Ugrás a tartalomhoz

Balatonszemes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balatonszemes
A Postamúzeum műemlék épülete
A Postamúzeum műemlék épülete
Balatonszemes címere
Balatonszemes címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásSiófoki
Jogállásközség
PolgármesterNémeth Kornélné (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám8636
Körzethívószám84
Népesség
Teljes népesség1701 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség48,39 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36,02 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 48′ 34″, k. h. 17° 46′ 16″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 34″, k. h. 17° 46′ 16″
Balatonszemes (Somogy vármegye)
Balatonszemes
Balatonszemes
Pozíció Somogy vármegye térképén
Balatonszemes weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszemes témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Balatonszemes község Somogy vármegyében, a Siófoki járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Balaton déli partján, Balatonlelle, Balatonőszöd és Balatonszárszó között fekszik. A Külső-Somogyi dombvidék északi, Balatonra néző lejtőire települt, amelyek a község területén majdnem mindenütt meredek letöréssel mennek át a part menti fél-egy kilométer széles síkságba.

Közúton a 7-es főúton vagy az M7-es autópályán közelíthető meg, távolsága Budapesttől 130 kilométer. Délkeleti szomszédjának, Balatonőszödnek központjával – amely a tóparttól kissé távolabb alakult ki – a 6502-es út köti össze. A hazai vasútvonalak közül a települést a (Budapest–)Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal érinti, melynek egy állomása van itt, Balatonszemes vasútállomás.

Balatonszemes szőlőtermő területe a Balatonboglári borvidék része.[3]

Neve[szerkesztés]

Első ismert említése Villa Scemes alakban írva maradt fent II. Endre idejéből. Később – egészen 1912-ig – Faluszemesnek hívták, valószínűleg megkülönböztetésül a közelben, Balatonföldvártól délre fekvő Pusztaszemes községtől. A mai név első tagja a tó közelségére utal, második tagja pedig a szem szóval függ össze. A szemes minden bizonnyal őrhely voltára utal, ugyanis az ókortól kezdve itt haladt a Balaton déli partját követő kereskedelmi és hadi út, amelyet figyelni, őrizni kellett.

Egyes településtörténeti források a tihanyi alapítólevelet tüntetik fel a település nevének első ismert említéseként, arra hivatkozva, hogy abban a Samas helynév is szerepel; mások vitatják ezt mert szerintük az alapítólevél kérdéses helyén tulajdonképpen Gamas faluról van szó, amely megfelel a mai Gamásnak.

Története[szerkesztés]

Az őskor óta lakott terület. A mai temetőben feltárt hatalmas halomsír vaskori eredetű, amelybe minden bizonnyal egy előkelő személy hamvait temették.

Az ókorból származó régészeti leletek tanúsága szerint éltek itt kelták és rómaiak is.

A honfoglalástól kezdve magyarok lakták. Itt távolodott el a Balaton partjától délnyugatnak a Dunától az Adria felé tartó főútvonal, s ezért mint kitüntetett és jól védhető pont a régi időktől fogva megerősített hely volt. A mai Bagolyvár helyén még a középkorban is földvár állt (Bolondvár néven), amely a török időkben a végvári láncolat részét képezte, s mint ilyen hol a magyarok, hol a törökök kezére került; többször lerombolták, majd újra megerősítették. (A jelenlegi „Bagolyvár” nevű épületet 1898-ban az egykori erősség helyén építették; ez volt az első szemesi nyaraló.)

Műemlék templomának legkorábbi, romanikus stílusú részei a 12. századból származnak. 1325 körül kibővítették; ebből az építési korszakból mára a gótikus szentély maradt fenn. A templom nevezetessége a szentélyben lévő, hazánkban ritkaságnak számító 16. századi reneszánsz pastoforium (szentségtartó fülke).

A török időkben megrongálódott templomot a települést birtokló Hunyady család 1740 körül barokk stílusban építtette újjá; az épület többi része e korból való, de az 1972-ben elkészült helyreállítás során rekonstruálták a korábbi korokból származó maradványokat is.

A falutól délnyugatra, Rád-puszta határában 13. századi templom romjai állnak. A községtől délre, a Bagó-dombi kemping közelében feltáratlanul rejtőznek egy 14. századi pálos kolostor romjai.

A 18–19. században, 1790-től 1861-ig postakocsi lóváltó-állomás is működött a községben, mely ekkoriban a déli part jelentős településének számított. A Hunyadyak által a család kastélya közelében építtetett, ma is álló barokk postaépületben ma Postamúzeum működik.

Történelmi nevezetesség, hogy a magyar szabadságharc ellen támadó Jellasics horvát bán 1848. szeptember 21-én a faluban ütötte fel főhadiszállását. Itt kívánt személyesen találkozni István nádorral, aki a Kisfaludy gőzhajóval akart kikötni Szemes partjánál, de ez a szándéka – s így a találkozás – a Balaton alacsony vízállása miatt meghiúsult.

A község lakossága eredetileg mezőgazdasággal és halászattal foglalkozott. Fürdőhelyként Balatonszemest csak az 1880-as évektől kezdték számításba venni. A főleg budapesti nyaralók eleinte a helyi lakosok kiadó szobáit bérelték ki az üdülőidényben, majd 1895-től a parthoz közel eső részek parcellázásával megkezdődött a felső és alsó üdülőtelep (az utóbbi neve Hunyady-telep az eredeti birtokos család neve után) kiépülése, amelynek 1913-ban újabb lökést adott a hajókikötő megépítése.

A "szocializmus" éveiben a Hunyady-telep parkjának helyén jött létre a Balaton-part nagy szovjet gyermek-üdülőtábora, amelynek jelenléte némiképp rányomta bélyegét az üdülőhely hangulatára, ahogy az is, hogy a parti sávban való közlekedést kelet (Balatonőszöd) felől megnehezítette a Minisztertanács ott felépített, jól őrzött üdülője.

1976. június 4-én a balatonszemesi vasútállomás közelében érte a halál – az általa annyira tisztelt József Attilának a szomszédos Balatonszárszón bekövetkezett halálára tragikusan emlékeztető módon – a faluhoz családilag is kötődő Latinovits Zoltánt, akinek a község temetőjében lévő sírja és síremléke azóta zarándokhellyé, nevezetességgé vált.

A rendszerváltás óta Balatonszemes mint üdülőhely igyekszik visszanyerni a 20. század első felében kialakult, a középosztályhoz kötődő polgári, családias arculatát. Ennek egyik jelképe volt a parton álló Vigadó épülete, amelyet azonban újabb építkezések miatt 2018-ban lebontottak.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Időszak Polgármester Párt
1990–1994 Illés Antal FKgP[4]
1994–1998 független[5]
1998–2002 független[6]
2002–2006 független[7]
2006–2010 Takács József független[8]
2010–2014 független[9]
2014–2019 független[10]
2019–2020 Szomorú Szilárd István Fidesz-KDNP[11]
2020–2024 Németh Kornélné Fidesz-KDNP[1]

A településen 2020. október 4-én időközi polgármester-választást kellett tartani, mert az előző polgármester 2020. július 1-jei hatállyal bejelentette lemondását.[12] A választáson három független és egy, a kormánypártok által támogatott jelölt indult, s utóbbi a szavazatok közel kétharmadát (63,81 %-át) megszerezve nyerte el a polgármesteri tisztséget.

Népessége[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
1827
1790
1763
1826
1618
1701
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,6%-a magyarnak, 4,3% németnek, 0,9% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,2% románnak mondta magát (17,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 45,8%, református 6,3%, evangélikus 2,1%, felekezet nélküli 9,1% (28,5% nem nyilatkozott).[13]

Nevezetességei[szerkesztés]

Műemlék uradalmi magtár

Képek[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Szőllősy Ferenc (18971977) újságíró, lapszerkesztő, az MTI kirendeltségének vezetője
  • Reich Károly (19221988) grafikus, illusztrátor
  • Latinovits Zoltán (19311976) színművész
  • Angyal Pál (1873-1949) büntetőjogász
  • Csonka Márta (1952. december 21. – 2008. június 9.) Wlassics Gyula-díjas művelődésszervező,[14] 29 éven át a balatonszemesi művelődési ház igazgatója, az 1994 óta évente megrendezett Latinovits Zoltán Vers- és Prózamondó Találkozó kezdeményezője[15]
  • Itt nyugszik Bujtor István színész.

Balatonszemes az irodalomban[szerkesztés]

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Balatonszemes települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2022. október 4. (Hozzáférés: 2022. július 21.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. A Balatonboglári borvidék hegyközségi tanácsának alapszabálya (PDF). Dél-Balatoni bor. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
  4. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  6. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  7. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  8. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
  9. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
  10. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
  11. Balatonszemes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2022. július 21.)
  12. Herczeg Márk: Lemondott Szomorú Szilárd, Balatonszemes fideszes polgármestere. 444.hu, 2020. június 30. (Hozzáférés: 2020. június 30.)
  13. Balatonszemes Helységnévtár
  14. Portré Csonka Márta balatonszemesi népművelőről állami kitüntetése alkalmából. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
  15. Szemesi szezonnyitó és versmondó találkozó. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)

Források[szerkesztés]

  • Bunovácz Dezső: (szerk.) Magyarország régiói – Dél Dunántúl – Somogy megye Ceba Kiadó, 2004.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]