Bálványos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bálványos
Bálványos1.jpg
Bálványos címere
Bálványos címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Siófoki
Jogállás község
Polgármester Sebestyén Gyula (független)[1]
Irányítószám 8614
Körzethívószám 84
Népesség
Teljes népesség 541 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 22,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 23,69 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bálványos (Magyarország)
Bálványos
Bálványos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 46′ 50″, k. h. 17° 57′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 50″, k. h. 17° 57′ 18″
Bálványos (Somogy megye)
Bálványos
Bálványos
Pozíció Somogy megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bálványos témájú médiaállományokat.

Bálványos község Somogy megyében, a Siófoki járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Külső-Somogyi dombság északi részén, Somogy megye legmagasabb pontján levő Gyugy-háttól (311 m) délre két É-D irányú völgyben fekszik. A Balatontól délre kb. 10 km-re. Megközelíthető a Szántód-Kaposvári útról leágazó műúton, 2007 augusztusa óta közvetlenül az M7-es autópályáról. Zsáktelepülés. Szomszédos községek: Kőröshegy, Zala, Lulla, Balatonendréd, Kereki és Pusztaszemes.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a bálvány (kőoszlop, határkő) főnévből származik. „Jelentése: bálványos falu, vagyis olyan falu, amelynek nevezetessége valamely oszlop” – írja Várkonyi Imre: Somogy megye helységneveinek rendszere című könyvében.

Története[szerkesztés]

Bálványos és környéke már a honfoglalást megelőző időkben is lakott hely lehetett, amit a területén előkerült bronz fibula is bizonyít. A legenda szerint Koppány menekülő, maradék hadainak nyújtott menedéket. 1001-ben említi Baluvanis alakban írva a pannonhalmi apátság alapítólevele. Az 1055-ös tihanyi apátság alapítólevelében Baluvana írásmóddal szerepelt, mint egy lovak legeltetésére alkalmas terület.

Bálványost még Szent István király adományozta a Pannonhalmi apátságnak és Szent László király összeíró levelében is előfordul a somogyi részbirtokok között, de IX. Gergely pápának 1232. évi bullájában is említés van róla, és 1229-ben a Lőrinte nemzetségnek és a székesfehérvári káptalannak is voltak itt birtokai, 1358-ban pedig a tihanyi apátság birtokai között szerepelt. 1431-ben a vránai perjelség, 1473-ban a nagy-pói Bálványosi család és a székesfehérvári János-lovagok voltak itt birtokosok. 1488-ban Bálványosi György örökös nélküli halála után Nagylucsei Orbán egri püspök és testvérei, Endrédi Somogyi Bernáttal együtt nyerték adományul. 1512-ben Bálványos egy részét Perneszi Pál fia Imre nyerte adományul II. Ulászló magyar királytól. 1545-ben enyingi Török János telepített ide protestáns jobbágyokat.

A törökök kiűzése után, a 18. században indult gyorsabb fejlődésnek, ekkoriban 300 lakosa volt. 1848-ban a falu jegyzőjének vezetésével 69 férfi állt be nemzetőrnek. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a bécsi Satzger család hozott létre majorságot és építkezett a községben. Van olyan forrás, amely szerint 1866-ban Bálványoson nyílt meg Somogy vármegye első óvodája,[3] bár más forrás szerint 1867-ban a berzencei volt az első.[4]

A 20. század elején Somogy vármegye Tabi járásához tartozott, és ekkor 1540-en lakták.

1910-ben 1319 lakosából 1303 magyar volt. Ebből 440 római katolikus, 837 református, 30 evangélikus volt.

Ekkortájt Horthy Miklós egyik vadászterülete volt a vadban gazdag vidék, ő építette ki a műutat a faluig. A második világháborút követően lakóinak száma egyre fogyott. Ma főleg a közeli Balaton-parti településekre jár dolgozni a lakosság, illetve egyéni gazdálkodás folyik.

A 20. század elején a községhez tartozott Csege-puszta is.

Csege[szerkesztés]

Nevét 1229-ben már említették az oklevelek. Ekkor a székesfehérvári káptalan birtoka volt. Egy 1277-ben kelt oklevél szerint a Gutkeled nemzetség majdáni (Sopron vármegye) ősi monostorához tartozó szolgák egy része itt lakott. A falu lelkészét is már 1233-ban említik az oklevelek, és neve az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel plébánosával együtt. 1333-ban Csegei Füle Péter, 1460-ban Somogyi Imre, 1466-ban pedig a veszprémi püspökség birtoka volt. 1488-ban Nagylucsei Orbán és testvérei nyerték adományul, majd 1512-ben Perneszi Imre birtokában találjuk. 1536-ban a székesfehérvári prépost, az éneklő kanonok és a veszprémi püspök voltak az urai. 1557-ben Takaró Mihály és Magyar Bálint birtoka volt. Az 1572. évi tihanyi úrbéri összeírás szerint, egykor a székesfehérvári káptalan volt itt birtokos. 1585-1589-ben Tihany várához tartozott, és az 1573-1574 évi török kincstári adólajstromban csak 4 házzal van felvéve. 1591-1606 között az elpusztult helységek között tartották számon. 1665-ben a Perneszieké, Perneszi János itteni birtokait Szabó Jánosnak idegenítette el. 1726-1733-ban a Perneszieké volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus templom, amely az 1780-as években épült, barokk stílusban. Szent Gábor főangyal tiszteletére szentelték.
  • Református templom, amely a hívek adakozásából épült 1836-ban.
  • Satzger- (vagy Takács-)kastély.
  • Népi jellegű, 19. századi műemlék ház, amelyek a külső-somogyi népies építészet jellemzőit mutatja: nádtetős, íves oldaltornácos, vert fallal, vályogból épült, elöl oromfalas vagy csonkakontyos.[5]

Képek[szerkesztés]

Labdarúgás[szerkesztés]

Az 1997-ben alapított, fekete és fehér színekkel rendelkező Bálványos KSE honlapja: [1]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bálványos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Nagy Zoltán. „Hogy Kaposvárott oskolák álléttassanak...” – Fejezetek a város három évszázados neveléstörténetéből (1715–2015). Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, 24. o (2016). ISBN 978-615-80091-8-8 
  4. L. Balogh Krisztina, Nagy Zoltán. Kaposvár 300 - Helytörténeti olvasókönyv. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, 53. o (2013). ISBN 978-963-87678-5-1 
  5. A ház a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2017. január 7.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]