Csombárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csombárd
Csák–Pongrácz-kúria
Csák–Pongrácz-kúria
Csombárd címere
Csombárd címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásKaposvári
Jogállás község
Polgármester Sótonyi Györgyné (független)[1]
Irányítószám 7432
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség263 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség29,59 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület8,99 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 27′ 09″, k. h. 17° 40′ 18″Koordináták: é. sz. 46° 27′ 09″, k. h. 17° 40′ 18″
Csombárd (Somogy vármegye)
Csombárd
Csombárd
Pozíció Somogy vármegye térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Csombárd témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Csombárd község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Kaposvár északnyugati előterében, Mezőcsokonya, Bodrog, Somogyjád és Hetes közt fekvő település, közúton a Hetes–Osztopán közti 6706-os úton érhető el. Földrajzilag Belső-Somogy északkeleti, Külső-Somoggyal határos peremén, a Fonyódnál a Kis-Balatont tápláló, hordalékkúpok közé szoruló Pogány-völgyi-víz bal partján fekszik.[3]

Története[szerkesztés]

Legkorábbi ismert említése Chombald formában egy 1324-es csoknai határbejárást megörökítő iratból ismert.[4] A település neve személynévi eredetű,[5] de a som és bárd szavak összetételével kialakult, ’somfával vegyes erdőrész’ értelmezése is ismert.[6]

A település első ismert földesurai a vidi illetőségű Bakó Farkas és veje, Csák Mihály voltak. Nevüket egy 1726-os nádori adománylevél őrizte meg, amely visszamenőlegesen, 1717-től megerősítette őket csombárdi birtokukban.[7] 1733-ban Csák Mihály özvegye, Bakó Erzsébet, 1767-ben és 1776-ban pedig Csák Imre birtoka volt. 1834-ben Csák József halálával unokája, báró Pongrácz Gusztáv (1808–1857) örökölte a birtokot, az ő halála után pedig Pongrácz Matild (1841–1921) lett a csombárdi kúria úrnője.[8]

A II. József korabeli népszámlálás tükrében az 1785-ben 180 lakosú Csombárd felnőtt férfilakosságának csaknem fele zsellér, ötöde paraszti sorú volt, de utóbbiak számarányát megközelítette a paraszti-polgári származású családfőké is.[9] A birtokrendezéssel a megművelt területek csaknem harmada paraszti kisbirtokosok kezére került, a falu lakosai és az itt bérleményt szerzők a második világháborúig továbbra is csaknem kizárólag gazdálkodással foglalkoztak.

Hidas és Újfalu[szerkesztés]

Csombárdtól délkeletre feküdt Hidas, északkeletre pedig Újfalu, amelyek szerepeltek már az 1332–1337 évi pápai tizedjegyzékben is, azaz Csombárdtól eltérően már a középkorban önálló plébániájuk volt.[10] Újfalu ősi, Szent Mártonnak dedikált plébániatemplomának romjai az 1740-es években még álltak a mai csombárdi temetőben (az akkori cinteremben).[11]

A török hódoltságot követően, a 18. században Újfalu a címzetes szentbenedeki prépostság pusztája, praediuma volt (néha Pusztaújfalu vagy Csombárdújfalu néven), 1785-ben 49, 1828-ban 59 lakossal. [12] 1828 után csatolták a korábban közigazgatásilag is Kaposszentbenedekhez tartozó pusztát Csombárdhoz. A településen a 20. század közepéig folyt az intenzív mezőgazdasági termelőtevékenység, utóbb már a kincstár kezelésében álló bérgazdaságként. Az 1960-as években még lakott néhány család Újfalun, az évtized végére azonban az egykori puszta elnéptelenedett.[13]

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Sótonyi György (független)[14]
  • 1994–1998: Sótonyi György (független)[15]
  • 1998–2000: Lukács Béla (Somogyért Egyesület)[16]
  • 2000–2002: Présel József (független)[17][18]
  • 2002–2006: Présel József (független)[19]
  • 2006–2010: Présel József (független)[20]
  • 2010–2014: Sótonyi György (független)[21]
  • 2014-2019: Sótonyi György (független)[22]
  • 2019-től: Sótonyi Györgyné (független)[1]

A településen 2000. június 25-én időközi polgármester-választást tartottak,[17] az előző polgármester lemondása miatt.[23]

Népesség[szerkesztés]

Az 1785-ben megindult cenzusok alapján hagyományosan magyar nemzetiségű falu. 1910-ben 432 lakosából 431 magyar volt. Ebből 411 római katolikus, 7 református, 14 izraelita volt.[24] A legutóbbi lakosságcsúcsot 458 fővel 1960-ban regisztrálták, ezt követően azonban nagyjából kiegyenlített ütemben megindult a lakosságfogyás, az elvándorlás: az 1990-es népszámlálás alkalmával már csak 328 csombárdit számláltak össze,[24] újabb három évtized elteltével, 2022-ben pedig a lakosságszámot 240 főre becsülték.[25]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93,9%-a magyarnak mondta magát (6,1% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58%, református 3,8%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 5% (32,8% nem nyilatkozott).[26]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
270
274
265
240
267
263
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

Nevezetességei[szerkesztés]

Bár a település a névadója, de a szomszédos Mezőcsokonya közigazgatási területén fekszik a Csombárdi-rét természetvédelmi terület. Számos védett növényritkaság élőhelye (megtalálható itt például az agárkosbor, a keskenylevelű gyapjúsás, a bugás sás, a fekete kökörcsin, a hússzínű ujjaskosbor, a mocsári kosbor, a pompás kosbor és a vidrafű is).[27]

Csombárd földesurainak már a 18. század elején állt udvarháza és mellette házi kápolnája a mai, műemléki védelem alatt álló Csák–Pongrácz-kúria helyén. A műemlékvédelmi szakirodalom szerint a ma látható, barokk stílusú, parasztbarokk törtívű oromzatokkal tagolt udvarház 1780 körül épült,[28] ennek azonban ellentmond, hogy a második katonai felmérés 1782–1785 közötti állapotokat tükröző térképszelvénye még a ma ismerttől jelentősen eltérő, kisebb, de két oldalszárnyával nyugati tájolású cour d’honneurrel rendelkező udvarházat mutat.[13] A kúria utolsó tulajdonosa báró klobusiczy Blaskovits Elemér (1912–2000) volt. Ma szállodaként üzemel.

A kúria falai között található az 1792-ben épült és felszentelt házi kápolna, amely pár évig a Csák család magánáhítatát szolgálta, 1798-ban aztán Szent Kereszt titulussal megnyitották a csombárdiak előtt, és a második világháború végéig szolgált a helyiek misézőhelyéül. Az 1940-es évek végén elpusztult kápolnát 1999-ben helyreállították, de korábbi freskói megőrzése helyett a „somogyi Michelangelo” néven ismert Köteles István festőt kérték fel a kápolnabelső felújítására.[13]

Organikus stílusú római katolikus Magyarok Nagyasszonya-temploma 1993-ban épült fel Domonkos Béla tervei alapján a korábbi iskolakápolna helyén. A berendezéshez tartozik az oltár népiesnek mondható Szűzanya-faszobra stilizált mandorlával, hasonlóan mandorlával keretezett, falba süllyesztett tabernákulummal, voltaképpen pasztofóriummal, valamint egy Madonna-festmény, illetve néhány polikróm faszobor (Madonna, Jézus Szíve, Páduai Szent Antal a gyermek Jézussal). Ifjabb Mohay Attila üvegművész 1996–1997-ben készült ablakai angyalok mellet Szent Józsefet a gyermek Jézussal és a prédikáló Krisztust ábrázolják.[13]

A település központjában áll az 1938-ban állított Szent János-szobor. Eredetileg 1804-ben vagy röviddel előtte a földbirtokos Csák József állíttatott ezen a helyen egy Nepomuki Szent János-szobrot. 1937-ben ennek állapota annyira leromlott, hogy felkértek egy a szentek ikonográfiájában és az emberalakok ábrázolásában járatlan kőfaragót a korábbi védőszent pótlására. A közvetlen környék tucatnyi Nepomuki Szent János-szobra helyett a faragó vélhetően a helyiek leírásából, szóbeli visszaemlékezéseiből indult ki a ma látható provinciális figura kifaragásakor, amelynek öltözete továbbra is Nepomuki Jánost idézi, de feje és a mellkasára szorított írástekercs akaratlanul is Evangélista Szent Jánosra utal. A magyarországi Nepomuki Szent János-szobrok sorában a csombárdi egyedi népi alkotás, sajátos ábrázolásmódja plasztikusan emeli ki Nepomuki János kultuszának elhalványodását.[29]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. 475–476. o. ISBN 978-963-9545-29-8  
  4. Anjou-kori oklevéltár. VIII. 1324. Szerk. Blazovich László. Budapest; Szeged: József Attila Tudományegyetem. 1993. 143. (275. tétel).
  5. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. 1978. 166. o. ISBN 963-05-1490-7
  6. Hetes község története. Szerk. Horváth Imre. Hetes: Hetes Községi Közös Tanács VB. 1981. 148–149. o.  
  7. Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monografiája. […] Somogy vármegye. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1914. 55–56.; Kerny Terézia: Genthon István topográfiai levelezése. Ars Hungarica XVIII/2, 277–292. [285.]
  8. Kerny Terézia: Genthon István topográfiai levelezése. Ars Hungarica XVIII/2, 277–292. [285.]
  9. Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787). Szerk. Danyi Dezső, Dávid Zoltán. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára; Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya. 1960. 138–139.
  10. Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. Tomus II. 1276–1415. Budapestini: Collegium Historicorum Hungarorum Romanum. 1899. 69.
  11. VFL (Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár) I.1.7. Egyházmegyei Hatóság iratai. Acta et fragmenta visitationis canonicae. V/38. Domestica visitatio universarum comitatus Simeghiensis parochiarum. 1743. p. 60.
  12. Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 12. Somogy megye. Főszerk. Klinger András. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1997. 225.
  13. a b c d Terbócs Attila: Csombárd egyháztörténete és szakrális kisemlékei. Somogy 51/3. 2023.
  14. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  15. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  16. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  17. a b A 2000. június 25-én tartott időközi választások eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000. június 25. (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  18. A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
  19. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  20. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 12.)
  21. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  22. Csombárd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 28.)
  23. Időközi választások 2000-ben (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2000 (Hozzáférés: 2020. május 24.)
  24. a b Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 12. Somogy megye. Főszerk. Klinger András. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1997. 67.
  25. A Központi Statisztikai Hivatal helységnévtára, elérés: 2023. jan. 7.
  26. Csombárd Helységnévtár
  27. Csombárdi rét Természetvédelmi Terület. Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (Hozzáférés: 2023. július 24.)
  28. A kúria a muemlekem.hu oldalon. (Hozzáférés: 2014. június 10.)
  29. Terbócs Attila: A csombárdi Szent János-szobor. Esettanulmány a jelromlásról. Acta Ethnologica Danubiana 25. 2023. 25–45.