Lengyel család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lengyeltóti Lengyel család címere (rajz)
A Szent György-hegyi Balaton felvidéki Lengyel kápolna. 1760 körül a lengyeltóti Lengyel család építtette

A nemes és báró lengyeltóti Lengyel család, egy magyar nemesi család, amely évszázadokon át a Balatonmellékének tehetős és tekintélyes történelmi családja volt. Lengyel Gáspár (17341804) 1778. október 30-án bárói rangot nyert,[1] azonban mivel csak két lánya született, családja főnemesi rangja igen rövid ideig tartott.

A család története[szerkesztés]

A középkor[szerkesztés]

Az 1444-ben a családból feltűnt János, a Zala vármegyei Lesencetomaj birtokosa már tomaji Lengyelnek írta magát. Neje Thomay Katalin, Thomay László lánya volt. E Lászlótól származott szigligeti és tóti Lengyel László, aki 1488-ban már ott élt, és 1496-ban Tótin volt birtokos, amelyet éppen e családról neveztek Lengyeltótinak, de ugyanekkor Középtikoson is birtokos volt. 1505-ben ő volt Somogy vármegye egyik követe is a rákosi országgyűlésen, majd 1507-ben a királyi tábla bírája is.

László fiai és leányai is Somogy vármegyében házasodtak: Lengyel János, aki 1527-ben I. Ferdinánd magyar király asztalnokmestere, felesége, Korothnai János mester, nádori ítélőmester fiának, Korothnai Istvánnak a leánya Korothnai Katalin;[2][3] Lengyel Zsófia, túri Szántói János neje; Lengyel Orsolya, Osztopáni Zöld Péter felesége; Lengyel Júlia, Véssey László házastársa; Lengyel Borbála, aki Rátóti Gyulaffy Istvánhoz ment férjhez, és Lengyel Boldizsár, aki továbbvitte a családot.

A család vagyonosságának alapját Lengyel Boldizsár vetette meg, a jelentékeny vagyonú Fajszy Katalinnal, anyja, Somlyay Péter leánya, Anna után a Somlyay-birtoknak is egyik örökösével. Lengyel Boldizsár és Fajszy Katalin gyermeke, Lengyel István volt, aki a 16. század második felében élt és 1577-ben szigligeti várkapitány volt. Az ő felesége, dalkai Hathalmy Zsófia, Hathalmy György és némai Kolosi Erzsébet lánya lett. István 1577-ben osztozott meg testvéreivel; ekkor már nem Somogy vármegye területén, hanem Győr és Komárom vármegyékben élt.[4]

Az újkor[szerkesztés]

Lengyel István és dalkai Hathalmy Zsófia gyermekei között: Lengyel Katalin, aki a Nádasdy család köznemesi ágából származó nádasdi Nádasdy Tamás Vas vármegye alispánjának a felesége; Lengyel Fruzsina, ákosházi Sárkány Miklós neje; Lengyel Boldizsár, győri lovastiszt, Lengyel László, aki nádasdi Darabos Juditot vette el; Lengyel Miklós, a pápai vár lovasainak kapitánya, akinek a felesége Gráf Mária és Lengyel János, aki 1606-ban a szigligeti főkapitány, aki assai és ablonckürti Ghyczy Zsuzsannát vette el. 1630 körül már öccse, Lengyel Boldizsár a szigligeti várkapitány volt.[5] Lengyel István lánya, Nádasdy Tamásné Lengyel Katalin, valamint unokaöccsei, azaz Lengyel Miklós gyermekei, Lengyel Zsigmond, Gáspár, Imre, és Törkéncsy Pálné Lengyel Éva 1662-ben osztották meg a Komárom megyei Kolos-Néma egész és Ács részbírtokait. A tihanyi vár által 1573 táján elfoglalt régi Lengyel birtokok ügye csupán a törökök kiűzése (1686) után és a Lengyel család Somogyba való visszatérése során rendeződött. Ebből az örökségből részesültek Lengyel Miklós nővére, Lengyel Katalin, férjezett nevén Nádasdy Tamásné leszármazottai.

Miklósnak a négy fia közül csak Lengyel Zsigmond vitte tovább a családot. 1662-ben elvette Kisfaludy Katalint. Lengyel Zsigmond fia Miklós, aki osztályos vérrokonaival, a Méreyekkel visszatért Somogy vármegyébe, rendbehozta a Lengyel családot illető birtokait, és 1722-ben a Mérey-ággal megosztozott a Somlyay-Faiszy örökségen. Ebben, leányágon kénytelen volt helyet adni nagyapjának, Miklósnak nővérétől, Nádasdy Tamásné Lengyel Katától származott rokonainak: a Nádasdyaknak, jakabházi Salléroknak, szenttamási Bertalanéknak, felsőbüki Nagyoknak, Belericséknek, tolnai Festeticsék és lovászi és szentmargitai Sümeghyékkel míg a Lengyel János és Ghyczy Zsuzsától származó leányág csak annyiban örökösödött, amennyiben a Méreyekkel való gyakori összeházasodás által a másik ágon is jogigénylő volt. A kizárt ágak később – részben – érvényesítették jogaikat, az 1745-ben történt osztozkodáskor.

Lengyel Miklós elvette mártonfalvi Mártonfalvay Magdolnát, és tőle született Lengyel Gáspár (17131755). Lengyel Gáspár, Sztrányai Júliától való gyermekei: Lengyel Antal (17511800), aki nejével, pallini Inkey Máriával magtalan, és Lengyel Gáspár (17341804), aki vagyonát jelentékenyen érintő költséggel, 1778. október 30-án bárói rangot nyert Mária Terézia magyar királynőtől.[6] Ága azonban vele kihalt. Pongrácz Erzsébet grófnő feleségétől csak leányai lettek: Lengyel Júlia, báró Pászthory Menyhért (17641849) hitvese és Lengyel Krisztina (17811814), báró Putheany Vencel felesége, akinek osztályrészbe a zalai birtokok jutottak.[4]

Lengyel Lajos, Nádasdy Teréztől való fia, Lengyel Imre (17451799), a nemesi ágat sírba vitte. Nejétől, báró kesselõkõi Majthényi Esztertől való leánya, Lengyel Anna, tarródházi Kiss Ignácnak lett neje. Az örökölt vagyont a leányágak nem tudták megtartani. A Pászthory-részt, Lengyel Juliánna veje, rigyicai Kovács Mihály pazarlása, a nemesi ág vagyonát tarródházi Kiss Ignácné vonta el a család kezéről. Nem a Lengyel- csak a Somlyay-Faiszy-örökségből jutott tekintélyes vagyon Lengyel Miklós és Martonfalvay Magdolna leányaira Lengyel Júlia Vrancsics Istvánnéra, Lengyel Krisztinára, a nedecei Nedeczky családból való Nedeczky Nedeczky Károly feleségére és Lengyel Borbála bodorfalvi Baranyai Imrénére, illetve ezek örököseire.[7]

A család nemesi címere[szerkesztés]

A lengyeltóti Lengyel család nemesi címere: Kék pajzsban zöld mezőn jobbra fordult, felugró egyszarvú volt. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.[8]

Más változatai is fordultak elő a család címeréről. A legkorábbi ismert címer azonos az előbb leírttal, azonban a felső jobb oldalon egy vörös ruhás kar fogta az ágaskodó egyszarvú szarvát. Később, ez a változat kiesett és inkább szarván koszorút vívő egyszarvú szerepelt a pajzsban. Ezután a változat után az egyszerű ágaskodó egyszarvú verzió ismeretes. Az 1787-es szigligeti Lengyel családi kápolna homlokzatán látható a legkorábbi címer változat, amelyen a vörös ruhás kar fogja az ágaskodó egyszarvú szarvát.[9]

Más Lengyel nevű családok[szerkesztés]

A magyar történelem során több Lengyel nevű család is felbukkant, de ezek többnyire csekély jelentősséggel bírtak. Említésre méltóak a következők:

  • Sásvári Lengyel család: Ugocsa vármegye egyik nemesi családja volt, egyik tagja, Jakab 1442-ben vármegyéje alispánja volt;
  • Simai Lengyel család: Békés vármegye egyik XV. században említett családja;
  • Szakállosfalvi Lengyel család: e családból János tiszántúli kerületi táblai jegyző 1844-ben;
  • Primiszlói Lengyel család: erdélyi nemesi család, orvosokat, tanárokat és ügyvédeket adtak a 19. században;
  • Tordai Lengyel család: szintén erdélyi család, Torda és Vízakna környékén viseltek hivatalokat.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 51. kötet, 63-65. oldal
  2. MNL.DF.48739.1518-07-18
  3. MNL.DF.48739.1518-07-18
  4. a b genealogy.eu - Lengyel family
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 44. kötet - 176-178. oldal
  6. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 51. kötet - 63-65. oldal
  7. A tóti Lengyel család története a 15-18. században
  8. SOMOGY VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Írta Baranyai Béla orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa
  9. Tóti Lengyel család címere