Nagyberki

Nagyberki
Kilátás a falura a Kata-hegyről
Nagyberki címere Nagyberki zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Kaposvári
Jogállás	község
Polgármester	Deák Gyula (független)
Irányítószám	7255
Körzethívószám	82
Népesség
Teljes népesség	1317 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	65,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	21,74 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyberki Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″46.3642, 18.00841
Nagyberki Pozíció Somogy vármegye térképén
Nagyberki weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyberki témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagyberki (németül: Großbergl) község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.

Fekvése

Kaposvártól 20 kilométerre keletre, Dombóvártól 11 kilométerre nyugatra fekszik, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mentén. A településen ágazik ki a főútból Kercseliget és Jágónak felé a 6512-es út, ez utóbbi mellett található a vasút Nagyberki megállóhelye is, a lakott terület déli széle közelében. A Kapos folyó jobb partján található Kisberki településrész, ettől délkeletre pedig Vadaskert.

Bár nincs túl közel a Balaton déli partjához, a település szőlőtermő területei mégis a Balatonboglári borvidék részét képezik.

Története

Nagyberki már ősidők óta lakott hely. A legelső lakosok a kőkorszak végő szakaszában jelentek meg. Sok népcsoport már megfordult e területen, de a legmélyebb nyomokat a kelták hagyták. Ők egy messzeföldön híres pénzverő- és öntőműhelyet működtettek itt.

1229-ben találkozunk a község első írásos említésével Berky alakban, ekkor a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolták fel. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstromban Berki néven tartották nyilván, ahol csak három házat tudtak összeírni a török adószedők.

Nagyberki birtokosait a XVIII. század elejétől tudjuk nyomon követni. 1726-ban Madarász László, 1733-ban Jankovics István, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, a 19. század első felében gróf Schmidegg család volt a földesura. Gróf Schmidegg Kálmán 1848-49-es forradalmi magatartása miatt a szabadságharc leverése után Párizsba menekült. (Ott is halt meg 1854-ben.) Halála előtt megbízottjai által – akik Párizsban felkeresték – eladta Berki birtokát 42 000 aranyért; Csapody Pál vette meg, de észszerűtlen gazdálkodásának következtében a birtok gyorsan tönkrement, ekkor vette át Schmidegg Károly. A gazdaság hamarosan így is csődbe jutott.

1793-ban mezővárosi rangot kapott, ekkor nyert szabadalmat országos vásárok tartására.

1862-ben egy árverésen 285.000 forintért gróf Vigyázó Sándor vette meg a nagyberki birtokot.

Gróf Vigyázó Sándor 1921-ban bekövetkezett halála után – végrendelete szerint – nagyberki birtoka a Magyar Tudományos Akadémia tulajdona lett, miután fia, gróf Vigyázó Ferenc, 1928-as öngyilkossága után apjának ezt a kívánságát saját végrendeletével teljesítette.

1950-ben Nagyberkihez csatolták az addig különálló települést, Kisberkit. Azóta a falu egyik utcája a valamikor önálló község.

Nagyberki a 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. 1910-ben 1098 lakosából 1073 magyar volt. Ebből 1054 római katolikus, 13 református, 27 izraelita volt.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Schmidt Ervin (független)
• 1994–1998: Göndöcs József (SZDSZ-MSZP)
• 1998–199?: Göndöcs József (független)
• 1999–2002: Komár András (független)
• 2002–2006: Komár András (független)
• 2006–2010: Komár András (független)
• 2010–2014: Komár András János (Fidesz-KDNP)
• 2014-2019: Deák Gyula (független)
• 2019-től: Deák Gyula (független)

A településen 1999. április 25-én időközi polgármester-választás zajlott, melynek oka egyelőre tisztázást igényel, de az előző polgármester nem indult el rajta. Választástörténeti érdekesség, hogy ezen a választáson nem kevesebb, mint kilenc fő indult el a polgármesteri tisztségért (egy pártjelölt és nyolc független); ilyen nagy számú jelöltre a rendszerváltás óta eltelt választások mindegyikén csak egészen kis számú – választási évenként legfeljebb 3-4 – településen akadt példa.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	1480	1440	1457	1418	1319	1317
	2013	2014	2015	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 7,2% cigánynak, 1,5% németnek, 0,2% románnak mondta magát (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,8%, református 3,5%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 12,7% (23,8% nem nyilatkozott).

Nevezetességek

Vigyázó-kastély

A kétszintes kastély 1760-ban épült, barokk stílusban. Alapterülete 1100 m². Építtettője gróf Niczky Kristóf, a falu földesura volt volt. A kastély különlegessége a díszterem kupoláján látható nagyméretű freskó (Dorfmeister István munkája), mely az Ikarosz mitológiai témát ábrázolja. Tulajdonosai gyakran cserélődtek, a Niczkyék után a Schmidegg család, később Csapody Pál birtokául szolgált. 1862-ben gróf Vigyázó Sándor vásárolta meg a berki birtokot, majd halála után fia, Ferenc örökölte meg. 1928-tól a kastély a Magyar Tudományos Akadémia tulajdona lett, ettől kezdve bérlők laktak benne. Az épületet 1950-ben államosították, ekkor költözött be az általános iskola, mely 1978-ig működött itt. A kastélyt 1980-ban a községi tanácstól a Somogy megyei tanács vette át, ekkor került ide a Somogy Megyei Levéltár kihelyezett anyaga. Levéltárként 1985-ben nyitották meg. 2016-ban kiköltözött a levéltár az épületből, azóta sajnos üresen áll. A kastély műemléki védelem alatt áll.

A kastélyhoz tartozik egy 2 hektáros park, mely természetvédelmi terület. Itt található az 1812-ben emeltetett, ma műemlék Nepomuki Szent János szobra. Legértékesebb növényei az öreg platánok, a lucfenyők és a japánakácok, találhatunk még itt termetes feketedió- és vadgesztenyefákat is. A testes tuják és a karcsú közönséges nyírek törzse és lombozata egész évben szemet gyönyörködtető, míg a tamariskák különösen a virágzás idején nyújtanak szép látványt.

A kastélytól nem messze, a Fő és a Kossuth Lajos utcák találkozásánál található az 1807-ben emelt Magyarok Nagyasszonya-szoborcsoport, mely műemléki védelem alatt áll. E szoboregyüttes az egész dél-dunántúlon egyedülállóan fejezi ki a nemzeti Mária-kultusz hagyományának tisztelését.

Krisztus Király-templom

A templom építése 1939-ben kezdődött el román stílusban. Tervezője Fábián Gáspár, budapesti építész volt. Az építkezési munkálatok 1941-re fejeződtek be, ebben az évben szentelték is fel, július 6-án. A templom egyik különlegessége az ókeresztény motívumokat ábrázoló kazettás mennyezet, mely Leszkovszky György, festőművész munkáját dicséri. Közel 5000 ember vett részt a Czapik Gyula, veszprémi püspök által celebrált ünnepélyen. A templom Mayer-orgonáját 1946-ban építették. Harangjait 1948-ban öntötte Szlezák László, budapesti harangöntő mester.

A templom kertjében I. és II. világháborús hősi emlékmű található, valamint egy 1831-ben emeltetett és 1903-ban javíttatott kereszt.

Szalacska és Kata-hegy

A községtől délre 8 km-es távolságba helyezkedik el a kiváló mikroklímájának köszönhetően a harmonikus, zamatos borokat termő Kata-hegy, mellette pedig Szalacska, melyek országos jegyzékben szereplő bortermő helyek, a Balatonboglári borvidék részei. A szép, rendezett pincékben kiváló borok érlelődnek, melyek a túrázni, kirándulni vágyók részére rendelkezésre állnak. A főbb termelt fajták: olaszrizling, királyleányka, zöld veltelini, kékfrankos, zweigelt és a merlot. Minden év tavaszán – a környező községekkel közös Hegyközség által rendezett borversenyen – hozzáértő, vizsgázott borszakértők minősítik a borokat.

Szalacska védőszentje páduai Szent Antal. Tiszteletére június közepén szentmisével egybekötve rendezik meg az Antal-napi hegyi búcsút, az 1773-ban barokk stílusban épült római katolikus műemlék kápolnánál, mely a hegy legmagasabb pontján áll.

Kata-hegy védőszentje Kármellhegyi Boldogasszony.Július közepén, a védőszent ünnepnapjához legközelebb álló hétvégén ünnepi szentmisét tartanak a szőlőhegy szakrális helyén, hol a kereszt, a harangláb és a nemrégiben felszentelt Mária-szobor található.

A Szalacska-hegyen egy ősi földvár maradványai látszanak, ahonnan még az 1800-as évek vége körüli ásatások alkalmával előkerült kora vaskorból és a kelta időkből származó leletanyagból, Darnay Kálmán ásatásaiból a sümegi állami Darnay-múzeum több termét megtöltő régiség került elő, többek között az itt feltárt kelta pénzverő és öntőműhely is.

A Szalacska-hegy nagy kiterjedésű platóját szőlők foglalják el, a 20. század elején még egy 1769-ből való présház is látható volt itt. A présház szép faragványokkal díszített, hatalmas tölgyfagerendákból volt építve; egyik gerendája felirata: „N. K. Anno 1769” , mely azt bizonyítja, hogy gróf Niczky Kristóf idejében emelték.

A várhegy maga részben kettős terasszal bír. Az egyik része nehezen hozzáférhető meredek földtöltés, a másik, lankásabb részét egy alul hányt, szintén meredek, második teraszról védték. Ezen az oldalon mély pinceüreg is volt, belül füstös falakkal, melynek hosszúsága és mélysége ismeretlen. A hajdani földvár környékén számos áldozati domb és sírhalom is látható.

A határ egyik útját, mely a környék egy vadregényes, mély völgyét hidalja át, „Sapkatöltés”-nek nevezik, a fennmaradt hagyományok szerint azért, mert a tatárok állítólag a sapkájukban hordták össze az egész, kb. 120 m hosszú töltést, hogy azon átvonulhassanak. Valószínűbb azonban, hogy e töltés a törökök műve.

A szalacskai halomsírok

Halomsírok a szalacskai erdőben

Nagyberki térségében három csoportban is találhatók i. e. 7-8. századból származó halomsírok. Ezek száma korábban száznál is több volt, de sok közülük a mezőgazdasági művelés következtében eltűnt. A falutól délre található szalacskai szőlőhegy déli szélén található erdőben azonban 20 halomsír jó állapotban fennmaradt. Kutatásuk már a 19. században elkezdődött, majd Kemenczei Tibor vizsgálta őket, aki 1974-ben és 1975-ben több cikket is megjelentetett róluk.

A húsz halom átmérője 8 és 30 méter között van, magasságuk 1 és 8 méter közötti. Közepükön helyezkedett el a sírkamra, amelynek fala kőből készült vagy kőpillérek közé helyezett gerendákból, négy sarkánál pedig kőoszlopokkal erősítették meg, és fával fedték be. A sírok előterébe keskeny árkot húztak, és ide helyezték el a máglyáról összekapart, elhamvasztott maradványokat, csontokat, mellé pedig néhány tárgyat helyeztek. A sírkamra másik sarkába élelmet tartalmazó urnákat tettek: ezek az igen díszes, de csak felületesen megmunkált edények kifejezetten a halotti szertartás céljára készültek. Mindezek fölé egy döngölt sárfalat emeltek, a fal fölött így képződő második kamrába pedig a halott elégetett használati eszközeit tették, valamint olyan edények maradványait, amelyeket a temetési szertartáshoz használtak, és a szertartás alkalmával törtek össze. Az ásatáson feltárt tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók.

Zelfel György mezőgazdasági gépgyűjteménye

A magángyűjtemény régi mezőgazdasági gépekből és eszközökből áll, nagy részük a 20. század elejéről származik, a legrégebbi darab egy 1879-ből származó magtisztító. A gyűjteményt, amely 2017-ben bekerült a Somogy Megyei Értéktárba is, tulajdonosa az 1990-es alapítás óta folyamatosan bővíti, a beszerzett eszközöket pedig helyreállítja és működőképessé teszi.

Híres emberek

• Itt született Oláh János (1942–2016) író, költő.

Képek

• 

  A Vigyázó-kastély

• 

  A romos állapotú műemlék magtár

• 

  A 216 éves Magyarok Nagyasszonya-szoborcsoport

• 

  Nepomuki Szent János szobra

• 

  A Szalacska-hegy kápolnája

• 

  Harangláb és egy 137 éves kőkereszt a Kata-hegyen

Források

• Borovszky Samu: Somogy vármegye
• Frech József - Frech Józsefné: Évszázadok krónikája - Nagyberki

További információk

• Európai borutak portál