Tornyospálca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tornyospálca
Tornyospálca címere
Tornyospálca címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Járás Kisvárdai
Jogállás község
Polgármester Lukácsi Attila László[1]
Irányítószám 4642
Körzethívószám 45
Népesség
Teljes népesség 2770 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 65,47 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 43,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tornyospálca (Magyarország)
Tornyospálca
Tornyospálca
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 15′ 60″, k. h. 22° 10′ 43″Koordináták: é. sz. 48° 15′ 60″, k. h. 22° 10′ 43″
Tornyospálca (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Tornyospálca
Tornyospálca
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Tornyospálca weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tornyospálca témájú médiaállományokat.

Tornyospálca község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Kisvárdai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén, a Nyírség-ben fekvő település. Jéke 7,5 km, Kisvárda 12 km, Kékcse 18,5 km, Tiszakanyár 24 km távolságra található.

Vonattal elérhető a Mátészalka–Záhony-vasútvonalon.

Etimológia[szerkesztés]

Nevének második szótagja a magyar honfoglalás előtt itt élt szláv (szandomierzsi) törzsek névadásából származik. A „pálica” szó, melyből a pálca szó eredeztethető, botot, harci buzogányt, hatalmi jelvényt jelent. A középkorban használatos Palcza, Palchia, Pácza, Páltza névalakhoz 1793-tól a Tornyos előtag járult, mely a falu egykori fatornyára utal. Ez látható a falu 1696-ból való pecsétnyomóján, illetve napjaink címerében is.

Történelme[szerkesztés]

A falu orsó alakban az egykori vízállás köré épült, középen közrefogva a mai református templom elődjét. A település határában számos kő és bronzkori lelet került napvilágra, a „Sírkutgaz” nevű területről például tokosbalta és bronz kard.

Nevét 1212-ben említik először oklevelekben. A középkorban a Bánffy majd a Losonczi család tulajdonában volt a 15-20 jobbágytelekből álló falu. A 18. századtól a Forgách grófi család birtoka volt egészen a 20. századig.

A falu máig élő kuruc hagyományokkal rendelkezik. II. Rákóczi Ferenc 1706-ban 9 napot (január 3--11.) töltött a községben, sok helybeli, kiknek nevét is ismerjük, beállt Esze Tamás ezredébe.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban igen jelentős számú tornyospálcai honvéd és tiszt harcolt.

Az első világháborúban 50 katona halt hősi halált. Emlékükre 1923-ban Felső-Szabolcs legelső hősi emlékművét emelte közadakozásból a falu. A második világháború végén több mint félszáz hősi halottját gyászolta a község; az elhunytak nevét az első világháborús emlékműre vésték fel.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Vallástörténet[szerkesztés]

Hosszú időn át itt volt Felső-Szabolcs esperesi központja. A település lakossága túlnyomó részt református vallású, de élnek itt kis számban görög katolikusok és katolikusok is. 1797-ben nagyobb számú görög és római katolikus magyar, rutén illetve roma származású telepeseket hozatott a Felvidékről, illetve Kárpátaljáról gróf Forgách József földesúr. Ezek leszármazottai ma is az ún. „Tót-véget” lakják. A mai görög katolikus templom helyén korábban fából készült templom állt. Az új, ma is álló templom 1806 és 1816 között épült. A templom körül 1853-ig szintén temetőkert volt. A katolikus kápolna 1928-ban épült.

Zsidó vallásúak az 1700-as évek óta élnek a községben. A falu zsinagógáját 1963-ban lebontották. Több mint félszáz embert hurcoltak el 1944-ben a holokauszt haláltáboraiba. Az ősi zsidó temető ma is megtalálható.

Oktatás[szerkesztés]

Igen gazdag a község iskolatörténete. Már az 1600-as években működött református iskola Szőllősi István oskolamester irányításával. A községben 1948-ig három felekezeti fenntartású iskola volt. 1961-ben épült az L-alakú, ma is meglévő iskolaszárny, mely 1978-ban egy újabb tömbbel, benne tornateremmel bővült. Jelenleg[mikor?] 130 tanuló jár az iskolába. A község gazdag tárgyi emlékei az iskola 770 darabos helytörténeti gyűjteményében látható. Az előkertben országosan is egyedülálló füvészkert található.

A község óvodája 1941-től működik, jelenleg[mikor?] két helyen.

Gazdaság[szerkesztés]

Az első termelőszövetkezet 1949-ben alakult Lenin néven. 1961-ben lett újra „termelőszövetkezeti község” Tornyospálca, s a szövetkezet II. Rákóczi Ferenc nevét vette fel. 1972-től Agárdy Béla elnök vezetésével országos sikereket ért el a szövetkezet. Tevékenysége révén 1976 és 1980 között négyszer lett országosan kiváló gazdaság. 1992-ben a rendszerváltás utáni politikai túlfűtöttségben a szövetkezetet felszámolták. Jelenleg több kisebb-nagyobb földterületen gazdálkodnak a helybeliek. Főként az almatermesztés játszik szerepet, a falu határában közel másfél millió almafa található, de más gyümölcsöket is termesztenek.

Kultúra[szerkesztés]

Több író és költő köthető Tornyospálcához. Így Turjay László, Hideg József, Rusznák Imre, Dabas Tibor, Agárdy Sándor Mihály, Ferku Imre, Gécziné Takács Zsuzsa, Agárdy Sándor. Gazdag a község zenei néphagyománya is. Gyüre János református kántortanító a 19. század végén több száz helyi babonát is felkutatott.

Nevezetességei[szerkesztés]

Legrégebbi építészeti emléke a mai református templom, mely jelen ismereteink szerint a huszita időkben, a 15. században téglából épült. A templom körül 1951-ig temetőkert volt. Részletes műemléki feltárása folyamatban van. A református egyház értékes szertartási tárgyakat őriz, melyek közül kiemelkedik az 1635-ben Mikó Benedek által adományozott, de valójában 15-16. századi úrvacsorai kehely.

Több régi lakóház áll még a községben. A református temetőben még közel félszáz régi, szellőrózsa motívumos fejfa található.

A faluban 7 emlékmű és 8 emléktábla található, melyek a múlt emlékei, értékei iránti elkötelezettségről tanúskodnak.

Forrás[szerkesztés]

  • Agárdy Sándor: Suhogó idő. 1993. Helytörténeti monográfia.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tornyospálca települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]