Nagybarcsa
| Nagybarcsa (Bârcea Mare) | |
 | |
| A Cserna Nagybarcsánál | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Rang | falu |
| Községközpont | Piski város |
| Irányítószám | 335901 |
| SIRUTA-kód | 87683 |
| Népesség | |
| Népesség | 448 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 3[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 203 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagybarcsa
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 45° 49′ 57″, k. h. 22° 57′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 57″, k. h. 22° 57′ 38″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagybarcsa (románul: Bârcea Mare) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A Cserna jobb partján, Vajdahunyadtól északkeletre, Dévától délkeletre, Szentandrás és Kisbarcsa közt fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve személynévi eredetű, amely Kiss Lajos szerint összefügghet a Barcs nevének alapjául szolgáló személynévvel. 1315-ben említették először az oklevelek Barcha néven, előtagja 1733-ban jelent meg (Nagy Bartsa).
Lakossága[szerkesztés]
- 1785-ben 331 lakója volt. Ugyanazon évben a vármegye 42, az ortodox főesperesség 83 ortodox családfőt írt össze, a rákövetkező évben a görögkatolikusok pedig négy hívőt vettek számba a faluban.[3]
- 1850-ben 232 lakosából 202 volt román, 16 magyar és 14 cigány nemzetiségű; 216 ortodox, 12 református és 4 római katolikus vallású.
- 1910-ben 363 lakosa volt, ebből 243 román és 118 magyar anyanyelvű; 212 görögkatolikus, 66 református, 43 római katolikus, 32 ortodox és 9 zsidó vallású.
- 2002-ben 413 lakosából 388 volt román, 12 cigány és 7 német nemzetiségű; 383 ortodox és 19 pünkösdista vallású.
Története[szerkesztés]
Elsőként 1315-ben Ivánka fia Andrástól származó Sumurakusnak és fiainak, Oláhárkos (elpusztult falu Alsócsóra határában) birtokosainak származási helyeként találkozunk a faluval. 1380-ban a Pest megyei, Smaragd nemzetségbeli Ajnárdfi Zsámbokiak öröklött jogon birtokosok voltak a Hunyad megyei Arany, Tamáspataka és Tóti faluban, és valószínű, hogy a Sumurakus (~ Smaragd) nevet viselő Barcsaiak velük egy eredetűek. A család később a falu nevét nemesi előnévként vette föl és származási helyeként tartotta számon.
1382 és 1520 között itt működött Hunyad vármegye ítélőszéke.[4] 1509-ben plébániája volt. Az újkor elején jelentős kisnemesi közössége lehetett. A Barcsay család által fenntartott udvari református lelkészségének 1634 körül Kisbarcsán köznépi tagjai is voltak. A gyülekezet 1690 körültől már csak leányegyházként szerepel.[5] Görögkatolikus egyházközsége 1824-ben létesült, és 1923-ig filiaként az itteni pap gondozta a dévai görögkatolikus híveket is.[6]
A szocializmus alatt lakói nagyrészt a vajdahunyadi kombinátban dolgoztak. 1971 óta a település határában börtön működik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In Pál Judit – Sipos Gábor (szerk.): Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2010, 182–83. o.
- ↑ Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 15. o.
- ↑ Maria Basarab: Istoricul Parohiei Române Unite cu Roma, Greco-Catolică, Deva. Deva, 2006, 22. o.
Források[szerkesztés]
- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 3. (Budapest, 1987)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A nagybarcsai börtön információs oldala (románul)
.svg){kind=small}