Hajdúböszörmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Hajdúböszörmény
Hajdúkerület székháza.jpg
Hajdúböszörmény címere
Hajdúböszörmény címere
Becenév: A hajdúk fővárosa
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeHajdú-Bihar
JárásHajdúböszörményi
Jogállás város
Polgármester Kiss Attila (FIDESZ)-KDNP[1]
Irányítószám 4220
Körzethívószám 52
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 30 437 fő (2018. jan. 1.)[2]
Népsűrűség83,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület370,76 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hajdúböszörmény (Magyarország)
Hajdúböszörmény
Hajdúböszörmény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 40′ 24″, k. h. 21° 30′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 24″, k. h. 21° 30′ 27″
Hajdúböszörmény (Hajdú-Bihar megye)
Hajdúböszörmény
Hajdúböszörmény
Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén
Hajdúböszörmény weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajdúböszörmény témájú médiaállományokat.
Hajdúböszörmény, az egykori kiváltságolt Hajdúkerület központja nem szerepel Bocskai István kiváltságlevelében, amelyben az erdélyi fejedelem földdel és nemesi szabadságjogokkal ruházta fel azt a 9254 hajdúvitézt, akik a szabadságharcot (1604–1606) győzelemre vitték. Az 1605. dec. 12-én kiállított kiváltságlevelében szerepel viszont Kálló városa, amely végül nem lett hajdúváros. Böszörménybe ugyanis Bocskai hajdúvitézei a Báthory Gáborral történt egyezmény után 1609-ben telepedtek le. A címerképe gyakorlatilag azonos a hajdúk közös címerével. Égszínkék alapú, tojásdad pajzson nyakát fejére tekető sárkánykígyó látható hasán vörös kereszttel. Ez a motívum – az adománylevél szavai szerint – Bocskai és a hajdúk szövetségére utal, a sárkánykígyót a fejedelem ugyanis saját nemzetiségi címeréből ajándékozta a hajdúvitézeknek, s végső fokon a Báthory címer motívumára vezethető vissza. A címert a város egészen 1944-ig hivatalosan is használta pecsétnyomóin, s bár az 1970-es években azt felelőtlen módon megváltoztatták, újabban hivatalosan is visszaállították jogaiba. A címer legrégibb, színesen megfestett ábrázolása 1793-ból való, s eredetileg a Bocskai téri református templom kazettás mennyezetét díszítette, ma pedig a templom falán található. Ugyancsak 18. századi az a nagyméretű festett címer is, amely a Hajdúsági Múzeum tulajdona.
A város történelmi címere
Bodaszőlő címere

Hajdúböszörmény egy város Hajdú-Bihar megyében, a Hajdúböszörményi járás székhelye. Az ország negyedik legnagyobb települése területi nagyság szerint.

Fekvése[szerkesztés]

A Nyírség és a Hajdúság találkozásánál fekszik.
Közúton Debrecen és Miskolc felől egyaránt a 35-ös főúton közelíthető meg; Budapest irányából az M35-ös autópályán, vonattal pedig a Debrecen–Tiszalök vonalon.

Külterületi lakott helyei: Bodaszőlő, Pród, Rét, Telekföld, Vid, Zelemér.

Története[szerkesztés]

Hajdúböszörmény a Hajdúság legnagyobb városa. A terület az őskor óta lakott. A Hajdúsági Múzeum népvándorláskori leleteket őriznek.

Hajdúböszörmény mai nagy kiterjedésű határával együtt az Alföld, közelebbről a Tiszántúl egyik jellegzetes települése, olyan kisváros, amely megjelenésében ma is hordozza történetiségét. A város határa északon Hajdúnánással és Hajdúhadházzal, keleten Hajdúhadházzal, délen Józsával, nyugaton és északnyugaton Balmazújvárossal és Görbeházával érintkezik. Területe 311 négyzetkilométer azaz 31 078 hektár, tehát mintegy 58 000 kataszteri hold. A határ jelenlegi nagysága hosszas történeti folyamat eredményeként alakult ki. E hatalmas terület természetesen nem rendelkezik egyforma talajadottságokkal. A határ keleti részébe benyúlik a Nyírség homokos talaja, nyugaton viszont a feketeföld a jellemző, amelynek egyes részein szikes területek is találhatók. A határ homokos, keleti részén terülnek el a város szőlőskertjei, s itt jelentős nagyságú erdő is van, míg a nyugati részén, a Keleti-főcsatornán túl a mélyfekvésű részek, agyagtalaj és szikes területek, vízfolyások, vízállások, gyepterületek és ligeterdős jellemzőek. A város körül a legjobb mezőségi vályogtalaj helyezkedik el, amelyen kimagasló terméseredményeket érnek el.

A határ nyugati részének tengerszint feletti magassága 100-110méter, míg a keleti felén az egyes dombok meghaladják a 160 métert is. A szép számmal található kisebb kiemelkedéseket, domborulatokat a környékbeli népnyelv laponyagnak nevezi. A városnak nagyobb természetes folyóvize nincs, déli és nyugati részen azonban több kisebb vízfolyás található, mint Zelemér-ér, a Gát-ér, a Brassó-ér, a Döglő-ér és a Horgas-ér. A Réten és Nagypród szélén halad kanyargós folyással a Kadarcs, Viden és a őródi legelőn a Vidi-ér, a Süldős-ér, a Dedő-ér és a Szőke-ér. Hajdúböszörmény határában ered a Hortobágy folyó is, amely a Rétet és a Bagotát érintve folyik át a balmazújvárosi határba. A Hortobágy mellékvize az ugyancsak itt eredő Hollós-ér. Állóvizei jelentéktelenek, jórészt szikes tavacskák, mint a Kerek-Kaján szik, a Csukás-tó és Ludas-tó. Az egyik ilyen szikes tó mellett Viden régebben környék szerte ismert fürdő működött.

A város határnevei eleven történelemkönyvként tükrözik a környék egykor volt településszerkezetét, a hajdani vízviszonyokat s a hajdúváros határhasználati rendjét. Így például virágzó középkori falvak voltak Vid, Zelemér, Pród és Bagota, de ebbe a körbe sorolható a Hetven és Salamon határnév is. A határhasználat rendjét őrzi a Telekföld, a keleti csordanyomás, a nyugati csordanyomás, s a hajdani vízviszonyokra utal a Gátmegett határnév és a Rét is, amely az árvízrendezés előtt valóban vízjárta terület volt.

Hajdúböszörmény neve a történeti forrásainkban először 1248-ban Nagyböszörmény bukkan fel, természetesen a hajdú előtag nélkül. Első említésénél azonban sokkal régebbi múltra tekinthet vissza, amely tényt a város neve bizonyítja elsősorban. A böszörmény ugyanis a régi magyar nyelvben közszó volt, s mohamedán vallású, valószínűen bolgár-török etnikumú népelemet jelentett. Az izmaeliták vagy böszörmények tevékenységét ismerve erősen valószínűsíthető, hogy településünk már a fejedelemség korában, s majd Árpád-házi királyaink alatt fontos kereskedelmi központ lehetett. A Váradi Regestrumból ismert, hogy a nyíri izmaeliták egyik faluja pontosan a mai hajdúböszörményi határ területén fekvő Salamon volt. A böszörmények a tatárjárás után tűntek el történelmünk színpadáról, s minden bizonnyal ekkor településünk is elpusztult.

A hajdú előtagot a város a hajdúkról kapta, akik támogatták Bocskai István szabadságharcát. Bocskai nekik adományozta Kálló várost, ahol azonban nem tudtak letelepedni. 1609-ben Báthory Gábor Böszörményben telepítette le a hajdúkat, ők hozták létre a Hajdúkerületet a hat hajdúvárossal, amelynek Hajdúböszörmény lett a székhelye. Ez közigazgatási egységként 1876-ig állt fenn, ekkor alakult meg Hajdú vármegye.

Nemsokára azonban hamarosan újra kellett élednie, mert 1325-ben már számottevő helyként bukkan elénk. Ekkor már heti vására volt. A régi böszörmény lakossága azonban egy elpusztult, vagy pedig beolvadt a többségben lévő magyar és keresztény népességbe. Böszörmény mezővárosi rangját (oppidum) Zsigmond uralkodása alatt (1410) kapta, s e kiváltságolással végérvényesen kiemelkedett a környék jobbágyfalvainak tömegéből. A debreceni uradalom részeként került Böszörmény Zsigmond adományából Brankovics György szerb despota földesuraság alá. A Brankovics birtokok elkobzása után a Hunyadi család tulajdonába került, s a debreceni uradalom részeként a birtokigazgatásban fontos alközpont szerepét töltötte be. Minden jel szerint erre az időre a város híres településszerkezete – amelynek alapján két keresztutca képezi – már lényeges vonásaiban kialakult.[3]

A város település-szerkezete

Hajdúböszörmény híres, körkörös település-szerkezetét sokáig egyedinek tartották, ma már azonban tudjuk, hogy az ólaskertesnek, kertesnek vagy kétbeltelkesnek nevezett településtípus nemcsak valamennyi hajdúvárosra jellemző, hanem általában alföldi mezővárosainkra is. E településtípus felfedezése, tudományos bizonyítása Györffy István néprajztudós nevéhez fűződik, s mivel ezt első ízben Hajdúböszörmény esetében írta le, példaként általában máig városunkat említik, amelynek különben valóban legszemléletesebb példája.

Az 1782-es várostérkép már a kész, kialakult kétbeltekes városszerkezetet mutatja, amelynek legfőbb jellegzetessége az elliptikus, majdnem kör alakú belső városmag sűrű beépítettsége, amelyet széles sávban ugyancsak körkörös formában kertségi övezet vesz körül. A belső magot nagyjából észak-dél és kelet-nyugat irányban két-két jól felismerhető utca majdnem egyenlő részre osztja, amely a kertségi övezetben is folytatódik. A négy égtáj irányába vezető utca – amelynek Debrecen, Hadház, Balmazújváros és Nánás irányába vezetnek – már a hajdúk idetelepülése előtt is megvoltak. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1580-as dézsmajegyzék a város négy utcáját említi, az Erdő utcát, a Rác utcát, a Debrecen utcát és az Egyház utcát, amelynek alapján ma is jól rekonstruálható a várost ma is negyedelő négy főútvonal, a Kossuth utca, Petőfi utca, az Újvárosi utca és a Nánási utca, amelynek szerepét azonban a Dorogi út vette át.

Ezenkívül a belső városmagban íves vonalvezetésű utcák találhatók, amelyek a város térbeli központját megközelítőleg körkörösen veszik körül, amelyek keletkezése összefüggésbe hozható a város térbeli növekedésével. Mindez azt bizonyítja, hogy a négy keresztutca által negyedelt település szerkezete már a hajdúkorszak előtt kialakult. Újabban egyértelműen bebizonyosodott, hogy a városa hajdúk idetelepülte előtt (1609) nem volt lakatlan hely, tehát a település-szerkezetet is örökölniük kellett. Kétségtelen azonban, hogy azon katonai szerepüknek megfelelően változtattak, s kettős, katonai-polgár funkcióval látták el. Ennek megfelelően a város szerkezete három tagolást mutat.

Belsejében – akárcsak a hajdúvárosokéban általában – a templomerőd állott, amely ugyan középkori előzményekre megy vissza, de a hajdúkorban kifejezetten védelmi funkciót kapott, s a templomtól különállóan épült. Ilyen őrtorony volt a szalontai csonkatorony, s ilyen volt a hajdúböszörményi református templom tornya is, amely eredetileg külön állt magától a templomtesttől. A toronynak a vigyázó őr számára körös-körül valamikor sétálója volt. A templom szolgált a védők számára utolsó menedékül, ezért lőréses, erős fallal vették körül. A kerítés (erődfal) maga négyszögletű volt, fala kb. egy méter vastag és két és fél méter magas lehetett. Három kapu volt dél, kelet és nyugati irányban, 1791-ben új kaput vágtak rajta észak felé. A régi térképeken látható, hogy a „kerítés” északkeleti sarkán kis bástya állott, amely puskaporos torony is volt. A kerítést és a tornyot a gimnázium építésekor – 1864-ben – elbontották.

A belváros utcái – különösen a kertséghez viszonyítva – rendkívül szűkek, s itt eredetileg csak a lakóházak állottak. Ezt természetesnek kell tartanunk, hiszen kerített városról volt szó, ahol a védelmi funkció miatt nem kaphattak helyet a nagy kiterjedésű kertek. A belsővárost természetesen megerősítették, árokrendszerrel és palánkkal vették körül, amelyen a négy sugárútnak megfelelően négy kapu vezetett Dorog-Nánás, Hadház, Debrecen és Újváros irányába. A palánk „hajdúpalánk” karbantartása és a kapuk őrzése rendkívül fontos volt, annak esetleges elhanyagolását szigorúan büntették. Az árokrendszer mellett, amely körkörösen vette körül a várost, alakult ki az árokalja, amely mintegy átmenetet képzett, kertségi övezet és a belváros között.

Árkon túli kertségi övezetnek ugyanis kettős funkciója volt. Egyrészt gazdasági, mert itt tartották az állatokat, ez volt a mezőgazdasági munkák színtere, s esetleg veteményes veteményeskerteknek is helyt adott. Eredetileg itt lakóházak nem állhattak. Másrészt védelmi, mert a kertségi övezetet is megerősítették, s ez volt a hajdúváros első védelmi övezete. Minden beltelekhez tartozott a kertségi övezetben egy-egy kert, tehát egy-egy hajdúbirtokosnak tulajdonképpen két beltelke volt, ezért is nevezzük ezt a településtípust kétbeltelkesnek, s mivel itt állottak az ólak is, gyakran ólaskertes településnek.[3]

Az egykori belváros árokrendszere mentén alakult ki az úgynevezett kiskörút, a régi kertség övezetének külső peremén pedig az úgynevezett nagykörút, amely az eredeti városszerkezet külső határát jelentette. A körút túloldalán (új sor) létrejött csatlakozó településtömbök a városszerkezet eredeti szerves fejlődési lehetőségeinek a végét jelentették, amely a századfordulón már teljesen kialakult formát mutat.

A népesség felduzzadása miatt hamarosan benépesültek a városhoz közel fekvő szőlőskertek, nagyrészt a filoxéra pusztítása miatt is. Ugyanerre a sorsra jutottak a gazdáknak kiosztott lucernás- és zaboskertek. Ezek a kertek (Középkert, Vénkert, Zaboskert, Észak- és Déli Lucernás) ma már a belterület szerves részét képezik, de az eredeti település- szerkezettől idegenek.[3]

Hajdúböszörmény festészetéről

A XX. század elején kezdődött az önálló böszörményi festészet kialakulása. A korszak művészettörténetileg értékes, jellegzetes, sajátos, gazdag hagyománya teremtődött meg a táj, az Alföld piktúrájában. Az elmúlt századok művészete egyházművészeti tárgyakon, templombelsők díszítésén jelentkezett, és nem böszörményi művészek munkálkodása révén jött létre. A református templom Szentpéteri József készítette úrvacsora serlege, a görögkatolikus templom Szűts János festette ikonosztázionjam, a római katolikus templom Martinelli Antal készítette márványszobrai.

A korábbi századokban nem éltek felsőt, iparművészek, szobrászok, grafikusok a városban. A századfordulót követően azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Termette és vonzotta a város a festőtehetségeket. Volt idő – a harmincas években -, amikor egyszerre hat festőművész dolgozott a városban. Valóságos festőkolónia alakult ki.

A elején – 1909-ben – telepedett a városba az erdélyi származású fiatal rajztanár, Király Jenő. Maga is kitűnő akvarellista lévén – istápolta, művelte a tehetségeket. Majdnem minden e században alkotó művész tanítványa volt, kötődött hozzá, vagy hatása alatt dolgozott, szemléletét követte.[3]

Király Jenő 1885–1958

A Sepsiszentgyörgyről elszármazott családba született Kolozsvárott. Nagyváradon járt középiskolába, s a Képzőművészeti Főiskolát 1908-ban végezte el a nagy nevű akvarellfestő, Edvi Illés Aladár irányításával. Böszörményben letelepedve rövid idő alatt irányítója rövid idő alatt irányítója lett a képzőművészeti életnek. Rajztanfolyamokat, köröket szervezett a gimnáziumban, amelynek évtizedeken keresztül tanára volt.

Maga 1907-től szerepelt képeivel a Nemzeti Szalon, a Műcsarnok, az Ernst Múzeum kiállításain, Debrecenben, Hajdúböszörményben önálló tárlatokon mutatta be alkotásait. A kitűnő akvarellista szívesen festette a várost, az alföldi tájakat, az erdélyi hegyeket, a Balatont. Volt benne szociális érzékenység, kitűnő kompozícióteremtő készség; a színárnyalatok iránti finom érzék jellemezte a csendes, halk szavú, szelíd, nyugodt művészegyéniséget. Kampler Kálmán, Maghy Zoltán, Pálnagy Zsigmond, Veress Géza, Litkey György útnak indítója, ajánlattal írt Káplár Miklósról. Első emlékkiállítását 1959-ben a Hajdúsági Múzeumban rendezték, amely több munkáját őrzi.[3]

Veress Géza 1899–1970

Böszörményben született, iskoláit itt végezte. Együtt festegetett Maghy Zoltánnal, Kampler Kálmánnal. A háború után templomi freskókat, ikonosztázionokat festett és sok-sok tájképet a Tisza-mentén és Zemplénben. Számos országos kiállításon vett részt. Gyűjteményes tárlata volt Debrecenben és Hajdúböszörményben a hatvanas években. Művészi hagyatékának, jelentős része megtalálható a Hajdúsági Múzeumban. Testvére, Veress Ferenc a műszaki zseni, a világhírű feltaláló is festett, és több kiállítása volt, köztük Hajdúböszörményben.[3]

Maghy Zoltán 1903–1999

Hajdúböszörményben született. A gimnáziumban két tanártól kapott életre szóló ismereteket; a polihisztor Molnár Istvántól és a rajztanár, festőművész Király Jenőtől. A főiskolán Glatz Oszkár és Vaszary János tanítványa volt. Képei 1924 óta szerepelnek kiállításokon. A harmincas években a Hortobágyon dolgozik Káplár Miklós és Boromisza Tibor társaságában. Első önálló kiállítását 1926-ban rendezi Hajdúböszörményben. Emellett Debrecenben, Budapesten, Nyíregyházán és más városokban voltak tárlatai. Gyűjteményes kiállítását 1983-ban, életmű kiállítását 1988-ban rendezték meg Hajdúböszörményben. Rendszeres résztvevője az országos kiállításoknak Budapesten, Békéscsabán, Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Hatvanban. Külföldön Japánban, Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában, a Német Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban láthatták munkáit. Képei megtalálhatók a Nemzeti Galériában, a Déri Múzeumban, a Hajdúsági Galériában és magángyűjtőknél Kanadától Ausztráliáig.

Tanulmányúton járt Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Szovjetunióban. Tagja a Művészeti Alapnak, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, és alapító tagja a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepnek. 1973-ban és 1981-ben Káplár Miklós-emlékérmet kapott. 1978-ban a Debreceni Országos Nyári Tárlat díját, 1984-ben és 1986-ban a Hatvani Táj- és Arcképbiennálé bronz diplomáját, 1984-ben a Szolnoki Triennálé díját kapta meg. Hajdúböszörmény városáért, és a Bessenyei György-emlékplakett kitüntetések tulajdonosa. A Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjének tulajdonosa. Festményein a hajdúsági táj és az alföldi festészet hagyományőrző jellege uralkodik. Formaadása, dekoratív jellegű színvilága sajátos karakterű festészetet mutat.[3]

A Hajdúkerületi székház (Kossuth u. 1.)

A legújabb történeti kutatások eredményeként ma már pontosan tudjuk az épület belső termeinek, folyosóinak funkcióit. A műemlékileg legértékesebb részben a Hajdúsági Múzeum állandó régészeti, néprajzi, művészeti és történeti kiállítása látható. A Bocskai téri részben a városi bíróság működik. Magát az épületet három fázisban építették, bővítették funkciójának, illetve a pénzügyi keretet szabta határnak megfelelően. A közelmúltban a teljes műemléki felújítás régi pompájában állította vissza az épületet. Maga a ház a múzeum egyik legbecsesebb és legféltettebb műtárgya is egyben. Belépve az épületbe boltíve, árkádos, rendkívül hangulatos, a valamikori „kocsibejárónál” a kapualjnál állunk meg. Mint említettük a Kerületház több fázisban épült. Az első 1762-65 között (hossztengelye a Bocskai térre néz) Jenovai János debreceni kőműves mester terve és kivitelezése alapján készült el. Ezen épületszárny alatt egy négy cellából álló feudális kori pincebörtön volt található, melyet mára statikai okokból betömtek. Az ilyen típusú börtönök, melyben a népballadákból is ismert egyik betyár, Angyal Bandi is raboskodott, az Alföldön igen ritka, Hajdú-Biharban pedig egyedi volt.

A következő építési szakasz, melyet a megnövekedett Hajdúkerületi feladatok is indokoltak, később került sorra. A bővítés tulajdonképpen már 1781-ben felvetődött, de a megvalósításra 1803-ban kerülhetett sor. Ekkor Rachbauer József debreceni építőmesterrel, a kor neves építészével kötöttek szerződést. Az építkezés idején 1805-ben Rachbauer megbetegszik, így a munkálatokat egy egri kőművesmester, Jarabin András veszi át. Az épület második szárnyát 1808augusztusában adták át.

Az épület harmadik építési szakaszát 1867-ben határozták el, mely a mai bírósági szárny (Bocskai tér felé) megépítését, illetve egy új, immár nem pincebörtön megépítését jelentette (A Hajdúkerület utca hossztengelyében). A terveket Balthazár János, hajdúkerületi mérnök készítette, a kivitelezés pedig Vecsey Imre debreceni építész feladata lett. A bővítést és az új szárnyat 1871-ben adták át. A Hajdúkerület megszűnése után (1876) a kerületi székház igen sok funkciót látott el. Működött itt rendőrség, bank, nyomda, tűzoltóság, úri kaszinó, bolt, fiú- és leánykollégium. Mára a múzeum méltó otthona. Az épület falán Széchenyi István születésének 200. évfordulója tiszteletére felavatott emléktáblán többek közt a következő szöveg olvasható: „A Hajdúkerület vendégeként – a Tisza szabályozás ügyeit intézve – e ház falai között időzött gróf Széchenyi István 1845-ben és 1846-ban.”[3]

A 19. századbeli városrendezéskor alakult ki a mai főtér.[3]

Bocskai tér: a várost négy sugárút szelte át; a mai főtéren tulajdonképpen ezek metszésében, kereszteződésében alakult ki. Városunk egyedi település-szerkezete mellett a főtér (mai nevén a Bocskai tér) is igen sajátos jelleggel bír. Jelesül: az alföld egyik legszebb és stílusjegyeit összevetve legegységesebb főterét csodálhatjuk meg. Mielőtt végig sétálunk a tér jeles épületei és szobrai előtt, néhány gondolattal a főtér kialakulásának főbb mozzanatait. A több évszázados fejlődés során elődeink több szempontot és funkciót is figyelembe vettek a tért ölelő épületek, azok „elrendezése” során. Figyelembe vették, hogy a tér váljon városias jellegűvé, itt kerüljenek elhelyezésre a közcélú épületek, a piactartás feltételeit is itt kívánták biztosítani. 1782, illetve 1837-ből származó városrendezési elképzeléseket felidézve láthatjuk, döntő volt a tér egységének esztétikumának megteremtése, funkciójának kialakítása a város hagyományainak figyelembe vétele. A XIX. század elejétől Baltazár János hajdúkerületi mérnök nagyvonalú elképzelései nyomán, melyhez nagyszerű segítőre és partnerre talált Sillye Gábor hajdúkerülti főkapitány személyében, egy sor változás történt a tér arculatán. Tulajdonképpen az 1910-es évekre a főtér a ma is látható látványt nyújtotta. E néhány gondolat után induljunk el első sétánkra. A Bocskai tér egyik meghatározó épülete volt a Hajdúkerülti székház, amely a városi bíróságnak, illetve a Hajdúsági Múzeumnak ad otthont. maga az épület a megye legrégibb középülete.[3]

A város címere[szerkesztés]

Hajdúböszörmény, az egykori kiváltságolt Hajdúkerület központja nem szerepel Bocskai István kiváltságlevelében, amelyben az erdélyi fejedelem földdel és nemesi szabadságjogokkal ruházta fel azt a 9254 hajdúvitézt, akik a szabadságharcot (1604–1606) győzelemre vitték. Az 1605. dec. 12-én kiállított kiváltságlevelében szerepel viszont Kálló városa, amely végül nem lett hajdúváros. Böszörménybe ugyanis Bocskai hajdúvitézei a Báthory Gáborral történt egyezmény után 1609-ben telepedtek le.

A címerképe gyakorlatilag azonos a hajdúk közös címerével. Égszínkék alapú, tojásdad pajzson nyakát fejére tekető sárkánykígyó látható hasán vörös kereszttel. Ez a motívum - az adománylevél szavai szerint – Bocskai és a hajdúk szövetségére utal, a sárkánykígyót a fejedelem ugyanis saját nemzetiségi címeréből ajándékozta a hajdúvitézeknek, s végső fokon a Báthory címer motívumára vezethető vissza.

A címert a város egészen 1944-ig hivatalosan is használta pecsétnyomóin, s bár az 1970-es években azt felelőtlen módon megváltoztatták, újabban hivatalosan is visszaállították jogaiba. A címer legrégibb, színesen megfestett ábrázolása 1793-ból való, s eredetileg a Bocskai téri református templom kazettás mennyezetét díszítette, ma pedig a templom falán található. Ugyancsak 18. századi az a nagyméretű festett címer is, amely a Hajdúsági Múzeum tulajdona.[3]

Népesség[szerkesztés]

A népesség változásai[szerkesztés]

A népességének változása:

  • 1900-ban – 25 070 fő
  • 1910-ben – 28 159 fő
  • 1920-ban – 28 706 fő
  • 1930-ban – 28 725 fő
  • 1949-ben – 30 315 fő
  • 1985-ben – 31 546 fő
  • 1990-ben – 30 823 fő
  • 1996-ban – 31 360 fő
  • 2001-ben – 32 208 fő
  • 2010-ben – 31 620 fő
  • 2017-ben – 30 717 fő

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Holt-Szamos Fülöp Sándor festőművész alkotása 1983-ból 58×80 cm; olaj; farost
Hajdúböszörmény, Bocskai István Gimnázium légifotón
  • Hajdúsági Múzeum (egykori Hajdú kerületi székház): A XIX. század legvégétől országosan is egy sor múzeumot alapítottak, illetve elkezdték azok szervezését. Rómer Flóris javaslatára, mely városi múzeumok létrehozására irányult, gyűjtőkörök ajánlásával gyorsult fel ez folyamat. Városunkban már ezt megelőzően is folyt a gyűjtőmunka. Egy 1871-es adat szerint például a Múzeumi Egylet részére – melyet iskolai szertárként értelmezhetünk – Múzeumi Alapot, azaz pénzügyi fedezetet hoztak létre. Tanárok, diákok végezték a gyűjtést. Természetesen ez csak közvetett módon szolgálta a múzeumi gondolat városi megvalósítását. Hajdúböszörményben a Városi Múzeum megalapítása 1924-ben történt meg. A létrehozásában elévülhetetlen érdemei voltak az alapító, H. Fekete Péter polgári leányiskolai igazgatónak. A múzeum anyagának gerincét néprajzi, régészeti és történeti anyagok adták. A város képviselő-testülete, illetve polgármestere támogatásáról biztosította az új intézményt, és 1928 áprilisától közgyűlési határozattal éves költségvetést, kinevezett igazgatót, valamint állandó helyiséget biztosított a testület a múzeum működéséhez. Ekkortól tehát folyamatosan és rendszerezett gyűjtő- és feldolgozó munka indult meg, mely mára a Hajdúsági Múzeumot (ezt a nevet 1951-től viseli az intézmény) méltán tette nemzetközileg is számontartott és elismert intézménnyé. Az 1951-es névfelvétel egyben a múzeum állandó kiállításának megnyitását is jelentette (1951. június 17.), mely felölelte a hajdúság történetét, néprajzát, régészeti emlékeit. Ezt később – az újabb kutatások eredményeivel kiegészítve – gazdag tárgyi bemutató, állandó kiállítás követte (1966–1985). A mostani immár harmadik állandó kiállítás reprezentálja azt a tudományos kutató és feldolgozó munkát, melyet a múzeum szakemberei az elmúlt időszakban végeztek. Maga a bemutatott anyag – régészeti, helytörténeti, néprajzi művészeti vonatkozásokban gazdag tárgyi anyaggal mutatják be a Hajdúság történetét. A kiállítást az emeleti részekben tekinthetik meg, s mielőtt felérnek a lépcsőn, egy-egy mell- és egész alakos szoborral találkoznak. A Hajdúsági Múzeum, a Hajdúkerület volt székháza kapualjában, karcsú oszlopon impozáns bronz férfifej: Báthori Gábor (1589–1613) erdélyi fejedelem arcmása, Fekete Tamás szobrászművész alkotása. A kállói hajdúkat Böszörmény birtokára telepítő fejedelemnek állított emléket a hálás utókor. Az ecsedi és somlyai Báthory családok örököse a 18 éves „Gábris vitéz” a hajdúk segítségével szerezte meg a trónját, hogy megcsalatva ugyanezek végezzenek majd vele alig 25 évesen Nagy lélek volt. A nagyratörő álmokat szövő ifjú fejedelem belső politikája és magatartása ellenkezést váltott ki, katonai kalandjai pedig veszélybe sodorták Erdélyt. Tudomásunk szerint, ez az egyetlen Báthory Gábor arcmását őrző szobor Magyarországon és Erdélyben. Készült és avatták 1991. szeptember 13-án, a Város napján. A múzeum lépcsőfordulójában áll Konyorcsik János szobrászművész háromnegyedes életnagyságú Hajdúkatona című szobra, melyet 1976-ban avattak. A műemlék épületben, a Hajdúkerület volt székházában elhelyezett műalkotással a katonáskodó, a hajdúszabadságért oly sokat küzdő ősöknek állít emléket a város, az utókor. A mű puritánság, paraszti keménység – a jobbágy sorsból kiemelkedő –, de a feudális állam kereteiből kitagadott szabadhajdúk szimbóluma. Egy olyan társadalmi rétegé, amelynek kiirtásáról országgyűlési határozatok szólnak. A szobor egyrészt a ruházat- és fegyverviselet dolgában hiteles, másrészt sugallt eszmeisége összhangban van az épület történelmi légkörével.[3]
  • Káplár Ház – Káplár Miklós festményeinek gyűjteményével ismertet meg[5]
  • A Sillye Gábor Művelődési Központ az egyik alapbázisa a város közművelődésének, impozáns, 400 személyes színháztermébe rendszeresen tartanak előadásokat, zenei rendezvényeket, szórakoztató és folklór műsorokat valamennyi korosztály számára. Az intézmény emeleti galériájában és kiállítótermében rendszeresen ad otthont a különböző képzőművészeti ágak hazai és külföldi képviselőinek. A földszinten állandó kiállítás keretében mutatkoznak be a Böszörményben élő és alkotó képzőművészek. Az intézményben közel száz öntevékeny csoport működik, melyek közül több országos minősítéssel is rendelkezik (például a fúvózenekar, énekkar, népi táncosok, színjátszók stb.)[3]
  • Bocskai téri Református Templom: 15. századi eredetű, barokk tornyos és festett kazettás mennyezetű. Gerster Károly építette át 1850–1867 közt, majd 188082-ben építették át (romantikus) stílusban Czieger Győző tervei alapján. Falán a város címere látható.[6] A templom alapját az Árpád-házi királyok idején lerakhatták. 1681-ben leégett, újjáépítették. A XVI. század második felében a város lakossága csatlakozott a reformációhoz, így a templom református lett. Orgonája az ország negyedik legnagyobb Angster- típusú hangszere, mely 3 manuális, 47 regiszteres.[7]
  • Kálvin téri Református Templom: Böszörmény másik, monumentális református temploma, amely a 19. század végén, a késő eklektika stílusában épült. Városképi szempontból is jelentős, falai között aktív hitélet folyik.[8]
  • Kálvineum épülete
  • Bocskai István Gimnázium (Hajdúböszörmény): Romantikus stílusú épület, melynek helyén álló „oskolában” már 1621-ben tanítás folyt, a debreceni Református Kollégium partikulájaként. A városképet ma is meghatározó, egyemeletes, széles homlokzatú épület Vecsey Imre debreceni építész tervei alapján épült 1864-ben.
  • Táncoló hajdúk szobra (Bocskai tér) Kiss István szobrászművész hétalakos szoborcsoportja az együtt táncoló hajdúvitézeket ábrázolja. Számuk jelképes: a hét hajdúvárost testesítik meg: Böszörmény, Polgár, Szoboszló, Dorog, Hadház, Nánás, Vámospércs.
  • Bocskai szobor: Holló Barnabás szobrászművész alkotása, melyet 1907-ben emeltek. A kétalakos kompozíció, a mintegy négyhektáros tér mértani középpontjában áll.[3]
  • Bocskai Gyógyfürdő
  • Tianon emlékmű
  • Testvérvárosi sétány: Hajdúböszörmény tizenegy testvérvárosát jelképező tömb, mutatja a települések elhelyezkedését és távolságát, mely a városokkal való kapcsolatát jelképezi.
  • Hajdúböszörményi Tájházak: A népi építészet emlékeit őrzi az öt alföldi lakóházból álló épületegyüttes. A házak a 18. század vége és a 19. század közepe között épültek és napjainkban is hűen reprezentálják a korabeli életmódod és a népi építészet szerves összetartozását.
  • Maghy Zoltán emlékház: A város festőjének, Maghy Zoltánnak a munkásságára egy újonnan nyílt galéria emlékezteti az érdeklődőket. A galéria Maghy Zoltán szülő és lakóházában működik. Egy szoba a festőművész állandó kiállításával, a festőművész használati tárgyainak egy részével várja az érdeklődőket.
  • Zeleméri csonkatorony: a város legrégibb emlékműve, írásos formában a pápai tizedjegyzék említi 1332-ben. Maga a templomrom egy neolitkori mesterséges halmon áll. A város nevezetes épületeinek sorát gazdagítja. 2014-ben szintén felújították.
  • Kopjafás temető: Csónakos fejfás temető, 19. századi jellegzetes hajdúböszörményi sírjelek, a csónak alakú fejfák láthatóak. Protestáns temetőinkben nyugvó elhunytak jelölésére szolgált a fából faragott, bárdolt fejfa, mely méretével, díszítésével, formájával utalt az elhunyt korára, nemére és vagyoni helyzetére.
  • Népi Hajdúház: a műemlék épület jellegzetes böszörményi típusú hajdúház. Hatalmas méretével, vaskos falaival, különleges kialakítású tornácával kiemelkedik a népi lakóházak közül. Egykori tulajdonosai feltehetően a módosabb paraszti rétegbe tartozhattak, akik már az 1800-as évek elején megengedhették ekkora méretű vályogból készült lakóház építését. A tornác oszlopainak megformálása mára a kisnemesi kúriák építési színvonalát idézi.
  • Művészeti Megálló és Galéria: Helyi művészek alkotásaiból álló kiállítás.
  • Magyar szürkebika szobor: Szürke marha szobor jelképe a hajdúknak, mely az élő történelem egy darabja.
  • Millecentenáriumi emlékmű: Horváth Tibor szobrászművész alkotása, a honfoglalás 1100. évfordulójára emelte a város lakossága
  • Őseink szoborcsoport: Kosina László alkotása, melyet 2009-ben a hajdúk Böszörménybe telepítésének 400. évfordulója alkalmából adtak át.
  • Dávid és Góliát Szobor: a Góliát fej krómacél. A figurális szobor témája a több évezredes Dávid és Góliát harc variációja. A bibliai történet hűen követi a zsarnoksággal szembeszálló fiatalok 1956-os küzdelmét. Az állig felfegyverzett, filiszteus Góliát megszégyenül a fegyvertelen pásztorfiúval szemben
  • I. világháborús emlékmű, Gách István szobrászművész alkotása. Hajdúböszörmény közel kétezer hősi halottjának emléket állító szoborkompozíció.
  • II. világháborús emlékmű, az ország egyik legszebb emlékműve. A bazaltkockából kirakott nagyméretű Európa stilizált térképe fölött egy életnagyságnál másfélszer nagyobb fátyolos nőalak virágot tart a kezében.
  • Aradi 13 Vértanú emlékmű, az aradi 13 vértanú tiszteletére állított emlékmű.
  • Bocskai 17. huszárezred emlékműve, Az 1848-49-es szabadságharc 150. évfordulójának tiszteletére állították fel a szobrot, mely Varga Éva szobrászművész alkotása.
  • Csokonai Vitéz Mihály emléktábla, Csokonai Vitéz Mihály tiszteletére állított márványtábla. Az emlékmű a Bocskai István Általános Iskola falán található (Bocskai tér).
  • Dr. Molnár István márványtábla, A márványtábla Dr. Molnár Istvánnak állít emléket.
  • Emlékmű a II. világháborúban hősi halált halt román katonáknak, az emlékmű a II. világháborúban hősi halált halt román katonáknak állít emléket. Az emlékmű rövid leírása: Márvánnyal borított beton talapzat és obeliszk. Az obeliszk alsó részén katonafej dombormű, felső harmadában román címer található.
  • Emlékmű a II. világháborúban hősi halált halt szovjet katonáknak, Emlékmű a II. világháborúban hősi halált halt szovjet katonáknak. Műkővel borított vasbeton talapzat és obeliszk. Az obeliszk talapzati részén márványtáblák találhatók.
  • Gróf Széchenyi István bronztábla, A bronztábla gróf Széchenyi Istvánnak állít emléket. A tábla a Hajdúsági Múzeum Kossuth utcai homlokzatán található.
  • Gróf Széchenyi István emléktábla, Az emléktábla gróf Széchenyi Istvánnak állít emléket, a Széchenyi István Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium falán található.
  • Kampler Kálmán márványtábla, Márványtábla Kampler Kálmán emlékére készült. A tábla a hajdúböszörményi Óvóképző Főiskola Désány István utca felőli oldalán található.
  • Káplár Miklós márványtábla, Márványtábla Káplár Miklós festő tiszteletére. A tábla a hajdúböszörményi Káplár Miklós emlékház épületének falán található a Hortobágy utcán.
  • Kerámiából készült relief a szépség, rend, fegyelem harmóniájának ábrázolására, A relief a Bocskai tér 2. szám (Könyvtár) homlokzatán található. Garányi József alkotása 1979. januárjában avatták.
  • Király Jenő emléktábla, Emléktábla Király Jenő festő tiszteletére.
  • Losonczy Géza márványtábla, A márványtábla Losonczy Géze tiszteletére készült.
  • Maghy Zoltán márványtábla, Márványtábla Maghy Zoltán festő emlékére.
  • Márványtábla Baltazár Dezső református püspök tiszteletére, Márványtábla Baltazár Dezső református püspök tiszteletére.
  • Márványtábla Baross Gábor "Vasminiszter" emlékére, Márványtábla Baross Gábor "Vasminiszter" emlékére. A felső kisebb tábla bronzból készült a Vasminiszter felirattal. A tábla a hajdúböszörményi vasútállomás épületének falán található.
  • Nagy István síremléke, A hajdúböszörményi református egyház pap-költőjének síremléke.
  • Pálnagy Zsigmond márványtábla, Márványtábla Pálnagy Zsigmond festő tiszteletére.
  • Petőfi Sándor márványtábla, Márványtábla Petőfi Sándor emlékére. A tábla a Polgármesteri Hivatal Petőfi utcai homlokzatán található.
  • Petőfi-ház, A város középpontjában lévő, modern, hangulatos konferenciaterem, amely bálok, lakodalmak, konferenciák lebonyolítására egyaránt alkalmas.
  • Petőfi-ház márványtábla, A márványtábla az egykori Tisza-ház építésének és a felújításának állít emléket.
  • Román sírkert, Az emlékmű a II. világháborúban hősi halált halt román katonáknak állít emléket. Az emlékmű maga egy bronzból készült 240 cm magas 130 cm átmérőjű lángcsóva.
  • Sillye Gábor emléktábla, Emléktábla Sillye Gábor hajdúkerületi főkapitány tiszteletére.
  • Városháza, késő eklektikus stílusban, Dobay Károly tervei alapján épült 1907-ben, s a régi megyeház formai hagyományait követi. Az épületet árkádsorral díszített lépcsőfordulójában márványtáblába vésve az első világháborúban elesett hajdúböszörményiek neve olvasható. A Báthory-terem kazettás mennyezetén pedig a hajdúvárosok nevei és címerei láthatók.
  • Weszprémy utcai márványtábla, az emlékmű az 1956-os eseményeknek állít emléket.

Oktatás[szerkesztés]

A Bocskai István Gimnázium épülete
Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar

A város legrégibb középiskolája a Bocskai István Gimnázium (www.bighb.sulinet.hu).

Közel nyolcvan éve a mezőgazdaság szolgálatában a Széchenyi István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium (www.hbmgi.hu)

1969 óta működik a Veress Ferenc Szakgimnázium és Szakközépiskola, amely 2015-től a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum tagintézményeként működik.

A város életében fontos szerepet játszik a Napsugár Óvoda, melyben megvalósul az integrált óvodai nevelés.

Egyetem[szerkesztés]

Debreceni Egyetem – Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar:

Debreceni Egyetem - Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar története[szerkesztés]

Jogelőd intézmények

Az 1970-es alapítást követően a Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet 1971. október 15-én kezdte meg működését azon a helyen, ahol jelenleg is működik karunk. A kapunyitástól kezdődően 1974-ig nem önálló intézményként, hanem a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola tagozataként jegyezték. A teljes önállóságot története során két alkalommal is megszerezte az óvóképző.

1974-ben kivált a nyíregyházi főiskola intézményi struktúrájából és megkezdte 1986-ig tartó külön életét.

Ezt követően 1986 és 1990 között a felsőoktatás első integrációs hullámában a Debreceni Tanítóképző Főiskola részeként funkcionált. A rendszerváltást követő első évtizedben ismét teljes körűen gyakorolhatta függetlenségét a hajdúsági óvóképzés meghatározó intézménye. 1996-2003 között Wargha István nevét viselte. 2000-ben az egész országra kiterjedő integrációs folyamat részeként a Debreceni Egyetemrészévé vált, s a "Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Kar" nevet viselte több éven át. Az Emberi erőforrás tanácsadó mester szak indításának jogosultságával a kar új nevet kapott. 2009. január 1-jétől a kar neve: Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar.

Az óvodapedagógus-képzés kezdetei

Az 1971. októberi évkezdéskor mindössze 90 hallgatóval, 10 oktatóval és 9 óvónővel indult útjára karunk jogelődje. Ekkor még csak a jelenlegi főépületben és az ún. régi kollégiumban folyt a pedagógiai szakmai munka. Az óvóképző életében elengedhetetlen szerepet játszó gyakorló óvodák rendszere több lépcsőben került kialakításra: az első óvodai épületet már 1972 februárjában átadták, míg a második 1976 októberétől, a harmadik pedig 1980 augusztusától adott helyet a gyakorlati képzésnek.

Bővülő képzési kínálat

Az intézmény létrejöttekor csupán az óvodapedagógus (akkori meghatározással: óvónő) képzést tűzte ki célul. Az eltelt évtizedek alatt azonban igyekezett reflektálni azokra a társadalmi- és szakmai változásokra, igényekre, melyek elsősorban a rendszerváltást követően befolyásolták a hazai felsőoktatást. Ennek megfelelően 1992-ben szociálpedagógusok képzése kezdődött meg, eleinte az óvodapedagógus – szociálpedagógus szakpár keretében, majd az évtized második felétől már önálló szakként is.

Újabb komoly előrelépés volt a művelődésszervező szakunk elindítása is 2004-ben, mely csak a szociálpedagógus szakkal együtt volt felvehető. Ez a képzésünk is igen népszerűnek bizonyult, így már – igaz más néven – 2006-tól önálló andragógia szakként is jelen van képzési struktúránkban. 2006 más szempontból is komoly változást hozott karunk képzési történetében, hiszen ekkor állt át a magyar felsőoktatás a kétszintű rendszerre (BA/MA), melynek eredményeképpen kialakult alapképzési szakjaink az alábbiak szerint alakultak: óvodapedagógia – 6 félév, szociálpedagógia – 6+1 félév, illetve andragógia – 6 félév. A Csecsemő- és kisgyermekgondozó BAképzés pedig, mellyel immár nevünkhöz teljes mértékben igazodva, a születéstől az időskorig terjedő ívét adjuk képzési repertoárunknak a 2010/2011-es tanévtől várja az érdeklődő hallgatókat.

A képzés további két szintje is megjelent karunkon: a felsőfokú szakképzés és a mesterképzés. 2009-ben indult el első felsőfokú szakképzésünk (Csecsemő- és gyermeknevelő-gondozó), a 2011/12 tanévben pedig még egy új FSZ szakunk is meghirdetésre került, az Ifjúságsegítő. 2009-ben indult útjára a nagy népszerűségnek örvendő Emberi Erőforrás Tanácsadó MA szakunk, melynek levelező tagozata kedvelt továbbtanulási célja hajdani BA szinten végzett hallgatóink számára is.

Külön kell szólni továbbképzéseinkről, melyek alapképzésünk mellett szinte a kezdetektől szolgálták a szakmai fejlődés lehetőségét elsősorban a régió óvodapedagógusai számára. A kilencvenes évektől kezdve azonban folyamatosan bővült a továbbképzéseink „felhasználói köre", nem egy esetben tanítók és általános illetve középiskolai tanárok is bekapcsolódnak posztgraduális képzési rendszerünkbe. Továbbképzési tevékenységünk iránti nagy érdeklődést és elismerést jelzi, hogy székhelyünkön kívül 7 megyében szerveztünk diplomát adó szakirányú továbbképzést.

Tudományos tevékenység, nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés]

Az intézmény több mint három évtizedes története alatt számos tudományos-szakmai tanácskozás, konferencia helyszíne volt, ill. számos kötetet adott ki. A rendezvények közül néhány, a teljesség igénye nélkül:

  • 1975: Óvónőképző Intézetek II. Tudományos ülésszaka
  • 1985–2000: Nemzetközi Játékpedagógia Fórumok (szám szerint 10)
  • 1993: Múzeumpedagógusok kongresszusa
  • 1994: Az enyhén fogyatékos gyermekek integrált nevelése
  • 1995: A vegyes összetételű óvodai csoportok sajátos pedagógiai feladata
  • 1996: Pedagógusok mentálhigiéniás konferenciája
  • 2001-től: Mese és mítosz konferencia
  • 2003-tól: Családpedagógiai konferenciák
  • 2008: Szociálpedagógusokat képző intézmények konferenciája
  • 2009-től: Óvodapedagógiai Nyári Akadémiák
  • 2011: „A XXI. század egészségpedagógiai alternatívái" – Nemzetközi Konferencia

Az elmúlt évtizedben igen jelentős volt karunk részéről a hazai- és nemzetközi pályázatokon való részvétel is. Mindezt a teljesség igénye nélkül az alábbi felsorolás tükrözi.

  • Leonardo-projekt I. New Time: Working Towards Equal Opportunities in Europe. Training Module for Social Cre Students. 2000.
  • Leonardo-projekt II. Roma gyerekek integrált nevelése. 2000–2002.
  • Spiel und Spielzeug in der Lehrerausbildung. ERASMUS. 2000–2004.
  • Romológiai ismeretek a pedagógusképzésben. Soros Alapítvány. 2000.
  • Az óvodapedagógus vezetői képességének megalapozása és fejlesztése. KOMA 2003.
  • Adj esélyt a szociálisan rászoruló rétegek integrálására! HEFOP-2.2.1.
  • A felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése. HEFOP-3.3.1. 2004.
  • HURO I-II pályázatok (2010-11.)

A helyben végzett oktatási és tudományos tevékenység mellett az intézmény folyamatosan törekedett nemzetközi szakmai kapcsolatainak szélesítésére is. Rövidebb-hosszabb ideig kapcsolatban állt többek között német (Gotha), észt (Tallin), finn (Siilinjärv), svéd (Malmö), holland (Vlissingen), szlovén (Maribor), romániai (Székelyudvarhely), és ukrajnai (Beregszász) rokon intézetekkel is. Az Erasmus program kapcsán pedig újonnan kerültünk kapcsolatba müncheni, plymouth-i, tallini, coimbra-i és krakkói felsőoktatási intézményekkel is, amelyekkel hallgatói és oktatói cserét is bonyolítunk.[9]

Hajdúböszörmény híres szülöttei[szerkesztés]

  • Sillye Gábor (18171894) – hajdú főkapitány
  • Uzonyi Ferenc – növénypatológus, egyetemi tanár, 1884. június 22-én itt született.
  • Káplár Miklós (18861935) – festőművész[10]
  • Marschalkó Lajos (19031968) – író, újságíró, költő
  • Maghy Zoltán (19031999) – festőművész
  • Bíró Ferenc – (19351981) festőművész
  • O. Szabó István (1954–) – Jászai Mari-díjas színész
  • Varga Mária (1963–) – Jászai Mari-díjas magyar színésznő
  • Botos Éva (1974–) – magyar színésznő, énekesnő.
  • Zolnay Mihály (1888–1970) – iskolaigazgató
  • Péter Bence (1991–) – magyar zongoraművész
  • Balogh Norbert (1996–) – magyar válogatott labdarúgó, az APOEL játékosa.
  • Kiss János (1952–) – volt magyar válogatott labdarúgó, a Debreceni VSC volt védője.
  • Baltazár Dezső 1871. november 15-én született Hajdúböszörményben. A család ötödik, legifjabb gyermekeként nevelkedett. Édesapja az a Baltazár János hajdúkerületi mérnök volt, aki több jeles középületünk tervezőjeként is jegyezte nevét. Édesanyja Ceglédy Mária, aki féltő gondoskodással nevelte gyermekeit. Az ifjú Baltazár előbb Böszörményben, majd Debrecenben tanult. Innen került 1894-ben gróf Tisza István geszti birtokára, ahol tanítóskodott. (Korábban e ház falai között nevelősködött Arany János is.) A doktorátus megszerzését követően 1898-ban Gesztről a kultuszminisztériumba kerül. Két évi lelkiismeretes állami közszolgálat után előbb Hajdúszoboszlóra (1900), majd Hajdúböszörménybe (1904) került lelkipásztornak, mint esperes. A parókiákban megtapasztalhatta mindazt, amire mindig is rendkívül fogékony volt. Az elesettek, a rászorulók segítése, a közösségek szervezése. Munkájában is nyomon követjük domináns vonásait. Az általa szervezett Református Lelkészegyesület – melynek 1907-től elnöke – sokat tett a református lelkészi karért. Az egyesület lapja (Református Lelkészegyesület Lapja), melynek főszerkesztője is volt, elsősorban a szociális kérdésekkel, a papneveléssel, a közösségi élettel foglalkozott. Baltazár 1911-ben érkezik élete egyik fordulópontjához; augusztus 15-én beiktatják püspöki hivatalába. Fáradhatatlanul végzi szolgálatát. Aktív közreműködője a Tisza István Tudományegyetem (ma Kossuth Lajos Tudomány Egyetem) megalapításának. Nevéhez köthető a Kálvineumok létrehozása, a református papi és tanítói árvák számára, így hajdúböszörményi Kálvineum is. A kor szellemi életének is aktív részese, újságcikkeket, könyveket zsoltárokat ír és fordít, kiválóan bírta a német, angol, görög, latin és zsidó nyelveket. Mint politikus előbb a szociáldemokrata irányzatú agrárszocialista mozgalmat, majd később a Tisza István vezette munkapártot támogatta. Élete utolsó pillanatáig alkotott. Családja (hat szerető gyermeke és U. Szabó Izabella nevű felesége) körében 1936. augusztus 15-én rosszul lett, s tíz napra rá bevégezte földi pályafutását.[3]
  • Veress Ferenc feltaláló, költő, festő. 1908. augusztus 24-én született Hajdúböszörményben sokgyermekes egyszerű családban. Anyja piaci árus, apja kerékgyártósegéd volt. Gyerekkorától hosszú út vezetett a világhírig. Pályáját géplakatos tanulóként kezdte, de tehetsége hamar megmutatkozott. Tizenhét éves korában iparkamarai kitüntetéssel kapott segédlevelet. A segédlevél birtokában különböző kisiparosoknál dolgozott szülővárosában. Közben a debreceni Felsőfémipari Szakiskolában tudását mélyítette. A gazdasági válság kezdetén került a fővárosba, ahol rövidebb-hosszabb kitérők után műszaki tisztviselő lett. Mérnöki diplomára ugyan soha nem tett szert, ugyanakkor 21 bejelentett és elfogadott szabadalma van. A „forgácsmentes fémdarabolás síkfolyatással” szabadalmát az évszázad tizenkét legjelentősebb találmánya közt jegyzik. Mindemellett behatóan foglalkozott a költészettel és a festészettel. Első verseskötete húsz éves korában jelent meg, majd újabbak követték, mintegy három évtizedes költői pálya foglalataiként. Az ecsetkezelés, a színek gazdag világa gyermekkorától fogva tartották. Családjában ez nem volt újdonság. Két bátyja festőművész volt. Erős érzelmi, indulati és gondolati hatású képei a világ számos kiállítótermébe eljutottak. A „Színek, szavak, szabadalmak” embere alkotásokban gazdag életét 1983-ban fejezte be.[3]

Itt éltek[szerkesztés]

  • 1924-ben itt élt és tanított Gulyás Pál Lajos (Debrecen, 1899. október 27. – Debrecen, 1944. május 13.) magyar költő, tanár.
  • Itt nőtt fel Friedrich Ádám (Debrecen, 1937. december 19. –) kürtművész, jelenleg a város díszpolgára.
  • Itt nőtt fel Fülöp Sándor (Debrecen, 1928. október 17. – Mátészalka, 2012. június 3.) festőművész

Képzőművészet[szerkesztés]

A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület, Hajdúböszörmény Város Önkormányzata és a Szabadhajdú Közhasznú Nonprofit Kft. közös projekt keretében 2017. március 15. napján megnyitotta kapuit Fülöp Sándor festőművész állandó kiállítása, melynek a Hajdúböszörményi Sillye Gábor Művelődési Központ konferencia terme ad otthont. Folyamatos kiállítások tekinthetőek meg a Művelődési Központ galériájában amely egyben otthont ad alkalmanként a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep alkotásainak is.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hajdúböszörmény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 30.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. a b c d e f g h i j k l m n o p Hajdúböszörmény Városi útikalauz
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  5. Czellár – Somorjai i.m. 613. o.
  6. Czellár – Somorjai i. m. 612–613. o.
  7. Úti tippek, programok és szállásajánlatok Magyarország legnagyobb turisztikai portálján (hu-HU nyelven). www.itthon.hu. (Hozzáférés: 2018. július 13.)
  8. Úti tippek, programok és szállásajánlatok Magyarország legnagyobb turisztikai portálján (hu-HU nyelven). itthon.hu. (Hozzáférés: 2018. július 13.)
  9. A kar története | Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kar (hu nyelven). gygyk.unideb.hu. (Hozzáférés: 2018. július 12.)
  10. Czellár - Somorjai i.m. 612. o.
  11. a b c Meghívó a testvérvárosi szerződések aláírására. www.hajduut.hu. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 21.)
  12. Testvérvárosok oldala Hajdúböszörmény honlapján. Hozzáférés: 2017. szeptember 14.

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Reinel compass rose.svg Görbeháza 35 (főút) Hajdúdorog Újfehértó Héraldique meuble compas.svg
Balmazújváros M35

Észak
Nyugat  Hajdúböszörmény  Kelet
Dél

Hajdúhadház
Hajdúszoboszló (földúton) Debrecen 35 (főút) Józsa