Nagyberki
| Nagyberki | |||
 | |||
| Kilátás a falura a Kata-hegyről | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Vármegye | Somogy | ||
| Járás | Kaposvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Deák Gyula (független)[1] | ||
| Irányítószám | 7255 | ||
| Körzethívószám | 82 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1418 fő (2021. jan. 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 65,27 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 21,74 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Nagyberki
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″ | |||
Nagyberki
Pozíció Somogy vármegye térképén
| |||
| Nagyberki weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyberki témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nagyberki (németül: Großbergl) község Somogy vármegyében, a Kaposvári járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Kaposvártól 20 kilométerre keletre, Dombóvártól 11 kilométerre nyugatra fekszik, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mentén. A településen ágazik ki a főútból Kercseliget és Jágónak felé a 6512-es út, ez utóbbi mellett található a vasút Nagyberki megállóhelye is, a lakott terület déli széle közelében. A Kapos folyó jobb partján található Kisberki településrész, ettől délkeletre pedig Vadaskert.
Bár nincs túl közel a Balaton déli partjához, a település szőlőtermő területei mégis a Balatonboglári borvidék részét képezik.[3]
Története[szerkesztés]
Nagyberki[szerkesztés]
Nagyberki Árpád-kori település. Nevét 1229-ben már említették az oklevelekben, ekkor a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolták fel. 1438-1483 között Tolna vármegyéhez tartozott. Az 1573-74. évi török kincstári adólajstromban Berki néven tartották nyilván, ahol csak három házat tudtak összeírni a török adószedők.
1726-ban Madarász László, 1733-ban Jankovics István, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, a 19. század első felébe gróf Schmidegg család volt földesura. Gróf Schmidegg Kálmán 1848-49-es forradalmi magatartása miatt a szabadságharc leverése után Párizsba menekült. (Ott is halt meg 1854-ben.) Halála előtt megbízottjai által – akik Párizsban fölkeresték – eladta Berki birtokát 42 000 aranyért; Csapody Pál vette meg, de észszerűtlen gazdálkodásának következtében a birtok gyorsan tönkrement, ekkor vette át Schmidegg Károly. A gazdaság hamarosan így is csődbe jutott.
1880-1890 körül vált ki határából Kisberki puszta. Berki ekkor már mezőváros volt.
1862-ben egy árverésen 285 000 forintért gróf Vigyázó Sándor vette meg a nagyberki birtokot. Az árverésen feltétel volt, hogy aki a birtokot megveszi, patrónust is vesz, azaz anyagilag is segíteni kellett a mosdósi parókiát, ahova Berki is tartozott. Ezt nem rögzítették írásban, Vigyázó gróf nem is teljesítette a feltételt, csak azután, amikor a pannonhalmi püspök 1862 augusztus 30-án kelt levélben erre felszólította.
Vigyázó gróf természetesen megvette a birtokban lévő kastélyt is, ami 1760 körül a gróf Schmidegg család építtetett.
Gróf Vigyázó Sándor 1921-ban bekövetkezett halála után – végrendelete szerint – nagyberki birtoka a Magyar Tudományos Akadémia tulajdona lett, miután fia, gróf Vigyázó Ferenc, 1928-as öngyilkossága után apjának ezt a kívánságát saját végrendeletével teljesítette.
A falu 1772-1830 között használatos pecsétjén egy BERKI felirat, egy kasza, fölötte pedig szabálytalan sugarú csillag látható. A következő, 1856-ig érvényben lévő pecséten gabonakéve, gereblye, sarló és ekevas jelképezi a szántóföldi gazdálkodás fő ágazatait.
1950-ben Nagyberkihez csatolták az addig különálló települést, Kisberkit.
Nagyberki a 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. 1910-ben 1098 lakosából 1073 magyar volt. Ebből 1054 római katolikus, 13 református, 27 izraelita volt.
Kisberki[szerkesztés]
Első ízben – hasonlóan Berkihez – 1229-ben fordul elő a székesfehérvári káptalan birtokaként. Az 1660. évi pannonhalmi főapátság tizedjegyzéke szerint Csobánc várához tartozott.
1715-ben négy háztartást írnak össze a faluban.
1726-ban Madarász László, 1773-ban fél részben Madarász Sándor birtoka. 1835-ben gróf Schmidegg család volt a falu földesura.
Az 1950-es Nagyberkivel való egyesítés óta a falu egyik utcája a valamikor önálló község.
Közélete[szerkesztés]
Polgármesterei[szerkesztés]
- 1990–1994: Schmidt Ervin (független)[4]
- 1994–1998: Göndöcs József (SZDSZ-MSZP)[5]
- 1998–199?: Göndöcs József (független)[6]
- 1999–2002: Komár András (független)[7]
- 2002–2006: Komár András (független)[8]
- 2006–2010: Komár András (független)[9]
- 2010–2014: Komár András János (Fidesz-KDNP)[10]
- 2014-2019: Deák Gyula (független)[11]
- 2019-től: Deák Gyula (független)[1]
A településen 1999. április 25-én időközi polgármester-választás zajlott, melynek oka egyelőre tisztázást igényel, de az előző polgármester nem indult el rajta.[7] Választástörténeti érdekesség, hogy ezen a választáson nem kevesebb, mint kilenc fő indult el a polgármesteri tisztségért (egy pártjelölt és nyolc független); ilyen nagy számú jelöltre a rendszerváltás óta eltelt választások mindegyikén csak egészen kis számú – választási évenként legfeljebb 3-4 – településen akadt példa.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,8%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 7,2% cigánynak, 1,5% németnek, 0,2% románnak mondta magát (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,8%, református 3,5%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,1%, felekezet nélküli 12,7% (23,8% nem nyilatkozott).[12]
Nevezetességek, látnivalók[szerkesztés]
Vigyázó-kastély[szerkesztés]
A kastélyt az 1760-as években építtette Gróf Niczky Kristóf, majd az 1860-as években került a Schmidegg, majd a Vigyázó család tulajdonába, a hozzá tartozó magtárral együtt. A háború után a kastélyban hosszú ideig általános iskola működött. Ebben az időszakban, 1974-ben itt forgatták a Jutalomutazás című filmet. 1980-ban a községi tanácstól a Somogy megyei tanács vette át, ekkor került ide a Somogy Megyei Levéltár kihelyezett anyaga és ekkor újították fel az épület. Levéltárként 1985-ben nyitották meg, adták át, ahol azóta földhivatali iratokat, községi tanácsi, termelőszövetkezeti iratokat tároltak. 1986-tól – mint a Somogy Megyei Levéltár legújabb kori osztályát – megnyitották a kutatók számára is. A kastély alapterülete 1100 m².
A park területe 2 hektár, mely természetvédelmi terület a benne lévő, sajnos már csak néhány darab ritka fafajtára, cserjére tekintettel, rajta egy kultúrházzal, megmaradt a helyi önkormányzat tulajdonában. Legértékesebb növényei az öreg platánok, a lucfenyők és a japánakácok, találhatunk még itt termetes feketedió- és vadgesztenyefákat is. A testes tuják és a karcsú közönséges nyírek törzse és lombozata egész évben szemet gyönyörködtető, míg a tamariskák különösen a virágzás idején nyújtanak szép látványt.
Nepomuki Szent János-szobor[szerkesztés]
A kastély parkjában, a 61-es út északi oldalától néhány méterre lévő Nepomuki Szent János szobrát 1812-ben állították fel.
Magyarok Nagyasszonya-szoborcsoport[szerkesztés]
A kastély közelében, a kercseligeti elágazásban, a 61-es főút déli oldalán áll az 1807-ből származó, barokk stílusú kőszoboregyüttes, amelyet 1810-1830 között[forrás?] helyeztek el a mai helyére. A szoborcsoport csonka: egyik alakja hiányzik. Műemléki védelem alatt áll.[13]
Krisztus Király római katolikus templom[szerkesztés]
A nagyberkieknek és a kisberkieknek több évtizedes igénye volt, hogy legyen templomuk. Az egyházközösség 1939-ben megvette a Magyar Tudományos Akadémiától a templom építésére „kinézett” telket, ahol valamikor a község egyik kocsmája volt. Az építkezés 1939 és 1941 között zajlott, a templom felszentelésére 1941. július 6-án került sor:[14] az ünnepségen 4–5000-en lehettek. Ezen a napon a vasútállomáson 1200 darab jegyet adtak ki az ünnepség befejezése után. 1946 decemberében elkészült a templom orgonája, melyet Mayer Albert orgonaépítő cége készített.
1949. július 17-én a mise után megbeszélés volt a harangvásárlásról; még e nap délutánján 15 000 forintot adtak össze a hívők. Nagy József plébános, Nagy Ferenc gondnok és Kalmár Gáspár pénztáros augusztus 17-én Budapestre utazott, három harang elkészítését rendelték meg Szezárc László harangöntő műhelyében. A harangokat 1949. október 30-án (Krisztus Király vasárnapján) szentelte fel dr. Hoss József prépost.
A ma a templom kertjében álló keresztet eredetileg 1831-ben állították, majd 1903-ban javíttatták (új keresztet állítottak).[15][16] Mielőtt a templom felépült, 1941-ig a szemben lévő család portáján állt.[forrás?] A templomkert másik oldalán található világháborús emlékművet 1991-ben avatták fel.
Kata-hegy és Szalacska-hegy[szerkesztés]
A községtől délre 3 km-es távolságba helyezkedik el a kiváló mikroklímájának köszönhetően a harmonikus, zamatos borokat termő Kata-hegy, mellette pedig a Szalacska-hegy, melyek országos jegyzékben szereplő bortermő helyek, a Balatonboglári borvidék részei. A szép, rendezett pincékben kiváló borok érlelődnek, melyek a túrázni, kirándulni vágyók részére rendelkezésre állnak. A főbb termelt fajták: olaszrizling, királyleányka, zöld veltelini, kékfrankos, zweigelt és a merlot. Minden év tavaszán – a környező községekkel közös Hegyközség által rendezett borversenyen – hozzáértő, vizsgázott borszakértők minősítik a borokat. Szalacska védőszentje, páduai Szent Antal tiszteletére június közepén szentmisével egybekötve rendezik meg az Antal-napi hegyi búcsút, az 1773-ban barokk stílusban épült római katolikus műemlék kápolnánál, mely a hegy legmagasabb pontján áll.
A Szalacska-hegyen egy ősi földvár maradványai látszanak, ahonnan még az 1800-as évek vége körüli ásatások alkalmával előkerült kora vaskorból és a kelta időkből származó leletanyagból, Darnay Kálmán ásatásaiból a sümegi állami Darnay-múzeum több termét megtöltő régiség került elő, többek között az itt feltárt kelta pénzverő és öntőműhely is.
A Szalacska-hegy nagy kiterjedésű platóját szőlők foglalják el, a 20. század elején még egy 1769-ből való présház is látható volt itt. A présház szép faragványokkal díszített, hatalmas tölgyfagerendákból volt építve; egyik gerendája felirata: „N. K. Anno 1769” , mely azt bizonyítja, hogy Niczky Kristóf idejében emelték.
A várhegy maga részben kettős terasszal bír. Az egyik része nehezen hozzáférhető meredek földtöltés, a másik, lankásabb részét egy alul hányt, szintén meredek, második teraszról védték. Ezen az oldalon mély pinceüreg is volt, belül füstös falakkal, melynek hosszúsága és mélysége ismeretlen. A hajdani földvár környékén számos áldozati domb és sírhalom is látható.
A határ egyik útját, mely a környék egy vadregényes, mély völgyét hidalja át, „Sapkatöltés”-nek nevezik, a fennmaradt hagyományok szerint azért, mert a tatárok állítólag a sapkájukban hordták össze az egész, kb. 120 m hosszú töltést, hogy azon átvonulhassanak. Valószínűbb azonban, hogy e töltés a törökök műve.
Szalacskai Szent Antal-kápolna[szerkesztés]
A kápolna feltételezések szerint 1773-ban épült, és meg nem állapítható időn keresztül zárva volt, istentiszteleti célra nem használták. Istállónak és pajtának használták.
Az 1900-as évek elején a kápolna Gróf Vigyázó Ferenc tulajdonában volt, melyet végrendeletében az összes ingó és ingatlan vagyonával együtt a Magyar Tudományok Akadémiára hagyott. 1929. május 14-én az MTA elvállalta a kápolna fenntartását, és kijelentette, hogy más célra használni nem engedi.
1930. június 13-án a védőszent Pádaui Szent Antal ünnepén tartandó szentmise fizetésére és a fuvar megoldására is kötelezte magát. A kápolna ez alkalommal teljesen helyre lett állítva, renoválva lett kívül-belül. Ekkor szentelték újra.
A kápolna mögött valaha egy 1769-ből való présház állt, melyet szép faragásokkal diszített hatalmas tölgyfa gerendából építettek. A terület azelőtt Gróf Niczky-féle birtok volt. Az egyik gerendába a következő feliratot vésték: „N. K. Anno 1767.”A présházat már elbontották és darabjait a szennai Skanzenbe állították föl.
A kápolna és a Szennába elvitt présház műemlék jellegű épület, ugyanúgy műemlék jellegű a terület is, amelyen a kápolna áll, illetve a présház volt.
Szalacskai halomsírok[szerkesztés]
- Nagyberki térségében három csoportban is találhatók i. e. 7-8. századból származó halomsírok. Ezek száma korábban száznál is több volt, de sok közülük a mezőgazdasági művelés következtében eltűnt. A falutól délre található szalacskai szőlőhegy déli szélén található erdőben azonban 20 halomsír jó állapotban fennmaradt. Kutatásuk már a 19. században elkezdődött, majd Kemenczei Tibor vizsgálta őket, aki 1974-ben és 1975-ben több cikket is megjelentetett róluk.[17]
A húsz halom átmérője 8 és 30 méter között van, magasságuk 1 és 8 méter közötti. Közepükön helyezkedett el a sírkamra, amelynek fala kőből készült vagy kőpillérek közé helyezett gerendákból, négy sarkánál pedig kőoszlopokkal erősítették meg, és fával fedték be. A sírok előterébe keskeny árkot húztak, és ide helyezték el a máglyáról összekapart, elhamvasztott maradványokat, csontokat, mellé pedig néhány tárgyat helyeztek. A sírkamra másik sarkába élelmet tartalmazó urnákat tettek: ezek az igen díszes, de csak felületesen megmunkált edények kifejezetten a halotti szertartás céljára készültek. Mindezek fölé egy döngölt sárfalat emeltek, a fal fölött így képződő második kamrába pedig a halott elégetett használati eszközeit tették, valamint olyan edények maradványait, amelyeket a temetési szertartáshoz használtak, és a szertartás alkalmával törtek össze. Az ásatáson feltárt tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók.[17]
Agrártörténeti gépgyűjtemény[szerkesztés]
A magángyűjtemény régi mezőgazdasági gépekből és eszközökből áll, nagy részük a 20. század elejéről származik, a legrégebbi darab egy 1879-ből származó magtisztító. A gyűjteményt, amely 2017-ben bekerült a Somogy Megyei Értéktárba is, tulajdonosa az 1990-es alapítás óta folyamatosan bővíti, a beszerzett eszközöket pedig helyreállítja és működőképessé teszi.[18]
Frech József-emlékszoba[szerkesztés]
Frech József író, költő, néprajzkutató és helytörténész 1942. október 25-én született Kisberkiben, és 2009. december 23-án hunyt el. Felesége, aki alkotó- és kutatótársa is, emléket állított számára a lakásukban megrendezett kiállítással. A kiállítás megnyitására 2010. március 20-án került sor. 2012-ben a kiállítás egy része lecserélésre került. Helyet kaptak mindazon személyek, akik az itt élő emberekért dolgoztak és munkájukkal elismerést, hírnevet szereztek Nagyberkinek.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született Oláh János (1942–2016) író, költő.
Képek[szerkesztés]
A romos állapotú műemlék magtár
A 216 éves Magyarok Nagyasszonya-szoborcsoport
Nepomuki Szent János szobra
A Szalacska-hegy kápolnája
Harangláb és egy 137 éves kőkereszt a Kata-hegyen
Források[szerkesztés]
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
- Frech József - Frech Józsefné: Évszázadok krónikája - Nagyberki
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
- ↑ A Balatonboglári borvidék hegyközségi tanácsának alapszabálya (PDF). Dél-Balatoni bor. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
- ↑ Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
- ↑ Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ a b Nagyberki települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1999. április 25. (Hozzáférés: 2020. május 19.)
- ↑ Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 14.)
- ↑ Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
- ↑ Nagyberki Helységnévtár
- ↑ Szoborcsoport (Magyarok Nagyasszonya). muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2018. május 20.)
- ↑ Asszony lesz a lányból... (Nagyberki lakodalmas szokások a 20. században) (PDF). (Hozzáférés: 2021. április 12.)
- ↑ A kereszt a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
- ↑ Örökségvédelmi hatástanulmány és javaslat (PDF). Nagyberki.hu. (Hozzáférés: 2022. február 26.)
- ↑ a b A halomsíroknál elhelyezett ismertető tábla szövege szerint.
- ↑ Nagyberki agrártörténeti gépgyűjtemény. Somogyi Értékek. (Hozzáférés: 2017. augusztus 31.)
