Forrás[szerkesztés]

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Maksay Ferenc: A középkori Szatmár vármegye
  • Fényes Elek: Magyarország történeti földrajza
  • Kálnási Árpád: A mátészalkai járás földrajzi nevei

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Kántorjánosi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 27.)
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  5. Magyarország helységnévtára. www.ksh.hu. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  6. 1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  7. Királyi Könyvek - 69.697 | Királyi Könyvek | Hungaricana. archives.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2019. január 17.)
  8. Kránitz Zsolt (szerk.): „A késő idők emlékezetében éljenek…” 1943.
  9. Nyírségi fiú irányítja már a térség legjelentősebb építőipari cégét. szabolcsihir.hu. (Hozzáférés: 2020. február 6.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

https://web.archive.org/web/20140919010437/http://www.kantorjanosi.hu/kepek_kozsegunkrol.html

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]