Vereb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vereb
Vereb címere
Vereb címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásGárdonyi
Jogállás község
Polgármester Kurcz Mária (független)[1]
Irányítószám 2477
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 762 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség34,14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság176[3] m
Terület22,32 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[4][5]
Földrajzi középtájVértes–Velencei-hegyvidék[4][5]
Földrajzi kistájLovasberényi-hát[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Vereb (Magyarország)
Vereb
Vereb
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 19′ 12″, k. h. 18° 37′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 12″, k. h. 18° 37′ 02″
Vereb (Fejér megye)
Vereb
Vereb
Pozíció Fejér megye térképén
Vereb weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vereb témájú médiaállományokat.

Vereb (németül: Spatzendorf) község Fejér megyében, a Gárdonyi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Vereb Fejér megyében fekszik, a Velencei-tótól kb. 15 km-re északra. Északról Vértesacsa, északkelet felől Vál, délkeletről Pázmánd és nyugatról Lovasberény községekkel határos. Tengerszint feletti magassága 155–230 m között változik.

Története[szerkesztés]

A Vereb nevét az oklevelek 1276-ban említik először Verub alakban, ekkor a falu a Csák nemzetség birtoka. 1276-ban a feljegyzések szerint a falu papja kísérte Szent Margit sírjához a tési papot. 1326-ban a Csák nemzetséghez tartozó István fiai, Péter és István itteni öröklött részbirtokukat Csókakővel együtt átadták cserébe Károly Róbert királynak. 1330-ban az e nemhez tartozó Gurkee fia Pál öröklött földjét szintén átadta a királynak, hogy a csókakői uradalomhoz csatolta. 1333-ban papja 40 kisdénár pápai tizedet fizetett.

A második világháború előtt Vereb gazdasági adottságaihoz képest elmaradott község volt. Egy 1935-ös felmérés szerint a község határa 3880 kat. hold volt, amiből 1798 kat. hold urasági földbirtok, 1981 kat. hold. paraszti birtok, 121 kat. hold pedig községi birtok volt. A mezőgazdasági művelésre alkalmas területek jelentős részével a középparasztság rendelkezett.

A községben felekezeti iskola működött, felszerelése meglehetősen kezdetlegesnek bizonyult. Mivel a gyermekeket a mezőgazdasági munkákba gyakorta bevonták, így ősszel és tavasszal elhanyagolták az iskolába járást.

Verebről 42 fő vesztette életét a második világháború frontjain, illetve a felszabadító harcok során. A szovjet csapatok 1944. december 22-én foglalták el először a községet. A falu határában összesen 77 kilőtt páncélost számoltak össze, ami a Budapest körülzárásáért vívott harcok hevességét is tanúsítja.

1945 január elején a szovjet katonai igazgatás képviselője összehívta a községi elöljáróság tagjait, Varga Lajos jegyzőt, id. T. Szabó Lajos bírót, és Kampis István írnokot, majd felszólította őket az élet megindítására. Megszervezték a halottak eltemetését, az utak és az iskola rendbehozatalát, valamint a tejbegyűjtést.

Januárban még Vereb körül hullámzott a front, súlyos harcok folytak a szovjet csapatok és a német "SS" alakulatok között. 1945. január 26-án a kora hajnali órákban a németek erős páncélos erőkkel meglepetésszerűen betörtek a Váli völgy felől Vereb községbe. Itt Vereb térségében kellett volna találkozniuk a Baracska és Bicske irányából támadó német ékekkel. Szemtanúk elmondása szerint 30-35 páncélos tört be a községbe, túlnyomórészt "SS" páncélosalakulathoz tartoztak. A németek majdnem két napig tartották magukat a Vértesacsa felől ellentámadást intéző erős szovjet alakulattal szemben, illetve a fogságba esett szovjet katonákkal is kegyetlenkedtek. A szovjet hadifoglyokat az uradalmi kovácsműhely épületébe terelték és barbár módon megkínozták, majd kivégezték őket. Akiknek megkínzására nem maradt idejük vagy erejük, azokat a kovácsműhely előtt lőtték főbe. Összesen 39 szovjet katona és hadifogoly lelte halálát, a harcok során pedig több mint százan haltak meg.

Később a lebontott kovácsműhely helyén 1957-ben emlékművet emeltek, mely az uradalmi kastély parkjában áll. A verebi harcokról Ilja Markin szovjet író is megemlékezett, aki korábban műszaki tisztként harcolt a falu környékén és később többször is visszalátogatott oda.

Január 27-én éjfél tájban hagyta el az utolsó német páncélos a községet, ám a németek fejér megyéből való kiűzéséig, március végéig nem kezdődhetett meg az újjáépítés. Április elején alakult meg a Nemzeti Bizottság, megszervezték a községi rendőrséget. Az állatállomány szinte teljesen elpusztult a harcok során, az uradalom kismagtárában 120 métermázsa gabona állott rendelkezésre.

Megkezdődött a földosztás is. A 3880 katasztrális holdból felosztható földalap 933 kat. hold, a földigénylők száma 145 fő volt. 1945. május 10-ére be is fejeződött a földosztás, mint a 933 kat. hold felosztásra került 135 személy között és 53 házhelyigénylő számára.

A községben 2 üzemképes és 3 meg nem javított traktor volt, ill. 7 rossz erőben lévő ló. A megmunkálatlan, bevetetlen föld 873 kat. holdra rúgott.

A település 2007-ben került át a Székesfehérvári kistérségből a Gárdonyi kistérségbe. 2013 óta a Gárdonyi járás települése.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,3%-a magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (16,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 31%, református 23,3%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 13,3% (30,9% nem nyilatkozott).[6]

Nevezetességei[szerkesztés]

Műemlékek, építészeti látnivalók:

  • Helytörténeti Gyűjtemény,
  • Református templom,
  • Római katolikus templom,

Emlékművek, emlékhelyek, szobrok:

  • I. és II. világháborús emléktábla – Fő út 10.,
  • II. világháborús emlékmű – Szabadság tér 26.,
  • Kovács János emléktáblája Szabadság tér,
  • Pogánykő – 13. km kőnél (honfoglalás kori emlékhely),
  • Verebi Végh János mellszobra – Berényi út 4.

Híres szülöttei[szerkesztés]

  • Szénási Sándor (1925–2001) református lelkész, költő, műfordító
  • Végh Gyula (1870–1951) művészeti író, műgyűjtő, festő, múzeumigazgató, utazó
  • Végh Péter (1725–1802) országbíró

Források[szerkesztés]

  • Veszpr.k.m.lt.
  • Győrffy: Fejérvármegye
  • A felszabadulás a bicskei járásban (Bicske, 1970)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vereb települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Vereb, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
  4. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  6. Vereb Helységnévtár

További információk[szerkesztés]