Barcs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barcs
Barcs címere
Barcs címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Barcsi
Jogállás város
Polgármester Karvalics Ottó (FIDESZ-KDNP) (független)[1]
Irányítószám 7570
Körzethívószám 82
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 10 858 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 94,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 122,90 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Barcs (Magyarország)
Barcs
Barcs
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 57′ 33″, k. h. 17° 27′ 60″Koordináták: é. sz. 45° 57′ 33″, k. h. 17° 27′ 60″
Barcs (Somogy megye)
Barcs
Barcs
Pozíció Somogy megye térképén
Barcs weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barcs témájú médiaállományokat.

Barcs (németül: Draustadt, horvátul Barča[3]) város Somogy megyében, a Barcsi járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés]

barcsi határátkelő

A Barcsi kistérség természetes központja, a horvát határ és a Dráva folyó mellett helyezkedik el. A város a Duna–Dráva Nemzeti Park területén fekszik.

Megközelíthető a 6-os és a 68-as főúton (az előbbi útnak itt van a végpontja, határátkelő Horvátországba), vasúton a Nagykanizsa–Pécs-vasútvonalon. A többi vasút, ami a várost érintette (Kaposvár, Nagyatád valamint Sellye-Harkány–Villány, Horvátország felé), megszűnt.

Története[szerkesztés]

Barcs nevét 1389-1417 között említették először az oklevelekben, ekkor a segesdi uradalomhoz tartozott. Várát 1460-ban említették először, ekkor Bakonyai János és István birtoka volt. 1467-ben a Marczali családnak volt itt földesúri joga. 1472-ben az itteni vár Gáji Horváth Gergely birtokában volt. 1480-ban, Bakonyai István örökös nélküli halála után, Péter erdélyi prépost, királyi titkos kancellár és Nagylucsei Orbán kincstartó, továbbá Péter testvérei, Nagylucsei Balázs és János kapták királyi adományul. 1489-ben Nagylucsei Orbán egri püspöké volt. 1495-ben a Báthori család tagjai nyerték adományul. Az 1550 évi adólajstrom szerint Báthori András volt a birtokosa. Az 1565-1566 évi török kincstári fejadójegyzékben 46 házzal került felvételre. 1598-1599-ben Nádasdy Ferenc birtokaként jegyezték fel. 1660-ban a pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben Szent György várának tartozékai között szerepelt. 1664 telén, Zrínyi Miklós hadainak közeledtére, a törökök elhagyták a várat, mire Zrinyi a várat felégette. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek, a győri püspökség kormányzója kapta adományul I. Lipót királytól. 1715-1733-ban a gróf Széchenyi család lett a földesura. 1835-ben a csokonyai (Erdőcsokonya) uradalomhoz tartozott. A 20. század elején gróf Széchenyi Imre örököseinek volt itt nagyobb birtoka.

1848 őszén, mikor Jellasich horvát bán hadai betörtek Magyarországra, egy csapat határőr ágyúkkal kezdte lőni a helységet. Az egyik ágyúgolyó a római katolikus templom falában még a 20. század elején is látható volt. A horvátok néhány hétig táboroztak itt, míg végre a honvédcsapatok közeledtére a horvátok átfutottak a Dráván.

1857-ben nagy tűzvész pusztított a településen.

A Bajcsy-Zsilinszky Endre u. 155. szám alatt áll város legrégebbi épülete, az 1800-as évek elején épült klasszicista stílusú volt dohány- és sóraktár, mely ma műemlék lakóház. Az eredetileg kikötői raktárnak szánt épületet az akkor még erre kanyargó Dráva partjára telepítették.

A 20. század elején Somogy vármegye barcsi járásához tartozott.

1910-ben 6415 lakosából 4529 magyar, 1477 német, 238 horvát volt. Ebből 5314 római katolikus, 289 református, 659 izraelita volt.

A község 1918-ban szerb megszállás alá került, az új délszláv állam igényt formált rá, de, bár Trianonban Magyarországnak ítélték, a délszláv csapatok 33 hónapon át nem ürítették ki, néhány hónapra a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság nevű szerb bábállam része lett.

1928-ban hozzá csatolták Drávapálfalva községet. Barcs 1979-ben városi címet kapott, ekkor egyesült vele Drávaszentes és Somogytarnóca.

1991. október 27-én az esti órákban egy jugoszláv repülőgép behatolt Magyarország légterébe, s a város szélére robbanótölteteket dobott le. Személyi sérülés nem történt, de néhány lakóház megrongálódott.[4]

A Barcshoz csatolt települések története[szerkesztés]

Drávapálfalva[szerkesztés]

A középkorban már említettek az oklevelek a Dráva mentén egy hasonló nevű helységet, amely eredetileg a Győr nemzetség birtoka volt, és amelyet a Győr nemzetség 1346 évi birtokmegosztásakor az e nemzetségből származó Dersfi Miklós nyert osztályrészül. A jelenlegi helységet a gróf Széchenyi család a 19. század első felében telepítette.

1856-ban gróf Széchenyi Pál, majd gróf Széchényi Ferenc birtoka volt. A 20. század elején Kremsir Mór volt a nagyobb birtokosa, kinek szeszgyára és gőzmalma is volt a községhez tartozó Belcsa-pusztán. 1880-ban a község fele része leégett.

1910-ben 1179 lakosából 819 magyar 275 német, 81 cigány volt. Ebből 1026 római katolikus, 106 református, 23 izraelita volt.

Ide tartoztak még - Belcsa-pusztán kívül - Oláh-telep és a Zátonyi-szőlőhegy nevű lakott hely is.

Drávaszentes[szerkesztés]

Drávaszentes már a török idők előtt is fennállt. Mint elpusztult helységet 1677-ben Széchényi György kalocsai érseknek I. Lipót király adományozta. 1703-ban is gróf Széchényi György pusztájaként szerepelt és a Széchényiek birtoka volt még 1856-ban is. A település római katolikus temploma 1895-ben épült. 1881-ben a községben nagy tűzvész pusztított, ekkor a település fele része leégett, majd 1891-ben jégverés tette tönkre az egész termést.

1910-ben 673 lakosából 672 magyar volt. Ebből 652 római katolikus, 10 református, 9 izraelita volt.

Somogytarnóca[szerkesztés]

Somogytarnóca Árpád-kori település. Nevét az oklevelek már 1231-ben említették, mint a Tibold nemzetség ősi birtokát. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul, de 1726 és 1733 között már csak puszta volt, 1835-ben a csokonyai uradalomhoz tartozott. A 19. század második felében a Széchenyi grófok kastély építtettek Somogytarnócán, uradalmuknak mezőgazdasági szeszgyára és gőzmalma is volt. A községet 1979-ben csatolták Barcshoz.

Aszaló[szerkesztés]

A település Aszalói dűlőjéről fennmaradt legenda szerint e tájon feküdt Aszaló község, mely a török időkben pusztult el.

Aranyas[szerkesztés]

A községhez tartozó Aranyos-puszta pedig a középkori Aranyas falu emlékét őrzi. Aranyasnak az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék szerint már ekkor plébániája is volt. 1389-ben a segesdi uradalomhoz tartozott. Az 1554 évi török kincstári adólajstromban két ily nevű helység is létezett: Felső-Aranyas és Alsó-Aranyas, mindegyik csak 5-5 házzal, 1565-1566-ban pedig 4-4 házból állt. Az 1571 évi török defterbe Felső-Arnas 2, Alsó-Arnas 7 házzal volt felvéve. 1726-1733-ban puszta és gróf Széchenyi Zsigmondé volt. 1835-ben a csókonyai uradalomhoz tartozott.

Tarnóczagyöngyös[szerkesztés]

Ide tartozott Tarnóczagyörgyös is (azelőtt Györgyös) is, amely 1726-ban a Mérey és a Lengyel családoké volt. 1733-ban gróf Széchenyi Zsigmond birtoka, később pedig a gróf Széchenyi családé volt.

Tarcsa[szerkesztés]

Tarcsa-puszta a középkorban ugyancsak falu volt, amely az 1554 évi török kincstári adólajstromban is 12 házzal fordult elő, 1571-ben pedig már 37 házból állt.

A 20. század elején Somogytarnócához tartoztak még: Fáni- és Feri-majorok, Felső-, Közép- és Alsórigócz-csárdák, Kistarnócza-puszta, Vadas-puszta, Antal-major, Pusztamalom, továbbá Cseresnyés-, Újkút-, Cseriakol- és Újakol-tanyák is.

Barcs környéki egykori települések[szerkesztés]

Vukovár[szerkesztés]

A községi határ egy részén fekvő Vukovár-dűlő helyén a hagyomány szerint a török megszállás előtt Vukovár nevű település állt. A török uralom alatt lakosai a közeli erdőségekbe menekültek és ott emeltek kisebb tanyákat. E tanyák közül az egyiket Pusztabarcs-nak nevezték. A régi Vukovár azután a török idők alatt teljesen elpusztult és a törökök kiűzése után keletkezett az erdei tanyák és Pusztabarcs lakosságából a mai Barcs, a régi Dráva-parton elterülő síkságon.

Szentmihály[szerkesztés]

Az 1536 évi adólajstromban ezen a környéken szerepel még Barcsi-Szent-Mihály helység is, mely valószínűleg azonos azzal a Szent-Mihálylyal, melyet az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék is említett.

Turizmus, látnivalók[szerkesztés]

  • 2016 tavaszán újraindult a menetrend szerinti hajózás a Dráván: minden vasárnap 14 órakor kifut a kikötőből a Jégmadár nevű hajó, amellyel a turisták egy másfél órás út során megismerhetik a folyó természeti szépségeit.[5]
  • Dráva Múzeum - A múzeumot 1979-ben alapították, Belső-Somogy illetve a Dráva mente történeti, néprajzi kincseinek és az itt élő nemzetiségek kulturális értékeinek gyűjtésére és megőrzésére.
  • Római katolikus templom (1814–1821)
  • A somogytarnócai Széchenyi-kastély (1874)
  • A kastély körüli (3 hektáros, különleges faállományú) értékes park
  • Széchenyi család kápolnája (1900–1903)a somogytarnócai temetőben
  • Az ősborókás (1974 óta védett).
  • Barcsi Gyógyfürdő és Rekreációs Központ: 55 fokos, nátrium-hidrogén-karbonátos víze 1317 m mélységből jut a felszínre, főleg mozgásszervi panaszok és gyulladások kezelésére alkalmas.
  • Izraelita temető
  • Kremsier-kastély Belcsapusztán, Barcs felső vasúti megállóhely közelében. Állapota romos.

Híres emberek[szerkesztés]

Kulturális csoportok[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Barcs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
  4. Vágó Ágnes tudósítása a Reform 1991. november 7-i lapszámában
  5. Újraindult a menetrend szerinti hajózás Barcsnál. Kaposvár Most, 2016. május 8. (Hozzáférés: 2016. május 9.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barcs témájú médiaállományokat.