Lajoskomárom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lajoskomárom
Lajoskomárom címere
Lajoskomárom címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásEnyingi
Jogállás nagyközség
Polgármester Pirtyák Zsolt (független)[1]
Irányítószám 8136
Körzethívószám 25
Népesség
Teljes népesség 2226 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség29,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság252[3] m
Terület75,67 km²
Földrajzi nagytájAlföld[4][5]
Földrajzi középtájMezőföld[4][5]
Földrajzi kistájKáloz–Igari-löszhátak[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lajoskomárom (Magyarország)
Lajoskomárom
Lajoskomárom
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 50′ 30″, k. h. 18° 20′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 30″, k. h. 18° 20′ 14″
Lajoskomárom (Fejér megye)
Lajoskomárom
Lajoskomárom
Pozíció Fejér megye térképén
Lajoskomárom weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajoskomárom témájú médiaállományokat.

Lajoskomárom (németül: Loischkomorn) nagyközség Fejér megyében, az Enyingi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Fejér megye délnyugati részén, Dég-től nyugatra fekvő település. Mezőkomárom 5 km, Dég 7 km, Nagyberény 17,5 km, Ságvár 23 km, távolságra található.

Története[szerkesztés]

Lajoskomárom község hazánk egyik legfiatalabb községe. A 18. század végén még egy hatalmas, sűrűn benőtt erdő terült el a mai Lajoskomárom helyén.

Ezt a területet az enyingi székhelyű Batthyány család birtokolta, akinek Mezőkomáromban is voltak birtokai, s Lajoskomáromot, azzal a szándékkal hozta létre, hogy viszonylag hatalmas átmérőjű földjeit gazdaságosabban meg tudja műveltetni jobbágyaival. Ezért herceg Batthyány Lajos egy országos körlevelet tett közzé, jófajta kedvezményeket ígérve az ide letelepülni szándékozóknak. A földesurat szolgáló betelepülők 1802-ben kezdték benépesíteni a kijelölt területeket; ezért a fentiek szerint telepített község a Lajoskomárom nevet kapta. Az ozorai úttól nyugatra elterülő földterület már nem Lajos hűbérúré, hanem öccséé, Fülöpé volt, ezért ez a terület a Fülöp-hegy nevet kapta. Ide szőlőt telepítettek, amely mind a mai napig művelés alatt áll, sőt kellemes kikapcsolódást nyújt a pincesori séta az ide látogatóknak.

A Batthyány család Lajoskomárom házhelyeit főúri rangjának megfelelően a "H" betű alakjában jelölte ki. Itt kaptak egy kis magyar hold területű házhelyeket, szessziót, páskomot, szőlőföldet az ország minden tájáról érkezők; svábok, tótok és magyarok, sváb többséggel. Az itt lakók már a 19. század végén megalapozták szakmai hírnevüket az állattenyésztés és a növénytermesztés területén, és a 20. század első harmadában -az országban először -önsegélyező egyesület alakult a termelők között, egymás kárainak enyhítésére. A falu címerét és zászlaját 1993-ban készítették, amely a három felekezetre, és a mezőgazdaság túlsúlyára utal.

A falu mély talajvizű löszös síkságon fekszik, a löszréteg vízi hordalékra és homokos, agyagos pliocén rétegekre épült. Vizei a hátakat határoló asszóvölgyben futnak, a felesleges csapadékvizet a község déli határán átfolyó Kutas-ér vezeti le. A patakon 1879-ben hozták létre az első tavat, melynek zsilipjét 1880-ban készítették el. A kútvölgyi tó nyugati részén jelölték ki 1879-ben a kenderáztató helyet, a többi részén a lovakat úsztatták. 1941-ben kérte Hahn János, hogy újabb halastavat hozhasson létre. Ma öt horgásztó szolgálja a szabadidős tevékenységet. A Kutasi tavon az 1931-ben az elhatározott leeresztés és tisztítás kapcsán 1932-ben strandfürdőt alakítottak ki. Ekkor természetesen a kenderáztatás megszűnt. A strand kialakítását a község jegyzője igen jó megfigyeléssel indokolta: "A községnek közfürdője nincs, így évente a nyári időszakban valóságos népvándorlás indul meg a Balaton felé, hogy ott felüdüljenek. A Kutasi tó hozzáférhetőségénél, pormentes, vadregényes fekvésénél fogva egy közfürdő létesítésére rendkívül alkalmas." A Kutasi hidat 1878-ban áthelyezték, majd a strand építésekor újjáépítették. A határban talált hévízforrás még kiaknázásra vár, nagy reményeket fűznek hozzá a községbeliek.

Az első világháború után, a lakosság a temető felé vezető út mentén gesztenyefákat telepített, a háborúban elesett lajoskomáromi emberek emlékére. Minden áldozatnak egy-egy fát ültettek. Ez lett a gesztenyefasor, ide épült az óvoda majd később az iskola is, amely előtte a háború előtti egyházi iskolák különféle épületeiben szétszórva működött. Ha tovább sétálunk a fasorban, a temetőbe érünk. Itt találjuk az 1991-ben áthelyezett – a védett Gesztenye fasor háromszögébe- emlékparkot, amelyben az I. és II. világháború, valamint az 1956-os hősi halottak emlékoszlopát állították fel. Az első világháborúban 80, a másodikban 88, az 1956-os forradalomban egy lajoskomáromi személy vesztette életét.

Lajoskomáromnak hátrányos a közlekedés-földrajzi adottsága: csak alacsonyabb rendű közúton érhető el, illetve a 64-es számú főközlekedési úthoz bekötőúttal csatlakozik, annak ellenére, hogy a község mindenkori vezetése igen erősen szorgalmazott minden közelebbi vasútépítést. 1891-ben például nagy részvényvásárlást ígértek, ha a Veszprém-Enying-Dombóvár között tervezett helyiérdekű vasút megépül, és az a község határát érinti. Ez a terv azonban az uradalom tiltakozásán megbukott. Vasútvonal tehát nem érinti a községet.

A falu három temploma közül az evangélikus épült fel elsőként, 1817-1822 között a hívek erejével. Ezt az épületet 1911-ben 1967-ben, majd 1999-ben renoválták. A templom 400 férőhelyes. A harangokat az I. világháború idején beolvasztották. Helyettük 1922-ben készültek az új harangok. Az evangélikus templom orgonáját a pécsi Angster cég készítette. Oltárképe Jézust a Gecsemáné kertben ábrázolja.

Az órapárkányos, hagymasisakos tornyú református templom 1912-ben épült. Harangjait az I. világháborúban szintén beolvasztották, és 1924-ben illetve 1929-ben öntöttek új harangot. A falu római katolikus templomát Hornig Károly költségén építették. Alapkövét 1900. június 13-án helyezték el, a harangokat és az új templomot 1901-ben áldották meg. Az orgonát a püspök támogatásával a hívek vásárolták. A templomot 1943-ban, majd 2000-ben tatarozták. 1961-ben a községben megépült közös fedezeti forrásból az új mozihelyiség 250 férőhellyel, amely ma már nem működik.

Az orvosi rendelőt 1965-ben korszerűsítették, majd a helyén 1983-ban új egészségügyi központot építettek, melyet ekkor dr. Oravecz Éva főorvos vett át. Az épületben körzeti orvosi, fogorvosi rendelőt, fizikoterápiás gyermekgondozót és két orvoslakást alakítottak ki. Zöldkeresztes védőnő és jól felszerelt laboratórium is működik itt az önkormányzat hathatós segítségével. Rendszeresen végeznek szűrővizsgálatokat a faluban. A gyógyszertár 1971-től működik, 1996-tól magánpatika lett, vezetője dr. Kováts Györgyné.

Az óvoda 1891-től működött, önálló épületet azonban csak 1939-ben kapott. 1958-novemberében adták át az új óvoda épületet, amit az 1970-es években bővítettek. Ma Lajoskomáromban 100 férőhelyes óvoda működik, a 2002-ben elkészült tornaszobával. Lajoskomáromban 1975-ben nyílt meg az Ifjúsági Klub, amely művelődési ház jellegű feladatokat is ellátott a könyvtárral együtt, amely már 1959 óta szolgálta az olvasni vágyók igényeit. A rendszerváltáskor a klub az egykori MSZMP székház épületébe költözött. A 2001-ben megnyílt Teleház a Könyvtárral közös helyiségben működik immár 3 éve.

A községben kábeltévé hálózat működik, és 1993 óta, havi egy alkalommal való jelentkezéssel a Falutévé is tudósít magazinműsorával, a községben és környékén zajló eseményekről. A TV 2011-ben új technikai háttérrel, havi plusz egy adással, és YouTube csatornával bővült. A YouTube-on "Kutas TV" néven megtalálhatóak az adások.

1992. december 12-én adták át az Agape Evangélikus Szeretetházat, melynek létrehozásában az evangélikus egyházat német testvérgyülekezet tagjai is segítették. Igazgatója Decmann Tibor evangélikus lelkész, vezetője Reizinger Márta. 1996-ban az intézményt már bővítették is, a bővítés során összesen 25 szobát alakítottak ki. 2004-ben három új lakrésszel, irodákkal és egy nagyteremmel, kápolnával bővült.

Lajoskomárom, testvér-települési kapcsolatot létesített a bajorországi Haag településsel. 1992-ben Lajoskomárom bemutatkozott a bajor ipari és mezőgazdasági vásáron. Évente érkeznek küldöttségek Nürnberg környékéről, az evangélikus egyház rézfúvósai Plochingen muzsikusaival ápolnak rendszeres kapcsolatokat. Haag ajándékozta az utcanévtáblákat és a Mesterségek fáját Lajoskomáromnak.

Lajoskomáromnak napjainkban 2493 lakója van ebből 550fő Középbogárdon, 54fő pedig Sáripusztán él, többségük a mezőgazdaságban dolgozik, ám egyre többen kényszerülnek az iparban elhelyezkedni.

A falu - szemre és lélekre kellemes benyomást téve -, széles utcáival, ápolt parkjaival és örökzöldjeivel rendkívül látványos,. Közbiztonsága jó, szolgáltatásai magas színvonalúak, a Balatonhoz való viszonylagos közelsége, az egykori melegvizes fürdő lehetőség szerinti újraindítása, és a környezetében kialakítandó szabadidős park egy vonzó idegenforgalmi hely lehetőségét hordozza magában." A hivatalos honlapról idézve.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,2%-a magyarnak, 0,6% németnek mondta magát (10,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,4%, református 16,3%, evangélikus 15,7%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 8,4% (16,6% nem nyilatkozott).[6]

Légi fotó galéria[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lajoskomárom települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Lajoskomárom, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
  4. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  6. Lajoskomárom Helységnévtár

További információk[szerkesztés]