Szabadbattyán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabadbattyán
Szabadbattyán légifotója
Szabadbattyán légifotója
Szabadbattyán címere
Szabadbattyán címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeFejér
JárásSzékesfehérvári
Jogállás nagyközség
Polgármester Polyák István Vilmos (független)[1]
Irányítószám 8151
Körzethívószám 22
Népesség
Teljes népesség 4518 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség133,78 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110[3] m
Terület33,66 km²
Földrajzi nagytájAlföld[4][5]
Földrajzi középtájMezőföld[4][5]
Földrajzi kistájSárvíz-völgy[4][5]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szabadbattyán (Magyarország)
Szabadbattyán
Szabadbattyán
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 07′ 12″, k. h. 18° 22′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 12″, k. h. 18° 22′ 24″
Szabadbattyán (Fejér megye)
Szabadbattyán
Szabadbattyán
Pozíció Fejér megye térképén
Szabadbattyán weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadbattyán témájú médiaállományokat.

Szabadbattyán egy nagyközség Fejér megyében, a Székesfehérvári járásban. 1950 óta hozzátartozik Falubattyán is, mely most a nagyközség nyugati része.

Fekvése[szerkesztés]

Szabadbattyán a Sárvíz-völgy jobb partján található község. Székesfehérvártól 10, a Velencei-tótól 20, a Balatontól alig 30 kilométerre fekszik.

Megközelíthető gépkocsival a 7-es főúton, vagy vasúton a Székesfehérvár–Tapolca vagy a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonalon – a két vasútvonal itt válik el egymástól és vezet tovább a Balaton északi, illetve déli partja felé. Közúti csomópont, mert a Simontornya felől érkező 6307-es mellékút itt ér véget, a 7-es főút miatt számot vált, majd 7202-es számmal folytatja tovább Litérig.

Élővilága[szerkesztés]

Szabadbattyánban 4 gólyafészket tartanak nyilván.[6]

Környező települések[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

A mai település környéke már az őskorban is lakott volt. A számos régészeti lelőhelyről többek közt bronzkori, germán, avar- és honfoglalás-kori sírok, és település-maradványok kerültek elő.

1279-ből való oklevél említi először a községet, Battyán néven. Károly Róbert 1326-ban Magyar Pál gimesi várnagynak adományozta a települést. 1355-ben a Hermány nembeli Lack fiai kapják adományként. Egy 1397-es oklevélben említik először az itt épült várat, amely a település délkeleti részén állt. Később Csíkvárnak nevezték. A ma is látogatható épen maradt része a Kula-torony. Az itt található sárvízi átkelő miatt a falu fontos közlekedési csomópont volt és 1399-től vámszedőhelyeként működött.

1397-ben Kővágó Örsi „Kis” György királyi zálogosítás révén megszerezte Battyánt és a környező területeket, gyermekeit Lászlót, Albertet és Györgyöt már Battyániként nevezik. Alberttől származott a későbbi vas megyei híres hercegi és grófi család, a Batthyányak.

1543-ban a török elfoglalta a települést, és lerombolta az erődöt. Egy 1563-as oklevélben az 52 házzal rendelkező Battyán szultáni birtok, ahol 109 fős török őrség állomásozik. Egy 1567-ből származó összeírás szerint kastély és templom is található volt a területén. A törököket 1688-ban űzték ki. Ezután a település újra a Batthyány család birtokába került.

A település fontos szerepet játszott a második világháború végén a német csapatok Tavaszi ébredés nevű hadműveletében.

Kula-torony

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,8%-a magyarnak, 0,9% cigánynak, 0,7% németnek, 0,2% románnak mondta magát (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 39,2%, református 12,3%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 17,7% (29% nem nyilatkozott).[7]

Nevezetességei[szerkesztés]

Kula-torony[szerkesztés]

Neve a török nyelvből fordítva tornyot, őrtornyot jelent.

A Kula-torony légifotója

A tatárjárás idejében már állt a mai helyén egy több emeletes torony. Ezt valószínűleg a 13. században építették. A Sárvíz mocsarai közti egyetlen átjáró őrzője és vámszedője szerepet kapta. 1543-ban rombolták le a törökök. A Székesfehérvárért folytatott harcok miatt azonban újjáépítették. A török kiűzése után, elvesztette stratégiai jelentőségét a község. Ezzel együtt a torony is romlásnak indult. Egy ideig magtárnak használták az épületet. Az 1975-ben helyreállított épületben 1981-ben nyílt meg a megyei múzeum török kori anyagát bemutató kiállítás. Ma a település határában zajló római kori villa feltárásának és leletanyagának kiállítása látható benne.

Nyitva: április 1.október 31.

Cifrakert[szerkesztés]

A Nádor-csatorna, és a Sárvíz-malomcsatorna között helyezkedett el a Batthyány család kastélya. Köré épített angolparkot az 1870-es években Zichy Antónia, gróf Batthyány Lajos özvegye. A hét hektár területen számos növényritkaságot lehetett megtalálni, ezért is kezdték a helyiek egyszerűen csak cifrakertként emlegetni. A kastély a második világháborúban megrongálódott, majd lebontották. Tégláit a falusiak hordták szét és építették be a saját házukba. A park ezek után elvadult. A 2000-es évek elején községi összefogással elkezdték a rehabilitációját. A parkban található negyvenkét hatalmas öreg platán. Kőrisei, fehér nyárfái, zöld juharfái, nagylevelű hársai igazi botanikai különlegességek, védettséget élveznek. A kertben található egy kis tó is.

Római kori villa[szerkesztés]

A római kori villából származó Vadász-tál[8] a Seuso-kincs névadó darabja az országházi kiállításon, felirata: „HEC SEVSO TIBI DVRENT PER SAECVLA MVLTA POSTERIS VT PROSINT VASCVLA DIGNA TVIS – Szolgáljon sok századon át, Seuso, ez a készlet, s használják hosszan büszke utódaid is!” (Kőrizs Imre fordítása)[9]

Szabadbattyán határában találták meg Pannónia eddig ismert legnagyobb késő római kori villáját. A 110 x 120 méter alapterületű épület a Sopianae (Pécs)–Brigetio (Szőny), Sopianae–Aquincum út mellett fekszik. A villa feltárását a székesfehérvári Szent István király Múzeum munkatársai 1993-ban kezdték meg, s a munka ma is tart. Erről látható kiállítás a Kula-toronyban. Az épületnek és a kiásott termeknek a mérete arra utal, hogy tulajdonosa Pannónia igen magas rangú személye lehetett. Valószínűsíthető, hogy a Seuso-kincsek is innen származnak.

A katolikus templom

Seuso-kincs[szerkesztés]

Pereczes Ferenc nyugdíjas asztalosmester 1974 tavaszán felfedezte Pannónia eddig ismert legnagyobb késő római kori lakóépületét Szabadbattyán és Úrhida határában.[10] Lásd a Seuso-kincs szócikket.

Nepomuki Szent János szobor[szerkesztés]

A katolikus templom kertjében található barokk stílusú Nepomuki Szent János szobor az 1700-as években készült. Alkotója ismeretlen.

Széchenyi szobor[szerkesztés]

Szabadbattyán központjában található Széchenyi István mellszobra, mely köré zászlókat tűznek az általános iskola diákjai a nemzeti ünnepek napján.

Szent Vendel Kápolna[szerkesztés]

Az Emmaróza-Szőlőhegyen található apró kápolnát gróf Batthyány Emma Róza építtette egy kígyó marta pásztor emlékére. A pásztorok védőszentjéről, Szent Vendelről kapta a nevét. A kis kápolnát és a szentről készült festményt többször renoválták. A község Emma napján hagyományőrző zarándoklattal, ökumenikus istentisztelettel és kulturális programmal emlékezik meg a grófnőről és a szőlőhegy vészterhes időket is látott történelméről.

Templomok[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szabadbattyán települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Szabadbattyán, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
  4. a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  5. a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  6. golya.mme.hu
  7. Szabadbattyán Helységnévtár
  8. Vadász-tál Archiválva 2015. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, szepmuveszeti.hu
  9. Magyar Posta Zrt. - Seuso-kincsek hazahozatala, posta.hu
  10. Látta a kincsek lelőhelyét, feol.hu

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadbattyán témájú médiaállományokat.