Szécsényi Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szécsényi Tamás
A Magyar Királyság erdélyi vajdája
Hivatali idő
1321 1342
Előd Debreceni Dózsa
Utód Sirokai Miklós

Született születési ideje nem ismert
Elhunyt1354?

Házastársa Auschwitz Anna (2)

Szécsényi Tamás (? – 1354?) országbíró, erdélyi vajda, tárnokmester és számos vármegye ispánja volt Károly Róbert és fia Nagy Lajos magyar király idején. Hosszú idejű erdélyi vajdaságával Károly Róbert legfontosabb főemberei közé tartozott. A Kacsics nemzetség Falkos ágából származott, nemzetsége legtöbb tagjával ellentétben kezdettől Károly Róbert szilárd híve volt, ezért adományul megkapta nemzetsége elkobzott birtokait.[1] A Szécsényi család alapítója.[2]

Élete[szerkesztés]

Kacsics nembeli Farkas pohárnokmester és nógrádi ispán fia, Falkos unokája volt.[3] 1301-ben szembefordult nemzetsége tagjaival, emiatt Nógrád vármegyei birtokai elvesztek a számára és az ifjú Károly Róbert mellé állt a III. András magyar király halála utáni trónharcokban és a tartományurak elleni belháborúban. 1312-ben részt vett a rozgonyi csatában.[1] A csatában nemzetségének több tagja Csák Máté seregvezéreként harcolt, amiért Károly Róbert birtokaikat elkobozta és később Szécsényi Tamásnak adományozta.[4] 1313-ban a király lublói várnagya volt, 1316-ban pedig visszafoglalta Csák Mátétól a visegrádi várat a király számára. 13181321-ig hasznosi és solymosi várnagy, aradi, bácsi és szerémi ispán. 1318-ban megkérte a király számára VII. Henrik német-római császár leányának, Beatrixnak a kezét. 1319-ben a kunok bírája, 13201321-ben királynéi tárnokmester volt.[3]

1321-ben meghalt Csák Máté, s ezután tartományurasága is összeomlott. Ekkor Károly Róbert Szécsényi Tamásnak adományozta a Kacsics nemzetség korábban elkobzott, de eddig Csák Máté által megszállt Nógrád megyei birtokait, a saját ottani birtokaival egyetemben. Öröklött és adományozott birtokaival az ország egyik leggazdagabb embere lett.[3] 1321-től Károly Róbert haláláig, 1342-ig ő töltötte be az erdélyi vajda és a vele összekötött szolnoki ispán tisztségét, ami mutatja, hogy a király egyik leghűségesebb hívének számított.[1] 1324-ben felszámolta a szászok lázadását. 1324-ben szebeni, 1330–42-ben aradi, 1330-ban csongrádi, 1334–43-ban nógrádi, 1338–42-ben trencséni ispán volt. 1339–41-ben tárnokmesteri procurator (megbízott).[3]

Nagy Lajos király idején 1342-ben, majd megszakítás után 1343-ban tárnokmester, valamint abaúji, borsodi, gömöri, hevesi és szepesi ispán. 1346–48 között a bárók között említik. 1346–50-ig kevei és krassói ispán. 1347–48-ig galambóci várnagy. 1349-től 1354-ig országbíró, 1350–54-ig turóci ispán.[3]

Birtokai[szerkesztés]

Ősi birtokai Nógrádban voltak, ahol 1321-ben megkapta nemzetségének, a Kacsics nemzetségnek elkobzott birtokait is. Birtokadományokban részesült Károly Róberttől Heves és Hont megyében, valamint Erdélyben is.[3]

Családja[szerkesztés]

Első házasságából több fia született: [3][2]

Második felesége Auschwitz Anna hercegnő volt, akinek révén rokonságba került a királyi családdal.[3]

Források[szerkesztés]

  1. a b c szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Szécsényi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  2. a b genealogy.euweb.cz: Szécsényi family, 2004. január 16. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  3. a b c d e f g h Markó, László. Szécsényi Tamás országbíró, A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1 (2000) 
  4. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Kacsics nem, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9