Balatonmáriafürdő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balatonmáriafürdő
Öffentlicher Park.JPG
Balatonmáriafürdő címere
Balatonmáriafürdő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Marcali
Jogállás község
Polgármester Galácz György Vince (független)[1]
Irányítószám 8647
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 700 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 25,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,77 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balatonmáriafürdő (Magyarország)
Balatonmáriafürdő
Balatonmáriafürdő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″
Balatonmáriafürdő (Somogy megye)
Balatonmáriafürdő
Balatonmáriafürdő
Pozíció Somogy megye térképén
Balatonmáriafürdő weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmáriafürdő témájú médiaállományokat.

Balatonmáriafürdő belföldi üdülőhely, község Somogy megyében, a Marcali járásban.

Története[szerkesztés]

A 19. század végén még Festetics hitbizományi birtok, amely Fecstetics Tasziló idején a filoxéra károsultjai számára lett parcellázva. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek, mivel úgy vélték hogy a homokos területen a kártevő kevéssé él meg. Ez az elterjedt szőlővész, nemcsak a híres csopaki, badacsonyi, füredi és zalai bortermelőket tette tönkre, de egész Európában „szőlőkáoszt” okozott. A filoxéra-vész közben eltűnt borok közül, az 1968-ban kiveszettnek hitt pintesre, Németh Márton Cserkút mellett rátalált. Szórványban lelhető csak fel egy-egy tőkéje.

Gróf Széchenyi Imre kormánybiztos kapta feladatul a terület parcellázását, amelyet szívügyének tekintett. Bravúrosan teljesített, három-négy év alatt újra hazai és külföldi elvárásoknak is megfelelő magyar bort kaptunk.

Egyre többen kezdtek fürödni, de az első fürdőház, csak az 1880-as években jött létre, az első fürdőegylet pedig csak 1902-ben alakult. A Déli Vasút Társaság megállóhelyet létesített (1932-től a MÁV vette kezelésbe).

Mária-telepen és Hullám-telepen egyre több szálloda, illetve panzió alakult. Divatba jött a nyaralás, 1925-ben egyesítették a két telepen lévő területet és lett Mária-telep, ezt a nevet Széchenyi gróf feleségéről, Andrássy Máriáról kapta. A kikötő később, 1969-ben készült el, amellyel egy időben és amelynek köszönhetően a kikötő keleti oldalán megkezdődött a mocsarasodás, mivel megakadályozza az áramlatokat, hogy a lerakódott iszapot elhordják. ( Az építés során jelentős - korábban víz alatt lévő terület - került feltöltésre. Mostani nevét, Balatonmáriafürdőt, 1927-ben kapta, majd községi rangot érdemelt ki. A második világháború hulláma a Balaton déli partján is végigsöpört, de nagyobb csatákra nem került sor. A település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, így miután a szovjetek másodszor elfoglalták a települést kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai "Csatorna-parton" lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották és sokáig a lakosság egy fa hídon kényszerült közlekedni. AZ 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A "forradalmi tömeg" az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után úgy egyezett ki a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka - Varga Tibor őrnagy - másnap átállt a forradalom oldalára, amely tettéért megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották. A mai Rákóczi és Dózsa György út menti házak nagy többségéhez utcaközösségi magánlejárók tartoznak, oly módon, hogy a part menti terület osztatlan közös tulajdonban van, amelyekhez számos - még a parcellázás korából eredeteztető - szolgalmi jog (pl. vízmerítési, bányászati stb.) társulhat. Az 1960-as évekig még utcanevek sem voltak ezen a területen, mivel eredetileg a kialakított utcák a háztulajdonosok birtokához tartoztak, amelyet közös megegyezéssel alakítottak ki a könnyebb közlekedés érdekében.

A lakók száma egyre nőtt, bár inkább nyugdíjasokból állt. 1918-ban 555 lakost, 1926-ban 711 lakost, majd 1944-ben 800 lakost számoltak. 1977-ben azonban csökkent a látogatottsága az elmúlt harminc évhez képest, 2012-ben 784 főt számoltak, a lakó ingatlanok száma 425, üdülő ingatlanként pedig 2285 házat tartanak nyilván.

1942-ben megépült a parkszálló, így 2760 fő látogatót számoltak, köztük 45 külföldit.

További fejlődéseknek örvendezhetett a fürdőhely, sok pénzből emeletes szállóhelyek, éttermek, üdülőházak épültek, de a legnagyobb fejlődést az 1969-ben elkészült kikötő jelentette. A nyári időszakban rendszeresen indulnak személyszállító hajók Balatongyörökre, Szigligetre és Badacsonyba. A kikötő építésekor kialakított móló ma az egyik legnagyobb látványossága az üdülőtelepülésnek, hisz mi sem lenne kellemesebb esti program a turistáknak , mint a mólóról végignézni a csodálatos Balatoni naplementét. Emellett hangulatos belvárosa is vonzza az arra tévedő turistákat, a hosszú bazársoroknál mindenki találhat kedvére valót.

Az utóbbi időben annyira egybeolvadt Balatonkeresztúrral, hogy csak a helyiek tudják, mikor melyik településen járnak.

Ma is nagy iramban fejlődik Balatonmáriafürdő, két másik településsel, Balatonkeresztúrral és Balatonberénnyel, közös hivataluk van. Sok a német nyelvterületről érkező vendég, német testvérvárosai és vendéglői is vannak. De a magyar turistákat (vagy nyaralókat) is, szívesen várják a badacsonyi hegyekre és a keszthelyi öbölre néző strandhelyek.

2007-ben átkerült a Fonyódi kistérségből a Marcali kistérségbe.

Megközelítés[szerkesztés]

Budapestről gyorsan, az M7 autópályán közelíthető meg.

Balatonmáriafürdő Övcsatornája – Kikötő
Balatonmáriafürdőről nyíló látkép – Badacsony

Szórakozás[szerkesztés]

  • Delta Retro Music Factory
  • Club Black Magic

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]