Tenke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tenke (Tinca)
RO BH Tinca new church 1.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang község
Beosztott falvak Bélfenyér, Feketegyörös, Körösmart, Tenkegörbed
Polgármester Teodor Coste (2008)
Irányítószám 417595
SIRUTA-kód 31798
Népesség
Népesség 4614 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 877
Község népessége 7793 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 130 m
Terület 141,99 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tenke (Románia)
Tenke
Tenke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 46′, k. h. 21° 57′Koordináták: é. sz. 46° 46′, k. h. 21° 57′
Tenke weboldala

Tenke (románul Tinca) község Romániában, Bihar megyében. Nagyváradtól 40 km-re délre, a magyar határ közelében, a Fekete-Körös mellett található.

Története[szerkesztés]

1875-ben megalakult az Ipartestületet, mely a századfordulón székházat is kapott. Vasútállomását 1899-ben avatták fel.

1899. november 5-én, harmadikként Erdélyben, de jóval hamarabb, mint a szomszédos Szalontán, mellszobrot állítottak a „nemzet atyjának”. A bronzból készült mellszobor, amely Kossuth idősebb arckifejezését ábrázolta 72 cm magas volt, és egy 225 cm magas, 54 cm széles, felül 39 cm-re keskenyülő, tiroli márványból készült talapzatra helyezték a református leányiskola melletti parkban. Készítői Gerenday Antal és fia, Gerenday Béla budapesti szobrászok.

Fábián József, tenkei tanár, ádáz kitartással gyűjtögette a történelmi adatokat Tenkéről írott monográfiájához. Dicséretes kutatómunkájának köszönhetően ma már azt is tudjuk, hová menekítette, ásta el az a maroknyi önfeláldozó magyar 1919-ben a Kossuth-szobrot. Kellő időben került le talapzatáról, ugyanis az újonnan odakerült román hatalom a szobor eltüntetésére készült éppen. Helyére a román hatalom I.C. Brătianu szobrát állíttatta, melyet azonban 1944 szeptemberében a magyar katonák távolítottak el, állítólag a Kossuth-szoborral azonos sorsra juttatva – elásták… Fontos tanulmány Tenke illetve a környező magyar-részben elpusztult-települések történetének a jobb megismeréséhez Fodor Ferenc „Az el nem sodort falu” című írása.[2]

Református lelkészei[szerkesztés]

  • Bernáth Lajos
  • Czapfalvy József
  • Vass Zoltán
  • Berke Sándor

Lakossága[szerkesztés]

1839-ben a tenkeiek 13,2 százaléka katolikus, 82,3 százaléka református, 4,3 százaléka ortodox. 1930-ban, az első nagy „érvágás” után az arányok a következők voltak: 26,4 százalék katolikus, 46,5 százalék református (összesen 2801 magyar); 18 százalék ortodox (687 személy), 1,2 százalék görög katolikus (48 személy) és 5,2 százalék zsidó (201 személy).

Tenke lakosainak száma kb. 5 500, akik közül kb. 65% román, 20% roma és 15% magyar nemzetiségű. A falu a 20. század elején még csaknem teljesen magyar lakosságú volt, de a század második felétől kezdve a magyarok nagyobb része elvándorolt (főleg Magyarországra), és a helyükbe mintegy 30 környező településről románok költöztek. Rajtuk kívül a falu melletti cigánytelepre az utóbbi évtizedekben több mint ezer roma is települt. Vallási megoszlás szerint a falu lakói az ortodox, református és katolikus felekezethez tartoznak.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Természettudományi kiállítás. A református parókia egyik épületében található tenkei természettudományi kiállítás az 1950-es években létesült. A múzeum magyarul és románul feliratozott tárlói a Fekete-Körös vidékének különböző élőhelyeit mutatják be, bennük kitömött állatok és a környezetük, például föld alatti járataik, ritka ásványok, halak, például egy kétméteres harcsa, számos madárfaj. Egy jó állapotú barlangimedve-koponya és több óriási mamutfog is ki van állítva, amelyeket a falu közelében találtak. A tenkei Természettudományi Múzeum létrejötte id. Csák Kálmán önfeláldozó munkájának köszönhető.
  • Gyógyfürdő és gyógyvíz-forrás. A település nagy kincse a gyógyvize, saját gyógyfürdője is van. A négyféle, számos betegséget gyógyító termálvízért az egész környékről sokan járnak ide, hogy ásványvízként fogyasszák.

Tenkén születtek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ^ a b Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Forrás: Kulcsár A. Sándor.

Források[szerkesztés]

  • Fodor Ferenc: Az elnemsodort falu. Budapest : Athenaeum, 1940. 260 p., [6] t. : ill. (Tenke és Bélfenyér helytörténete).