Nagyszakácsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyszakácsi
Nagyszakácsi címere
Nagyszakácsi címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Marcali
Jogállás község
Polgármester Kövér István Attila (független)[1]
Irányítószám 8739
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 425 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 19,37 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 21,37 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyszakácsi (Magyarország)
Nagyszakácsi
Nagyszakácsi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 29′ 23″, k. h. 17° 19′ 10″Koordináták: é. sz. 46° 29′ 23″, k. h. 17° 19′ 10″
Nagyszakácsi (Somogy megye)
Nagyszakácsi
Nagyszakácsi
Pozíció Somogy megye térképén
Nagyszakácsi weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszakácsi témájú médiaállományokat.

Nagyszakácsi község Somogy megyében, a Marcali járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagykanizsától keletre, Marcalitól délnyugatra, Felsőzsitfa, Tapsony, és Mesztegnyő közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Nagyszakácsi (Szakácsi) a 15. században a királyi szakácsok földje volt. A falu a Szent Egyedről nevezett kupahegyi konvent itteni határjárásakor Királyszakácsi néven is előfordult. 1378-ban már említették Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát, 1382-ben pedig plébániáját is. 1401-ben két temploma is volt; az egyiket Szent Domonkos, a másik Mindenszentek tiszteletére szentelték. Szent Domokosról elnevezett temploma mellett állt a hasonló nevű pálos kolostor is: a dűlőt, ahol állt, ma is Barátoki dűlőnek nevezik. A település nevét 1466-ban Nagzakach alakban írva említették az oklevelek, ekkor már városi kiváltságokkal is bírt. 1480-ban ugyancsak városként szerepelt egy oklevélben.

A 15. században köznemesek lakták, amelyeknek tagjai közül valók voltak a királyok udvari szakácsai: Mátyás király szolgálatában állt szakácsként egyebek között Veress György, Orros Péter és Miklós. II. Ulászló szakácsai között volt Kovács György valamint Gondos János is. II. Lajos szakácsai voltak Gondos Illés és Tolvay István is.

A királyi udvar szakácscsaládjainak fennmaradt névsora:

Bakator (1380-1414), Gede vagy Gedefi (1382-1480), Póka vagy Pókafi (1382-1505), Soldos (1382-1428), Délczeg (1382), Tor (1382), Terpe (1401-1480), Vas (1401), Szakácsi (1402-1497), Kigyó vagy Kegyó (1425-1480), Fintha (1425-1463), Pokocz (1436), Veres (1436-1505), Tolvaj (1451-1505), Kecskés (1453-1471), Kacsó (1459), Kis (1461-1470), Széles (1461), Körtvély (1461), Tenke (1461), Fekete (1461-1505), Sávolyi (1461-1470), Külsőszakácsi Ivánka (1462-63), Nagyszakácsi (1463), Orros (1463-1505), Kozma (1463), Pálfi (1465-1505), Czevek (1465), Kakas (1465-1480), Vég (1467), Szabó (1470-1495), Denke (1470), Valkon (1470), Zereger (1470), Ágoston (1470-1502), Biró (1470), Korcz (1470), Kisszakácsi (1471), Recsek (1471), Csorna (1471), Pap (1475-1497), Egyedfi (1476), Szulai (1480-1505), Szöllős (1482), Hegedős vagy Hegedes (1492-1505), Miklósi vagy Miklós (1492-1505), Vidi Gondos (1495-1505), Kovács (1495-1497), Nagy (1495-1505), Ago vagy Agh (1495-1505), Lucza (1495), Kálmán (1497-1505), Katona (1505), Balka, Bellye, Besenyei, Bogdán, Bogyó, Bongolyag, Debrei, Ellyesse, Faber (Kovács), Facsiár, Györgyfi, Izdrai, Karai, Kisfaludi, Korotnai, Kőmíves, Patrohi, Sipos, Tót és Vidi.

Mivel nemesek által lakott település volt, neve az adóösszeírásokban nem szerepelt. 1848 őszén itt kisebb összeütközés volt a horvát határőrök és a nemzetőrség között, mely az utóbbiak győzelmével végződött. 1869-ben egy nagy tűzvészben a 42, 1873-ban pedig 36 ház égett le a településen.

A 20. század elején Somogy vármegye Marcali járásához tartozott.

1910-ben 1937 lakosából 1900 magyar volt. Ebből 1844 római katolikus, 49 református, 32 izraelita volt.

Kölked[szerkesztés]

A középkorban a mai Nagyszakácsi mellett feküdt Kölked is, ahol már 1272-ben a királyné Gunya nevű szakácsa lakott. Egy 1289-ben kelt oklevél is a királyné szakácsaitól lakott faluként emlékezett meg róla. Nevét 1337-ben Kulked, 1464-1498 között Zakachkelked alakban írva említették az oklevelek. Az 1464 évi kiváltságlevelében Mátyás király is elismerte az itteni lakosokat és felmentette a vármegyei bíróság illetékessége alól. A 18. században lakosai átköltöztek a mai Nagyszakácsiba.

Nevezetességei[szerkesztés]

Ismert emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Nagyszakácsi települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A Szent István-szobor a Köztérkép oldalán. (Hozzáférés: 2014. december 15.)

További információk[szerkesztés]