Kismarja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kismarja
Református templom
Református templom
Kismarja címere
Kismarja címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeHajdú-Bihar
JárásDerecskei
Jogállás község
Polgármester Farkas István Attila[1]
Irányítószám 4126
Körzethívószám 54
Népesség
Teljes népesség 1254 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség27,09 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület47,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kismarja (Magyarország)
Kismarja
Kismarja
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 15′ 15″, k. h. 21° 48′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 15″, k. h. 21° 48′ 40″
Kismarja (Hajdú-Bihar megye)
Kismarja
Kismarja
Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén
Kismarja weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismarja témájú médiaállományokat.

Kismarja község az Észak-Alföldi régióban, Hajdú-Bihar megyében, a Derecskei járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Az Alföldön, Hajdú-Bihar megye keleti csücskében, a Dél-Nyírség és az Érmellék találkozásánál fekszik, a megyeszékhelytől, Debrecentől kb. 35 km-re, a legközelebbi várostól, Biharkeresztestől kb. 17 km-re. A településtől nem messze található a jelenlegi magyarromán határ. Szomszédos települések: Hencida, Pocsaj, Esztár, Nagykereki és Bojt. A falu határánál folyik a Berettyó folyó.

Megközelíthetősége[szerkesztés]

Közúton a DebrecenHosszúpályiPocsajBiharkeresztes, vagy a LétavértesPocsajBiharkeresztes közötti úton érhető el.

A közúti tömegközlekedést a Hajdú Volán Zrt. autóbuszai végzik.

Vasúton a MÁV 106-os számú, Debrecen-Nagykereki közötti vonalán érhető el.

Története[szerkesztés]

Neve először 1277-ben tűnik fel Maria alakban, 1291-ben már az írások megkülönböztettek Ó-marját és Új-marját. A 13. század végén az Ákos család tulajdona volt.

A 16. században a Bocskai család tulajdonába került a település. 1522-ben Bocskai György volt a földesúr, akinek hatodik gyermeke volt Bocskai István, a későbbi fejedelem.

Egy 1606. szeptember 22-én kelt privilégiumlevélben Bocskai István Kismarját mezővárossá tette, és mezővárosi jellegű önkormányzatot biztosított a községnek. (A helységnek ekkor kb. 400 lakosa lehetett.) A kismarjai lakosok mentesültek az állami adók fizetése alól, csak a taksát kellett fizetniük. (Ez a privilégium nem volt véletlen: a fejedelem „hivatalos” neve ugyanis Kismarjai Bocskai István volt). Kismarja a mezővárosi címet 1849-ig viselhette.

1660-ban a török elfoglalta Kereki várát, így Kismarja a török uralom és az erdélyi állam ütköző területébe került, de a privilégiumlevélnek köszönhetően a kis mezőváros átvészelte ezt a nehéz időszakot is. A török kiűzése utáni évtizedekben Kismarja fokozatosan elveszítette adófizetési kiváltságait.

Az 1848–49-es szabadságharcban 28 kismarjai honvéd vett részt.

Lakossága[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 98,5%-a magyar, 1,5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Egyházi közigazgatás[szerkesztés]

Református egyház[szerkesztés]

A Tiszántúli Református Egyházkerület (püspökség) Debreceni Református Egyházmegyéjéhez tartozik, mint önálló anyaegyházközség.

Görögkatolikus egyház[szerkesztés]

A Hajdúdorogi főegyházmegye (Hajdúdorogi Püspökség) Székesegyházi Főesperességének Nagylétai Esperesi Kerületéhez tartozik. Nem rendelkezik önálló parókiával. A település görögkatolikus vallású lakosai a pocsaji parókiához tartoznak, mint filia.

Evangélikus egyház[szerkesztés]

Az Északi evangélikus egyházkerület (püspökség) Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyéjéhez (esperesség) tartozik. Nem önálló egyházközség. Kismarja evangélikus vallású lakosai a Debreceni Evangélikus Egyházközséghez tartoznak, mint szórvány.

Természeti értékek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született 1807-ben Fekete János honvéd alezredes. Korán lépett a katonai pályára, ahol hadnagyságig emelkedett, de családi okokból lemondva a katonai pályáról, birtokára vonult vissza. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésekor a honvédek sorába lépett. Előbb mint százados, majd őrnagy és végül mint a 28. huszárezred alezredese küzdött. A szabadságharc leveretése után halálra ítélték, melyet utóbb 12 évi várfogságra enyhítettek. 1851-ben azonban kiszabadult fogságából és birtokára vonult vissza.[4]
  • Itt született 1896. július 24-én Czellér Lajos szakszervezeti vezető.
  • Itt született 1934. március 12-én Lázár György orvos, az orvostudományok MTA doktora (1975), professor emeritus.

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]