Bácsi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bácsi József
Született 1926 (91 éves)
Állampolgársága magyar

Bácsi József (Mezőszilas, 1926. –) vasesztergályos, aki részt vett az 1956-os forradalomban, amiért később börtönbüntetésre ítélték.

Élete[szerkesztés]

Szegény családból származott, születése évében Csepelre költöztek. Miután elvégezte a nyolc osztályt a Weiss Manfréd Gyárba került tanulónak. 1944-ben behívták katonának, de ő nem vonult be, hanem bujdosott a nyilasok elől. 1945. januárjában jelentkezett az újonnan alakuló demokratikus hadseregbe, Szombathelyen teljesített szolgálatot. Augusztusban leszerelt Esztergomban, majd vasesztergályosként kezdett dolgozni Csepelen. Még ugyanebben az évben belépett az MKP-ba. 1949-ben, amikor aláírásokat gyűjtöttek a munkások között Rajk László és társai ellen, megtagadta az aláírást és a pártból is kilépett. 1951-ben elvégezte a szaktanár képzőt, majd 1955-ig szakiskolában tanított.

A forradalom kitörése után az acélüzem munkástanácsának lett a vezetője. November 29-én a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Központi Munkástanácsának elnökhelyettesévé választották. 1957. január 12-én letartóztatták, majd a Csepeli munkástanács perében másodrendű vádlottként 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban részt vett a váci börtönben ülő politikai foglyok éhségsztrájkjában. 1963-ban az általános amnesztia idején szabadlábra került, de fél évig rendőri felügyelet alatt volt. Ez után segédmunkásként, esztergályosként, raktárosként dolgozott 1981-ig, mikor betegsége miatt kénytelen volt abbahagyni a munkát. 1990-ben rehabilitálták.

Schmitt Pál köztársasági elnök 2011 novemberében a Nagy Imre-érdemrenddel tüntette ki.[1]

Forrás[szerkesztés]

Bácsi József az '56-os Ki- Kicsodában.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A köztársasági elnök 274/2011. (XI. 10.) KE határozata. In.: Magyar Közlöny. 2011. évi, 131. sz., 32415. p.