Csökmő

	Csökmő
	; Csökmő címere
	; Csökmő címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Alföld
Vármegye	Hajdú-Bihar
Járás	Berettyóújfalui
Jogállás	nagyközség
Polgármester	Nagy Tibor (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	4145
Körzethívószám	54
	Népesség
Teljes népesség	1770 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	27,55 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	68,97 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Csökmő Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 02′ 04″, k. h. 21° 17′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 04″, k. h. 21° 17′ 47″
	Csökmő Pozíció Hajdú-Bihar vármegye térképén
	Csökmő weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Csökmő témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Csökmő egy nagyközség Hajdú-Bihar vármegyében, a Berettyóújfalui járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Bihari-sík délnyugati peremén, a Berettyó és a Sebes-Körös folyók találkozásához közel fekszik.^[3] A legközelebbi város Szeghalom 12 kilométerre nyugatra; további szomszédai: északkelet felől Darvas, kelet felől Komádi, délkelet felől Újiráz, nyugat felől Szeghalom, északnyugat felől pedig Füzesgyarmat.

Megközelítése[szerkesztés]

A településen végighalad, északkelet-délnyugati irányban a 47-es főút, így ez a leginkább kézenfekvő közúti megközelítési útvonala Debrecen-Berettyóújfalu és Szeged-Békéscsaba-Szeghalom felől is. A szomszédos települések közül Újirázzal és Sarkad térségével a 4223-as út köti össze.

Története[szerkesztés]

A szájhagyomány szerint avar gyűrű volt a község területén a honfoglalás előtt (ha igaz, avar leletek kerültek már elő), s honfoglaló eleink itt lakott helyet találtak. A legrégibb írásbeli bizonyíték a község létezésére a Váradi Regestrum, amely szerint 1219-ben Csökmőről való vádlott is volt beidézve a tüzesvaspróba szerint ítélő egyházi bíróság elé. A tatárjárás idején a község elpusztult, s körülbelül negyven év múlva települt újra. E vidék s a község őslakói az avarok mellett szlávok voltak, de örökös harcoktól feldúltan váltogatták vagy megtűrték itt egymást gótok, hunok, gepidák, rómaiak, bolgárok, kazárok. Sőt a honfoglalók még székelyeket és oláhokat is találtak, míg végül az 1279. évi országgyűlés a Körös partjait, vele Csökmőt a kunok számára jelölte ki letelepedési helyül.

Elnevezésére megbízható magyarázatot még nem találtunk. Nevét változatosan őrzik az idők és a középkori oklevelek. Szerepel Chuklev, Chekmeo és Chytmen alakban írva is, legrégebbről való településrajzán pedig Zekmeny díszeleg.

Első ismert birtokosai a Smaragdusok, majd a Veérek. 1405-ben Zsigmond király elkobozta Csökmőt Veér Miklóstól és a Maróthyaknak adományozta. Ez időben a váradi káptalannak is volt itt részbirtoka. 1483-ban a Csáky család tartott igényt Szeghalom és Csökmő helységekre, s azokat el is nyerte. 1560 után a káptalant megfosztották csökmői birtokától, de a 18. század elején (az 1715. évi birtokrendező törvény által) az egész község a tulajdonába került. Közben a 15. században a Csákyak mellett birtokosai voltak még a Zoárdfiak és a Dengelegiek is.

A hajdani – több ezer holdra kiterjedő – nádasai a tatárjárás és a törökdúlás idején alkalmas búvóhelyet nyújtottak az itt élőknek és a környékbelieknek. A község határában húzódik az Ördögárok. 1552-ben huszonnyolc portája, majd 1560-ban már református egyháza is volt. A törökök kiűzése után is még két ízben, az 1693. és 1695. években tatárok pusztították el a környéket, 1704-ben pedig rácok dúltak a sárréti településekben. Az 1709-1711. években dühöngő járvány majdnem kiirtotta a lakosságot. Ebben az időben csakis a mocsaraktól védett helyeken találunk állandó lakosokra. Az 1715. évben megtartott összeírás befejező jelentésében „új ültetvény”-nek mondják az újratelepített községeket Csökmővel együtt.

A szájhagyomány szerint a község legrégibb épülete a községházával, illetve a mai polgármesteri hivatallal szemben lévő épület, mintegy négyszáz esztendős, és négy évszázadon át vagy iskola volt, vagy iskola is volt benne. A régi iratok szerint azonban a templom épülete a legrégibb, ami 1756-ban készült barokk épület. 1891-ben kapta végleges, mai formáját.

A török megszállás alatt elmenekült birtokosok utódai az 1700-as évek elején előkerültek, hogy ősi birtokaikat visszafoglalják. Ugyanakkor az egyház is megkezdte régi birtokainak visszavételét. Ez ügyben nagy perek voltak. Végül a váradi káptalan 1712-ben Szeghalom helyett Csökmőt kapta a királyi kincsártól. Békés vármegye kikerekítése már hosszabb ideje foglalkoztatta Bihar vármegyét. Annál is inkább, mert 1699-ben megtörtént Szeghalom, Torda, Károly és Balkány községeknek Békés vármegyéhez való csatolása. Bihar élénken tiltakozott az átcsatolások ellen. A két vármegye közötti területi vitának az vetett véget, hogy Szeghalom és Csökmő között a Kissárrét egyik megközelíthetetlen mocsara húzódott, amely azután a pereskedő vármegyék között természetes határt alkotott. Az 1732. évi vármegyei összeírás igazolja, hogy ekkor már Csökmőt teljes egészében a káptalan birtokolta.

Bocskai függetlenségi harcában (1604–1606) vagy a Rákóczi-szabadságharcban (1703–1711) való részvételre nincs adatunk, de azt tudjuk, hogy az 1848–49-es szabadságharcban a csökmőiek közül sokan voltak Kossuth katonái. Azt is tudjuk, hogy a Rákóczi-szabadságharc után bujdosó kurucok és az 1849-es szabadságharc után bujdosó honvédek közül többen lettek itt nádi betyárok, akikkel rokonszenvezett az itt élő nép, bújtatták és segítették őket.

1850-ben 2084 fő lakosa volt, ezek közül 154 földesgazda, 133 zsellér, 63 cseléd és 19 mesterember. Közel húszezer hold területéből körülbelül négy és fél ezer volt a szántó. A többi rét és mocsár. Mindvégig jelentős állattenyésztése volt. Az 1860-as években a mocsár-lecsapolások és folyószabályozások döntő változásokat hoztak a csökmőiek életében, ettől kezdve vált fő foglalkozásukká a földművelés. A századfordulón a kézműves ipar is kialakult, majd a 20. században, főként a két világháború között virágzott.

Az 1700-as évek elejétől Nagyváradhoz tartozott Csökmő a Tiszántúli Kerület, majd a Nagyváradi Kerület részeként. 1867 és 1918 között Bihar vármegyében volt, ugyancsak Nagyvárad székhellyel, amikor Bihar volt Magyarország legnagyobb vármegyéje. 1920-ban a vármegye nagyobbik részét Romániához csatolták, s ide került a közigazgatási-vallási központ, Nagyvárad is. Bihar vármegye kisebbik fele Magyarországon maradt, székhelye Berettyóújfalu lett, s ide tartozott Csökmő is. A második bécsi döntés után ismét a magyaroké lett a régi Bihar Nagyvárad székhellyel, de 1945 után újra visszaállt az 1940 előtti állapot. A megmaradt Bihar megyét 1950-ben átszervezték, és Hajdú-Bihar néven Debrecen központtal élesztették fel.^[4]

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Időszak	Polgármester	Párt
1990–1994	Futás István	független^[5]
1994–1998	Varga József	független^[6]
1998–2002		független^[7]
2002–2006		független^[8]
2006–2010		független^[9]
2010–2014		független^[10]
2014–2019	Nagy Tibor	független^[11]
2019-től	Nagy Tibor	Fidesz-KDNP^[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85%-a magyarnak, 4% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (15% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 4,1%, református 43,5%, görögkatolikus 0,2%, evangélikus 0,2%, felekezeten kívüli 29,9% (21,8% nem válaszolt).^[12]

Nevezetességei[szerkesztés]

A 2011-ben felújított 18–19. századi református templom. A közelben feltárt régészeti leletek: Árpád-kori templomalapfal-maradványok, sírok, számos pénzérme és egy ritkaságnak számító arany karkötő.
Csökmő nagyközség önkormányzatának épülete és a hozzá kapcsolódó szoborpark.
A 2005 óta működő Csökmői Tájház.
A 2014-ben átadott Örökségünk Háza, mely az egyik legrégebbi csökmői épületben működik.
A csökmői Faluház, Könyvtár és Alapfokú Művészeti Iskola számos szakkörnek, egyesületnek ad otthont. 1990 óta minden év augusztusában az intézmény szervezésében kerül megrendezésre a Sárkány-nap, mellyel egy 18. századi eseménynek, a sárkányhúzásnak^[13] állítanak emléket.
A községhez tartozik Kóróssziget, amely napjainkban egyre inkább üdülőfaluvá válik. Itteni látnivalók: a Szent László kápolna és a csökmői Sárréti Vadásztársaság kórósszigeti vadászháza.
Csökmőnek gazdag madár- és vadvilága van. Itt él – természetes környezetben – Európa legnagyobb madara, a túzok. Évente itt telelnek a nyáron Észak-Európában fészkelő rétisasok.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
↑ Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 263. o. ISBN 978-963-9545-29-8
↑ Tuza Tibor (szerk.): Rege rejtő mocsársziget; Kiadó: Csökmő Nagyközség Önkormányzata, Varga József polgármester; Debrecen, 2002 (Második – javított és bővített – kiadás); 88–91. o.
↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 11.)
↑ Csökmő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. március 21.)
↑ Csökmő Helységnévtár
↑ A csökmői sárkányhúzás hiteles története. [2015. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 13.)

Cséplő Péter 1897: A csökmői és puszta kovácsi leletekről. Arch. Ért. 1897, 437-441.
Bihar vármegye monográfiája (1938)
Bihar Vármegye Sárréti Járása leírása (1875)
Sárréti írások (1965)
A régi Sárrét világa
A régi Magyarország