Somogyszob

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Somogyszob
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Somogyszob címere
Somogyszob címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeSomogy
JárásNagyatádi
Jogállás község
Polgármester Hodorics Katalin (független)[1]
Irányítószám 7563
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség1406 fő (2020. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség38,17 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület40,08 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Somogyszob (Magyarország)
Somogyszob
Somogyszob
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 17′ 36″, k. h. 17° 17′ 42″Koordináták: é. sz. 46° 17′ 36″, k. h. 17° 17′ 42″
Somogyszob (Somogy megye)
Somogyszob
Somogyszob
Pozíció Somogy megye térképén
Somogyszob weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyszob témájú médiaállományokat.

Somogyszob község Somogy megyében, a Nagyatádi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Somogy megye szívében található település. Erdőkkel övezett, természeti adottságokban bővelkedő területen fekszik. Délkeleti szomszédja Nagyatád, az északkeleti pedig Segesd, mindkettőtől nagyjából 8-8 kilométerre fekszik. Évtizedekkel ezelőtt még áthaladt a központján a 68-as főút is, utóbbi nyomvonalát időközben keletebbre helyezték át, a régi nyomvonal Nagyatád és Segesd között ma 6814-es útszámmal számozódik.

Somogyszob vasúti csomópont: Itt ágazik ki a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalból a Somogyszob–Balatonszentgyörgy- és a Nagyatád–Somogyszob-vasútvonal.[3]

Története[szerkesztés]

Árpádok korától a mohácsi vészig[szerkesztés]

Somogyszob eredetileg az Árpádok korában a királynéi Següsd vármegyéhez tartozott. 1295-ben Morosini Tomasina Katalin anyakirályné László comesnek adományozta.[4] Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1331-ben Tamás erdélyi vajda lett Somogyszob ura.[5] A budai káptalan I. Károly Róbert királynak szóló jelentésében két veszprémi és hat somogyi birtok átruházását említi, köztük Zoob falut. A leírás alapján a falut Segesd, Kozma – feltehetően Kutas-kozma –, Barad és Bolhás határolta. Továbbá említést tesz egy Lapod patakról, amely a Rinyába torkollik, feltehetőleg a most Kácsmóna néven ismert patakról van szó ami az azóta kiépült települést szeli át. A falu neve 1366-ban Poss alakban fordul elő. A 15. században Tamás erdélyi vajda utódai a birtokosok, a családnevük időközben pedig Szobi lett. 1437-ben említik a plébániáját. 1484-ben Szobi Péter fia, Mihály Batthyány Boldizsár kőszegi kapitánynak és gerebeni Hermanfi Lászlónak zálogosította el. 1518-ban az esztergomi érsek, Bakócz Tamás tulajdona, aki feltehetőleg 1519-ben az esztergomi káptalanak adományozta.

A község határához tartozik Kisbaráti-puszta, mely korábbi írásos emlékekben Barad alakban fordult elő. 1382-ben a segesdi kerülethez tartozott, és Erzsébet királyné birtoka volt. 1396-ban kővágóőrsi Kis György adománybirtoka. 1403-ban Anthimi Jánosé, 1405-ben pedig a Batthyány családé volt.

Magyarország három részre szakadásától a Rákóczi-szabadságharcig[szerkesztés]

1550-ben Várday Zsigmond volt a földesura. 1562-ben török hódoltsági terület, Kurdbin Mahmud hűbérbirtoka. Az 1571. évi török adólajstromban szerepelt. Kurdbin Mahmud 1573-ban bekövetkezett halálát követően Mahmed Musztafa hűbérbirtoka lett. 1586-88-ban a harcokban kitűnt török katonák voltak a hűbérbirtokosai. Az 1626-27. évi adólajstrom szerint az esztergomi káptalan volt a földesura, 1660-ban szintén az ő birtokában volt. 1715-ben gróf Nádasdy Tamás tulajdona. Az 1715-ös országos összeírás szerint az adózók száma 8 fő. 1720-ban a lakosság 200-300 fő között volt. 1726-ban az esztergomi főkáptalan volt a birtokosa. A helység lakói a hódoltság végén evangélikusok és reformátusok voltak.

Az 1848–49-es szabadságharcig[szerkesztés]

A kuruc szabadságharc idején a császári zsoldban álló rác egységek elpusztították a falut. A lakosok ismét az erdőbe, mocsarakba menekültek, mint hajdan a törökök egy-egy pusztításakor. A reformátusoknak itt prédikátoruk és iskolamesterük volt. A templomot közösen használták. A templom sárral tapasztott szalmával fedett volt. Ezt 1744-ben a vármegye bezárta, és 1747-ben a katolikusoknak adta. 1774-ben 243 református 139 evangélikus és 79 katolikus élt a községben. A segesdi ferencesek filiája volt. 1779-81-ben építették a katolikus barokk templomot. A reformátusok pedig 1788-ban építették új templomukat. Az 1784/85. évi népszámlálás szerint a lakosság 671 fő. Az 1815. szeptember 19-én készített egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a szobi plébánia katolikus híveinek száma 366, amelyből 172 gyónó és 95 házaspár.

Az 1828. évi összeírás szerint az adózók száma 152, jobbágygazda 46 fő.

Az első világháború végéig[szerkesztés]

Az 1848-as jobbágyfelszabadításkor 38 jobbágy-, 6 zsellér-háztartás, 37 jobbágytelek és 31 zsellértelek szabadult fel. Az úrbérrendezés ideje 1848 volt. Földbirtokos az esztergomi káptalan volt. Az 1850. évi februári császári közigazgatási beosztás szerint a csurgói járás községe 969 fővel. Az 1870-es népszámláláskor 143 házban 1375 lakos élt, s ekkor a marcali járáshoz tartozott 1872-ben a Nagyatádi járás felsősegesdi körjegyzőségének a községe volt 1901-ig Ekkor Szob székhellyel Bolhás tartozik hozzá, s körjegyzőség székhelye lett.[6] Az első körjegyző Gulyás János. 1907-ben a község neve Somogyszob, ugyanezen körjegyzőség székhelye. 1880-ban, 195 házban 1593 lakos, 1900-ban 1800 lakos, 1910-ben 1777 lakos, 1914-ben pedig 1950 lakos élt. Az első világháborútól fokozatosan emelkedett a lakosság létszáma. (A község pecsétjében lombos fa látható.)

1912. január 1-én Herceg Hohenlohe Oehringen Kraft Keresztély Ujest hercege, porosz nagybirtokos vásárolta meg a somogyszobi uradalmat 7 millió koronáért.[7] Ezt megelőzően 1909-től már rendelkezett a terület vadászati jogával, amit az esztergomi főkáptalantól szerzett meg.

Az 1914. július 26-án kiütött I. világháborúba a faluból 304-en vonultak be, köztük a település elöljárói, mint a református lelkész, Németh Károly, a református tanító, Kulcsár Gyula, a 2 katolikus tanító, Péczer Tivadar és Károly Imre, a bíró, Boros József, az állomásfőnők, Birkás József, az adóügyi jegyző, Hosszú József és Mayhoffer Ödön földbirtokos.

1925-ben a község 8314 kataszteri hold területéből 2862 hold a szántó, 745 hold a rét és 3707 hold volt az erdő. A községben Karl Hohenlohe hercegnek 5556 kataszteri hold földbirtoka volt, melyből 1600 holdat bérbe adott. Ugyanekkor a községben az egy hold alatti szántóföld nélküli birtokból 103 volt, melyek együttes területe 35 hold volt. Az ugyanakkora területű de szántófölddel is rendelkező birtokok száma 11, ezeknek összterülete 10 hold volt. Az 1-5 hold területű földbirtokokból 120 volt Somogyszobon.

Hohenlohe herceg 1926. május 14-én kaszói kastélyában bekövetkezett halála után, a végrendelete alapján az uradalom tulajdonjoga János fivérének fiára, Hohenlohe Oehringen Ágostonra szállt.[7] A herceg a község I. világháborúban elhunyt hősi halottainak tiszteletére díszes fekete márványemléket állíttatott a református iskola elé, melynek leleplezése 1927. május 15-én történt. Az emlékművön 41 név szerepel.

A második világháború végéig[szerkesztés]

A II. világháború előtt a községben 30 iparos és 13 kereskedő élt. Hohenlohe herceg kaszói birtokán modern körülményeket alakított ki, a ma is álló víztornyot 1913-ban építették, a vízellátás mellett pedig a telefont és a villanyáramot is bevezettette, előbb volt közvilágítása Kaszónak, mint Somogyszobnak vagy Nagyatádnak. Somogyszobon 1923-ban történt a villanyáram bevezetése. A hercegnek a faluban is volt több majorsága, az egyikhez tartozott a mai Szabadság utca – azt utca maga csak a háború után épült ki – bal oldalán a malom, a mérlegház, számos szolgálati lakás, cselédház és műhelyek. A jelenlegi iskolaépület és udvar helyén Zsolnay-cserépkályhás lakások, több szolgálati lakás hozzá tartozó ólakkal, istállókkal, pajtákkal. Egészen a patakig volt még asztalosműhely, lakatosműhely, gépészműhely és egy nagy magtár a portán. A majorságokban különböző gazdálkodások folytak, ami sok embernek adott munkát.

A háborút követően a hercegi család elhagyta az országot.

A község történetében 1945. március 30-án fejeződött be a világháború.

Közélete[szerkesztés]

A település korai története során lakosság főleg földművelésből élt. A változást az 1870-es évektől kezdődő vasúti fejlesztések hozták meg, melynek köszönhetően megnőtt az iparosok és kerekedők száma, vele együtt pedig a lakosság életszínvonala is emelkedett.[7] Sorra alakultak az egyesületek, a körök falujává vált a község. Az első társadalmi egylet az 1896-ban alakult Szobi Casinó, ami a vasúti vendéglő felvirágzásának hatására megszűnt. Ez követte 1902-ben a Polgári Olvasókör megalakítása Birkás József, a későbbi állomásfőnök közreműködésével, majd 1914-ben megszervezték az Iparos Kört. 1924-ben alakult az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, 1926-ban pedig a Vasutasok Köre.

Szabady Károly körjegyző kezdeményezésére 1920-ban megalakult a Somogyszobi Hangya Szövetkezet az országos központi hitelszövetkezet részeként, amely 1933-ban már saját fiókot is tudott létesíteni.[7] Az első termelőszövetkezetek 1951-ben alakultak: „Kossuth”, „Úttörő”, és „Aranykalász”, majd 1959-ben a „Béke”.

A települést labdarúgás sportágban az 1921-ben alakult Somogyszobi Turul SE, majd 1939-től a Somogyszobi Vasutas Sportegyesület képviseli. A 2000-es években alakult a Somogyszobi Judo Club, amely a helyi fiatalok számára biztosítja a küzdősport lehetőségét.

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Friedrich József (független)[8]
  • 1994–1998: Friedrich József (független)[9]
  • 1998–2002: Eller János (független)[10]
  • 2002–2006: Eller János (független)[11]
  • 2006–2010: Eller János (független)[12]
  • 2010–2014: Eller János (független)[13]
  • 2014–2019: Eller János (független)[14]
  • 2019-től: Hodorics Katalin (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90%-a magyarnak, 5,5% cigánynak, 0,6% horvátnak, 0,4% németnek, 0,3% románnak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,6%, református 12%, evangélikus 1%, felekezet nélküli 6,7% (21% nem nyilatkozott).[15]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Somogyszob község látnivalói közé tartozik az evangélikus, katolikus és református templom. A legrégebbi irat az 1333-ból származó pápai tizedjegyzék, mely említést tesz a katolikusok plébániájáról. A török hódoltság idején a lakosság a katolikus templomban is református istentiszteleteket tartott. Ez a templom elpusztult, mely helyébe újat építettek, amit 1746-ban Padányi Bíró Márton püspök a katolikusoknak adott. Ekkor a reformátusok saját templom felállításának érdekében Budára, majd Bécsbe mentek, mely eredményeképpen egy imaház felépítését sikerült elérniük. A református templomot csak 1837-ben kezdték építeni. A katolikusok a fatemplom helyén 1775-ben kezdtek el építkezni.
  • A Vilma-ház Somogyszob egyik büszkesége, a település legrégibb épségben fennmaradt lakóépülete, amit 2003-ban rekonstruáltak. A nagy udvart fakerítés övezi. Az épületben eredeti állapotában láthatjuk a füstös konyhát, amit régi használati tárgyakkal rendeztek be. A látogatók itt megismerhetik több régi, kemencében sült étel készítését. A két szoba egyikét régi népi bútorokkal és tárgyakkal rendezték be, a másikat pedig műhelynek. A látogatók ebben – előre egyeztetett időpontokban – megismerhetik a szövés, korongozás stb. technikáit. A védett épület a somogyszobi önkormányzat tulajdona.
  • Az általános iskola a község központjában egy nagyon szép parkosított területen áll. Mögötte alakították ki a szabadidőparkot tóval, pihenővel és sétányokkal.
  • Az önkormányzat épülete mellett díszkút áll (télen nem működik).
  • A kaszói elágazásnál található Klubok Háza falát több kerámia-dombormű díszíti. Az épület parkjában látható Szent Mihály szobra.
  • Somogyszob közvetlen közelében található a turizmusáról híres Kaszó. Üdülőközpontjában medence, vadászház és faházak is vannak. A települést az idénytől függően vadászok és turisták keresik fel. Határában van hazánk egyik legrégebben (1942 óta) védett természetvédelmi területe, a Baláta-tó; egyebek között az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) húsevő (rovaremésztő) növény természetes élőhelye. A kirándulók az erdőben lovagolhatnak vagy felülhetnek a kanyargó kisvasútra.
  • Vikár Béla etnográfus Somogy vármegyei gyűjtőútja során 1898. augusztus 14-én járt Somogyszobon, ahol több népdalt rögzített. A fonográfját a Kálvin u. 6. címen, a régi református iskola udvarán állította fel. A gép 6 darab fonográfhengeren 23 dalt örökített meg. A dalok között szerepel a „Lement a nap a maga járásán” kezdetű népdal is, amelyet a felvételen „Két alma van a szűröm aljában...” szöveggel énekelt fel Cipán Illés.[16]

A falu határában található, óholocén korú gyepvasérctelep ismert földtani nevezetesség.

Képek[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Hosszú Miklós matematikus, a matematikai tudományok doktora, egyetemi tanár.

Források[szerkesztés]

  • Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 930. o. ISBN 963-85773-9-8  
  • Borovszky Samu (szerk): Magyarország vármegyéi és városai – Somogy vármegye községei, Országos Monografia Társaság, 1896.
  • Jankovich Tihamér: Plébániák története: Somogyszob. Veszprém: Egyházmegyei Nyomda. 1936.  

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Somogyszob települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  2. Helységnévtár: Somogyszob (magyar nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2020. január 1. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
  3. Az állomás a vasutallomasok.hu oldalon
  4. Századok 1884. évf. 112.
  5. Monumenta Episcopatus Wesprimientis l. 83.
  6. Somogyszob község irattára.
  7. a b c d Jankovich Tihamér: Plébániák története: Somogyszob. Veszprém: Egyházmegyei Nyomda. 1936. 16–19. o.  
  8. Somogyszob települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  9. Somogyszob települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  10. Somogyszob települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  11. Somogyszob települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  12. Somogyszob települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 16.)
  13. Somogyszob települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
  14. Somogyszob települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  15. Somogyszob Helységnévtár
  16. Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban: Somogyi Almanach 4. Kaposvár: (kiadó nélkül). 1959. 32–36. o.  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]