Lengyel család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szent György-hegyi Balaton felvidéki Lengyel kápolna. 1760 körül a lengyeltóti Lengyel család építtette.

A Lengyel-tóthi nemes és báró Lengyel család, egy magyar nemesi család, amely évszázadokon át a Balatonmellékének tehetős és tekintély történelmi család volt.

Lengyel Gáspár (1734-1804) 1778. október 30.-án bárói rangot nyert,[1] azonban mivel csak két lánya született, a családjának a főnemesi rangja igen rövid ideig tartott.

A család története[szerkesztés]

A középkor[szerkesztés]

1444-ben a családból tűnik fel János, aki a Zala vármegyei Lesencetomajon volt birtokos, ő már tomaji Lengyelnek írta magát. Neje Thomay Katalin, Thomay László lánya volt. E Lászlótól származott szigligeti és tóti Lengyel László, aki 1488-ban élt, és 1496-ban Tótin volt birtokos, amelyet éppen e családról neveztek Lengyeltótinak, de ugyanekkor Középtikoson is birtokos volt. 1505-ben ő volt Somogy vármegye egyik követe is a rákosi országgyűlésen, majd 1507-ben a királyi tábla bírája is.

László fiai és leányai is Somogy vármegyében házasodtak: Lengyel János, aki 1527-ben I. Ferdinánd magyar király asztalnokmestere, felesége, Korothnai János mester, nádori ítélőmester fiának, Korothnai Istvánnak a leánya Korothnai Katalin;[2][3] Lengyel Zsófia, túri Szántói János neje; Lengyel Orsolya, Osztopáni Zöld Péter felesége; Lengyel Julia, Véssey László házastársa; Lengyel Borbála, aki Rátóti Gyulaffy Istvánhoz ment férjhez, és Lengyel Boldizsár, aki tovább vitte a családot. A család vagyonosságának alapját Lengyel Boldizsár vetette meg, a jelentékeny vagyonú Fajszy Katalinnal, anyja, Somlyay Péter leánya, Anna után a Somlyay-birtoknak is egyik örökösével. Lengyel Boldizsár és Fajszy Katalin gyermeke, Lengyel István volt, aki a 16. század második felében élt. Lengyel István felesége dalkai Hathalmy Zsófia, Hathalmy György és némai Kolosi Erzsébet lánya lett. István 1577-ben osztozott meg testvéreivel; ekkor már nem Somogy vármegye területén, hanem Győr és Komárom megyékben élt.[4]

Az újkor[szerkesztés]

Lengyel István és dalkai Hathalmy Zsófia gyermekei között: Lengyel Katalin, aki a Nádasdy család köznemesi ágából származó Nádasdy Tamás Vas vármegye alispánjának a felesége; Lengyel Fruzsina, ákosházi Sárkány Miklós neje; Lengyel Boldizsár, győri lovastiszt, Lengyel László, aki nádasdi Darabos Juditot vette el; Lengyel Miklós, a pápai vár lovasainak kapitánya, akinek a felesége Gráf Mária és Lengyel János, a szigligeti főkapitány, aki assai és ablonczkürthi Ghyczy Zsuzsannát vette el.[5]

Miklósnak a négy fia közül csak Lengyel Zsigmond vitte tovább a családot. 1662-ben Lengyel Zsigmond nős, és a neje Kisfaludy Katalin. Lengyel Zsigmond fia Lengyel Miklós, aki osztályos vérrokonaival, a Méreyekkel visszatért Somogy vármegyébe, rendbe hozta a Lengyel családot illető birtokait és 1722-ben a Mérey-ággal megosztozott a Somlyay-Faiszy örökségen. Ebben, leányágon, kénytelen volt helyet adni nagyapjának, Miklósnak nővérétől, Nádasdy Tamásné Lengyel Katától származott rokonainak: a Nádasdyaknak, jakabházi Salléroknak, szenttamási Bertalanéknak, felsőbüki Nagyoknak, Belericséknek, tolnai Festeticsék és lovászi és szentmargitai Sümeghyékkel míg a Lengyel János és Ghyczy Zsuzsától származó leányág csak annyiban örökösödött, amennyiben a Méreyekkel való gyakori összeházasodás által a másik ágon is jogigénylő volt. A kizárt ágak később - részben - érvényesítették jogaikat, az 1745-ben történt osztozkodáskor.

Lengyel Miklós elvette mártonfalvi Mártonfalvay Magdolna kisasszonyt, és tőle született Lengyel Gáspár (1713-1755). Lengyel Gáspár, Sztrányai Juliától való gyermekei: Lengyel Antal (1751-1800), aki nejével, pallini Inkey Máriával magtalan, és Lengyel Gáspár (1734-1804), aki vagyonát jelentékenyen érintő költséggel, 1778. október 30.-án bárói rangot nyert Mária Terézia magyar királynőtől.[6] Ága azonban vele kihalt. Pongrácz Erzsébet grófnő feleségétől csak leányai lettek: Lengyel Júlia, báró Pászthory Menyhért (1764-1849) hitvese és Lengyel Krisztina (1781-1814), báró Putheany Vencel felesége, akinek osztályrészbe a zalai birtokok jutottak.[4]

Lengyel Lajos, Nádasdy Teréztől való fia, Lengyel Imre (1745-1799), a nemesi ágat sírba vitte. Nejétől, báró kesseleõkeõi Majthényi Esztertől való leánya, Lengyel Anna, tarródházi Kiss Ignácznak lett neje. Az örökölt vagyont a leányágak nem tudták megtartani. A Pászthory-részt, Lengyel Juliánna veje, rigyicai Kovács Mihály pazarlása, a nemesi ág vagyonát tarródházi Kiss Ignácné vonta el a család kezéről. Nem a Lengyel- csak a Somlyay-Faiszy-örökségből jutott tekintélyes vagyon Lengyel Miklós és Martonfalvay Magdolna leányaira Lengyel Júlia Vrancsics Istvánnéra, Lengyel Krisztinára, a nedeczei Nedeczky családból való Nedeczky Nedeczky Károly feleségére és Lengyel Borbála Bodorfalvi Baranyai Imrénére, illetve ezek örököseire.[7]

A család nemesi címere[szerkesztés]

A család nemesi címere: Kék pajzsban zöld mezőn jobbra fordult, felugró egyszarvú volt. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst.[8]

Más változatai is fordultak elő a család címeréről. A legkorábbi ismert címer, az azonos az előbb leírttal, azonban a felső jobb oldalon egy vörös ruhás kar fogta az ágaskodó egyszarvú szarvát. Később, ez a változat kiesett és inkább szarván koszorút vívő egyszarvú szerepelt a pajzsban. Ezután a változat után az egyszerű ágaskodó egyszarvú verzió ismeretes. Az 1787-es Szigligeti Lengyel családi kápolna homlokzatán látható a legkorábbi címer változat, amelyen a vörös ruhás kar fogja az ágaskodó egyszarvú szarvát.[9]

Más Lengyel nevű családok[szerkesztés]

A magyar történelem során több Lengyel nevű család is felbukkant, de ezek többnyire csekély jelentősséggel bírtak. Az említésre méltóak a következők:

  • sásvári Lengyel család: Ugocsa vármegye egyik nemesi családja volt, egyik tagja, Jakab 1442-ben vármegyéje alispánja volt;
  • simai Lengyel család: Békés vármegye egyik XV. században említett családja;
  • szakállosfalvi Lengyel család: e családból János tiszántúli kerületi táblai jegyző 1844-ben;
  • primiszlói Lengyel család: erdélyi nemesi család, orvosokat, tanárokat és ügyvédeket adtak a XIX. században;
  • tordai Lengyel család: szintén erdélyi család, Torda és Vízakna környékén viseltek hivatalokat.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 51. kötet - 63 - 65. oldal
  2. MNL.DF.48739.1518-07-18
  3. MNL.DF.48739.1518-07-18
  4. ^ a b genealogy.eu - Lengyel family
  5. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 44. kötet - 176 - 178. oldal
  6. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 51. kötet - 63 - 65. oldal
  7. A tóti Lengyel család története a 15-18. században
  8. [http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0018/15.html SOMOGY VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Írta Baranyai Béla orsz. levéltári fogalmazó, Somogy vármegye volt főlevéltárosa]
  9. Tóti Lengyel család címere