Öreglak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Öreglak
Öreglak légifotó2.jpg
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásFonyódi
Jogállás község
Polgármester Kovács Károly (független)[1]
Irányítószám 8697
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség1537 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség73,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület20,72 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Öreglak (Magyarország)
Öreglak
Öreglak
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 36′ 13″, k. h. 17° 37′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 36′ 13″, k. h. 17° 37′ 40″
Öreglak (Somogy megye)
Öreglak
Öreglak
Pozíció Somogy megye térképén
Öreglak weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Öreglak témájú médiaállományokat.

Öreglak község a Dél-Dunántúli régióban, Somogy megyében, a Fonyódi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Dunántúli-dombság Somogyi-dombságában fekszik, Somogy megye északi részén, a Nagyberek déli peremén. Észak-déli irányban a Kaposvár-Fonyód közti 6701-es út halad át a településen, amely útból itt ágazik ki nyugat felé a Nikla-Csömend érintésével Marcaliig vezető 6704-es út. A legközelebbi városok: 8 kilométerre Lengyeltóti és 15 kilométerre Fonyód.

Megközelítése[szerkesztés]

Közúton a Lengyeltótiból Marcaliba vezető úton, amely út az elkészültekor, 1890-ben, fontos hadiútnak számított Szerbia felé.

Vasúton a település a MÁV 36-os számú, Kaposvár–Fonyód-vasútvonalán érhető el.

A közlekedés busszal és vonattal egyaránt jó; előbbiből kilenc járat, utóbbiból nyolc érinti naponta Öreglakot.

Közélet[szerkesztés]

Önkormányzat[szerkesztés]

  • Cím: 8697 Öreglak, Fő u. 14.
  • Tel.: 85/530-039
  • Fax: 85/530-013
  • E-mail: polghiv@oreglak.hu
  • Hivatalos honlap:www.oreglak.hu

Településvezetés[szerkesztés]

  • 1977-1989 között Öreglak a lengyeltóti székhelyű közös tanácshoz tartozott. 1980-tól a közös tanács elnöke Papszt Lajos volt.
  • 1989-1990 között Horváth Endre (MSZP) vezette a községet, társadalmi megbízatású tanácselnökként.

Polgármesterek 1990 után[szerkesztés]

  • 1990-1994: Horváth Endre (MSZP)[3]
  • 1994-1998: Horváth Endre (MSZP)[4]
  • 1998-2002: Horváth Endre (MSZP)[5]
  • 2002-2006: Horváth Endre (MSZP)[6]
  • 2006-2010: Maczucza Miklós (független)[7]
  • 2010-2014: Maczucza Miklós (független)[8]
  • 2014-2019: Maczucza Miklós (független)[9]
  • 2019-től: Kovács Károly (független)[1]
1990 – 1994 1994 – 1998 1998 – 2002 2002 – 2006 2006 – 2010 2010 – 2014 2014 – 2019 2019 óta
Horváth Endre Maczucza Miklós Kovács Károly
MSZP

Története[szerkesztés]

A falut régen áthatolhatatlan mocsár választotta el a megye egykori központjától, Somogyvártól, a lápból itt emelkedik ki Kupavár dombja, mely Koppány vezér birtoka volt. A magaslatból belátni az egész Balatont, sőt a zalai és a veszprémi részeket is.

A település környéke már a bronzkor óta lakott.

Első ismert írásos említése az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékből származik, már akkor egyházas hely volt.

1449-ben csak Lak alakban említették az oklevelek, akkor a Bő nemzetségbeli Laki Thúz, Létai és a Szecsényi (Szőcsényi) családok egyezkedtek fölötte.

1484-ben, Laki Thúz Miklós halála után, testvérének Thúz Jánosnak hűtlensége miatt, Mátyás király a helységet Corvin Jánosnak adományozta; a király halála után azonban Thúz János fiai, Alfonz és Mátyás, 1494-ben kérvényezták II. Ulászló királytól, hogy adja vissza a tőlük elvett birtokokat. Folyamodványuk eredménytelen maradt, II. Ulászló ugyanis 1500-ban arra utasította a székesfehérvári káptalant, hogy Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét vezesse be Lakvár és tartozékai birtokába.

II. Lajos Lak várát butsányi Korláthkői Péternek adományozta, miután pedig ő 1526-ban Mohácsnál lelvén halálát, a várat özvegye vette birtokába. Szapolyai János király ennek ellenére a várat Bakits Péternek adományozta, akitől később enyingi Török Bálint elvette azt.

Wárday Pál esztergomi érsek és királyi helytartó 1542-ben, kevéssel azután, hogy Török Bálint Szulejmán fogságába került, elvette nejétől, szül. Pempflinger Katalintól, és Báthori Andrásnak adományozta. Ezen adományozás ellen azonban Korláthkői Péter leányai tiltakozást jelentettek be. Wárday érsek ennek hatására megmásította korábbi döntését, és elrendelte, hogy Lakvár birtokába és tartozékaiba Korláthkői Péter leányai, Anna és Erzse iktattassanak be.

1548-ban Butsányi Korláthkői Erzse Nyáry Ferenczné, összes lakvári birtokrészét átadta nővérének, Annának Ormosdi Székely Ferencznének. Korláthkői Annát 1549-ben vezették be Lakvárába és tartozékaiba.

1550-ben Tahy Ferenc vette meg 1200 forintért, majd 1559-ben ő és felesége, Zrínyi Ilona, a vár tartozékait is megvették. Tahy Ferenc egyik lányát, Margitot, Orsich Kristóf vette feleségül. Leánya, Ilona, Jankovics Györgyné lett. Tahy Ferenc második leányát, Annát, Gyulaffy György, Csobánc vár ura vette feleségül s ekként a Tahy-örökség két részre vált. Gyulaffy László 1678-ban elzálogosította az ő részét Gorup Ferenc győri prépostnak, ez pedig zálogba adta öccsének, Péternek. Tőle, 1687-ben, Jankovics Péter váltotta ki s ekként Lakvár mindkét része a Jankovics családé lett.

Az 1680 évi osztozkodás alkalmával Jankovics István kapta.

1566-ban a vár török kézre került, akik az 1568-1569 évi zsoldlajstrom szerint 138, az 1628-1629 évi zsoldlajstrom szerint 93 emberből álló őrséget tartottak a várban, Jankovics István 1697-ben királyi megerősítést nyert Lakvárra és tartozékaira. Élete alkonyát itteni kastélyában töltötte, ahol 1708 május 25-én rác rablók meggyilkolták.

1715-ben 16 háztartást írtak itt össze. Mindvégig a Jankovicsok voltak az urai, a 20. század elején pedig Jankovics-Bésán Józsefnek volt itt nagyobb birtoka és szép kastélya.

A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott.

1910-ben 1385 lakosából 1382 magyar volt. Ebből 1354 római katolikus, 10 református, 14 izraelita volt.

A településhez tartozott egykor Baráti puszta és Vasad puszta is.

Baráti puszta[szerkesztés]

Baráti puszta a Gutkeled nemzetség ősi birtoka volt, amelyet az e nemzetségből származó Felső-Lendvai I. Miklós még 1323 előtt a vasmegyei Iváncért elcserélt.

Vasad puszta[szerkesztés]

Vasad puszta a középkorban falu volt, neve szerepelt az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is Vosad néven.

1408-ban a Misel nemzetségbeli Vörös János fiai: Illés, Dénes és Péter birtoka.

1726-ban már puszta és Jankovics Istváné volt, 1733-ban pedig Lengyel Miklós özvegyéé.

Egyházi közigazgatás[szerkesztés]

Római katolikus egyház[szerkesztés]

A Kaposvári egyházmegye (Kaposvári Püspökség) Somogyvári Esperesi Kerületéhez tartozik. Önálló plébániával rendelkezik. Plébániatemplomának védőszentje Szent Anna. Fíliaként hozzátartozik: Barátihegy, Kisberény, Pusztakovácsi, Libickozma, Somogyfajsz.

Falazott, boltozott egynyílású műemlék közúti híd a Medvagya patakon

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,8%-a magyarnak, 13,8% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (9,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 70,2%, református 2,6%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 7,7% (17,2% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei[szerkesztés]

A település az irodalomban[szerkesztés]

  • Öreglak, illetve annak vára, mint a 16. század végi észak-somogyi védelmi rendszer egyik fontos erőssége megjelenik Fekete István író A koppányi aga testamentuma című ifjúsági regényében, annak egyik kevésbé lényeges, de többször is említett helyszíneként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  5. Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  6. Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  7. Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  8. Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  9. Öreglak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  10. Öreglak Helységnévtár

Külső hivatkozások[szerkesztés]