Nagybarcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagybarcsa (Bârcea Mare)
A Cserna Nagybarcsánál
A Cserna Nagybarcsánál
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Hunyad
Rang falu
Községközpont Piski város
Irányítószám 335901
SIRUTA-kód 87683
Népesség
Népesség 448 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 203 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Nagybarcsa (Románia)
Nagybarcsa
Nagybarcsa
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 49′ 57″, k. h. 22° 57′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 57″, k. h. 22° 57′ 38″
Nagybarcsa környéke 1769-1773 között

Nagybarcsa (románul: Bârcea Mare) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Cserna jobb partján, Vajdahunyadtól északkeletre, Dévától délkeletre, Szentandrás és Kisbarcsa közt fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve személynévi eredetű, amely Kiss Lajos szerint összefügghet a Barcs nevének alapjául szolgáló személynévvel. 1315-ben említették először az oklevelek Barcha néven, előtagja 1733-ban jelent meg (Nagy Bartsa).

Lakossága[szerkesztés]

  • 1785-ben 331 lakója volt. Ugyanazon évben a vármegye 42, az ortodox főesperesség 83 ortodox családfőt írt össze, a rákövetkező évben a görög katolikusok pedig négy hívőt vettek számba a faluban.[2]
  • 1850-ben 232 lakosából 202 volt román, 16 magyar és 14 cigány nemzetiségű; 216 ortodox, 12 református és 4 római katolikus vallású.
  • 1910-ben 363 lakosa volt, ebből 243 román és 118 magyar anyanyelvű; 212 görög katolikus, 66 református, 43 római katolikus, 32 ortodox és 9 zsidó vallású.
  • 2002-ben 413 lakosából 388 volt román, 12 cigány és 7 német nemzetiségű; 383 ortodox és 19 pünkösdista vallású.

Története[szerkesztés]

Elsőként 1315-ben Ivánka fia Andrástól származó Sumurakusnak és fiainak, Oláhárkos (elpusztult falu Alsócsóra határában) birtokosainak származási helyeként találkozunk a faluval. 1380-ban a Pest megyei, Smaragd nemzetségbeli Ajnárdfi Zsámbokiak öröklött jogon birtokosok voltak a Hunyad megyei Arany, Tamáspataka és Tóti faluban, és valószínű, hogy a Sumurakus (~ Smaragd) nevet viselő Barcsaiak velük egy eredetűek. A család később a falu nevét nemesi előnévként vette föl és származási helyeként tartotta számon.

1382 és 1520 között itt működött Hunyad vármegye ítélőszéke.[3] 1509-ben plébániája volt. Az újkor elején jelentős kisnemesi közössége lehetett. A Barcsay család által fenntartott udvari református lelkészségének 1634 körül Kisbarcsán köznépi tagjai is voltak. A gyülekezet 1690 körültől már csak leányegyházként szerepel.[4] Görög katolikus egyházközsége 1824-ben létesült, és 1923-ig filiaként az itteni pap gondozta a dévai görög katolikus híveket is.[5]

A szocializmus alatt lakói nagyrészt a vajdahunyadi kombinátban dolgoztak. 1971 óta a település határában börtön működik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
  3. W. Kovács András: Megyeszékhelyek a középkori Erdélyben. In Pál Judit – Sipos Gábor (szerk.): Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 2010, 182–83. o.
  4. Dáné István: A V.-Hunyadi Zarándival egyesült egyházmegye- és azon egyházmegyébeni egyházak történelme. In Az erdélyi reformata anyaszentegyház névkönyve 1863-ra. Kolozsvártt, 1863, 15. o.
  5. Maria Basarab: Istoricul Parohiei Române Unite cu Roma, Greco-Catolică, Deva. Deva, 2006, 22. o.

Források[szerkesztés]

  • Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 3. (Budapest, 1987)

Külső hivatkozások[szerkesztés]