Mezőszilas

Mezőszilas
Légi fotó a Droppa-kastélyról
Mezőszilas címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Fejér
Járás	Sárbogárdi
Jogállás	község
Polgármester	Steidl János (független)
Irányítószám	7017
Körzethívószám	25
Népesség
Teljes népesség	2101 fő (2015. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	31,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	139 m
Terület	64,97 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld
Földrajzi középtáj	Mezőföld
Földrajzi kistáj	Káloz–Igari-löszhátak
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mezőszilas Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 49′ 00″, k. h. 18° 28′ 49″46.816730555556, 18.480311111111
Mezőszilas Pozíció Fejér megye térképén
Mezőszilas weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mezőszilas témájú médiaállományokat.

Mezőszilas község Fejér megyében, a Sárbogárdi járásban. 1942 előtt Szilasbalhásnak hívták.

Fekvése

Fejér megye déli részén található a 64-es főút mentén; Sárbogárddal a 6306-os út kapcsolja össze.

Története

A településen és környékén a legrégibb idők óta élnek emberek. Alsóbogárd-pusztán őskori földvár nyomaira bukkantak. Az időszámítás előtt e tájat a kelta eraviscus nép lakta. Kelta sírok kerültek elő a Jó­zan-hegy lábánál. Később a rómaiak uralma alá tartozott a területet. Ebben az időben Fortiana néven ki­sebb római telep/őrállomás volt e helyen. Az őrállomás mellett két római kori villát is találtak a régészek.

A római birodalom bukása után hunok, majd Kr. u. 600 körül az avarok éltek a területen, de gepidák, gótok és longobárdok nyomait is feltárták.

A falu házai között például Honfoglalás kori és 11. századból származó sírok is a felszínre kerültek.

Az egykori források szerint a mai település Szilas és Balhás helységek összeépülésével jött létre. A két település különélése a 14. századtól a 18. század elejéig követhető nyomon.

Szilas

Szilas nevét 1436-ban említették először az oklevelekben Zylas alakban. 1536-tól rövid ideig Zylas egy Szilasi Boldizsár nevű személy birtoka lett.

Később 1564-ben Mezezylas, 1570-ben Mezeozylas, 1588-ban Me­ző Szijlas, 1590-ben Mezewsylas, 1617-ben Mező Zylas, 1688-ban Sillas, 1701-ben pedig Szylass néven szerepelt a különböző forrásokban.

Az 1540-es évektől a falu a török hódoltság területe. Szilas ekkor a simontornyai szandzsák­hoz tartozott.

Szilas a 16. század végén a tizenöt éves háború követ­keztében elnéptelenedett. 1636-ban Bolhást Szili György, Kenessey István és fiai kapták királyi adományként. 1775-ben Szilas mint puszta volt említve, melyet Nicky Kristóf birtokolt. Az 1780-as évekből származó leírás a falu útjait épnek és jól járhatónak tünteti fel.

Balhás

Balhást a Bozót-patak nyugati partján fekvő helyként említették az iratok, mint lakott helyet. Nevét egy 1346-ban kelt oklevél említette először, ekkor Lackfi István erdélyi vajda kapta zálogba Balphas falut, majd 1397-ben Zsigmond király oklevelében szerepelt, mely szerint Bolhach falutt a Kanizsaiaknak adományozta.

Az 1540-es évektől Balhás is a török hódoltság területéhez és a simontornyai szandzsák­hoz tartozott. 1697­-ben Lipót király Bolhást a Losonczi és a Kenessey családok­nak adományozta. A török időkben a falu Szilassal egyidőben elnéptelenedett, újjáépítését 1713-ban kezdték meg, 1740-ben az újratelepített falut három részre osztották.

Ez a felosztás lehet az alapja az 1773-tól használt Alsó-, Közép- és Felső-Balhás névnek. A három Balhást csupán csak egy kis köz választotta el egymástól. 1828-ban már ismét egy néven, Bolhás alakban jegyzik ezt a települést.

Szilas-Balhás

1718-ban már együtt fordulnak elő, ekkor már Szilas aliter Bolhas, majd 1828-ban Bolhas falu és Szilas praedium, 1851-ben Balhás Szilas, 1863-ban Szilas­-Balhás, 1898-ban Szilasbalhás, majd 1942-ben Mezőszilas néven.

Szilas és Balhás a török idők után

A török időkben elnéptelenedett Szilas és Balhás településeken együttesen az 1784-1785-ös népszámlálás adatai szerint 236 ház állt, a népesség száma ekkor 1739 fő volt, mely 386 családot jelentett.

Az újratelepített falu lakosságának többsége református volt, de már ezt megelőzően 1640-ben Balhásnak Herczegszőllősi János személyében lelkésze, 1745-­ben pedig már tanítója is volt: Győri János iskola­mester. Balháson 1749-1797 között kőtemplomot és 1799-ben új iskola is épült, majd 1812-ben elkezdték az első községhá­za építését is. 1836-ban 2906 volt a település lakóinak száma.

A földművelés mellett az állattenyésztés - különösen a juhászat - volt számottevő a falu életében. Az 1828-as összeírás szerint a lakosság 9,3 %-a iparral és kereskede­lemmel foglalkozott. 1817-ben Balháson 18 takácsot, 6 csizmadiát, 3 szűrszabót, 2 asztalost, 1 szűcsöt, 3 német vargát és 4 kovácsot jegyeztek fel. Ezen kívül több helybeli családnak jövedelem-kiegészítést jelentett a fuvarozás is.

Az 1831-es kolerajárvány a faluban 140 áldo­zatot követelt. A járvány halottainak emlékére 1838-ban kőkeresztet állítottak a Kereszt-kertben.

1848. október 6-án tüzérségével az Ozora felé igyekvő Görgey is itt töltött el egy éjszakát a faluban. A győztes csata után a foglyok egy részét Szilasra kísérték. Közsé­günkben szállásoltak el nemzetőröket is, az épületben kolera ütött ki.

1857-ben Szilasbalhás területe 17.246 kh. volt. A köz­ség lakossága az 1850-es évek elején 2681 fő. Közülük 1713 református, 754 katolikus és 214 zsidó vallású. 1871-ben a település nagyközség címet nyert, megalakult a képviselő-testület. 1875-ben gyógy­szertár létesült a községben.

A millennium évében adták át a Budapest-Dombóvár közötti távíróvonalat,melynek egyik állomása Szilas volt. 1897-ben kezdték keg a Simontornya-Szabadbattyán közötti vasútvonal építését, amely eredetileg Szilast is érintette volna, azonban ezt a község vezetősége nem támogatta, a vasút így Szilast elkerülte.

1898-ban a képviselő­ testület a falu nevét Szilasbalhásról Szilasfalvára szerette volna változtatni. A kérést azonban Veszprém megye Törvényhatósági Bizottsága elutasította. 1899-ben a község vásártartási jogot kapott.

Az 1800-as évek végén a faluban több társaskör, egyesület létesült. Ekkor alakult a Református, majd a Katolikus Dalárda, a Pol­gári Olvasókör, az Iparos Kör, az Iparos Temetkezési Egyesület, valamint a pénzgazdálkodást szolgáló, eredmé­nyesen működő Takarék Egylet. Ebben az időben épült a szilasi gőzmalom is, amelyet 1933-ban villamosítottak.

Az 1900-as évek első évtizedében a fellendülés tovább folyta­tódott:

A Széchy, illetve a későbbi Droppa kastélyt átépítették, a régi épületre ekkor két tornyot is húztak. Az építés költségeit az 54-szeres nyertes, verhetetlen ver­senyló, Kincsem versenyló gazdája, Blaskovich Ernő földbirtokos viselte.

A Sárga (Kenessey-Strommel) kastélyt is ebben az időszakban újították fel.

1912-ben 12 előfizetővel telefonhálózat létesült, egy év­vel később megalakult a Szilasbalhási Hitelszövetkezet. Ennek a nyugodt, békés állapotnak vetett véget az Első világháború. A község hősi halottainak száma 163 fő volt.

Szilas 1921-ben Veszprém vármegye negyedik legnagyobb lé­lekszámú nagyközsége volt 4568 főnyi lakossal.

1925-ben leplezték le az Első világháborús emlékművet. Az arté­zi kútat 1927-ben kezdték el fúrni, majd 1932-ben adták át. A község elöljárósága által szorgalmazott villanyvilá­gítási terv is 1932-ben valósult meg.

1935-ben a helyi lakosság adakozása és orszá­gos gyűjtés eredményeképpen katolikus templom építésbe fogtak, mely 1937-ben készült el. 1935-ben a MAVART rendszeres autóbuszjáratot indított. 1937-ben felépült a katolikus és 1942­-ben a református iskola és ez időszakban alapították az óvodát is.

A község vezetősége ismét kérte a falu nevének megváltozta­tását a következő névjavaslatok sze­rint: Mezőszilas, Nemesszilas, Nagyszilas és Szilasfalu. 1942-ben megszületett a döntés a névváltoztatásról, és a község a középkorban már használatos Mezőszilas nevet kapta.

A Második világháború idején 1944. december 5-től 1945. március 20-ig folytak harcok a község területén, a lakosság azonban a több mint 3 és fél hónapos harcok alatt sem hagyta el lakó­helyét.

1945 végén a község lakóinak száma a közeli pusztákkal együtt 4300 fő, a lakó­épületek száma 640 volt, területe ekkor 16.976 kataszteri hold. A földreform során 600 család jutott földterülethez.

A település az 1950-es megyerendezés előtt Veszprém vármegyéhez tartozott.

1950-ben a képviselő-testület szerepét a községi taná­csos vette át. A községet Fejér megyéhez csatolták. Ebben az időszakban kezdődött meg a puszták elcsatolása is Szilastól, és ez a folyamat 1979-ig tartott, ezért népessége, területe lényegesen csökkent. 1980-ban a népesség száma 2362 fő lett.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994:
• 1994–1998: Kiss Géza (független)
• 1998–2002:
• 2002–2006:
• 2006–2010:
• 2010–2014: Magyar József (MSZP)
• 2014–2019: Magyar József (független)
• 2019-től: Steidl János (független)

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,1%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (7,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 36,5%, református 30,6%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 15,7% (16,1% nem nyilatkozott).

Nevezetességei

• Németh László Községi Könyvtár és Emlékszoba

Híres mezőszilasiak

• Bácsi József (1926–2015) 1956-os forradalmár
• Földváry Ákos (1823–1883) állami főreáliskolai tanár
• Kovács Károly (1902–1990) színművész
• Lorsy Ernő (1889-1961) újságíró
• Valószínűleg itt született Losontzi István pedagógus, tankönyvíró.

• 

  Droppa-kastély

• 

  Légi fotó a kastélyról

Források

• Magyar települések: [1]

További információk

• Légi fotók - Mezőszilas