Iharos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iharos
Iharos címere
Iharos címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Csurgói
Jogállás község
Polgármester Horváth Győző (FIDESZ)[1]
Irányítószám 8726
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 444 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 20,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 22,68 km²
Földrajzi nagytáj Nyugat-magyarországi peremvidék[3]
Földrajzi középtáj Zalai-dombság[3]
Földrajzi kistáj Zalaapáti-hát[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Iharos (Magyarország)
Iharos
Iharos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 20′ 47″, k. h. 17° 06′ 04″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 47″, k. h. 17° 06′ 04″
Iharos (Somogy megye)
Iharos
Iharos
Pozíció Somogy megye térképén
Iharos weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iharos témájú médiaállományokat.

Iharos egy község Somogy megyében, a Csurgói járásban, a Zalaapáti-hát területén.

Fekvése[szerkesztés]

Iharos a Kelet-Zalai-dombság és a Belső-Somogy homokvidéke határán terül el.

Megközelíthető a 61-es főútról Iharosberénynél délre letérve (kb. 2,5 km).

A jelenlegi falu, mint azt a II. Katonai Felmérés térképei is bizonyítják, a 19. század második felében alakult ki, Iharos község és Sukorot puszta egyesülésével.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az Iharos név eredeti jelentése juharos, vagyis juharfával benőtt terület, és a falut körülvevő táj jellegére utal. Az ihar a juhar népnyelvi alakja.[4] Más magyarázat szerint a helynév közvetlen előzménye az Iharos személynév volt, melynek végső eredete ugyanaz. Több alakban írva is előfordult a történelem során, például Iharus, Hyharus, Ilia és Iháros. Ez utóbbi változatban mindmáig használatos a település neve az idősebb nemzedékeknél.

Története[szerkesztés]

Iharos ókora[szerkesztés]

Az ókori és korai középkori történelemről nem sokat tudni, annyi bizonyos, hogy lakott volt a vidék mind a rómaiak, a frankok, és avarok idején is. Néhol még kelta jellegű régészeti leletek is elő kerültek.

A hazatéréstől a török világig – A falu első templomának építése[szerkesztés]

E vidéken a hazatérés (honfoglalás) után valószínűleg a magyarok mellett a kabarok egyik törzse telepedett le, erre utal a szomszéd község Iharosberény neve (a berényi szó kabar törzsnév). A későbbiekben Lehel és Bulcsú birtoka volt egészen az augsburgi vereségig. Utána Koppány és családja birtokolták egészen Szent István uralkodásáig. A Koppány-féle lázadás leverése után büntetésből egész „Somogyország” a pannonhalmi apátnak volt köteles tizedet fizetni. A község ekkori történelme elég homályos, hiszen konkrét írásos emlék nincs az 1000-1200-as évekről.

Iharos nem volt város, de jelentős és gazdag múlttal rendelkezik. Egyes feltételezések szerint az 1100-as 1200-as években valószínűleg a közé a 17 falu közé tartozott, amely a csurgói templomos lovagok birtoka volt. Egy tatárjárás előtti írás alapján többször, mint Zala megyei község szerepel, első hivatalos említése, amely 1238-ban, egy oklevélben zalai településként tünteti fel, ugyanakkor a zalai Galambok község somogyi településként szerepel. Ennek oka az lehetett, hogy a budai káptalannak sok birtoka volt a Somogy-zalai határon és némely településnek nem volt tisztázott a hovatartozása.

A tatárjárás utáni időszakban élte a község első virágkorát, hiszen közlekedést illetően, a középkorban a maitól eltérően egy fontos útkereszteződési csomópont volt a falu területén, az egyik az Iharosberényt és Berzencét összekötő út volt, amely nagyobbára megegyezett a mai út nyomvonalával. A másik egy Surd irányába vezető út volt, amely segítségével egyszerűbb volt az eljutás Zákányba, ennek az útnak nyoma már csak egy helyen látható az iharosi szőlőhegyben (a középkorban Berzencén és Zákányban is vár állott).

A falu régi temploma az 1200-as évek végén épülhetett - az építésének pontos ideje nem ismert. Építészeti stílusa a romanikát a gótikával ötvözi. A templomot valószínűleg a johannita rend építette, de a későbbiekben a pálos szerzetesrend tulajdona lett, egyes utalások szerint,[forrás?] itt kolostora is volt a pálosoknak, de ezekre nincs kézzelfogható bizonyíték. Érdekessége a négyszögletes alaprajzú torony, ami Magyarországon leginkább a Balaton-felvidéken fordul elő (pl: alsódörgicsei romtemplom).[5]

A kiskirályok bukása utáni időszakból folyamatos írásos emlékeink vannak a faluról, 1333-ban Mihály atya (Michael de Joharas) volt a plébános, aki a segesdi főesperességnek fizetett tizedet. 1344-ben egy oklevél Iharus majd 1420-ban egy másik Hyharus írásmóddal említi Iharost. 1373-1460 között a Kanizsai család birtokai közé tartozik a község, 1460-ban Kanizsai László erdélyi vajda és Vas vármegyei főispán elzálogosította Polányi Tamás vasi alispánnak. Később a Kanizsaiak visszavásárolták, és az övék is maradt a család férfiágának kihalásáig, illetve Kanizsai Orsolya házasságáig, amikor a család egész birtoka Nádasdy Tamás nádor uradalmába került (1536). Eközben a török betörések sem kerülik el a falut.

Iharos a török időkben – A templom első pusztulása[szerkesztés]

Mohács után az első török támadások miatt a község lakossága a pestis és éhínség következtében néhány esetben annyira megcsappant, hogy a kihalás veszélye fenyegette. 1551-ben az iharosi jobbágyok kérelemmel fordultak földesurukhoz, hogy orvosolja sérelmeiket, amelyek a rendkívüli hadiadók következtében szenvedtek el. Ugyanebben az évben Zele Jakab levelet írt Csányi Ákos kapitánynak, Nádasdy emberének, hogy meg kell erősíteni az iharosi templomot, nehogy a török elfoglalja és „latrok barlangjává” váljék. A templom erődítése valószínűleg elkészült, hiszen a kanizsai vár mintegy ötvenfős vallon zsoldosokból álló helyőrséget állomásoztatott a faluban.

1559-ben a koppányi (értsd: Törökkoppány) bég levelet írt az iharosi, csicsói és a szentpáli bírókhoz, hogy jelenjenek meg előtte. 1560-ban Kanizsa, Csurgó, Berzence, Babócsa és Segesd még magyar kézen lévő várak voltak, valószínűleg Iharos is. 1566-ban Szigetvár elesett, Iharos is ekkor néptelenedett el először. 1567-ben öt ház volt a községben, az 1571-es török összeírás alapján mindössze hét ház, 1580-ban ismét elnéptelenedett a falu, 1598-99-ben Kanizsa várának tartozékaként említik a falut.

A 17. században vendek települtek Iharosra, s a község később is nagyobbrészt vend nemzetiségű volt. Mára ez a lakosság asszimilálódott.

1626-27-ben Ráttky Menyhért lett a falu birtokosa. 1631-ben az evangélikusok kijavították és használatba vették a katolikus templomot. 1664-ben Zrínyi téli hadjárata során visszafoglalta Berzencét és Babócsát, Iharos ekkor ütköző területté vált a kanizsai törökök és Zrínyi csapatai között. 1686. november 24-én Kaposvárt visszafoglalták a töröktől, majd 1689-ben Szigetvár is visszakerült. Amikor 1690. április 13-án a kanizsai törökök kapituláltak, Iharos már a császári csapatok ellenőrzése alatt állt.

Kibontakozás a török kiverése után – A templom újjáépítése és lerombolása[szerkesztés]

A Rákóczi-szabadságharcról nincsenek a községben fennmaradt emlékek. 1715-ben 8 háztartásról tudunk, vannak evangélikusok és katolikusok, a földesurak a Kisfaludyk. 1720-ban 101 lakója van a községnek. 17261733-ig Inkey János a község földesura és ettől kezdve 1948-ig az Inkey család birtoka. 1778-ban a község lakossága 377 fő, ebből 305 a katolikus, 72 evangélikus. 1773-ban már római katolikus iskola működött a községben, ahol Tóth János tanító írást, olvasást és hittant tanított. Az iskolának 6 tanulója volt, ez az iskolaépület az Árpád-kori templom mellett állt a temetőben.

A falu régi temploma a II. József korabeli első katonai felmérés (1782-1785) szerint erős, masszív épület volt, amelynek állaga a későbbiekben folyamatosan romlani kezdett, ezért 1815-ben veszélyesnek minősítették és lebontották a tornyát, majd hamarosan az egész épületet. A mai katolikus templom 1825 és 1827 között épült, klasszicista stílusban. Hegyes sisakú tornya, félköríves szentélye és két boltszakaszos hajója van, illetve a templom alatt található az Inkey család kriptája. Az új templomot Pétsy János plébános építtette, aki az iharosi temetőben nyugszik. 1800-1840-ig a marcali járáshoz tartozott a falu.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nem múlt el nyomtalanul Iharosban sem, ekkor ugyanis az Inkey család felszabadította a jobbágyait, amelynek következtében 27 jobbágy és 2 zsellér kapott telket. Jellasics horvát bán segédcsapatainak átvonulását az iharosi „partizánakciók” nehezítették meg kisebb sikerekkel. Egyes visszaemlékezések szerint a bán gombamérgezést kapott a faluban. A honvéd toborzás alkalmával 22 iharosi 19 és 22 év közötti férfi jelentkezett honvédő szolgálatra.

A szabadságharc után – Az Inkeyek fénykora[szerkesztés]

Az egykori katolikus iskolát a későbbi alsó tagozatos iskolát Császár Antal plébános építtette. 1860-ban báró Inkey Lajos háromszintes kastélyt építtetett szecessziós stílusban. Eredetileg egy kb. 5 hektáros park tartozott a kastélyhoz, ez francia park elrendezésű sövényeket, gruppokat és nagyon sok fakülönlegességet tartalmazott. A park nyugati szomszédságában helyezkedett el az úgynevezett „kertészkert”, ahol bolgárkertészet folyt. 1870-ben a község lakossága 1066 fő volt és a népesség egészen 1900-ig növekvő tendenciát mutatott, ekkor már 1208 lakója volt Iharosnak. Ezt a lélekszámot többet már nem érte el a község, bár a továbbiakban is 1000-1100 fő között mozgott a lakosság annak ellenére, hogy az első világháborúban is sok iharosi elesett.

Az iharosi temetőben nyugszik Eötvös Józsefné, a nagy író és kultuszminiszter özvegye, aki lánya házassága révén került Iharosba. Eötvös Jolánta 1866-ban kötött házasságot báró Inkey Istvánnal, ebből adódóan többször is jártak szülei Iharosban. 1871-ben meghalt Eötvös József. Felesége ekkor költözött vidékre a lányához és itt is élt egészen haláláig, 1913-ig. Utolsó kívánsága ez volt: „Férjem a nemzet halottja én a nép halottja akarok lenni. Engem ne temessetek kegyúri templom kriptájába, én a falusi temetőben akarok nyugodni.” E kérését azzal magyarázták, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolt a köznéppel. A temetésén jelen volt fia, a híres magyar fizikus, Eötvös Loránd is. Az Eötvösökkel kapcsolatosan megjegyezendő, hogy Eötvös Józsefné nem a kastélyban lakott, hanem a mellette lévő udvarházban (kis kastélyban), amely jelenleg a polgármesteri hivatalnak, a postának, a művelődési háznak és a könyvtárnak ad otthont.

Az Inkeyek idejében a második virágkorát élte a falu, 1894-ben tűzrendőrség alakult, 1910-ben létrejött az iharosi gazdák szövetsége. Az 1914-1918-ig tartó I. világháborúban nagyon sok férfi esett el, emléküket őrzi a katolikus templom falán található emlékmű. A nagy gazdasági világválság Iharosban is éreztette hatását; ez az időszak sok nehézséget okozott a gazdáknak. A 20. században a két világháború között jó néhány szervezet alakult a községben. 1928-ban megalakult a katolikus legényegylet, megalakult a későbbiekben a helyi leventeegyesület, majd később lövészegylet is alakult, melynek elnöke a báró lett.

Inkey Pál ideje alatt érte el a teljességét a család gazdasága. Nyersolajjal hajtatott malma volt, fűrésztelepe, országosan is jelentős szarvasmarha állománya. Az erdő és vadgazdasága szintén országos eredményeket mutatott fel, amelyhez nagyban hozzájárult a kitűnő erdész Metzl Kamill szaktudása is. Ő alakította ki a kastélyparkot, illetve létrehozta az ágneslaki arborétumot, amely közel 40-fajta fenyőt tartalmaz. Ágneslak a báró Felső-Magyarországról származó, Sztankovánszky Ágnes nevű feleségéről kapta a nevét. Az arborétum jelenleg a SEFAG Rt. Iharosi Erdészetének kezelésében áll. Pál báró volt az első somogyi nemes, aki dupla ablakokat rakatott a cselédek házaira.

1937-ben a falu lakossága 1078 fő volt, körjegyzősége Iharosberény. A második világháború is jó néhány férfit vett el a falutól; az ő emlékművüket 1989-ben avatták fel, amely szintén a katolikus templom falán található. 1945-ben a nyilas katonák követelték a község bírójától, Lőczi Józseftől, hogy adja ki a falu leventéit, ezzel pótolván a német hadsereg katonahiányát. A bíró ezt megtagadta, mire a nyilasok vezetője elmozdította a posztjáról és bejelentette, hogy másnap kivégzik. A kivégzést a megérkező orosz katonák akadályozták meg.

A világháborúk utántól napjainkig[szerkesztés]

A településen 1950-ig volt bíró és Iharosberényben a körjegyzőség, utána községi tanács működött a faluban. Az 1950-es években megalakult az iharosi TSZ., amely később egyesült az iharosberényi termelőszövetkezettel. Az 1956-os események Iharosba is eljutottak, bár komolyabb atrocitás nem történt, tüntetésen kívül. Az 50-es és 60-as években amatőr színjátszó csoport működött a faluban, amelyben a község fiataljai vállaltak szerepet. 1968-tól megszűnt a községi tanács, csak tanácskirendeltség volt a községben. A 60-as évek elejétől a községben mozi is működött egészen a 80-as évek közepéig, ekkor pénzhiány miatt szűnt meg. A településen katolikus és evangélikus vallásúak laknak. A katolikus templomról már szó esett, az evangélikus templomot 1970-ben építették, amikor elbontották a régi haranglábat a volt evangélikus iskolaépületnél. Szintén ekkortájt, termálforrást találtak a Rákóczi utca végén, Nagyréten, amely a mai napig kihasználatlan.

1978-ban[forrás?] hatalmas kár érte a községet, ekkor robbantották fel az Inkeyek kastélyát, amelynek faszerkezete némelyek szerint a környező fagomba betegség áldozatává vált, az épület megmenthető lett volna.

A községnek van óvodája, amely először a kastélyban működött, majd megépítették a jelenlegi épületet. 1980. szeptember 1-jéig alsó tagozatos iskola működött Iharosban, az egykori katolikus iskola épületében, ezt az állam körzetesítő politikája szüntette meg. A 80-as években működött egy környezetvédő csoport a községben, amely országos hírű volt, de azóta megszűnt.

1990-ben az első önkormányzati választás után a település önálló lett iharosberényi körjegyzőséggel. 1998-ban nyugdíjas klub alakult a községben Hangulat Klub néven. 1999. január 23-án gyermek és ifjúsági önkormányzati választások voltak, majd február 6-án hivatalba lépett az Ifjú Titánok Köre Gyermek és Ifjúsági Önkormányzat. 2001-ben megalakult a polgárőr és tűzoltó egyesület is a községben, mely a település közbiztonságának a javítására hivatott, valamint alapvető tűzoltási feladatai vannak. 2003 októberében megszűnt a településen a postahivatal, helyét a mobil posta vette át, illetve egy önkormányzat által működtetett postai szolgálat. 2000. október 13-án alakult, de csak 2003. december 14-től lépett a nyilvánosság elé a Szent László Király Lovagrend, amely fontos kutatásokat végez a település és számos nevezetes, de még feltáratlan történelmi emlékhellyel kapcsolatosan. Ezen kívül a lovagkor szellemiségét és Szent László király emlékét szándékozik felidézni napjainkban, előadások, középkori harci bemutatók, ifjúsági programok keretén belül, valamint erősíteni kívánja a lokálpatriotizmust és a magyarságtudatot.

Napjainkban a községet a lakónépesség fogyása jellemzi (2003-ban 581 fő), pedig nagyon szép természeti környezetben fekszik a falu. Jelentős erdőállomány veszi körül, tiszta, friss levegővel, amely akár turizmus szempontjából is kihasználható lehetne. A népességfogyásból adódóan egyre több az üresen álló lakóház, melyek közül sok ház a két világháború közötti időszak stílusjegyeit őrzi, és a még menthető értékek közé tartoznak, ugyanakkor jó néhány 60-as és 70-es években épült ház is üres. A faluban fellelhetők még köztéri kerekes kutak, amelyeket az önkormányzat 2003-ban helyi védettségűvé nyilvánított, csakúgy mint az egykori kastélypark területén található jégvermet. Számos útszéli kereszt látható a településen, és az iharosi szőlőhegyen is. A szőlőhegyben a legtöbb helyen már nem folyik szőlőtermesztés, szintén az elhalálozásokból adódóan számos présház és szőlőültetvény áll gazdátlanul, amelyek szintén a falu jellemző értékei lehetnének megfelelő felújítás után. A helyi katolikus egyházközség temploma a megye egyik legszebb klasszicista temploma, amely szintén felújítást igényelne, a kis létszámú hívőközösség adományai ezt nem teszik lehetővé.[6]

A községben 2007-ben 454 fő élt és összesen 197 lakás volt.[7]

Nevezetességei[szerkesztés]

Római katolikus templom[szerkesztés]

A település egyetlen műemléke a Gyümölcsoltó Boldogasszony római katolikus plébániatemplom, amely részben az elbontott Árpád-kori templom építőanyagából 1825 és 1827 között épült, klasszicista stílusban, hegyes sisakú toronnyal, félköríves szentéllyel és két boltszakaszos hajóval, a templom alatt pedig az Inkey család kriptája található. Az új templomot Pétsy János plébános építtette, aki az iharosi temetőben nyugszik.

Báró Eötvös Józsefné síremléke[szerkesztés]

Szintén az iharosi temetőben nyugszik Eötvös Józsefné, a nagy író és kultuszminiszter özvegye, aki lánya házassága révén került Iharosba. Eötvös Jolánta 1866-ban kötött házasságot báró Inkey Istvánnal, ebből adódóan többször is jártak szülei Iharosban. 1871-ben meghalt Eötvös József. Felesége ekkor költözött vidékre a lányához és itt is élt egészen haláláig, 1913-ig.

Kiskastély[szerkesztés]

Az Eötvös családdal kapcsolatosan megjegyezendő, hogy Eötvös Józsefné nem a kastélyban lakott, hanem a mellette lévő udvarházban (kis kastélyban), amely jelenleg a polgármesteri hivatalnak, a postának, a művelődési háznak és a könyvtárnak ad otthont. Az épület helyi védettség alatt áll.

Szent László-szobor[szerkesztés]

2009. július 5-én került felavatásra és megszentelésre a település első köztéri szobra a római katolikus templom kertjében. A 10. Iharosi Szent László Napok keretében felavatott és megszentelt életnagyságú Szent László-szobrot Blatt Vince és családja adományozta a fiatalon elhunyt fiuk emlékére állíttatva, melyet a vonyarcvashegyi Major Lajos készített.

Kerekes kutak[szerkesztés]

A településen 5 köztéri kerekes kút található, melyeket ritkaságszámba menő mivoltuk miatt 2003-ban helyi védettség alá helyezett a települési önkormányzat. Három közülük kimondottan jelentős építészeti emléknek számít: a Kossuth utcában, a katolikus templom mögött álló úgy nevezett Mester-kút, az egykori Kanász köz melletti kút, valamint a szintén, a Rákóczi utcában található másik kerekes kút.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Iharos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  4. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 9630545683
  5. A föld fölé került az iharosi templom (hu nyelven). zaol.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 29.)
  6. Településtörténet összeállítva Horváth Győző helytörténeti kutatásai alapján
  7. Agglomerációs településrészek. teszir.hu. (Hozzáférés: 2015. november 16.)
  8. Összeállította: Horváth Győző

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]