Istenítélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az istenítélet (latinul: ordalium) ellentétes érdekű felek vitájában a bizonyítás egyik formája volt,[1] Isten segítségül hívásával az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítására.

Tűzpróba[szerkesztés]

A tüzes vas próba esetén, amennyiben a tüzes vas által okozott sérülés 3 nap alatt elkezdett gyógyulni, úgy a próbára bocsátottat ártatlannak minősítették.

Vízpróba[szerkesztés]

Szócikk az Ismerettár X. kötetében (Pest, 1864)

Vízpróba esetén a próbára bocsátott személyt – kezét-lábát összekötözve – folyóba vagy tóba mártották, és amennyiben ott elmerült, akkor ártatlannak, ha pedig feljött a víz felszínére, akkor bűnösnek találták.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]