Csökmő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csökmő
Csökmő címere
Csökmő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Hajdú-Bihar
Járás Berettyóújfalui
Jogállás nagyközség
Polgármester Nagy Tibor[1] (független, a Jobbik támogatásával)[2]
Irányítószám 4145
Körzethívószám 54
Népesség
Teljes népesség 1912 fő (2015. jan. 1.)[3]
Népsűrűség 27,55 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 68,97 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Csökmő (Magyarország)
Csökmő
Csökmő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 02′ 04″, k. h. 21° 17′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 04″, k. h. 21° 17′ 47″
Csökmő (Hajdú-Bihar megye)
Csökmő
Csökmő
Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén
Csökmő weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csökmő témájú médiaállományokat.

Csökmő egy nagyközség Hajdú-Bihar megyében, a Berettyóújfalui járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A bihari síkságon, a Berettyó és a Sebes-Körös folyók találkozásához közel fekszik. A legközelebbi város Szeghalom. Csökmő közúton a 47-es főúton érhető el.

Története[szerkesztés]

A szájhagyomány szerint avar gyűrű volt a község területén a honfoglalás előtt (ha igaz, avar leletek kerültek már elő), s honfoglaló eleink itt lakott helyet találtak. A legrégibb írásbeli bizonyíték a község létezésére a Váradi Regestrum, amely szerint 1219-ben Csökmőről való vádlott is volt beidézve a tüzesvaspróba szerint ítélő egyházi bíróság elé. A tatárjárás idején a község elpusztult, s körülbelül negyven év múlva települt újra. E vidék s a község őslakói az avarok mellett szlávok voltak, de örökös harcoktól feldúltan váltogatták vagy megtűrték itt egymást gótok, hunok, gepidák, rómaiak, bolgárok, kazárok. Sőt a honfoglalók még székelyeket és oláhokat is találtak, míg végül az 1279. évi országgyűlés a Körös partjait, vele Csökmőt a kunok számára jelölte ki letelepedési helyül.

Elnevezésére megbízható magyarázatot még nem találtunk. Nevét változatosan őrzik az idők és a középkori oklevelek. Szerepel Chuklev, Chekmeo és Chytmen alakban írva is, legrégebbről való településrajzán pedig Zekmeny díszeleg.

Első ismert birtokosai a Smaragdusok, majd a Veérek. 1405-ben Zsigmond király elkobozta Csökmőt Veér Miklóstól és a Maróthyaknak adományozta. Ezidőben a Váradi Káptalannak is volt itt részbirtoka. 1483-ban a Csáky család tartott igényt Szeghalom és Csökmő helységekre, s azokat el is nyerte. 1560 után a káptalant megfosztották csökmői birtokától, de a 18. század elején (az 1715. évi birtokrendező törvény által) az egész község a tulajdonába került. Közben a 15. században a Csákyak mellett birtokosai voltak még a Zoárdfiak és a Dengelegiek is.

A hajdani – több ezer holdra kiterjedő – nádasai a tatárjárás és a törökdúlás idején alkalmas búvóhelyet nyújtottak az itt élőknek és a környékbelieknek. A község határában húzódik az Ördögárok. 1552-ben huszonnyolc portája, majd 1560-ban már református egyháza is volt. A törökök kiűzése után is még két ízben, az 1693. és 1695. években tatárok pusztították el a környéket, 1704-ben pedig rácok dúltak a sárréti településekben. Az 1709-1711. években dühöngő járvány majdnem kiirtotta a lakosságot. Ebben az időben csakis a mocsaraktól védett helyeken találunk állandó lakosokra. Az 1715. évben megtartott összeírás befejező jelentésében „új ültetvény”-nek mondják az újratelepített községeket Csökmővel együtt.

A szájhagyomány szerint a község legrégibb épülete a községházával, illetve a mai polgármesteri hivatallal szemben lévő épület, mintegy négyszáz esztendős, és négy évszázadon át vagy iskola volt, vagy iskola is volt benne. A régi iratok szerint azonban a templom épülete a legrégibb, ami 1756-ban készült barokk épület. 1891-ben kapta végleges, mai formáját.

A török megszállás alatt elmenekült birtokosok utódai az 1700-as évek elején előkerültek, hogy ősi birtokaikat visszafoglalják. Ugyanakkor az egyház is megkezdte régi birtokainak visszavételét. Ez ügyben nagy perek voltak. Végül a váradi káptalan 1712-ben Szeghalom helyett Csökmőt kapta a királyi kincsártól. Békés vármegye kikerekítése már hosszabb ideje foglalkoztatta Bihar vármegyét. Annál is inkább, mert 1699-ben megtörtént Szeghalom, Torda, Károly és Balkány községeknek Békés vármegyéhez való csatolása. Bihar élénken tiltakozott az átcsatolások ellen. A két vármegye közötti területi vitának az vetett véget, hogy Szeghalom és Csökmő között a Kissárrét egyik megközelíthetetlen mocsara húzódott, amely azután a pereskedő vármegyék között természetes határt alkotott. Az 1732. évi vármegyei összeírás igazolja, hogy ekkor már Csökmőt teljes egészében a káptalan birtokolta.

Bocskai függetlenségi harcában (1604–1606) vagy a Rákóczi-szabadságharcban (1703–1711) való részvételre nincs adatunk, de azt tudjuk, hogy az 1848–49-es szabadságharcban a csökmőiek közül sokan voltak Kossuth katonái. Azt is tudjuk, hogy a Rákóczi-szabadságharc után bujdosó kurucok és az 1849-es szabadságharc után bujdosó honvédek közül többen lettek itt nádi betyárok, akikkel rokonszenvezett az itt élő nép, bújtatták és segítették őket.

1850-ben 2084 fő lakosa volt, ezek közül 154 földesgazda, 133 zsellér, 63 cseléd és 19 mesterember. Közel húszezer hold területéből körülbelül négy és fél ezer volt a szántó. A többi rét és mocsár. Mindvégig jelentős állattenyésztése volt. Az 1860-as években a mocsár-lecsapolások és folyószabályozások döntő változásokat hoztak a csökmőiek életében, ettől kezdve vált fő foglalkozásukká a földművelés. A századfordulón a kézműves ipar is kialakult, majd a 20. században, főként a két világháború között virágzott.

Az 1700-as évek elejétől Nagyváradhoz tartozott Csökmő a Tiszántúli Kerület, majd a Nagyváradi Kerület részeként. 1867 és 1918 között Bihar vármegyében volt, ugyancsak Nagyvárad székhellyel, amikor Bihar volt Magyarország legnagyobb vármegyéje. 1920-ban a vármegye nagyobbik részét Romániához csatolták, s ide került a közigazgatási-vallási központ, Nagyvárad is. Bihar vármegye kisebbik fele Magyarországon maradt, székhelye Berettyóújfalu lett, s ide tartozott Csökmő is. A második bécsi döntés után ismét a magyaroké lett a régi Bihar Nagyvárad székhellyel, de 1945 után újra visszaállt az 1940 előtti állapot. A megmaradt Bihar megyét 1950-ben átszervezték, és Hajdú-Bihar néven Debrecen központtal élesztették fel.[4]

Népcsoportok[szerkesztés]

A 2011-es népszámlálás során a település 1928 fős lakosságából 1638 fő magyar, 77 fő cigány, 3 fő pedig német nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A 2011-ben felújított 18–19. századi református templom. A közelben feltárt régészeti leletek: Árpád-kori templomalapfal-maradványok, sírok, számos pénzérme és egy ritkaságnak számító arany karkötő.
  • Csökmő nagyközség önkormányzatának épülete és a hozzá kapcsolódó szoborpark.
  • A 2005 óta működő Csökmői Tájház.
  • A 2014-ben átadott Örökségünk Háza, mely az egyik legrégebbi csökmői épületben működik.
  • A csökmői Faluház, Könyvtár és Alapfokú Művészeti Iskola számos szakkörnek, egyesületnek ad otthont. 1990 óta minden év augusztusában az intézmény szervezésében kerül megrendezésre a Sárkány-nap, mellyel egy 18. századi eseménynek, a sárkányhúzásnak[6] állítanak emléket.
  • A községhez tartozik Kóróssziget, amely napjainkban egyre inkább üdülőfaluvá válik. Itteni látnivalók: a Szent László kápolna és a csökmői Sárréti Vadásztársaság kórósszigeti vadászháza.
  • Csökmőnek gazdag madár- és vadvilága van. Itt él – természetes környezetben – Európa legnagyobb madara, a túzok. Évente itt telelnek a nyáron Észak-Európában fészkelő rétisasok.

Források[szerkesztés]

  1. Csökmő települési választás eredményei. Országos Választási Iroda. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  2. Új időszámítás kezdődik Csökmőn. Alfahír. (Hozzáférés: 2014. október 20.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  4. Tuza Tibor (szerk.): Rege rejtő mocsársziget; Kiadó: Csökmő Nagyközség Önkormányzata, Varga József polgármester; Debrecen, 2002 (Második – javított és bővített – kiadás); 88–91. o.
  5. 2011. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS-3. Területi adatok-3.9. Hajdú-Bihar megye
  6. A csökmői sárkányhúzás hiteles története
  • Cséplő Péter 1897: A csökmői és puszta kovácsi leletekről. Arch. Ért. 1897, 437-441.
  • Bihar vármegye monográfiája (1938)
  • Bihar Vármegye Sárréti Járása leírása (1875)
  • Sárréti írások (1965)
  • A régi Sárrét világa
  • A régi Magyarország

További információk[szerkesztés]