Tenke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tenke (Tinca)
RO BH Tinca new church 1.jpg
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Bihar
Rang község
Beosztott falvak Bélfenyér, Feketegyörös, Körösmart, Tenkegörbed
Polgármester Teodor Coste (2008)
Irányítószám 417595
SIRUTA-kód 31798
Népesség
Népesség 4614 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 877
Község népessége 7793 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 130 m
Terület 141,99 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Tenke (Románia)
Tenke
Tenke
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 46′, k. h. 21° 57′Koordináták: é. sz. 46° 46′, k. h. 21° 57′
Tenke weboldala

Tenke (románul Tinca) község Romániában, Bihar megyében. Nagyváradtól 40 km-re délre, a magyar határ közelében, a Fekete-Körös mellett található.

Története[szerkesztés]

Az Árpád-kori települést egyes források szerint 1338-ban említi irat, de biztosan Meszesi Demeter váradi püspök egyik 1355-iki levelében azonosítható. Földesura kezdettől fogva a váradi püspökség. A török dúlások alkalmával Tenke is elpusztul, 1598-ban a községnek csak 13 lakosa maradt.

Tenkén három templom áll, a görögkatolikusoké most épül, de több neoprotestáns felekezetnek is van imaháza. A mostani református templom helyén állott hajdan a község ősi temploma; ennek elpusztulta után a lakosok fatemplomot emeltek, melyet 1790-ben kőtemplom váltott fel; ezt 1882-ben lebontották, s helyére a mai templomot építették. A római katolikus templom 1810-ben épült az 1775-ben Patachich Ádám püspök által emeltetett kápolna helyén. A görögkeletiek 1863-ban kaptak először templomot, a mai impozáns kőtemplomot 1927–39 között építette Sztarill Ferenc tervei alapján Orbán Károly. Az izraeliták zsinagógája 1869-ben épült, de a Ceaușescu-diktatúrában lebontották, miután az itteni zsidók zöme Izraelbe vagy máshová települt.

1875-ben megalakult az Ipartestületet, mely a századfordulón székházat is kapott. Vasútállomását 1899-ben avatták fel.

1899. november 5-én, harmadikként Erdélyben, de jóval hamarabb, mint a szomszédos Nagyszalontán, mellszobrot állítottak a „nemzet atyjának”. A bronzból készült mellszobor, amely Kossuth Lajos idősebb arckifejezését ábrázolta, 72 cm magas volt, és egy 225 cm magas, 54 cm széles, felül 39 cm-re keskenyülő, tiroli márványból készült talapzatra helyezték a református leányiskola melletti parkban. Készítői Gerenday Antal és fia, Gerenday Béla budapesti szobrászok.

Fábián József tenkei tanár ádáz kitartással gyűjtögette a történelmi adatokat Tenkéről írott monográfiájához (Tenkei magyarok, Literátor, Nagyvárad, 2003). Dicséretes kutatómunkájának köszönhetően már-már napfény derült rá, hová menekítette, ásta el egy maroknyi önfeláldozó magyar az 1919-es román bevonuláskor a Kossuth-szobrot, de végül a mű nem került elő, mert időközben sírba vitték titkukat a rejtekhely ismerői. Tenke a trianoni döntés nyomán Magyarországtól Romániához került, a második bécsi döntéssel pedig Dél-Erdélyben maradt, román fennhatóság alatt. 1950-ig járási székhely volt.

Fontos tanulmány Tenke illetve a környező magyar-részben elpusztult-települések történetének a jobb megismeréséhez Fodor Ferenc „Az el nem sodort falu” című írása.[3]

Református lelkészei[szerkesztés]

  • Bernáth Lajos
  • Czapfalvy József
  • Vass Zoltán
  • Berke Sándor

Lakossága[szerkesztés]

1839-ben a tenkeiek 13,2 százaléka katolikus, 82,3 százaléka református, 4,3 százaléka ortodox. 1930-ban, az első nagy „érvágás” után az arányok a következők voltak: 26,4 százalék katolikus, 46,5 százalék református (összesen 2801 magyar); 18 százalék ortodox (687 személy), 1,2 százalék görög katolikus (48 személy) és 5,2 százalék zsidó (201 személy).

Tenke község lakosainak száma kb. 7800, akik közül kb. 65% román, 20% roma és 15% magyar nemzetiségű. A községközpont a 20. század elején még csaknem teljesen magyar és zsidó lakosságú volt, de a század második felétől kezdve a magyarok nagyobb része elvándorolt (főleg Magyarországra), és a helyükbe mintegy 30 környező településről románok költöztek. Rajtuk kívül a falu melletti cigánytelepre az utóbbi évtizedekben több mint ezer roma is települt. Vallási megoszlás szerint a falu lakói az ortodox, református és katolikus felekezethez tartoznak, de sok a baptista, adventista és pünkösdista hívő is.

Látnivalók[szerkesztés]

  • Természettudományi kiállítás. A református parókia egyik épületében található tenkei természettudományi kiállítás az 1950-es években létesült. A múzeum magyarul és románul feliratozott tárlói a Fekete-Körös vidékének különböző élőhelyeit mutatják be, bennük kitömött állatok és a környezetük, például föld alatti járataik, ritka ásványok, halak, például egy kétméteres harcsa, számos madárfaj. Egy jó állapotú barlangimedve-koponya és több óriási mamutfog is ki van állítva, amelyeket a falu közelében találtak. A tenkei Természettudományi Múzeum létrejötte id. Csák Kálmán önfeláldozó munkájának köszönhető.
  • Gyógyfürdő és gyógyvízforrás. A település nagy kincse az ivókúrára használt gyógyvize, de saját gyógyfürdője is van, amelyben a balneológiai kezelések során felmelegítve hasznosítják a gyógyvizet.

Tenkén születtek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Forrás: Kulcsár A. Sándor.

Források[szerkesztés]

  • Fodor Ferenc: Az elnemsodort falu. Budapest : Athenaeum, 1940. 260 p., [6] t. : ill. (Tenke és Bélfenyér helytörténete)
  • Vende Aladár: Bihar vármegye községei. In: Bihar vármegye és Nagyvárad. Szerk. Borovszky Samu. Bp. [é. n.]. (Magyarország vármegyéi és városai)