Sarkad

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sarkad
Sarkad 2010, Református templom.jpg
Sarkad címere
Sarkad címere
Sarkad zászlaja
Sarkad zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Alföld
MegyeBékés
JárásSarkadi
Jogállás város
Polgármester Dr. Mokán István (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 5720
Körzethívószám 66
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség9677 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség78,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület125,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sarkad (Magyarország)
Sarkad
Sarkad
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 44′ 24″, k. h. 21° 22′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 24″, k. h. 21° 22′ 41″
Sarkad (Békés megye)
Sarkad
Sarkad
Pozíció Békés megye térképén
Sarkad weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sarkad témájú médiaállományokat.

Sarkad város Békés megyében, a Sarkadi járás központja.

Fekvése[szerkesztés]

Gyulától északkeletre kb. 14 km-re, természetföldrajzi szempontból a Körös menti sík délkeleti peremén, a Fekete-Körös jobb partján, a Kis-Sárrét szomszédságában terül el.[3]

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét fekvése után kapta, mivel az 1950-es megyerendezésig Bihar vármegyéhez tartozott, s annak délnyugati sarkán feküdt. A Trianon előtt a Nagyszalontai járás része volt.

Története[szerkesztés]

A terület már a honfoglalás előtt is lakott volt. A településtől keletre halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.

Valószínű, hogy a letelepülő magyarok közül a Nyék és a Jenő törzsbeliek vették birtokba a környéket (erre utal a környékbeli puszták neve: Nyék-puszta, Jenő-puszta). Sarkad egykor mocsarakkal és nagy vizekkel volt körülvéve, ami jól védhetővé tette az ide épült egykori földvárat, majd várat, ami a hagyomány szerint összeköttetésben állt a gyulai és peckes-dombi várral. Ma a Művelődési központ áll a helyén.

Sarkad első írásos említése egy apátsági levélben, 1108-ból való. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben is szerepel.

A település első ismert birtokosának, Sarkadi Farkasnak a nevét csak a mohácsi vész utánról ismerjük, aki ekkor már a sarkadi várkastély uraként volt említve. 1453-ban a székudvari Keczer család volt a birtokosa. 1562-ben a Cséffy és Vizessy családok királyi adománnyal kaptak itt részbirtokot. Ugyancsak a 16. században a Sarkadyak, utánuk sövényházi Móricz Márton, a Leel-Össyek, és a Rhédeyek.

1571 táján a törökök foglalták el, azonban bedegi Nyáry Pál váradi kapitány 1599-ben visszaszerezte. 1600-ban ismét török kézre került, de a magyarok újra visszafoglalták.

II. Rákóczi György - mint azt Nagyszalontával is tette - a török közeledtének hírére a községet és a várat elpusztította. Lakosai később azonban újból visszatelepedtek, és Sarkad újra felépült. A sarkadiak javait II. Rákóczi György fejedelem új adományokkal, több puszta és telek adományozásával gyarapította.

II. Ferdinánd új kiváltságokat és szabadalmakat adott Sarkadnak.

1707-ben a Rákóczi-szabadságharc alatt ismét hallatott magáról a település. Ekkor a császáriak ostromolták a várat, de eredménytelenül. 1711-ben azonban Löwenburgnak kapitulált, s ettől kezdve a kincstáré lett.

A nagy múltú település és vár emlékét Sarkad több régi helyneve is őrzi, amelyek az Adomány-, vagy Dézsen-vár, a Peczkes-vár, az Őrfészek, a Sáncz-dűlő, a Várdomb nevében máig is fennmaradtak.

Sarkadhoz tartoztak még Nyék, Nagy-Ősi, Kis-Ősi, Jenő, Fekete-ér, Herpa, Remeteház, Prépostháza, Hosszúsziget és Csáksziget puszták is.

Itt alakult meg az első termelőszövetkezet (TSZ) és az első kistérség is Magyarországon.

A sarkadi zsidók története[szerkesztés]

Az el­ső zsidók a 19. század elején érkeztek Gyulaváriból. A helyi földesúr, Almásy gróf hívta be őket birtokára, a kereskedelem fellendítése céljából. Ezért a helybéli zsidók fő­ként terménykereskedelemmel foglalkoztak, de voltak közöttük szatócsok, iparosok és gazdálko­dók is.

1807 körül létrehozták a zsidó temetőt, ahová áthozták a váriban eltemetett rokonaik földi maradványait is. A közösség 1840 körül hitközséget alapított, és akkor épült az imaház is. 1848-ban Schönfeld Mózest választották a közösség élére. 1853-ban Silberstein Salamon lett a rab­bi. A zsinagógát 1862-ben avatták fel. 1864-ben zsidó is­kola nyílt.

Az erősen asszimilációra hajló sarkadi zsidók részt vettek a kisváros politikai és művelődési életében. 1924-ben Grosz Manó lett a rabbi, aki a holokauszt áldozata lett. Javaslatára 1925-ben szeretetotthon létesült. Az 1941-es évben a 12 633 fős összlakosságú Sarkadon 177 izraelita élt. Abban az év­ben a férfiakat behívták munkaszolgálatra. 1944 májusában kialakították a gettót, ahová minden zsidónak be kellett költöznie. Június 25-én a nagyváradi gettóból deportálták őket Auschwitzba.

A deportálást és a munkaszolgálatot csak néhányan élték túl, akik a hitközséget új­jászervezték. A településen 1949-ben 33 zsidó élt. Egy részük később elköltözött. Az utolsó sarkadi zsidót, Tenczer órásmestert az 1970-es években temették el.

Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés]

A város polgármesterei a rendszerváltás óta:

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

2001-ben a város lakosságának 94%-a magyar, 5%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg német, román és szlovák) nemzetiségűnek vallotta magát.[4]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,9%-a magyarnak, 9,4% cigánynak, 0,3% németnek, 1,3% románnak mondta magát (13,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 8%, református 27,5%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 38,3% (22,9% nem nyilatkozott).[5]

Gazdaság[szerkesztés]

  • Cukorgyártás

A cukorgyárat bezárták

Közlekedés[szerkesztés]

Vonattal a MÁV 128-as számú Békéscsaba–Kötegyán–Vésztő–Püspökladány-vasútvonalán közelíthető meg. A vasútállomás a Sarkadi Cukorgyár megállóhely és Kötegyán között található. A Sarkadi Cukorgyár megállóhely a József Szanatórium megállóhely és Sarkad között található. Vonattal közvetlenül eljuthatunk Gyula, Békéscsaba, Kötegyán, Méhkerék, Sarkadkeresztúr, Vésztő és Nagyszalonta (Románia) állomásokra.

  Az autóbuszos közlekedést a Volánbusz Zrt. látja el. Sarkadról több településre is eljuthatunk autóbusszal. Gyula, Doboz, Békéscsaba, Újszalonta, Kötegyán, Méhkerék, Sarkadkeresztúr, Okány, Vésztő, Szeghalom, Körösladány, Dévaványa, Gyomaendrőd, Mezőgyán, Zsadány, Geszt, Körösnagyharsány, Körösújfalu, Biharugra, Komádi, Magyarhomorog, Körösszakál, Körösszegapáti, Körmösdpuszta, Mezősas, Berettyószentmárton, Berettyóújfalu, Derecske, Debrecen, Miskolc.

Oktatás[szerkesztés]

Alapfokú iskolai oktatási intézmények:

  • Kossuth utcai Általános Iskola (5720 Sarkad, Kossuth utca 17.)
  • Gyulai úti Általános Iskola (5720 Sarkad, Gyulai út 17.)

Középfokú iskolai oktatási intézmények:

  • Ady Endre – Bay Zoltán Gimnázium és Kollégium (5720 Sarkad, Vasút utca 2.)
  • GYSZC Ady Endre – Bay Zoltán Szakképző Iskolája, Sarkad (5720 Sarkad, Vasút utca 2.)

Nevezetességei[szerkesztés]

Az Almásy-kastély
A Trianon-emlékmű
A kilenctornyú református templom
Belváros
Árpád vezér szobra
  • Belvárosi Református templom - A kilenc fiatornyos templom a hajdani, ősi egyház helyén áll, amely 1700 körül épült. 1866-ban leégett, de két évvel később újra felépítették.
  • Római katolikus templom - 1809-ben készült el, de 1899-ben lebontották és újraépítették.
  • Almásy-kastély
  • Márki Sándor Múzeum
  • Trianon-emlékmű, ami a „szíven szúrt országot” ábrázolja alatta egy kettétört címerrel.
  • 19. század elején alapított zsidó temető a Magyar utca végén, benne holokauszt-emlékmű (1948) és a Bleyer család kriptája.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Veress Sándor (1828–1884) mérnök és testvére, Veress Ferenc (1830–1894) agronómus, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédei.
  • Itt született Kaáli Nagy Géza (1943), a Kaáli Intézetek megalapítója, a lombikbébiprogram atyja.
  • Itt született Képíró Sándor csendőrszázados, jogász, az újvidéki razzia egyik résztvevője.
  • Itt született Kesztyűs Loránd (1915–1979) orvos, immunológus, az MTA tagja, a magyarországi immunológia úttörő jelentőségű alakja.
  • Itt született Kónya Sándor (Sándor Kónya) operaénekes (tenor) (1923. szeptember 23. – Ibiza, 2002. május 20.).[1]
  • Itt született Jakucs László (1926. január 21. – 2001. december 1.) geológus, a Béke-barlang felfedezője és kutatója, 1952–1964 között a Baradla-barlang igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár (JATE).[2]
  • Itt született Jakucs Pál (1928. június 23. – 2000. október 17.) Széchenyi-díjas botanikus, ökológus, az MTA tagja (levelező 1976, rendes 1987).
  • Itt született (1932. október 17.) Kesztyűs Ferenc képzőművész.
  • Itt született 1933-ban Hangyál János, olajmérnök.
  • Itt született 1928. július 6-án és itt nevelkedett Hangyál Károly, vegyészmérnök.
  • Itt él Bende Róbert (1971) festő, keramikus[6]
  • Itt született Brád András (1940-1991) Munkácsy Mihály-díjas divattervező, iparművész a Zalaegerszegi Ruhagyár (ZAKÓ) vezető divattervezője
  • Itt született Balázs István 1943–2004, a sarkadi kendergyár igazgatója.
  • Itt született Juhász Róza (1959. december 20.) magyar színésznő
  • Itt él Gyebnár Csekka színésznő.

Testvérvárosai[szerkesztés]

Éden-tó

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Sarkad települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)
  3. Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 270. o. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  5. Sarkad Helységnévtár
  6. Bende Róbert: Benda Róbert festő, keramikus (magyar nyelven). Bende Róbert. (Hozzáférés: 2010. október 6.)
  • Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.  
  • A sarkadi zsidók emlékkönyve. Sarkad, 1926

További információk[szerkesztés]