Balatonmáriafürdő
| Balatonmáriafürdő | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Vármegye | Somogy | ||
| Járás | Marcali | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Galácz György Vince (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8647 | ||
| Körzethívószám | 85 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 873 fő (2021. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 25,92 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 26,77 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Balatonmáriafürdő
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″ | |||
Balatonmáriafürdő
Pozíció Somogy vármegye térképén
| |||
| Balatonmáriafürdő weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmáriafürdő témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Balatonmáriafürdő (németül: Marienbad) község Somogy vármegyében, a Marcali járásban. A Balaton délnyugati partján, közvetlenül a Kis-Balaton szomszédságában helyezkedik el, mely az egyik legnagyobb természetes mocsári terület és madárparadicsom egész Közép-Európában. Keszthely 18 km-re nyugatra, Fonyód pedig 17 km-re keletre található innen. Az állandó lakosok száma csupán 650 fő körül van.
A település jelentősen fejlődött gróf Széchenyi Imre itt léte alatt, aki ezen a területen népszerűsítette a szőlőtermesztést, és vezette a föld parcellázásával kapcsolatos munkát. Balatonmáriafürdőt nem Szűz Máriáról, hanem Széchenyi Imre feleségéről, Máriáról nevezték el. A hely 1926-ban önálló községgé vált. A kommunizmus alatt egybeépült a szomszédos Balatonkeresztúr községgel. Csak a magyarországi kommunista rezsim megszűnése után vált ismét függetlenné a hely. A két polgármester hivatalos lakóhelye továbbra is ugyanabban az épületben van. Néhol az önkormányzat határa az utca közepén húzódik. A katolikus plébániatemplom, a rendőrség és a tűzoltóság például Balatonkeresztúron található.
8 kilométer hosszú tóparttal rendelkezik, mely teljes egészében lapos. A tó ezen részén a nádas öv szinte teljesen megmaradt (kb. 50 m széles). Az északi part panorámája és a nádas érintetlen természete miatt a tó ezen területén Balatonmáriafürdő a Balaton egyik legcsendesebb és legromantikusabb helye. A Balaton nyugati részén itt a legszélesebb, körülbelül 10 km.
A falu belsőbb területein kisebb szőlősek találhatóak. A fő bevételi forrás a turizmus. A falu központjában üzletek, valamint néhány szálloda és a nyilvános fürdőpart is található, melyek térítés ellenében vehetők igénybe. Kis öblök állnak rendelkezésre a fürdőzők számára a teljes part mentén (ingyenes, részben jó infrastruktúrával). A házak több mint 95%-a hétvégi és nyaraló.
Fekvése[szerkesztés]
A község nagyjából a Szigliget és Balatonederics közti öböllel átellenben helyezkedik el a Balaton déli partján. Közigazgatási területe meglehetősen különleges: csak egy keskeny tóparti sávból áll, amely 6-700 méter széles (kb. 4-5 telektömbnyi), kelet-nyugati irányban viszont majdnem 6 kilométer hosszan elnyúlik. Szinte csak belterülete van, szárazföldi külterülete lényegében nincs is. Mindössze két szárazföldi szomszédja van, kelet felől Balatonfenyves, dél és nyugat felől pedig Balatonkeresztúr. A tó vízterületén határos még Szigligettel és Balatongyörökkel is.
Megközelítése[szerkesztés]
A közelében, déli határszélétől nem messze húzódik a Budapest és Letenye közötti 7-es főút, valamint az azzal párhuzamos M7-es autópálya, ezeken kényelmesen elérhető Budapest-Székesfehérvár-Siófok és Nagykanizsa felől is (a sztrádáról a balatonfenyvesi vagy a balatonszentgyörgyi lehajtónál lehet letérni). Dél felől a Barcstól a Balaton térségéig húzódó 68-as főúton érhető el: a főút jelenlegi nyomvonala ugyan Kéthelytől nyugatnak fordul, az M7-es autópálya felé, a régi út azonban Balatonújlakon keresztül Balatonkeresztúrig vezetett és Balatonmáriafürdő közvetlen közelében ért véget.
Közigazgatási területét az országos közutak közül csak a Balatonkeresztúr-Balatonberény közt húzódó 7119-es út érinti.
A hazai vasútvonalak közül a településen a Balaton déli parti településein végighúzódó, 30-as számú Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal halad át, melynek egy megállási pontja van itt; Balatonmáriafürdő vasútállomás a lakott terület nyugati felében helyezkedik el, a 7119-es út vasúti keresztezésétől nem messze. A vasútvonal jó közlekedési viszonyokat teremt a fővároson kívül még egy nagyvárossal, Székesfehérvárral, de ezen a vasútvonalon fekszik Nagykanizsa is.
Története[szerkesztés]
A terület a 19. század végén még a Festetics család hitbizományi birtoka volt, amely Festetics Tasziló idején a filoxéra károsultjai számára lett parcellázva. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek, mivel úgy vélték, hogy a homokos területen a kártevő kevéssé él meg. Ez az elterjedt szőlővész nemcsak a híres csopaki, badacsonyi, füredi és zalai bortermelőket tette tönkre, de egész Európában „szőlőkáoszt” okozott. A filoxéra-vész közben eltűnt borok közül az 1968-ban kiveszettnek hitt pintesre, amelynek ma már csak szórványban lelhető csak fel egy-egy tőkéje, Németh Márton talált rá Cserkút mellett.
A terület parcellázását Gróf Széchenyi Imre kormánybiztos kapta feladatul. Ez a feladatot ő szívügyének tekintette, és bravúros teljesítményének köszönhetően három-négy év alatt újra hazai és külföldi elvárásoknak is megfelelő magyar bort készíthettek a helyi gazdák.
Az idő múlásával egyre többen kezdtek fürödni is a térségben, de az első fürdőház csak az 1880-as években jött létre, az első fürdőegylet pedig csak 1902-ben alakult. A Déli Vasút Társaság is megállóhelyet létesített itt, ezt 1932-től a MÁV vette kezelésbe.
Mária-telepen és Hullám-telepen egyre több szálloda, illetve panzió alakult. Divatba jött a nyaralás, 1925-ben egyesítették a két telepen lévő területet és lett Mária-telep, ezt a nevet Széchenyi gróf feleségéről, Andrássy Máriáról kapta. A kikötő később, 1969-ben készült el, amellyel egy időben és amelynek eredményeképp a kikötő keleti oldalán megkezdődött a mocsarasodás, mivel az építmények akadályozták a lerakódott iszapot elhordani képes áramlatokat. Az építés során jelentős korábban víz alatt lévő terület került feltöltésre. A település mostani nevét, a Balatonmáriafürdőt 1927-ben kapta, majd községi rangot érdemelt ki.
A második világháború hulláma a Balaton déli partján is végigsöpört, de nagyobb csatákra nem került sor. A település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, így miután a szovjetek másodszor elfoglalták a települést, kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai „Csatorna-parton” lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, így a lakosság sokáig egy fahídon kényszerült közlekedni.
Az 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A „forradalmi tömeg” az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után úgy egyezett ki a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot, nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka – Varga Tibor őrnagy – másnap átállt a forradalom oldalára, amely tettéért később megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották.
A mai Rákóczi és Dózsa György út menti házak nagy többségéhez utcaközösségi magánlejárók tartoznak, oly módon, hogy a part menti terület osztatlan közös tulajdonban van, amelyekhez számos – még a parcellázás korából eredeteztető – szolgalmi (pl. vízmerítési, bányászati stb.) jog társulhat. Az 1960-as évekig még utcanevek sem voltak ezen a területen, mivel eredetileg a kialakított utcák a háztulajdonosok birtokához tartoztak, amelyet közös megegyezéssel alakítottak ki a könnyebb közlekedés érdekében.
A lakók száma egyre nőtt, bár inkább nyugdíjasokból állt. 1918-ban 555, 1926-ban 711, majd 1944-ben 800 lakost számoltak. 1977-ben azonban az elmúlt harminc évhez képest csökkent a népesség, 2012-ben 784 főt számoltak, a lakóingatlanok száma 425 volt, üdülő ingatlanként pedig 2285 házat tartottak nyilván.
1942-ben megépült a parkszálló, ekkor 2760 fő látogatót számoltak, köztük 45 külföldit.
További fejlődéseknek örvendezhetett a fürdőhely, sok pénzből emeletes szállóhelyek, éttermek, üdülőházak épültek, de a legnagyobb fejlődést az 1969-ben elkészült kikötő jelentette. A nyári időszakban rendszeresen indulnak személyszállító hajók Balatongyörökre, Szigligetre és Badacsonyba. A kikötő építésekor kialakított móló ma az egyik legnagyobb látványossága az üdülőtelepülésnek, hisz mi sem lenne kellemesebb esti program a turistáknak, mint a mólóról végignézni a csodálatos Balatoni naplementét. Emellett hangulatos központja is vonzza az arra tévedő turistákat, a hosszú bazársoroknál mindenki találhat kedvére valót.
Az utóbbi időben annyira egybeolvadt Balatonkeresztúrral, hogy szinte csak a helyiek tudják, mikor melyik településen járnak.
Ma is nagy iramban fejlődik Balatonmáriafürdő, két másik településsel, Balatonkeresztúrral és Balatonberénnyel közös hivataluk van. Sok a német nyelvterületről érkező vendég, egy német partnertelepülése és vendéglői is vannak. De a magyar turistákat (vagy nyaralókat) is szívesen várják a badacsonyi hegyekre és a keszthelyi öbölre néző strandhelyek.
2007-ben átkerült a Fonyódi kistérségből a Marcali kistérségbe, majd 2013-ban a Marcali járás része lett.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990-1994: Szirják László (Baráti Kör Egyesülete)[3]
- 1994-1998: Szirják László (független)[4]
- 1998-2002: Szirják László (független)[5]
- 2002-2006: Dr. Bollók Sándor (független)[6]
- 2006-2010: Galácz György Vince (független)[7]
- 2010-2014: Galácz György Vince (független)[8]
- 2014-2019: Galácz György Vince (független)[9]
- 2019-től: Galácz György Vince (független)[1]
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
 |
A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre. |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,4%-a magyarnak, 3,7% németnek, 0,3% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (22,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,5%, református 3,3%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,2%, izraelita 0,2%, felekezet nélküli 7,8% (33,1% nem nyilatkozott).[10]
Szórakozás[szerkesztés]
- Delta Retro Music Factory, 8647 Balatonmáriafürdő, Rákóczi út 1-2.
- Club Black Magic, 8647 Balatonmáriafürdő, Vasút tér
- Szkíta Dance Hall, 8647 Balatonmáriafürdő, Gr. Széchényi Imre tér 1.
Partnertelepülések[szerkesztés]
Balatonmáriafürdőnek három partnertelepülése van:[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ Balatonmária (sic!) települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Balatonmáriafürdő Helységnévtár
- ↑ Partnertelepülések. A település honlapja. (Hozzáférés: 2020. március 27.)
További információk[szerkesztés]
- Balatonmáriafürdő az Irány Magyarország! honlapján
- Térkép Kalauz – Balatonmáriafürdő
- Lap.hu linkgyűjtemény
