Istenítélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Az istenítélet (latinul: ordalium) ellentétes érdekű felek vitájában a bizonyítás egyik formája volt,[1] Isten segítségül hívásával az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítására.

Tűzpróba[szerkesztés]

A tüzes vas próba esetén, amennyiben a tüzes vas által okozott sérülés meghatározott idő alatt begyógyult, úgy a próbára bocsátottat ártatlannak minősítették.

Vízpróba[szerkesztés]

Szócikk az Ismerettár X. kötetében (Pest, 1864)

Vízpróba esetén a próbára bocsátott személyt - kezeit-lábait összekötözve - folyóba vagy tóba mártották, és amennyiben ott elmerült, akkor ártatlannak találták, ha pedig vissza feljött a víz felszínére, akkor bűnösnek találták.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]