Ugrás a tartalomhoz

Buzsák

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buzsák
A „fehér kápolna”
A „fehér kápolna”
Buzsák címere
Buzsák címere		 Buzsák zászlaja
Buzsák zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeSomogy
JárásFonyódi
Jogállásközség
PolgármesterKara Lajos (független)[1]
Irányítószám8695
Körzethívószám85
Népesség
Teljes népesség1317 fő (2025. jan. 1.)[2]
Népsűrűség22,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület59,68 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 38′ 35″, k. h. 17° 35′ 06″46.643100°N 17.585050°EKoordináták: é. sz. 46° 38′ 35″, k. h. 17° 35′ 06″46.643100°N 17.585050°E
Buzsák (Somogy vármegye)
Buzsák
Buzsák
Pozíció Somogy vármegye térképén
Buzsák weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Buzsák témájú médiaállományokat.

Buzsák (horvátul: Budžak) község Somogy vármegyében, a Fonyódi járásban.

Fekvése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Balaton melletti Nagy-Berek szélén, a Kaposvár–Fonyód-vasútvonaltól néhány kilométerre fekszik. Központján a Lengyeltóti-Nikla közti, a 6701-es és 6704-es utakat összekötő 6708-as út halad keresztül, ezen érhető el a Balaton (Fonyód) és Marcali irányából is.

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Buzsák helyén a középkorban Akts és Magyari falvak álltak; a terület eredetileg a Somogyi vár tartozéka volt.

A 13. században a terület egy része a Bő nemzetség birtokába került. 1268-ban a Bő nemzetségbeli Izsép fia János az itteni várbirtokokat jó szolgálatainak jutalmául kapta adományul IV. Béla királytól. János azonban nem érvényesítette jogait, a kapott birtokrészt visszaadta a várjobbágyoknak. 1279-ben viszont új adománylevelet kapott IV. Lászlótól egész Magyari helységre.

Magyari

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1403-ban Magyari helységet Gordovai Fancs László fia, László nyerte adományul. 1424-ben László fiai János, Imre, Bertalan és László megosztoztak itteni birtokaikon. 1455-ben a Fancs család új adománylevelet nyert V. László királytól, de kívüle még az Alapi családnak is voltak itt birtokai. Alapi András itteni részbirtokait 1464-ben Gordovai Fancs Gáspárnak adta el, és Magyari még 1498-ban is a Gordovai Fancs családé volt.

Akts

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akts (Akcs) helység nevével 1449-ben találkozunk először fennmaradt okiratban. Akkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, valamint a Létai és a Szécsényi családoké volt. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. Az 1536. évi adólajstrom szerint a két helység már egyesült. A 15-16. században sok dalmát, illetve illír, horvát nemzetiségű család telepedett le a területen. Az 1536. évi adólajstromban Akts-Magyari földesuraiként Laki Bakith Pál, Kürthösy Imre, Fajszi Ferenc, Kovácsy Péter és Török Bálint szerepeltek. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Annát iktatták be a település birtokába. 1559-ben Lakvárt tartozékaival együtt Tahy Ferenc főlovászmester és Zrínyi Ilona vásárolta meg. 1607 körül a Tóti Lengyel családból való Lengyel János szigligeti kapitány és Kéthelyi Mátyás a helységet erőszakkal elfoglalta és Lakvárához csatolta. Az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben a szigligeti vár tartozékai között szerepelt. 1675-ben Pribérdi Jankovics István és testvérei: Péter és Boldizsár, valamint rokonuk, Csopaky Judit Mészölyné, pert indított özvegy Lengyel Zsigmondné, szül. Kisfaludi Kata, mint fiának, Lengyel Miklósnak, gyámja ellen Akts-Magyari, másként Buzsák birtokáért. A per 1678-ban egyezségileg nyert befejezést, melynek értelmében Buzsák jobbágyait a Jankovics és a Lengyel családok között osztották fel. Ez a felosztás szolgált alapul az újabb időben is használatos Jankovics-Buzsák és Lengyel-Buzsák elnevezésnek.

1715-ben 44 háztartást írtak össze a településen.1726-ban egyik fele Jankovics Istváné volt, a másik fele pedig a Lengyel és Mérey családok között oszlott meg. 1733-ban már az egész helység Jankovics István földesúri hatósága alá tartozott. 1767-ben felerészén Jankovics Antal özvegye, Fekete Julianna, felén pedig báró Maithényi János, Vrancsics Pál vezérőrnagy, Baranyay Imre özvegye, Kis Barnoki Farkas Sándor, Mérey Lajos és Károly özvegye voltak a helység földesurai. A 20. század elején Jankovics B. Gyula, Kund Gusztáv és gróf Széchenyi Imre volt a faluban nagyobb birtokos.

1856-ban kolera pusztított és mintegy 400 áldozatot szedett a településen.

A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.

1910-ben 2295 lakosából 2286 magyar volt, ebből 2259 római katolikus, 34 pedig izraelita.

A községhez tartozott Buzsáki-major (korábban Bel-major), Kékapuszta, Kistatárvár, Csisztapuszta, Czeria-szőlőtelep és Kundpuszta is.

Kéka

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kékapuszta helyén a középkorban egy nagyobb falu feküdt. Neve szerepelt az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben is. 1327-ben már lelkésze is volt, tehát akkor már egyházas hely volt.

Közélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgármesterei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • 1990–1994: Knézics István (független)[3]
  • 1994–1998: Knézics István (független)[4]
  • 1998–2000: Knézics István (független)[5]
  • 2000–2002: Knézics István (független)[6][7]
  • 2002–2006: Tapolcai József (független)[8]
  • 2006–2010: Tapolcai József (független)[9]
  • 2010–2014: Kara Lajos (független)[10]
  • 2014–2019: Kara Lajos (független)[11]
  • 2019–2024: Kara Lajos (független)[12]
  • 2024– : Kara Lajos (független)[1]

A településen 2000. május 7-én időközi polgármester-választást tartottak,[6][13] az előző polgármester lemondása miatt.[14]

Népesség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2025 között:
Lakosok száma
1369
1353
1347
1282
1297
1383
1346
1317
20132014201520212022202320242025
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,3%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 3,7% németnek mondta magát (19,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,4%, református 1%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 4% (26,2% nem nyilatkozott).[15]

2022-ben a lakosság 77,8%-a vallotta magát magyarnak, 10,3% németnek, 1,1% cigánynak, 0,5% görögnek, 0,4% ukránnak, 0,2% szlováknak, 0,1-0,1% lengyelnek, horvátnak, románnak és ruszinnak, 3,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47,3% volt római katolikus, 2,5% református, 1% evangélikus, 0,2% görögkatolikus, 0,1% ortodox, 3,2% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 6,5% felekezeten kívüli (38,1% nem válaszolt).[16]

Nevezetességei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A több mint 500 éves település virágzó hagyományai, építészeti látnivalói, hagyományos rendezvényei jelentős idegenforgalmi vonzerővel rendelkeznek. A faluba betelepedett délszláv népcsoportok hagyományait az itt élők tovább őrzik. Olyan jellegzetes kultúra alakult ki a faluban, amely csak erre a közösségre jellemző.

A falu asszonyai ma is varrják a háromféle ősi hímzést, a kék-piros, vagy fekete-piros fonallal varrt „vézásat”, a „rátéteset” és a sok színben pompázó „boszorkányosat”. Nyáron az utcán 8-10 asszony is hímez egy-egy csoportban. A legszebb darabok mindháromféle hímzésből az 1997-ben épült Faluház állandó kiállításán és a Tájház múzeumában egész évben megtekinthetők.

  • A Buzsáki Tájház a török idők alatt betelepült, majd elmagyarosodott szlavónok népi építkezését, népművészetét mutatja be. A tájházat egy megőrzött módos parasztporta, egy, a 19. század második felében épült vert falú, oszlopos, mellvédes tornácú lakóház épületében rendezték be, melynek első helyisége a tisztaszoba, a második a szabadkéményes, kemencés konyha, és hátul, a lakószobában látható a hírneves buzsáki hímzést, a rátétes és szőttes díszű textíliákatkiállítás bemutató kiállítás.
  • A Berek Látogatóközpont a Nagy-Berek élővilágát és a település népművészetét mutatja be, és közösségi rendezvények megtartására alkalmas színházterme is van. A látogatóközpontot 2023-ban nyitották meg,[17] majd néhány nappal később be is zárták. [18]
  • Faluház
  • Fehér kápolna – a település legrégebbi műemléke: egyhajós, félköríves szentélyű, romanikus stílusú. Az Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. 1704-ben készült, faragott szőlőindás, reneszánsz faoltára jelenleg a római katolikus templomban tekinthető meg.
  • A Nagyboldogasszony római katolikus templomot 1791-ben szentelték fel; gazdag buzsáki hímzéssel készült miseruha- és oltárterítő-gyűjteménye országszerte ismert.
Műemlék présház a János-hegyen
  • János-hegyi pincesor - műemlék, nádfedeles pincéiben a gazdák szép természeti környezetben kínálják boraikat. Ugyanitt áll Nepomuki Szent János 154 éve állított műemlék szobra.[19]
  • A Pünkösdi Találkozón és a Buzsáki Búcsún folklórműsorok és népművészeti vásár, a Szüreti Napokon borbíró választás, borverseny és szüreti felvonulás várja a községbe látogatókat. Az ősi dal- és tánckultúrát a Hagyományőrző Népi Együttes és az asszonykórus fellépésein mutatják be.
  • A Buzsáktól 5 km-re lévő Csisztafürdőt 42 °C-os, ásványi anyagokban gazdag hidrokarbonátos, kénes gyógyhatású melegvize miatt sokan keresik fel. A fürdő mellett van a keskeny nyomtávú Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút egyik végállomása.

A 2000-es években itt vásárolt házat Joanna Stempińska borász, művészettörténész, diplomata, Lengyelország magyarországi nagykövete.[20]

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 "Buzsák települési választás eredményei" (html). Nemzeti Választási Iroda. 2024. június 9. Hozzáférés: 2024. október 3..
  2. ↑ "Magyarország helységnévtára". Központi Statisztikai Hivatal. 2025. szeptember 30. Hozzáférés: 2025. október 1..
  3. ↑ "Buzsák települési választás eredményei" (txt). Nemzeti Választási Iroda. 1990. Hozzáférés: 2020. február 21..
  4. ↑ "Buzsák települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 1994. december 11. Hozzáférés: 2019. december 3..
  5. ↑ "Buzsák települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 1998. október 18. Hozzáférés: 2020. március 5..
  6. 1 2 "A 2000. május 7-én tartott időközi választások eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 2000. május 7. Hozzáférés: 2020. május 24..
  7. ↑ A hivatkozott forrásból a választás részletes eredményei nem állapíthatók meg.
  8. ↑ "Buzsák települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 2002. október 20. Hozzáférés: 2020. március 5..
  9. ↑ "Buzsák települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 2006. október 1. Hozzáférés: 2020. március 5..
  10. ↑ "Buzsák települési választás eredményei" (html). Országos Választási Iroda. 2010. október 3. Hozzáférés: 2020. február 11..
  11. ↑ "Buzsák települési választás eredményei" (html). Nemzeti Választási Iroda. 2014. október 12. Hozzáférés: 2020. február 11..
  12. ↑ "Buzsák települési választás eredményei" (html). Nemzeti Választási Iroda. 2019. október 13. Hozzáférés: 2024. július 26..
  13. ↑ Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára Helyhatósági választások iratai, 1990-2002 (2006, 2010) XXXIII. 6.
  14. ↑ "Időközi választások 2000-ben" (html). Országos Választási Iroda. 2000. Hozzáférés: 2020. május 24..
  15. ↑ Buzsák Helységnévtár
  16. ↑ Buzsák Helységnévtár
  17. ↑ "Átadták a Berek Látogatóközpontot a Balaton közeli Buzsákon". Magyar Nemzeti. 2023. augusztus 24. Hozzáférés: 2023. augusztus 25..
  18. ↑ https://www.facebook.com/hadhazyakos/posts/pfbid0D7WbzSNP49DGHXwxLT7nf38qtoLuPhiaBA3HMumh8GqQGMwNNuUw3FEYm41Yrx9fl
  19. ↑ "A szobor a muemlekem.hu-n". Hozzáférés: 2017. január 9..
  20. ↑ Meiszterics Eszter (2008. december 24.). "Borászból lett nagykövet". SONLINE. Hozzáférés: 2020. február 22..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Buzsák&oldid=28892649”