Kékfrankos
| Kékfrankos | |
| vörösborszőlő | |
 | |
| Egyéb nevei | Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka |
| Nemesítés alapfajtái | Hunszőlő (Gouais blanc) és Blaue Zimmettraube |
| Továbbnemesítés fajtái | Vinifera változat |
| Hazai elterjedtsége | Soproni, Villányi, Szekszárdi és Egri borvidékek |
| Általános elterjedtsége | Közép-Európa, elsősorban Ausztria és Németország |
| Fürt leírása | közepesen tömött, rövid nyelű |
| Érési időszak | szeptember vége |
| Művelésmód | kordon |
| Borának jellemzői | savhangsúlyos, gyümölcsös, zamatos, fűszeres, tannintartalma közepes |
| Jelentős borai | Egri bikavér, Szekszárdi bikavér |
A kékfrankos a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó szőlőfajta, melyből tipikusan savhangsúlyos, gyümölcsös, tanninban közepesen gazdag, fűszeres karakterű száraz vörösborokat készítenek. Hasonnevei: többek közt Blaufränkisch, Blauer Limberger vagy Lemberger, Limberger, Franconia, Frankovka, Frankovka modra, Moravka.[1] Magyarország legelterjedtebb vörös borszőlőfajtája.
A német név (Lemberger) Lemberg hercegségre utal a mai Szlovéniában, ami valamikor az Osztrák–Magyar Monarchia része volt. A kékfrankosnak Kelet- és Közép-Európában egy felmérés szerint több mint negyven névváltozata van. Bulgáriában például a neve Gamé, és ennek alapján valamikor azt gondolták, hogy eredetileg a Gamay típus klónozása lehetett, de ma már igazi Vinifera változatnak tekintik.
Leírása[szerkesztés]
Tőkéje gyors növésű. Fürtje közepes nagyságú, közepesen tömött, rövid nyelű. Bogyói közepesek, vastag héjúak, kissé hamvasak. Jól termő fajta, szeptemberben szüretelhető és a leszedésével nem kell sietni, mert nehezen rothad.
A kékfrankos általános Közép-Európában, beleértve Ausztriát és Németországot is. Magyarország számos borvidékén termesztik, többek közt Sopronban, Villányban, Hajóson, Szekszárdon és Egerben. Az öt borvidék kékfrankos borai eltérő jellegűek.[2]
A kékfrankos az 1990-es években itthon még lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, most már vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak.[3] A kékfrankost nem csak önállóan palackozzák, fő alkotója az egri és a szekszárdi bikavérnek is.
A Monarchiában a 19. században terjedt el, eredete vitatott. Tartja magát az a nézet is, hogy a Kaszpi-tenger vidékéről származik és még a honfoglaló magyarok hozták magukkal.
DNS vizsgálatok szerint a kékfrankos a hunszőlő (Gouais blanc) és a Blaue Zimmettraube keresztezésével jött létre Alsó-Stájerországban.[4]
Soproni hagyomány[szerkesztés]
Sopronban az a hagyomány, hogy nevét a Bonaparte Napóleon hódító seregében szolgáló katonák pénzéről kapta, a jobb borokat ugyanis a helyi gazdák csak az értékesebb kék színű régi francia papírpénzért mérték a katonáknak, a fehér színű háborús papírpénz nem kellett nekik. (A történet nem igaz: abban az időben még Sopronban és környékén is főleg fehérborokat készítettek és csak a filoxéravész után, a 19. század második felében tértek át a kékfrankosra).[5]
Utódaik a kékfrankos fővárosának tartják Sopront, erre utal a 2005-ben útjára indított Kékfrankos Nyár rendezvénysorozat neve is.[6] Sopronban mintegy 1140 hektáron termesztik és ezt a világ legnagyobb egybefüggő kékfrankos-ültetvényének tartják.[7]
2010. május 7-étől soproni kékfrank néven pénzhelyettesítő papírutalványt indítottak a Sopron környéki cégek gazdaságélénkítési céllal.[8][9]
A soproniak nem egyedül büszkék a kékfrankosukra. A sopronival egy borvidéket alkotó, de a trianoni békeszerződéssel leválasztott északi Burgenlandot is szeretik az ottaniak Blaufränkischlandnak nevezni.[10]
Források[szerkesztés]
- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 238. oldal; ISBN 963-230-442-X
- Borlexikon
- ↑ 104/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról. [2006. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ [1]
- ↑ mywine: Kékfrankos kóstolóról. [2006. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ Mauel, E.; Röckel, F; Töpfer, R. (2016). "The "missing link" 'Blaue Zimmettraube' reveals that 'Blauer Portugieser' and 'Blaufränkisch' originated in Lower Styria". Vitis. 55: 135–143. doi:10.5073/vitis.2016.55.135-143.
- ↑ Napóleon bora. [2007. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ Kékfrankos Nyár. [2006. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ Soproni Borvidék: Kékfrankos. [2007. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
- ↑ Kisalföld: Soproni Kékfrank: Új fizetőeszköz Sopronban
- ↑ HVG: Forgó eszköz – Soproni kékfrank: új pénzhelyettesítő. [2011. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 17.)
- ↑ fn.hu: Kié a kékfrankos?
További információk[szerkesztés]
- Tudj meg többet a kékfrankosról - Borászportál.hu
- kóstolj.hu – közösségi borértékelő honlap – Kékfrankos kóstolások Archiválva 2012. november 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Egri Kékfrankos 2000
