Ugrás a tartalomhoz

Balatonmáriafürdő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balatonmáriafürdő
A kikötő
A kikötő
Balatonmáriafürdő címere
Balatonmáriafürdő címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásMarcali
Jogállásközség
PolgármesterBalog Mátyás (független)[1]
Irányítószám8647
Körzethívószám85
Testvér­települései
Lista
Népesség
Teljes népesség832 fő (2026. jan. 1.)[2]
Népsűrűség25,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület26,77 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″46.706100°N 17.370461°EKoordináták: é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″46.706100°N 17.370461°E
Balatonmáriafürdő (Somogy megye)
Balatonmáriafürdő
Balatonmáriafürdő
Pozíció Somogy megye térképén
Balatonmáriafürdő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmáriafürdő témájú médiaállományokat.

Balatonmáriafürdő Övcsatornája – Kikötő
Balatonmáriafürdőről Badacsony irányába nyílò látkép

Balatonmáriafürdő (németül: Marienbad) község Somogy megyében, a Marcali járásban. Lakosainak száma 832 fő (2026. január 1.).[2]

A község a Balaton délnyugati partján, Balatonfenyves és Balatonkeresztúr között fekszik a Szigliget és Balatonederics közti öböllel átellenben. Közigazgatási területe a két fenti település között elterülő 6-700 méter széles és mintegy 6 kilométer hosszú tóparti sávból áll, amely csaknem teljes egészéban belterület. A tó vízterületén határos Szigligettel és Balatongyörökkel is.

A közelében, déli határszélétől nem messze húzódik a Budapest és Letenye közötti 7-es főút, valamint az azzal párhuzamos M7-es autópálya, ezeken kényelmesen elérhető Budapest-Székesfehérvár-Siófok és Nagykanizsa felől is (az autópályáról a balatonfenyvesi vagy a balatonszentgyörgyi lehajtónál kell letérni).

Közigazgatási területét az országos közutak közül csak a Balatonkeresztúr-Balatonberény közt húzódó 7119-es út érinti.

A hazai vasútvonalak közül a településen a Balaton déli parti településein végigvezető 30-as számú Budapest–Murakeresztúr-vasútvonal halad át, melynek itt, a falu nyugati részén, a 7119-es út vasúti keresztezésétől nem messze egy megállási pontja van, Balatonmáriafürdő vasútállomás. Ez a vasútvonal jó összeköttetést biztosít a fővároson kívül még egy nagyvárossal, Székesfehérvárral, és Nagykanizsával is.

A terület a 19. század végén még a Festetics család hitbizományi birtoka volt, amelyet Festetics Tasziló idején a filoxéra károsultjainak parcelláztak. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek, akik úgy vélték, hogy a homokos területen a filoxéra kevésbé pusztít.

A terület parcellázását Gróf Széchenyi Imre kormánybiztos kapta feladatul. Az ő érdeme is, hogy három-négy év alatt újra a hazai és a külföldi elvárásoknak is megfelelő magyar bort tudtak készíteni a helyi gazdák.

Az idő múlásával egyre többen kezdtek fürödni is a térségben, de az első fürdőház csak az 1880-as években jött létre, az első fürdőegylet pedig csak 1902-ben alakult. A Déli Vasút Társaság is megállóhelyet létesített itt, ezt 1932-ben a MÁV vette át.

Máriatelepen és Hullámtelepen egyre több szálloda és panzió létesült. Divatba jött a nyaralás, 1925-ben Máriatelep néven egyesítették a két területet. Nevét nem Szűz Máriáról, hanem Széchenyi gróf feleségéről, Andrássy Máriáról kapta. A kikötő sokkal később, csak 1969-ben készült el; akkor kezdődött keleti oldalán a mocsarasodás, mivel az építmény akadályozza a lerakódott iszapot elhordani képes áramlatok működését. A kikötő építésekor a tóból jelentős területet fel is töltöttek.

A település neve 1927-ben változott Balatonmáriafürdőre.

A második világháború a Balaton déli partján is végigsöpört, s a település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, s miután a szovjetek másodszor is elfoglalták a települést, kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai „Csatorna-parton” lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, s a lakosság sokáig csak egy fahídon tudott közlekedni.

Az 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A forradalmi tömeg az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után megegyezett a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot, nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka – Varga Tibor őrnagy – másnap átállt a forradalom oldalára; e tettéért később megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották.

A mai Rákóczi és Dózsa György út menti házak nagy többségéhez utcaközösségi magánlejárók tartoznak, oly módon, hogy a part menti terület osztatlan közös tulajdonban van, amelyekhez számos – még a parcellázás korából eredő – szolgalmi (pl. vízmerítési, bányászati stb.) jog társulhat. Az 1960-as évekig még utcanevek sem voltak ezen a területen, mivel a kialakított utcák eredetileg a háztulajdonosok birtokához tartoztak, amelyeket közös megegyezéssel alakítottak ki a könnyebb közlekedés érdekében.

A lakók – jelentős részben nyugdíjasok – száma az 1970-es évekig egyre nőtt. 1918-ban 555, 1926-ban 711, 1944-ben 800 lakost számoltak össze. 1977-ben azonban az elmúlt harminc évhez képest csökkent a népesség. 2012-ben 784 lakosa és 425 lakóingatlanja volt a településnek, üdülőingatlanként pedig 2285 házat tartottak nyilván.

1942-ben épült a parkszálló; ekkor 2760 látogatót számoltak össze, köztük 45 külföldit.

A község további fejlődése során emeletes szállóhelyek, éttermek, üdülőházak épültek, s a legnagyobb fejlődést az 1969-ben elkészült kikötő hozta el: a nyári időszakban rendszeresen indulnak személyszállító hajók Balatongyörökre, Szigligetre és Badacsonyba, és a kikötő építésekor kialakított móló lett az egyik legkedveltebb látványossága az üdülőtelepülésnek, ahonnét végig lehet nézni a szép balatoni naplementét. Vonzzák a turistákat a hangulatos faluközpont hosszú bazársorai is.

Balatonmáriafürdő ma is gyorsan fejlődik. A magyar vendégeken kívül sok a német nyelvterületről érkező is, egy német partnertelepülése és német vendéglői is vannak.

Két másik településsel, Balatonkeresztúrral és Balatonberénnyel közös hivatala van. 2007-ben átkerült a Fonyódi kistérségből a Marcali kistérségbe, majd 2013-ban a Marcali járás része lett.

Terminus Név Jelölő szervezet Megjegyzés
1990–1994 Szirják László Baráti Kör Egyesülete[3]
1994–1998 független[4]
1998–2002 független[5]
2002–2006 Dr. Bollók Sándor független[6]
2006–2010 Galácz György Vince független[7]
2010–2014 független[8]
2014–2019 független[9]
2019–2024 független[10]
2024– Balog Mátyás független[1]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2026 között:
Lakosok száma
691
731
700
873
749
836
835
849
832
201320142015202120222023202420252026
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,4%-a magyarnak, 3,7% németnek, 0,3% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (22,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet az ). Amennyiben re vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,5%, református 3,3%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,2%, izraelita 0,2%, felekezet nélküli 7,8% (33,1% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 87,2%-a vallotta magát magyarnak, 6,1% németnek, 0,3% szlováknak, 0,1-0,1% cigánynak, örménynek és románnak, 3,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 37,5% volt római katolikus, 3,2% református, 2,7% evangélikus, 1,6% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 11,5% felekezeten kívüli (42,1% nem válaszolt).[12]

  • Delta Retro Music Factory, 8647 Balatonmáriafürdő, Rákóczi út 1-2
  • Club Black Magic, 8647 Balatonmáriafürdő, Vasút tér
  • Szkíta Dance Hall, 8647 Balatonmáriafürdő, Gr. Széchényi Imre tér 1

Balatonmáriafürdőnek három partnertelepülése van:[13]

  1. 1 2 "Balatonmáriafürdő települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2024. június 9. Hozzáférés: 2025. december 7.
  2. 1 2 "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2026. október 7. Hozzáférés: 2026. október 7.
  3. ↑ "Balatonmária (sic!) települési választás eredményei" (txt) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Hozzáférés: 2020. február 21.
  4. ↑ "Balatonmáriafürdő települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1994. december 11. Hozzáférés: 2019. december 1.
  5. ↑ "Balatonmáriafürdő települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 1998. október 18. Hozzáférés: 2020. február 28.
  6. ↑ "Balatonmáriafürdő települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2002. október 20. Hozzáférés: 2020. február 28.
  7. ↑ "Balatonmáriafürdő települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2006. október 1. Hozzáférés: 2020. február 28.
  8. ↑ "Balatonmáriafürdő települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Országos Választási Iroda. 2010. október 3. Hozzáférés: 2025. december 7.
  9. ↑ "Balatonmáriafürdő települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2014. október 12. Hozzáférés: 2025. december 7.
  10. ↑ "Balatonmáriafürdő települési választás eredményei" (html) (magyar nyelven). Nemzeti Választási Iroda. 2019. október 13. Hozzáférés: 2024. július 24.
  11. ↑ Balatonmáriafürdő Helységnévtár
  12. ↑ Balatonmáriafürdő Helységnévtár
  13. ↑ "Partnertelepülések". A település honlapja. Hozzáférés: 2020. március 27.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]