Szécsényi Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szécsényi Tamás
A Magyar Királyság erdélyi vajdája
Hivatali idő
1321 1342
Előd Debreceni Dózsa
Utód Sirokai Miklós

Született születési ideje nem ismert
nem ismert
Elhunyt1354?
nem ismert

Házastársa Auschwitz Anna (2)
Gyermekei Szécsényi Kónya
Foglalkozás politikus

Szécsényi Tamás (? – 1354?) országbíró, erdélyi vajda, tárnokmester és számos vármegye ispánja Károly Róbert és fia Nagy Lajos magyar király idején. Hosszú idejű erdélyi vajdaságával Károly Róbert legfontosabb főemberei közé tartozott. A Kacsics nemzetség Falkos ágából származott, nemzetsége legtöbb tagjával ellentétben kezdettől Károly Róbert szilárd híve volt, ezért adományul megkapta nemzetsége elkobzott birtokait.[1] A Szécsényi család alapítója.[2]

Élete[szerkesztés]

Kacsics nembeli Farkas pohárnokmester és nógrádi ispán fia, Falkos unokája volt.[3] 1301-ben szembefordult nemzetsége tagjaival, emiatt Nógrád vármegyei birtokai elvesztek a számára és az ifjú Károly Róbert mellé állt a III. András magyar király halála utáni trónharcokban és a tartományurak elleni belháborúban. 1312-ben részt vett a rozgonyi csatában.[1] A csatában nemzetségének több tagja Csák Máté seregvezéreként harcolt, amiért Károly Róbert birtokaikat elkobozta, és később Szécsényi Tamásnak adományozta.[4] 1313-ban a király lublói várnagya volt, 1316-ban pedig visszafoglalta Csák Mátétól a visegrádi várat a király számára. 1318–tól 1321-ig hasznosi és solymosi várnagy, aradi, bácsi és szerémi ispán. 1318-ban megkérte a király számára VII. Henrik német-római császár leányának, Beatrixnak a kezét. 1319-ben a kunok bírája, 132021-ben királynéi tárnokmester volt.[3]

1321-ben meghalt Csák Máté, s ezután tartományurasága is összeomlott. Ekkor Károly Róbert Szécsényi Tamásnak adományozta a Kacsics nemzetség korábban elkobzott, de eddig Csák Máté által megszállt Nógrád megyei birtokait, a saját ottani birtokaival egyetemben. Öröklött és adományozott birtokaival az ország egyik leggazdagabb embere lett.[3] 1321-től Károly Róbert haláláig, 1342-ig ő töltötte be az erdélyi vajda és a vele összekötött szolnoki ispán tisztségét, ami mutatja, hogy a király egyik leghűségesebb hívének számított.[1] 1324-ben felszámolta az erdélyi szászok lázadását, és szebeni, 1330–42-ben aradi, 1330-ban csongrádi, 1334–43-ban nógrádi, 1338–42-ben trencséni ispán volt. 1339–41-ben tárnokmesteri procurator (megbízott).[3]

Nagy Lajos király uralkodása kezdetén, 1342-ben, majd megszakítás után 1343-ban tárnokmester, valamint abaúji, borsodi, gömöri, hevesi és szepesi ispán. 1346–48 között a bárók között említik. 1346–50 között kevei és krassói ispán. 1347–48-ig galambóci várnagy. 1349-től 1354-ig országbíró, 1350-től 1354-ig turóci ispán.[3]

Birtokai[szerkesztés]

Ősi birtokai Nógrádban voltak, ahol 1321-ben megkapta nemzetségének, a Kacsics nemzetségnek elkobzott birtokait is. Birtokadományokban részesült Károly Róberttől Heves és Hont megyében, valamint Erdélyben is.[3]

Családja[szerkesztés]

Első házasságából több fia született.[3][2]

Második felesége Auschwitzi Anna (Anna oświęcimski), a Piast-dinasztia hercegnője volt, akinek révén rokonságba került a magyar és a lengyel királyi családdal.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Szécsényi, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  2. a b genealogy.euweb.cz: Szécsényi family, 2004. január 16. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  3. a b c d e f g h Markó, László. Szécsényi Tamás országbíró, A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1 (2000) 
  4. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Kacsics nem, Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest (1994). ISBN 963-05-6722-9