Ugrás a tartalomhoz

Kalevala

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalevala
A Kalevala 1849-es kiadása
A Kalevala 1849-es kiadása

SzerzőElias Lönnrot
Megírásának időpontja18331849
Első kiadásának időpontja1835
Nyelvfinn
Témakörfinn népköltészet témakörei
Műfajeposz
VersmértékKalevala meter
Részei50 ének
Kiadás
Magyar kiadásVikár Béla fordítása, 1909
FordítóJohn Addison Porter
Külső hivatkozás[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.

A Kalevala finn nemzeti eposz, melyet a finn népköltészet elsősorban karjalai eredetű hősi és epikus énekeiből állított össze Elias Lönnrot. Az eposz az általa éveken át gyűjtött folklóranyag logikailag egymáshoz kapcsolható dalaiból áll.

A 19. században Finnországot is utolérte a nacionalizmus szele, ennek eredményeként született meg a Kalevala, a finn teremtéstörténet.

A mű és általa maga a finn nyelv is jelentős hatást gyakorolt a modern angolszász irodalomra és populáris kultúrára, elsősorban Tolkien A Gyűrűk Ura című műve révén. A modern magyar költészetre gyakorolt hatása is szinte fölmérhetetlen annak köszönhetően, hogy József Attila fejből tudta Vikár Béla fordítását, így a kalevalai dalkincs mélyen beépülhetett életművébe. Az eposz olyan jelentős alkotásain hagyta rajta nyomát, mint az Óda vagy a teljes Medvetánc kötet, mely címével is megidézi a Kalevalai medvetor jeleneteit.[1][2]

Kialakulása

[szerkesztés]

F. A. Wolf(wd) tételezte fel[3] azt, hogy a görög királyi udvarban a megelőző korokban keletkezett sok hősi énekből Peiszisztratosz türannisza idején állította össze Homérosz az Iliászt és az Odüsszeiát. Turkuban, 1812-ben Carl Axel Gottlund(wd) hívta fel a kortárs irodalmárok figyelmét a „Svensk Literatur-Tidning” lapban: Ha Finnország ifjú írói megpróbálnák művelni a hazai irodalmat, a régi nemzeti énekeket összegyűjtenék, belőlük eposz, dráma vagy más születne.[4] 1818–1821 között két kötetnyi népdalt közölt saját gyűjtéséből.[5]

Változatok

[szerkesztés]

Első változata az Ős-Kalevala, mely 1833-ból való és 16 éneket (ún. rúnót) tartalmaz (de ez csak Lönnrot halála után, 1891-ben jelent meg).

1835. február 28-án – ezen az emlékezetes napon, amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban – Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnóból álló ún. Régi-Kalevalát, amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi-Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.

Akseli Gallen-Kallela
A Szampó védői (Kalevala-illusztráció)

Ezt követően Elias Lönnrot a karjalai eposzba más finn területek népi énekeit is beledolgozta, így készült el a végleges – ma is ismert – változat, az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala 1849-ben.

A Kalevala cselekménye, szereplői

[szerkesztés]

A Kalevala szó jelentése: Kaleva-lak, azaz Kaleva földje, Finnország. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak.

A világ teremtésével kezdődik, a kereszténység finnországi térhódításával zárul. Két törzs: Kalevala és Pohjola (Dél és Észak) küzd egymással folyton folyvást. A végén Vejnemöjnen, a dalos, Ilmarinen, a kovács és Lemminkejnen hazája, Kalevala, győz. Észak leányának hatszor(!) kérik meg a kezét. Négy rabló- és bosszúhadjáratot vezetnek Pohjolába. Megülnek két nagy ünnepet, egy lakodalmat és egy medvetort; építenek két kantelét: egyet csukacsontból, a másikat nyírfából. Gyógyítanak: vérzést állítanak, égést csillapítanak, betegséget orvosolnak. Független szál a Föld bevetése, a Nagy tölgy, Joukahajnen és huga, Ainó regéje, a Kullervo-énekek, Marjattáról és fiáról (Mária-Jézus) rege.

Lönnrot kivette szövegéből a keresztény jelleget, a jelenre utalást. Változtatta a hősök és kaland-helyek nevét. Különböző műfajokat vegyített.[6] A Régi-Kalevala (1835) 3%-a nem ősköltészet-eredetű.[7] Europaeus, D.E.D., Inkeriben járt gyűjtő, 1855-ben panaszkodik, – Az Új-Kalevala (1849) tele van változatokkal, lényegtelen kitérőkkel. Az elbeszélő és más műfaj vegyítése „foltozásnak” hat; a gondolat-párhuzam meg vontatottnak tűnik. A sorismétlés túlteng. Amit a népdal 2-3-szor mond, azt Lönnrot 4-5-ször ismétli. A Kalevala – jelképpé vált.[8]

Ki ne ismerné Vejnemöjnent, az eposz főhősét, neve szerint a csendes víz istenét, „minden idők énekesé”-t. Olyan világ ez, melyben az emberek nemcsak gyönyörködnek az ének szépségében, hanem hisznek annak varázserejében is.

Magyar fordítások

[szerkesztés]

A Kalevala később a finn–magyar kapcsolatok alakulásának egyik kiindulópontja lett, ezt igazolja az öt teljes magyar Kalevala-fordítás is.

Az első teljes magyar fordítását (a német változat felhasználásával) Barna Ferdinánd készítette el 1871-ben, a legismertebb fordítás Vikár Béla nevéhez fűződik (megjelent 1909-ben), modern fordítói pedig Nagy Kálmán 1971-ben, Rácz István 1976-ban, és Szente Imre 1987-ben.[9] A Kalevalából Ortutay Gyula válogatásában, Képes Géza rész-fordításaival Kazimir Károly rendezett színi előadást a Thália Színházban. Finnországban is sikert arattak vele.[10] „Emberméretűvé kell változtatnunk a felnagyított hősöket. A 700 éves Vejnemöjnen egyszerű idős ember... A derű, a tisztaság, az időtlenség veszi körül és jellemzi.”

A Régi-Kalevala lefordításával már Reguly Antal is próbálkozott az 1840-es évek elején, de csak az első két éneket fordította le egészen.

Magyar nyelvű kiadások

[szerkesztés]
  • Kalevala. A finnek nemzeti eposza; ford. Barna Ferdinánd; MTA, Pest, 1871
  • A Kalevalából. Lemminkäjnen-runók; ford., bev., jegyz. Vikár Béla; Lampel, Bp., 1901 (Magyar könyvtár)
  • Kullervó énekei; a finn néphagyomány alapján szerk. Krohn Gyula, ford. Vikár Béla; Hornyánszky, Bp., 1908
  • Kalevala; ford., bev. Vikár Béla; MTA, Bp., 1909
  • Kalevala. A finnek nemzeti hőskölteménye; finn eredetiből ford., összefoglaló versikék írta Vikár Béla, sajtó alá rend. Gombos László; Lafontaine Irodalmi Társaság, Bp., 1940
  • Kalevala. A finn nemzeti hősköltemény; ford. Vikár Béla, tan. Gulyás Pál; Magyar Élet, Bp., 1944
  • Kalevala. Szemelvények a karjalai-finn nép eposzából; Elias Lönnrot szerk. Kalevala alapján összeáll., bev. Otto Kuusinen, ford. Vikár Béla; Hungária, Bp., 1950
  • Kalevala. Finn népmesék; Vikár Béla ford. alapján feldolg. Szabó Kiss Katalin; Ifjúsági, Bukarest, 1965 (Mesetarisznya)
  • Kalevala földjén. Részletek a Kalevalából; szerk. Csehi Gyula, ford., bev., jegyz. Nagy Kálmán; Irodalmi, Bukarest, 1969
  • Kalevala; ford. Nagy Kálmán, jegyz. Nagy Kálmánné; Kriterion, Bukarest, 1972
  • Kalevala; ford. Rácz István; fordítói, Helsinki, 1976
  • Kalevala; ford., tan., fotó Rácz István; Európa, Bp., 1980
  • A csodamalom. Mesék a Kalevalából; feldolg. Koczogh Ákos, eredeti versford. Rácz István; Móra, Bp., 1985
  • Régi Kalevala Reguly Antal fordítástöredéke; sajtó alá rend., bev., jegyz. A. Molnár Ferenc; Magyar-Finn Kulturális Egyesület, Kecskemét, 1985
  • Kalevala; ford. Szente Imre; Nemzedékek, München, 1987
  • A Kalevala első runója tíz magyar fordításban; összeáll. Tillinger Péter, tan. Csepregi Márta; Tillinger Péter, Szentendre, 2002
  • A csodaszampó. Részletek a Kalevalából; összeáll., ford. Nagy Kálmán; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2009

Források

[szerkesztés]
  • Kai Laitinen: A finn irodalom története ISBN 963 281 002 3 Ford.: Jávorszky Béla, Gondolat, Bp., 1981
  • Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala (Matti Kuusi: Finnország irodalma I. alapján)
  • Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, Szépirodalmi Könyvkiadó , 1975 ISBN 963 15 0446 8
  • Régi Kalevala (Reguly Antal fordítástöredéke) – Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta A. Molnár Ferenc – Kecskemét, Finn-magyar Kulturális Egyesület, 1985
  • A Kalevala szövege MEK
  • Fehérvári Győző: Magyar Kalevalák

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. J. R. R. Tolkien és a Kalevala. fu.nytud.hu. [2016. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  2. József Attila és a Kalevala. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
  3. Prolegomena Homéroszhoz című munkájában Wolf a szöveg (formai és tartalmi) kritikája alapján megkérdőjelezte az Iliász és az Odüsszeia egyediségét, elindítva a klasszikus filológiában „homéroszi kérdés” néven ismert hipotézist. Wolf számára az Iliász és az Odüsszeia valójában különböző szerzők különböző időpontokban írt verseinek gyűjteménye.
  4. Erősen rövidített szöveg, 1817 körül.
  5. Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönrot és a Kalevala 70. o.; / A turkui romantika kora / Képviselői: 131-2. o.
  6. Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala 70-71. o. Finn irodalom / Népköltészet
  7. Vaeinö Kaukonen vizsgálata kimutatta eredetét, és: minden harmadik soron változtatott. 71. o.
  8. Satu Apo: A finn népköltészet / Elias Lönnrot és a Kalevala 71-72. o.
  9. Kalevala, Talentum Diákkönyvtár Sorozat ford.: Rácz István:. Akkord kiadó (1996?). ISBN 9638396652  Az előszót Outi Karanko írta. Előszó.
  10. Kazimir Károly: Világirodalom a Körszínházban, 1975. ISBN 963 15 0446 8 / Kalevala és Az elveszett paradicsom 121. o.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Kalevala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalevala témájú médiaállományokat.
Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Kalevala témában.