Lepsény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lepsény
Lepsény címere
Lepsény címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Fejér
Járás Polgárdi
Kistérség Enyingi
Jogállás nagyközség
Polgármester Kiss István[1]
Irányítószám 8132
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 3016 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 79,50 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 122[3] m
Terület 39,08 km²
Földrajzi nagytáj Alföld[4][5]
Földrajzi középtáj Mezőföld[4][5]
Földrajzi kistáj Káloz–Igari-löszhátak[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lepsény  (Magyarország)
Lepsény
Lepsény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 59′ 30″, k. h. 18° 14′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 30″, k. h. 18° 14′ 48″
Lepsény  (Fejér megye)
Lepsény
Lepsény
Pozíció Fejér megye térképén
Lepsény weboldala

Lepsény nagyközség Fejér megyében, a Polgárdi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejér megye délnyugati részén, Veszprém megye határán, a Mezőföldön fekvő nagyközség, amely az 1950-es megyerendezésig Veszprém vármegyéhez tartozott.

Egy központi völgyterület körül nyugati, déli és keleti irányban mérsékelten emelkedő síkságon, a Balatonaligától a Sió és a Csíkgát-patak egyesüléséig húzódó ún. Enyingi-háton épült települést délnyugat felé határozottan felismerhető vetősík választja el a Siófok-Balatonszabadi süllyedék-területtől. A délkelet-északkelet irányú hát 40–50 m relatív magasságú, tengerszint feletti átlagos magassága 150–160 m között változik. A hát alacsonyabb lejtőit a lösz alatt finom folyóvízi hordalék fedi. Ennek az anyaga aprókavicsos homok, amely középpleisztocén kori lerakódás eredménye. A községet átszelő Csíkgát-patak 26,5 km hosszú, abszolút esése 71 m. Medrét 1940-ben szabályozták.

A község a mérsékelten száraz és mérsékelten meleg éghajlati övbe tartozik. A tél enyhe, a lehullott évi csapadékmennyiség mérsékelt. Legtöbb csapadék júniusban, illetve október-novemberben esik. A község határát jó termelékenységű mezőségi talaj és barnaföld borítja, amely mezőgazdasági termelésre kiválóan alkalmas. A település stratégiai jelentőségét az adja, hogy fontos távolsági útvonalak mentén fekszik. A vasútállomás a faluközponttól 1 km-re található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kedvező természetföldrajzi adottságok miatt a környék már régóta lakott. A község területén mintegy 2 km-re északkeletre, egy homokdombos hely késő kelta-kori római település maradványai kerültek felszínre homokbányászás alkalmával. A falu szélén, a Mezőszentgyörgy felé eső határrészen, a Cinca-patak közelében lévő vízmosásos partszakaszon szintén római leletekre bukkantak. Innen származik egy római síremlék oldalfala, melyen egy kelta viseletű, fibulával ékesített nő mellképe látható. A környéken keresendő az a római kori útkereszteződés, ahol a Gorsium (Tác) felől Itáliába, illetőleg a Sopianae (Pécs) felől Arrabonába (Győrbe) vezető utak találkoztak.

Lepsény első írásos említése 1226-ból való, ekkor Vepsin alakban fordul elő okleveleink egyikében. 1256-ban faluként (villa) említik. 1381-ben a vásártartási jogot élvező település a mezővárosi fejlődés lehetőségét rejtette magában. Lepsény a XV. században nagyobb részt a Botka család kezében volt. 1488-ban Veszprém megye legnépesebb településének számított, jobbágyportái után 44 forintot fizetett a királyi kincstárnak. Az 1528-ban megjelent Tabula Hungariae is feltünteti. A török uralom alatt több család (Botka, Zichy, Ányos stb.) birtokolta, lakói Palota várának tartoztak szolgáltatásokkal. A 15 éves háború alatt elnéptelenedett. Az 1617-ben készült urbárium még lakatlannak mondja, csak 1622-ig települt újjá. Ettől kezdve viszont folyamatosan lakott volt. A XVII. században részben a Fajszi Ányos, részben a Zichy, részben a Botka család birtoka. A Botka család birtokait a Nádasdy család kapta adományba, amely a következő században egyre terjeszkedett és a települést birtokközpontjául építette ki.

A falut úrbéres népség lakta, amely földművelésből, állattenyésztésből, szőlőművelésből élt, kisebb része fuvarozással, iparral foglalkozott. A Tengerdi, Besnyő és Tikacs nevű szőlőhegyeken már a XII. századtól kezdve jelenős szőlőművelés folyt. A hegyközségek életét 1806-tól kezdve a Veszprém megye által kiadott, az összes megyebeli hegyközségre vonatkozó rendtartás határozta meg. A jobbágyság jogállását, kötelezettségeit a földesúrral, Nádasdy Ferenccel 1713-ban és 1724-ben kötött urbárium szabályozta. A hivatalos úrbérrendezést 1768-ban hajtották végre, ami a jobbágyfelszabadításig meghatározta a jobbágyság helyzetét.

A lakosság ezidőtájt nagyobb részt református, kisebb részben római katolikus vallású volt. A református egyház 1580 táján alakult, katolikus plébániáját - földesúri támogatással - csak 1747-ben kísérelték meg felállítani, megszervezésére 1754-ben került sor. 1829-ben a község négy utcából állt, 1233 lakosával Veszprém vármegye legnépesebb falvai közé tartozott. 1848 szeptemberében a magyar főváros elfoglalására induló horvát sereg felvonulási útvonalába esett, de hadak járta területnek számított 1849 elején, tavaszán-nyarán is.

Lepsény a XIX. század második felében is töretlenül fejlődött. 1861-ben bekapcsolták a vasúthálózatba, 1896-ban a Győr–Veszprém–Dombóvár-vasútvonal kiépítésekor vasúti csomóponttá vált. A Dég–Lepsény mellékvonalat 1900-ban építették, a környék nagybirtokosainak terményeit ezen szállították Lepsénybe, amelynek piaci szerepkörét három országos vására és csütörtöki hetipiaca is növelt. A túlnépesedett helység (lakossága az 1900-as években már meghaladta a 2000 főt, napjainkban a 3300 főt) az 1945-ös földreformot a modernizáló Nádasdy-nagybirtok nyomása alatt élt. A mezőgazdasági proletariátus az 1890-es évektől kezdve részt vett a mezőföldi agrárszocialista mozgalomban. A helybeli munkaerő-felesleg egy részt a XX. század elejétől kezdve a környékbeli ipartelepeken talált munkaalkalmat. Az 1941-ben a keresőképes lakosságnak már egynegyedét foglalkoztatta az ipar- ez az arány 1960-ra már a 35%-ra nőtt.Az öntudatos helyi társadalom az 1880-as évektől egyesületekben tömörült, melyeket 1945 után nagyrészt feloszlattak.

A nagyközség a második világháború végén - súlyos harcok árán - többször gazdát cserélt, az 1945. március 21-én került véglegesen a szovjetek kezére. A háborús károk helyreállítására, óvoda építésére (1946), a földműves szövetkezet (1948) megszervezésére, a Lepsényi SE és az önkéntes tűzoltószervezet újjászervezésére az első hároméves terv idején került sor. A református és római katolikus elemi népiskolát 1948-ban államosították, az általános iskola épületeit 1970-ben bővítették és 1994-ben új iskolát avattak. Az állami gépállomás 1948-ban 10 traktorral kezdte meg működését.

A községi tanácsi közigazgatást 1950 őszén szervezték meg. Ugyanebben az évben alakult meg a Kossuth Termelőszövetkezet, amely az 1970-es évek elején egyesült a mezőszentgyörgyi Alkotmány Tsz-szel, (ma Agrár Rt).

A rendszerváltozás idején a községi önkormányzat újjáalakítására 1990-ben került sor. A nagyközségnek ekkor 2963 lakosa volt (a központi belterületen 2946 fő, az Orgonásban 2, a Szőlőhegyen 15 fő élt). A kilencvenes években a civil szféra újjászerveződött. 1991-ben létrehozták a helytörténeti gyűjteményt, a községben nyugdíjasklub, vöröskeresztes szervezet és három énekkar működik.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 7-es főút mentén, Székesfehérvár felől, a falu határában található a szőlőhegy, három dűlőjével, a Katica, a Jóbor, valamint a Rizling dűlővel. Ezekben a dűlőkben vannak a környék aranyérmes borai.

A faluban több emlékmű is található, melyek megemlékeznek a Szent István királyról, az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról, az I. és II. világháború halottairól, Trianonról.

A 7-es főút mellett a Dunántúl legnagyobb református temploma található. Szemben vele a Helytörténeti és Néprajzi Múzeum. A Nádasdy-család építtette a katolikus templomot és a kúriát, amelyet a lakosok Kastélynak hívnak. Ez utóbbi felújítás alatt áll. A falu határában van az Asszony tava, melyhez egy legenda kapcsolódik.

A kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nóti Károly Salamon Béla-előadta kabarétréfája országosan híressé tette Lepsényt a 20. században. (Lepsénynél még megvolt.[6])

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ila Bálint-Kovacsics József (szerk.): Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest, Akadémiai, 1964.
  • Marosi Sándor-Somogyi Sándor (szerk.): Magyarország kistájainak katasztere, Budapest, MTA, 1990. 129-131.
  • Entz Géza Antal-Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei. Székesfehérvár, MTA MKI. 1998. 92-93.
  • Genthon István: Magyarország művészeti emlékei. Budapest, Corvina, 1980.
  • Sudár István (szerk.): Magyarország megyéi: Fejér megye. Budapest, Kossuth, 1985.
  • Rácz Klára: Lepsény község története (monográfia) Összeállította: Rácz Klára ált. isk. tanár (é.n.)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lepsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Lepsény, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  4. ^ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. ISBN 978-963-9545-29-8 (2010) 
  6. Lepsénynél még megvolt (videó)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lepsény légifotója