Nagybajom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagybajom
Nagybajom címere
Nagybajom címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Kaposvári
Jogállás város
Polgármester Czeferner Józsefné (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 7561
Körzethívószám 82
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség 3288 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 30,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 108,06 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagybajom (Magyarország)
Nagybajom
Nagybajom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 23′ 30″, k. h. 17° 30′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 23′ 30″, k. h. 17° 30′ 40″
Nagybajom (Somogy megye)
Nagybajom
Nagybajom
Pozíció Somogy megye térképén
Nagybajom weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybajom témájú médiaállományokat.

Nagybajom város Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Somogy megye közepén, a 61-es főút mentén a Balatontól és a Drávától szinte pontosan ugyanolyan távol, Kaposvártól 25 kilométerre nyugatra fekvő település.

Vasútállomása (Jákó-Nagybajom) a 41-es számú, Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalon található, a településtől kb. 6 km-re.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve az Árpád-kori Baj, Baján névből származik melynek jelentése „gazdag”.

Története[szerkesztés]

Nagybajom Árpád-kori település, nevét már 1197-ben említették a zselicszentjakabi apátság birtokösszeírásában. Nevét 1297-ben Boyon, 1357-ben Boyun alakban említették az oklevelekben. Az 1332-1337 között a pápai tizedjegyzék is említette, tehát ekkor már plebániája is volt. 1434-1435-ben a Nagymartoni (Fraknói) grófok voltak birtokosai, 1440-ben mindkét Bayont Erzsébet királyné, mint az utód nélkül elhalt Bajoni Imre birtokát, Zagorhidai Tárnok Demeternek adományozta. 1466-1483 között Korotnai János birtoka volt, 1536-ban Bajomi László és János, Ipoltfy János és Wárday Tamás mester, 1550-ben Wárday Zsigmond, Magyar Bálint és Horváth Péter, 1583-ban Lengyel Lőrinc, 1598-1599-ben Koroknay János, Horváth Ferenc és Bucsányi Farkas voltak a földesurai. 1660-ban a pannonhalmi dézsmaváltságjegyzékben a Koroknay és a Topos családok birtoka, 1699-ben pedig már Sárközy János is birtokos volt itt. 1703-1715 között a Koroknay család volt a földesura, de e családon kívül, 1717 táján a Malik, a Beke, a Szelestey, a Bátsmegyei, a Jámbor, a Szily, a Kovács és a Csanády családoknak is voltak itt birtokrészeik. 1721-ben Bajom negyedrészét, Koroknya-, Lencsen- és Lók-pusztákkal együtt, gróf Rindsmaul Zsigmond nyerte adományul, akitől 1723-ban Sárközy János vásárolta meg, és még ugyanez évben a lerombolt Koroknya várához tartozó összes birtokokat Nagy- és Kisbajomban megvásárolta és 1724-ben nejével együtt adományt nyert Szent-Ivánra (a későbbi Kiskorpád egy része) és Nagybajomban a Csanády Ferenc-féle részbirtokra is, majd 1726-ban már az említett egész birtok Sárközy Jánosé lett. 1776-ban Sárközy Antal, Sáry Pál, Somssich Antal, Festetics Lajos, Paiss Boldizsár, Boronkay György, a Pálffy-örökösök, a Marton család, Sárközy Gábor, Ferencz, Juliánna, János, József és László, Gombay András, Sári Péter, Kultsár János, Szily Ádám, a Bakó, a Horváth, a Márffy és más családok voltak itt birtokosok, az 1900-as évek elején pedig gróf Festetics Pál, Felsőbükki Nagy György, Igmándy Aladár, Sárközy Jenő és Imre, Pataky Vince, Csorba Ferenc és Sárdi Somssich Miklós volt itt a nagyobb birtokos, mindegyik csinos úrilakkal.

Az 1760-as években itt töltötte gyermekkorát Virág Benedek költő és történetíró, itt élt két évig (1798-1799) Sárközy István vendégeként, Csokonai Vitéz Mihály és ide vonult, 1707-1812 között, élete alkonyán Pálóczi Horváth Ádám, a költő, akinek Sárközy Jusztina volt a neje. Ugyancsak 1734-ben Sárközy Jánosnál fordult meg vendégségben Bél Mátyás is.

A római katolikusok ősi templomát a reformátusok elfoglalták ugyan, de 1717-ben visszavették tőlük. 1717 után azonban új templom épült. A mostani református templomot 1792-ben emelték. A református temetőben kisebb, törökvilágbeli palánk sáncai ma is láthatók. Ugyancsak a község közelében állt egykor Koroknya (Korokna) vára, melynek sáncai szintén láthatók.[3]

1800 november 11-én a községet egy fellázadt önkéntescsapat feldúlta, amely akkor a fél vármegyét végigpusztította. 1855-ben nagy kolerajárvány pusztított itt, ekkor körülbelül 200-300-an haltak el.

A század közepéig Nagybajom falunak számított és 1859-ben 2-3 ezer fős mezőváros lett. 1870-ben 4000 lakójával a megye harmadik legnépesebb települése volt. A gazdasági és társadalmi erő bizonyítéka az is, hogy három különböző vallási felekezet, a katolikus, a református és az izraelita külön elemi iskolát tartott fenn.

A „nagy vasútépítések” idején Nagybajomot elkerülte a fejlődést hozó vasút vonala. A vasútépítések révén differenciálódás indult meg az állomással rendelkező és azzal nem rendelkező települések között. Nagybajom lemaradása tehát főként a kor gazdasági-társadalmi fejlődése szempontjából húzóerőnek számító vasút hiányának tudható be.

Nagybajom az újkorra Somogy vármegye messze legnagyobb határú településévé vált. A település kedvező földrajzi helyzete azonban jelentős károkat okozott a történelem során, hiszen a háborúk idején vonuló hadak útjába esett, pusztította török és tatár egyaránt. A második világháború idején a Dunántúli hadmozdulatok révén súlyos emberáldozatot követelő csaták helyszíneként tartják számon ma is, itt húzódott a német frontvonal. A szovjet megszállás után a község újjáépítése fokozatosan történt. 1958-ban teljes erővel megindult a községfejlesztés. 1969. július 1-jével a szomszédos Jákó községgel Községi Közös Tanács néven közös tanácsot alakított, 1970. július 1-jén ismét nagyközségi rangra emelkedett. 1990. szeptember 30-án létrejött Nagybajom Nagyközség Önkormányzata. Jákó község különválása önálló önkormányzatot hoz létre. 1993. január 1-jén Pálmajor települési rész önálló önkormányzatot hozott létre, körjegyzőségileg továbbra is Nagybajomhoz tartozóan. A rendszerváltást követően az önkormányzatiság és a közvélemény aktivitása felerősítette a várossá nyilvánítás kérdéskörét. Nagybajom a helyi képviselő-testület kezdeményezésére 2001. július 1-jétől ismételten városi rangot kapott.

Egykor a településhez tartoztak a következő lakott helyek is: Balaskó-puszta, Csikota-puszta, Felsőkak-puszta, Homok puszta, Koroknya puszta, Nagybagod puszta, Lók puszta, Lekcsen puszta is.

Felsőkak[szerkesztés]

Felsőkak puszta 1423-ban a Bő nemzetségből származó Laki Thúz, Létai, Kölkedi Messer és a Kürtösi családok birtoka volt. 1449-ben a Laki Thúz, a Létai és a Szecsényi családok birtoka. 1500-ban Corvin Jánost és Enyingi Török Imrét iktatták birtokába. 1549-ben Butsányi Korláthkőy Anna birtoka lett, 1550-ben pedig már Alya Mátyás birtokaként volt feltüntetve. 1726-ban Sárközy János, 1733-ban a Koroknay család birtoka volt.

Homok puszta[szerkesztés]

Homok puszta neve már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben, ekkor már plébániája is volt.

Koroknya[szerkesztés]

Koroknya puszta a Győr nemzetség birtoka volt. A nemzetség tagjainak 1346. évi birtokmegosztásakor Dersfi Miklós birtoka lett. A 15. században a Koroknyai (Korotnai, Koroknai) családé volt. 1510-ben már fennállt a Koroknyaiak vára is, melyet 1555-ben Tujgon budai basa foglalt el. 1543-ban a jobbágyfalu még megvolt, valószínűleg az 1555. évi ostrom alkalmával pusztult el.

Nagybalogd[szerkesztés]

Nagybalogd puszta eredetileg a Gutkeled nemzetség birtoka volt. 1349-ben a Gutkeled nemzetségbeli Felső-Lendvai II. Miklós fiai, Amadé és János, e helységet a Szent-Trinitás és Kakonya nevű birtokokkal akarták elcserélni. 1466-1483 között Korotnai János birtoka, 1660-ban pedig a Koroknay és a Topos, 1703-ban a Koroknay család, 1726-ban pedig Sárközy János birtoka volt.

Lók[szerkesztés]

Lók puszta már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. 1466-1488 között és 1703-1715 között a Koroknay család birtoka volt. 1726-ban Sárközy János, 1733-ban pedig ismét a Koroknayak birtoka volt.

Nemcsény[szerkesztés]

Lencsen puszta a középkorban Nemcsény néven falu volt, neve már 1332-1337-ben szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, tehát ekkor már egyházas hely volt. A Győr nemzetség ősi birtoka volt, amely a nemzetség tagjainak 1346 évi osztozkodásakor az e nemzetségből származó Szerdahelyi Dersfi Péter birtokába került. 1550-ben Alya Mátyás és Székely Lukács voltak birtokosai. 1703 előtt már csak puszta, és a Koroknay család birtokában volt, 1726-ban pedig Sárközy János birtokának írták, 1733-ban azonban már ismét a Koroknay családé volt.

Idetartoztak még: Setétkerék-, Agáczás-, Alsókak-, Égettakol-, Fehértó-, Földhíd-, Kis-, Madársára-, Sápa- és Újház puszták, Pál-major és Sáritag is. Itt feküdt egykor Csikota falu is, melynek helye és templomának nyomai az 1900-as évek elején is látható volt még.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A városban évente mintegy harminc gólyapár költ. Nagybajom 1996-ban elnyerte az Európai gólyafalu címet, amely a település 2001. július 1-jén történt várossá avatása után A gólyák városa névre változott. 2008-ban Nagybajom rendezte az Európai Gólyástelepülések Hálózatának 5. találkozóját.
  • Jézus Szíve Római Katolikus Plébánia - a 15. században alapították. A török pusztítást követően a 17. században ismét felállították. Anyakönyveit 1717-től vezetik rendszeresen. Jelentős felújítás a templomban 1904-ben történt. Ekkor a templom szép színes ablakokat kapott, és a bútorzat is kicserélődött. Megújult a főoltár, mellékoltárok készültek.
  • Református Egyházközség - Története 1542-re nyúlik vissza, amikor az első törökdúlás után a faluba visszatérő lakosságot protestáns prédikátor látogatta meg. Szavai és igehirdetése halló fülekre és szívekre talált: az ő munkássága révén jött létre Nagybajomban a Református Egyházközség. 1542-től kezdve zavartalan egyházi élet folyt a Rákóczi-szabadságharc végéig, sikerült bevezetni az önkormányzatiságot (presbiteri rendszer) és az iskolai oktatást is. Az első tanító Nagybajomban Szalánki Pál volt. Az ellenreformáció minden lehetőséget megszüntetett, a reformátusoknak vallásuk gyakorlására csak a Türelmi Rendelet után nyílt újra lehetősége. 1780-1820 között építették fel a templomot, majd a lelkészlakást és végül az iskolát kántortanítói lakással együtt. Sajnos mára ezekből az épületekből csak a templom homlokzati fala maradt fenn. 1852-ben tűzvész következtében leégett az iskola, de a következő évben a régi iskola helyén már új iskola várta a tanulni vágyó diákokat. A kántortanítói lakás is ebben az évben újult meg. A második világháborúig zökkenőmentes volt a vallásgyakorlás. A háborúban visszavonuló német csapatok felrobbantották a templomot, amit nagy áldozatok árán sikerült újjáépíteni egyszerűsített formában 1948-ra. 1950. július 3-án az iskola épületét és a szolgálati lakást államosították. 1991-ben a presbitérium visszakérte a volt ingatlanjait, melyeket 1993-ban meg is kapott a helyi önkormányzattól.

Nagybajomhoz köthető nevezetes személyek[szerkesztés]

Díszpolgárok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Solymosi, L. - Mikóczi, A. 1979: Nagybajom története.
  • Borovszky Samu: Somogy vármegye

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagybajom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Geoláda Korotna várának maradványainál (Balogh Béla). (Hozzáférés: 2014. december 1.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]