Kishódos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kishódos
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásFehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Krakkó Zsigmond (FideszKDNP)[1]
Irányítószám 4977
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 68 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség8,07 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kishódos (Magyarország)
Kishódos
Kishódos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 10″, k. h. 22° 50′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 58′ 10″, k. h. 22° 50′ 09″
Kishódos (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Kishódos
Kishódos
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kishódos témájú médiaállományokat.

Kishódos község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Fehérgyarmati járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén a Túr mellett található település.

Nagyhódos 2 km, Garbolc 4 km, Kispalád 7 km, Botpalád 9 km, Magosliget 12 km, Uszka 15 km, Tiszabecs 19 km, Sonkád 8 km, Kölcse 12 km távolságra található.

Története[szerkesztés]

Kishodos neve először a Váradi Regestrumban - egy tüzesvaspróba kapcsán - tűnt fel; nevét már a 15. században is mai alakjában írták.

Az egykori Túr menti összefüggő erdőterületen Hodos valószínűleg a 13. század folyamán keletkezett. A 14. század első felében a Gutkeled nemzetség Tiba-ága észak-szatmári uradalmának a része. A 15. században Kis- és Nagyhódos már két önálló település: míg az utóbbi a Gutkeled-nembeli Gacsályi-rokonság birtoka, Kishódos a Drágffyaké.[3] Valószínűleg ők végezték a falu benépesítését is.[4]

1486-ban Bélteki Drágffy Bertalan a falut a tisztabereki pálos remetéknek ajándékozta.

1592-ben az egész birtokot Károlyi Mihály kapta meg. Az 1600-as években a királyi kamaráé volt, s a szatmári várhoz tartozott.

A 18. században és a 19. század elején kamarai birtok, s a tiszaújlaki provizorátushoz tartozott. Ekkor a Berenczei Kováts család szerezte meg, és még a 20. század elején is az övék volt.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 88%-a magyar, 12%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Református templom - épült 1823-ban. (Egyes források szerint 1804-ben kezdték építeni.) 1841-ben építették a tornyot, 1847-ben fejeződött be az építkezés. 1859-ben készült el a belső berendezés. A templom belsejében a torony felőli oldalon egy fakarzat, kazettajellegű egyszínű deszkamennyezet és fűrészelt-faragott szószékkorona található. A négyszögletes úrasztalába beillesztették valamelyik korábbi templom 1643-ból származó, napjainkra lekopott festésű, köriratos kerek asztallapját.[6]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kishódos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A két falu - Kis- és Nagyhódos - történetének korábbi összefoglalásaiban gyakran nehezen elkülöníthetők az egyes falvakra, illetve a régi Hodos egyes részeire vonatkozó információk. Így a szócikk korábbi változatában is 'keverednek' az adatok: "A 15. század elején a Gachály család és az Atyai család volt a birtokosa. 1462-ben Atyai András magvaszakadtával, annak birtokrészeit a Rosályi Kúnok kapták meg. 1476-ban a Rosályi Kún család tagjai megszerzik a Gacsályiak birtokrészeit is a településen, de ugyanekkor a község másik fele a Drágfiaké volt. 1424-ben a Drágfi család tagjai megosztoztak kishódosi birtokaikon, melyet ekkor a Bélteki ág szerzett meg. 1470-ben azonban a Drágfiak ismét visszakapták, s az övék maradt egészen 1486-ig."
  4. Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. (Budapest, 1940.) p. 76. és 148.
  5. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  6. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. 2. Szerk. Entz Géza (Budapest : Akad. K., 1987.) p. 291. ISBN 963-05-3683-8; Várady József: Tiszántúl református templomai. 2. (Debrecen, 1991.) p. 683. helytelen ISBN kód: 963-00-1460-9.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]