Balatonföldvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balatonföldvár
Balatonfoldvar logo.jpg
Balatonföldvár címere
Balatonföldvár címere
Balatonföldvár zászlaja
Balatonföldvár zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállás város
Polgármester Holovits György Huba (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 8623
Körzethívószám 84
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség2195 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség140,34 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület15,32 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balatonföldvár (Magyarország)
Balatonföldvár
Balatonföldvár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 50′ 58″, k. h. 17° 52′ 45″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 58″, k. h. 17° 52′ 45″
Balatonföldvár (Somogy megye)
Balatonföldvár
Balatonföldvár
Pozíció Somogy megye térképén
Balatonföldvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonföldvár témájú médiaállományokat.

Balatonföldvár (németül: Földwahr) népszerű üdülőváros Somogy megyében, a Balaton déli partján, a Siófoki járásban, Budapesttől körülbelül 120 km-re délnyugatra és Siófoktól, a „Balaton fővárosától” mintegy 23 km -re délnyugatra. Balatonföldvár gyakran látogatott turisztikai célpont a magyarok és a külföldi vendégek (különösen a németek és az osztrákok) körében természeti szépségei (például a löszhegy és a nagy virágos parkok), továbbá történelmi örökségei (például a kelta ösvény, a régi kúriák és villák) miatt számtalan szabadidős lehetőséget, valamint számos vízi sportot (vitorlázás, szörfözés, horgászat, evezés stb.) és szárazföldi sportokat (strandröplabda, kerékpárutak, labdarúgás stb.) kínál.

Elnevezése[szerkesztés]

A földvár a késő vaskorban, a kelták megszállása idején épült. Ennek a szerkezetnek a jól megőrzött árkai és halmai jól láthatók a magasparton. A várost a helyiek általában Földvár néven emlegetik.

Fekvése[szerkesztés]

A Balaton déli partján, Szántód és Balatonszárszó között található. A délnyugatra fekvő Kőröshegy felé a felszín emelkedik.

Elérhető az M7-es autópályán, a 7-es főúton, illetve a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon és a 6505-ös közútról Kőröshegyen bekanyarodva, a Dózsa György utcába is elérhető.

Története[szerkesztés]

Kikötő
Kikötőben naplemente
Este a mólón
Naplemente előtt
Aranyhíd
Szemben van a tihanyi félsziget
A téli balatonföldvári üres kikötő

Az i.e 4. század környékén a területet kelták telepítették be, akik felépítették a Balatonföldvár nevét adó nagy vaskori földvárot, melynek maradványai ma is láthatók. A Balaton környékét Kr.u. 180 körül megszállták a rómaiak, a helység pedig egy katonai úton helyezkedett el, amely Aquincumtól (a mai Budapest része) az olasz félszigetig vezetett. Ezt az utat a római Pannonia tartomány fontos útjának tekintették. Pannónia magába foglalja a mai Magyarország által elfoglalt területet a Dunától nyugatra (Dunántúl).

A Földvár elnevezés legkorábbi használata a 11. századi dokumentumokban jelent meg. A szó 1358-ban ismét megjelenik írott formában. A 14. és 15. században a mai Balatonföldvár területe többnyire legelőből állt. Joghatósági szempontból a tótól mintegy három kilométerre délre fekvő Kőröshegy településhez kapcsolódott.

A Kőröshegyet körülvevő teljes vidéket Széchényi György érsek vásárolta meg 1677-ben. A várost „Földvárpuszta” néven emlegették a Széchényi családhoz tartozó földeket rögzítő térképeken. A Széchényi háziorvos, Korányi Frigyes professzor először egy fürdőhely létrehozását javasolta Földvár térségében. Ezt a javaslatot elfogadva gróf Széchényi Imre 1894-ben szakaszokra osztotta a földet. Az építkezést Spur István, a Széchenyi uradalom mérnöke és Schilán József kertész szervezte. A földvári fürdőhelyet hivatalosan 1896-ban nyitották meg, és ugyanebben az évben kapta meg mai nevét, Balatonföldvárt. Több mint 40 nagy villát építettek a társadalom gazdag és befolyásos tagjainak, köztük az arisztokráciának, katonatiszteknek és politikusoknak.

Magyarország elvesztette az Adriai-partot az első világháború után, és újra felkeltette az érdeklődést a Balaton környéki fürdőhelyek, mint például Balatonföldvár iránt. Ennek eredményeként a város fejlődése folytatódott az első és a második világháború között. Ez idő alatt számos neves magyar élvezhette a város nyújtotta lehetőségeket. Ezek közé tartozott Bajor Gizi, Kandó Kálmán, Németh László, Rákosi Jenő és Szidi, Kvassay Jenő, Szabó Lőrinc és Ránki György.

A második világháborút követően további fejlesztések történtek Balatonföldváron. 1948-ban vált ki Kőröshegy anyatelepülésből és lett önálló község. Nagyobb léptékű fejlesztések történtek a tóval határos területek mentén. Szállodák, vállalati és magán üdülőhelyek, lakások, éttermek és üzletek épültek. Felállítottak egy szabadtéri színpadot, valamint egy kulturális központot és egy szabadtéri mozit. A korabeli ieológiának megfelelően 1976-ban épült a Hotel Festival, egy két nyolcemeletes blokkból álló betonhotel.

1985-ben Balatonföldvár nagyközség, majd 1992-ben pedig város lett.

Balatonföldvár legrégebbi ismert épülete a Földvári Csárda (Földvári fogadó). Ez a fogadó állítólag a 18. század közepétől a 19. század végéig létezett. A régi Földvári fogadót végül lebontották, és újat építettek a helyére. A Holovits család bérelte az épületet, kibővítette, végül modern éttermet és kis szállodát létesített.

A part

A balatonföldvári kertek kialakítását és kezelését később Jordanits Ilona kertész vette át. Erőfeszítései révén Balatonföldvár 1994-ben megnyerte a „Városok és falvak virágzásában” európai versenyt, 1995-ben pedig az „Entente Floral Europe” európai versenyt.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990-1994: Berkes László (független)[3]
  • 1994-1998: Berkes László (független)[4]
  • 1998-2002: Berkes László (független)[5]
  • 2002-2006: Bezeréti Katalin Éva (független)[6]
  • 2006-2010: Bezeréti Katalin (független)[7]
  • 2010-2014: Holovits Huba (Fidesz-KDNP)[8]
  • 2014-2019: Holovits György Huba (Fidesz-KDNP)[9]
  • 2019-től: Holovits György Huba (Fidesz-KDNP)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,3%-a magyarnak, 4,1% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,2% románnak mondta magát (18,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,8%, evangélikus 3,6%, református 9,9%, görögkatolikus 0,5%, felekezet nélküli 13,5% (32,8% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

Vaskori földvár maradványa (innen a település neve)[szerkesztés]

A nagy kelta vaskori dombvár, amelyről Balatonföldvár nevet kapta, az i.e. 4. században épülhettek. Az erőd halmai és árkai többnyire jól megőrződtek, jól láthatóak a város magas partján.

Az erőd a levegőből nézve egyenlő szárú háromszög alakú, két oldala lényegesen hosszabb, mint a harmadik. A magas part és az alacsony part közötti szikla a Kemping utcával párhuzamosan természetes védőfalat képezett. Az erőd másik hosszú oldala hatalmas, ember alkotta dombokból és árkokból áll, amelyek több száz méterre futnak a nemzeti zászlótól (a Kelta Sétány és a Kilátó Köz sarka) nagyjából nyugatról keletre, egészen a másik oldalon lévő pontig. A dombok és árkok különösen jól láthatók a Petőfi utca felső végén, a Kelta Sétányi Kápolna mellett. A harmadik, rövidebb oldal a jelenlegi Kínai Üzlet helyétől a szirtig tart, megközelítőleg a Petőfi utca alsó végét. Sajnos az erőd alsó végét nem őrizték meg jól, és a halmok és árkok nagy része, amelyek még a 19. század végén láthatóak és térképeken voltak rögzítve, az épületek építése során megsemmisültek.

Petőfi utca[szerkesztés]

Több nevezetes épület található a Petőfi utcán, amelyet korábban Imre utcaként ismertek. Az első számon áll a korábban Rákosi Jenőé volt kúria, ami hosszú évekig a költők és írók találkozóhelye volt. A szomszédos, fából készült székelykaput Balatonföldvár kapta egyik testvérteleplésétől, Zetelakatól 1995-ben. 9. számon áll a „Kulpintyó”, Széchényi Zsigmond híres író és vadász egykori lakóhelye. A 11. számon volt Bajor Gizi neves színésznő villája, aki a Nemzeti Színház tagja volt. A város egyik útját és a közösségi házat nevezték el róla. A 13. számon áll a város egyik legjelentősebb épülete, tekintettel arra, hogy Korányi Frigyes professzoré volt, a Széchényi család orvosáé, akinek ötlete az volt, hogy Balatonföldvár területét fürdőhellyé alakítsa. Ez az épület neoromán stílusban épült.

Kikötő[szerkesztés]

A kikötőt 1905-ben nyitották meg, és ma is a Balaton egyik legnagyobb kikötője. Két ívelt stég védett kikötőt biztosít a jachtok, csónakok és hajók számára. A kikötő létrehozásához kotort anyagot mesterséges sziget építésére használták fel. Ezt a mesterséges szigetet Galamb-szigetnek hívják. A név a szárazföldről a szigetre átkelő kis hídon oszlopokra szerelt dekoratív galambokból származik. A szigeten számos nyárfa és gyalogút található, és itt található a helyi vitorlás klub.

A nyugati móló egy 102 m hosszú vasbeton híd.

Magyarország kommunista hatalomátvétele (1948) után a Galamb-sziget területe, a szálloda és a keleti móló elérhetetlenné vált a nagyközönség számára. Ez a terület a kommunista párt tagjainak volt fenntartva, akik nyári szabadságra érkeztek oda.

A kilencvenes évek elején bekövetkezett rendszerváltás után a hatóságok megnyitották ezt a területet a nyilvánosság előtt. A keleti móló azonban jelenleg sem elérhető a nyilvánosság számára.

Balatonföldvári kálvária[szerkesztés]

STATIO I STATIO II STATIO III STATIO IV STATIO V STATIO VI STATIO VII
Statio I - full.jpg Statio II - full.jpg Statio III - full.jpg Statio IV - full.jpg Statio V - full.jpg Statio VI - full.jpg Statio VII - full.jpg
Statio I - picture.jpg Statio II - picture.jpg Statio III - picture.jpg Statio IV - picture.jpg Statio V - picture.jpg Statio VI - picture.jpg Statio VII - picture.jpg
STATIO VIII STATIO IX STATIO X STATIO XI STATIO XII STATIO XIII STATIO XIV
Statio VIII - full.jpg Statio IX - full.jpg Statio X - full.jpg Statio XI - full.jpg Statio XII - full.jpg Statio XIII - full.jpg Statio XIV - full.jpg
Statio VIII - picture.jpg Statio IX - picture.jpg Statio X - picture.jpg Statio XI - picture.jpg Statio XII - picture.jpg Statio XIII - picture.jpg Statio XIV - picture.jpg
  • Római katolikus templom (tervezte Irsy László, 1944-ben szentelték) különlegesek színes üvegablakai
  • Kápolna – 1897-ben épült Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére
  • Közelében parkerdő
  • Balatonföldvári Hajózástörténeti Látogatóközpont

Jelenleg[szerkesztés]

Balatonföldvár fontos turisztikai célpont, nemcsak a magyarok, hanem más európai országok turistái számára is. Közel nyolcvan szálloda és magánkézben lévő apartman áll a látogatók rendelkezésére. A város infrastruktúrája korszerű, vízkezelő és szennyvízcsatorna, kábel-TV, vezeték nélküli szolgáltatás, jó utak, sétányok, parkok, orvosi szolgálat, éttermek, gyógyszertár és üzletek. A kulturális élet teljes, a római katolikus templomban, a szabadtéri színházban és más helyeken zenei előadásokat kínálnak. A várost gyakran használják konferenciák helyszínéül.

A városhoz kötődő személyiségek[szerkesztés]

Testvérvárosai és partnervárosai[szerkesztés]

Földvárak együttműködése 2000[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Balatonföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Balatonföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Balatonföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  5. Balatonföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  6. Balatonföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  7. Balatonföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  8. Balatonföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  9. Balatonföldvár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
  10. Balatonföldvár Helységnévtár

További információk[szerkesztés]