Bagamér
| Bagamér | |||
 |
|||
| Református templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Hajdú-Bihar | ||
| Járás | Nyíradonyi | ||
| Jogállás | nagyközség | ||
| Polgármester | Orvos Mihály (MSZP)[1] | ||
| Irányítószám | 4286 | ||
| Körzethívószám | 52 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2540 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 53,30 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 47,02 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Bagamér
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
| é. sz. 47° 26′ 55″, k. h. 21° 59′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 55″, k. h. 21° 59′ 27″ | |||
Bagamér
Pozíció Hajdú-Bihar megye térképén
|
|||
| Bagamér weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bagamér témájú médiaállományokat.
|
|||
Bagamér nagyközség Hajdú-Bihar megyében, a Nyíradonyi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Hajdú-Bihar megye északkeleti részén, a 48-as főúttól nem messze, a megyeszékhely Debrecentől 34 kilométerre, a román határ mellett, a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet közelében található. A nyíri homok és az érmelléki feketeföld határterületére települt.
Szomszédos települések: Vámospércs, Álmosd.
Története[szerkesztés]
Első írásos említése 1281-ből származik, Bagomer néven. Első tulajdonosa a Gutkeled nemzetség volt. Az akkoriban még létező környékbeli kisebb falvaknak mára csak a nevük maradt fenn. Már a 17. század elején népes településnek számított, több mint ezer lakosával, miután 1611-ben Báthory Gábor hajdú vitézeinek adományozta. A kiváltságlevél nyomán kishajdúvárossá vált. A török időkben elnéptelenedett, a 18. században jobbágyokkal telepítették újjá. 1848-ig egymás mellett létezett a jobbágy- és a nemesi község elöljárósága.
Tulajdonosa egészen 1945-ig a váradi káptalan volt. 1871-től nagyközség, mely címet 1952-ben elvesztette és az 1971-es, Álmosddal való összevonáskor kapta vissza. 1990 óta a két község ismét külön önkormányzattal működik.
Népcsoportok[szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Kék Kálló völgye, különleges természeti értéket képviselő növényekkel
- Numídiai jegenyefenyők a régi iskola udvarában
- Takó-hegyi fehér nyárak, amit a helyiek csak a "Négy Nyárfa" néven emlegetnek
- Első világháborús emlékmű
- Második világháborús emlékmű
Györgyegyháza[szerkesztés]
Györgyegyháza mára már eltünt település, a 16. században olvadt bele Bagamér határába.
A település nevét egy 1282. évi határjáró oklevél említette először, akkor még mint kialakulófélben lévő települést. 1292-ben terra Georgy, 1313-ban Zentgurg, 1327-ben Györgteleky, 1374-ben Giurgehaz vagy Gurgedhaza, 1543-ban Gergfelde néven említették az oklevelekben.
A falut a Turul nemzetség érmelléki jobbágysága alapította a 13. században, de a feltételezések szerint, régebbi település lehetett, valószínű, hogy a tatárjáráskor pusztult el, de újratelepítették. A falu 1313-as Szentgyörgy névváltozata szerint valószínű, hogy a település védőszentjéről nevezték el. Györgyegyháza nem számított a népes falvak közé, többnyire egy-két házból állt. A 16. században aztán végleg beleolvadt Bagamér határába, mára már csak puszta.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bagamér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 6.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
