Vikár Béla
| Vikár Béla | |
 | |
| 1917-ben | |
| Született |
1859. április 1.[1] Hetes |
| Elhunyt |
1945. szeptember 22. (86 évesen)[1] Dunavecse |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Sírhely | Farkasréti temető (6/1-1-56) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vikár Béla témájú médiaállományokat. | |
Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.)[2] magyar etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Kalevala műfordítója.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen[3] folytatott magyar nyelv és irodalom szakon 1877–1884 között, gyorsírással lejegyezte és kiadta tanárainak (Greguss Ágost, Gyulai Pál) előadásait. 1889-ben fél évre az akkor Orosz Birodalomhoz tartozó Finnországba utazott a finn nyelv és néprajz tanulmányozása céljából. 1880-tól alkalmazta az országgyűlési iroda gyorsírónak, 1921-es nyugdíjazásáig itt állt alkalmazásban.
Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit.
1900-ban a Párizsi Világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számontartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkárának választották, később maga is alapított társaságot, a La Fontaine Társaságot, s annak elnöke lett. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Finn, francia, német, angol, grúz, észt, norvég nyelvből fordított. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája. Sokoldalú egyéniség volt, az 1910-es években bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület választmányi tagja (1920–1928), majd tiszteletbeli tagjaként (1928–1945) működött.
Magánélete[szerkesztés]
Első felesége Krekács Julianna volt, aki 1902-ben elhunyt.[4] Második felesége Bőke Kornélia (1864–1942)[5][6] volt, Bőke Gyula orvos és Freund Etelka lánya, akivel 1903. június 9-én Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot.[7]
Anyai nagyapja révén kenesei Kenessey Béla építőmérnök, vízmérnök, miniszteri tanácsos, a magyar vízügyi szolgálat jelentős alakjának másodfokú unokatestvére.
Műfordításaiból[szerkesztés]
- Ő készítette el a Kalevala első, a finn eredeti alapján készült fordítását (Barna Ferdinánd még részben Schiefner német átköltése alapján dolgozott), mely 1909-ben az Akadémia gondozásában,[8] majd 1935-ben La Fontaine Irodalmi Társaság díszkiadásában jelent meg.[9]
- Jelentős műfordítói teljesítménye a grúz eposz, Sota Rusztaveli Tariel, a párducbőrös lovag című munkájának magyarra ültetése, amely 1917-ben jelent meg.
- Lefordította La Fontaine összes meséjét, amelyet 1929-ben adott ki a La Fontaine Irodalmi Társaság és a Dante Kiadó.
Folyóirat-szerkesztései[szerkesztés]
- Élet (1892–1895)
- Turán (1917–1918)
- Több gyorsírási szaklapot szerkesztett (Fővárosi Gyorsíró, Gyorsírászati Lapok, Budapesti Gyorsíró).
Cikkei[szerkesztés]
- Gáti István stenographiája, kapcsolatban a modern stenographiával. Budapest, 1889.
- A regös ének. Budapest, 1907.
Társasági tagság[szerkesztés]
- Magyar Gyorsíró-Egyesület,[10] másodelnök (1893–1894), elnök (1904–1913)
- Magyar Mickiewicz Társaság[11]
- Magyar Néprajzi Társaság, titkár (1896–)
- La Fontaine Irodalmi Társaság, alapító tag
- Goethe Társaság, alapító tag
- Magyar Országos Eszperantó Egyesület, választmányi tag (1920–1928), tiszteletbeli tag (1928–1945)
Származása[szerkesztés]
| Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. - Dunavecse, 1945. szeptember 22.) magyar etnográfus, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kalevala műfordítója |
Apja: Vikár János (Pápa, 1816. december 28. - ) református lelkész |
Apai nagyapja: Vikár István (Pápa, 1787. szeptember 28. - Kutas, 1869. január 23.) takácsmester |
Apai nagyapai dédapja: Vikár István |
| Apai nagyapai dédanyja: Molnár Éva | |||
| Apai nagyanyja: Kiss Zsófia |
Apai nagyanyai dédapja: | ||
| Apai nagyanyai dédanyja: | |||
| Anyja: nemes Szomjú Veronika (Lad, 1838. április 20. - Felsőmocsolád, 1922. szeptember 23.) |
Anyai nagyapja: nemes Szomjú István (Csajág, 1814. - Edde, 1885.) eddei református tanító |
Anyai nagyapai dédapja: nemes Szomjú Sámuel (Csajág, 1779. - Csajág, 1831.) | |
| Anyai nagyapai dédanyja: nemes Buzás Zsófia | |||
| Anyai nagyanyja: Both Katalin |
Anyai nagyanyai dédapja: | ||
| Anyai nagyanyai dédanyja: |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Halotti bejegyzése a dunavecsei polgári halotti akv. 78/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Vikár Béla élete, vikarkutato.hu
- ↑ Vikár Béláné gyászjelentése (1902). (Hozzáférés: 2020. március 28.)
- ↑ Vikár Béláné Bőke Kornélia halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 343/1942. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Vikár Béláné gyászjelentése (1942. november 24.) Magyar Nemzet, 5. évfolyam, 267. szám, 10. oldal
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 468/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ http://real-eod.mtak.hu/4195/
- ↑ Hajdú Péter ezt írja a két szövegváltozatról a Helikon Kiadó 1985-ös kiadásának utószavában: „a két szöveg között jelentős változtatás nincsen, vagy alig van, s ami akad, az sem mindig előnyös, vagy pedig elhanyagolható.” Az 1935-ös kiadásban az egyes részek elején Vikár verses összefoglalói szerepelnek a korábbi próza helyett; a finn nevek átírása pedig a magyar kiejtés szerinti.
- ↑ Az egyesület későbbi neve: Országos Gyorsíró-Egyesület.
- ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
Források[szerkesztés]
- Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 558. o. ISBN 963-05-2443-0
- Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2256. o. ISBN 963-05-6807-1
További információk[szerkesztés]
- Pávai István: A folklorista Vikár Béla Archiválva 2017. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Gergely Pál: Vikár Béla gyújtőútjai nyomán
- Sulinet – Ki-kicsoda
- Rátkai Árpád: Eszperantó emlékhelyek Magyarországon és néhány határon túli településen
- Vikár Béla a PORT.hu-n (magyarul)
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
