Gurabárza
| Gurabárza (Barza) | |
 | |
| A gurabárzai hőerőmű | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Kristyor |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kristyor |
| Irányítószám | 337201 |
| SIRUTA-kód | 87380 |
| Népesség | |
| Népesség | 115 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 287 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 07′ 12″, k. h. 22° 51′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 12″, k. h. 22° 51′ 25″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gurabárza (románul: Barza vagy Gura-Barza) falu Romániában, Hunyad megyében.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a román gură ('száj, torkolat') és a Barza pataknév összetételéből való, eredetileg azt a helyet jelölte ahol a Bárza-patak a Fehér-Körösbe folyik. A Barza név valószínűleg nem a 'gólya' jelentésű román barză szóból, hanem egy 'nyírfa' jelentésű szláv *berza szóból ered.
Fekvése[szerkesztés]
Brádtól négy kilométerre keletre, a Fehér-Körös két partján fekszik.
Népessége[szerkesztés]
- 1910-ben az akkor Kristyorhoz tartozó Gurabárza telepnek 327 lakosa volt, közülük 228 magyar, 77 román és 20 német anyanyelvű; 162 római, 64 görögkatolikus, 48 ortodox, 18 református, 14 evangélikus, 11 unitárius és tíz zsidó vallású.
- 2002-ben összeírt 202 lakosából 201 volt román nemzetiségű, valamennyien ortodox vallásúak.
Története[szerkesztés]
Története 1898-ban kezdődött, amikor a német Harkort művekhez tartozó rudai 12 Apostol aranybányavállalat itt, a Bárza-patak fejénél építette fel évi 150–190 ezer tonnás kapacitású ércelőkészítőjét tizennégy nagyobb és négy kisebb, Kaliforniában gyártott aranyzúzóval. Az aranyérc kötélvasúton érkezett a rudai bányából, az üzemet villanyerőmű működtette és gépműhely csatlakozott hozzá. A munkások főként magyar nyelvű római katolikusok voltak. A telepet 1907-től hat kilométeres, keskeny vágányú iparvasút kötötte össze Bráddal.
Miután a román Mica vállalat megvette a bányák koncesszióját, 1924-ben egy ciánozót, 1929-ben egy évi húszezer tonnás, majd 1935-ben egy százezer tonnás kapacitású flotálót, 1936-ban egy tíz éven keresztül működő aranyfinomítót, 1938–40-ben egy 7810 kW-os teljesítményű villanyerőművet épített, a dolgozók számára pedig 1933-ban egy kétezer férőhelyes stadiont, 1936-ban egy tisztviselőkaszinót, 1938-ban pedig egy kétszáz ágyas tüdőszanatóriumot.
Gurabárza 1956-ban vált ki Kristyorból. Az 1950-es években a Ruda környéki bányákon kívül innen irányították a zalatnai és verespataki nemesfémbányákat is. A szocializmus idején az ipartelep közelében, a Fehér-Körös jobb partján is aranybányát nyitottak, a bányászok számára lakótelepet építettek. 1989-ben hatezer bányász dolgozott a környékbeli bányákban, de számuk az 1990-es évek elején a negyedére zuhant vissza, majd 2006-ban az aranybányászat megszűnt.
Gazdaság[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ criscior.3x.ro Archiválva 2020. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
Források[szerkesztés]
- Mircea Baran: Mineritul aurifer și carbonifer între mijlocul secolului XIX și anii ‘40 ai secolului XX. In Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr Coord.: Județul Hunedoara: monografia, vol. 2: Economie și societate. Deva: Emia, 2012, 74–95. o. [1][halott link] PDF
- Ziarul de Apuseni 2013. március 28. [2] Archiválva 2020. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk[szerkesztés]
Képriport az elhagyott gurabárzai aranybányáról
Hunyad megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}