Vársonkolyos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vársonkolyos (Șuncuiuș)
A Sebes-Körös szurdokvölgye Vársonkolyosnál
A Sebes-Körös szurdokvölgye Vársonkolyosnál
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang községközpont
Beosztott falvak Körösbánlaka, Körösbánlakai erdő, Révtízfalu
Polgármester Doru Gabor
Irányítószám 417565
Körzethívószám 0259
SIRUTA-kód 31529
Népesség
Népesség 1777 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 99
Község népessége 3259 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 72,04 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Vársonkolyos (Románia)
Vársonkolyos
Vársonkolyos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 56′ 46″, k. h. 22° 32′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 56′ 46″, k. h. 22° 32′ 04″

Vársonkolyos (1890-ig Sonkolyos, románul Șuncuiuș) község Romániában, Bihar megyében. 1919-ig és 1941–1944 között Magyarországhoz, Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott. A település közvetlen környezete természetjárók és barlangászok kedvelt úticélja.

Fekvése[szerkesztés]

A Király-erdő hegység északi peremén, a Sebes-Körös szurdokvölgyében fekszik. A falutól keletre éri el a folyó a tömbösödött jura kori mészkövet, amelybe festői, kanyargós szurdokvölgyet vágott magának (Vársonkolyosi-szoros). A falunál ömlik a Sebes-Körösbe a Méhsed (Mișid) és az Izbendis (Izbândiș). A környék bővelkedik barlangokban: itt, a Vársonkolyosi-szorosban található Közép-Európa egyik leghosszabb, több mint 50 kilométeres járata, a Szelek barlangja (Peștera Vîntului). Mellette említésre méltó az impozáns, hatalmas nyílású Nagy Magyar- (Peștera Unguru Mare, 250 m), a Kecskés-barlang (Peștera Napiștileu, 195 m), illetve a Méhsed völgyében a Meszes- (Peștera de la Izvor, 230 m), a Lesján- (Peștera Leșiana, 124 m) és a Bíró Lajos-barlang (Peștera Moanei, 1170 m). Az Izbendis völgyében található az északi Király-erdő csapadékát levezető, rendkívül bővizű Izbendis-barlang (Peștera Izbîndiș).

Nevének eredete[szerkesztés]

A falu első említését 1294-ből ismerjük Sunkulus alakban, amely arra utalhat, hogy akkoriban méhészettel foglalkozó és léppel kereskedő emberek (sonkolyosok) élhettek itt. A román Șuncuiuș a magyar alakra vezethető vissza. Egy 1528-as adat a községet Várfalu néven említi.

Története[szerkesztés]

A helyi hagyomány szerint Vársonkolyosnál található az Anonymus említette Igfon erdeje, s a Körös-szoros feletti magaslaton állnak a Tündér-vár (fortărea Zinelor) romjai, ahova az érkező magyarok elől való félelmében Mén-Marót bevette magát.

A szocializmus korabeli bányászlakótelep

Vársonkolyos a 16. században a Thelegdyek uradalmához tartozott, majd a 19. század elején a Kállayak, a század végén pedig Friedmann Rezső és a Zichyek voltak a földesurai. Ez utóbbi család egyik tagja, ifj. Zichy Ödön építtette a Körös-szoros feletti sziklán azt a vadászkastélyt, amelynek romjaira komfortos menedékház épült, udvarán kis faházakkal (Castelul Șuncuiuș). A 19. században a helyi lakosság megélhetését a gazdálkodás mellett a samott-tégla gyártására használt tűzálló agyag bányászata, a mészégetés és a fafeldolgozás biztosította. Vársonkolyos gazdaságára jótékony hatással volt a falut érintő nagyváradkolozsvári vasútvonal kiépítése. 1910-ben az 1302 fős lakosság nagy része ortodox vallású román volt, templomuk 1820-ban épült fel, s a magyarság lélekszáma alig több mint 1%-ot tett ki.[3]

A szocializmus alatt több bányát nyitottak a környéken, s a nagy tömegben ideköltöző bányászok számára (mára leromlott állapotú) lakótelepet építettek. 1957-ben a kolozsvári barlangász, Bagaméri Béla fedezte fel a Szelek barlangját, s 1966-ban megalakult a döntően kolozsvári magyarok alkotta Amatőr Barlangász Klub (Clubul Speologilor Amatori). Tagjai további barlangokat tártak fel Vársonkolyosnál, így a vidék a természetjárók mellett a barlangászok egyik fő célpontja lett.

Király-erdői táj a település határában

Az 1992-es népszámlálás eredményei szerint a vársonkolyosi magyarok száma a 20. század során megsokszorozódott, a 2077 lakos 7%-a magyar (147 fő).[3]

Látnivalók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. ^ a b Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Felhasznált forrás[szerkesztés]