Gurabárza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gurabárza (Barza)
A gurabárzai hőerőmű
A gurabárzai hőerőmű
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang falu
Községközpont Kristyor
Irányítószám 337201
SIRUTA-kód 87380
Népesség
Népesség 168 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 287 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Gurabárza (Románia)
Gurabárza
Gurabárza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 07′ 11″, k. h. 22° 51′ 25″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 11″, k. h. 22° 51′ 25″
Az aranyzúzók az 1900-as években

Gurabárza (románul: Barza vagy Gura-Barza) falu Romániában, Hunyad megyében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a román gură ('száj, torkolat') és a Barza pataknév összetételéből való, eredetileg azt a helyet jelölte ahol a Bárza-patak a Fehér-Körösbe folyik. A Barza név valószínűleg nem a 'gólya' jelentésű román barză szóból, hanem egy 'nyírfa' jelentésű szláv *berza szóból ered.

Fekvése[szerkesztés]

Brádtól négy kilométerre keletre, a Fehér-Körös két partján fekszik.

Népessége[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

Története 1898-ban kezdődött, amikor a német Harkort művekhez tartozó rudai 12 Apostol aranybányavállalat itt, a Bárza-patak fejénél építette fel évi 150–190 ezer tonnás kapacitású ércelőkészítőjét tizennégy nagyobb és négy kisebb, Kaliforniában gyártott aranyzúzóval. Az aranyérc kötélvasúton érkezett a rudai bányából, az üzemet villanyerőmű működtette és gépműhely csatlakozott hozzá. A munkások főként magyar nyelvű római katolikusok voltak. A telepet 1907-től hat kilométeres, keskeny vágányú iparvasút kötötte össze Bráddal.

Miután a román Mica vállalat megvette a bányák koncesszióját, 1924-ben egy ciánozót, 1929-ben egy évi húszezer tonnás, majd 1935-ben egy százezer tonnás kapacitású flotálót, 1936-ban egy tíz éven keresztül működő aranyfinomítót, 1938–40-ben egy 7810 kW-os teljesítményű villanyerőművet épített, a dolgozók számára pedig 1933-ban egy kétezer férőhelyes stadiont, 1936-ban egy tisztviselőkaszinót, 1938-ban pedig egy kétszáz ágyas tüdőszanatóriumot.

Gurabárza 1956-ban vált ki Kristyorból. Az 1950-es években a Ruda környéki bányákon kívül innen irányították a zalatnai és verespataki nemesfémbányákat is. A szocializmus idején az ipartelep közelében, a Fehér-Körös jobb partján is aranybányát nyitottak, a bányászok számára lakótelepet építettek. 1989-ben hatezer bányász dolgozott a környékbeli bányákban, de számuk az 1990-es évek elején a negyedére zuhant vissza, majd 2006-ban az aranybányászat megszűnt.

Gazdaság[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. criscior.3x.ro (románul)

Források[szerkesztés]

  • Mircea Baran: Mineritul aurifer și carbonifer între mijlocul secolului XIX și anii ‘40 ai secolului XX. In Ioan Sebastian Bara – Denisa Toma – Ioachim Lazăr Coord.: Județul Hunedoara: monografia, vol. 2: Economie și societate. Deva: Emia, 2012, 74–95. o. [1] PDF
  • Ziarul de Apuseni 2013. március 28. [2]

További információk[szerkesztés]

Képriport az elhagyott gurabárzai aranybányáról