Oromhegyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Oromhegyes
(Трешњевац / Trešnjevac)
[[Fájl:
Oromhegyes Temploma
|250px]]
[[Fájl:
címere
Oromhegyes zászlaja
|112x150px|Oromhegyes
címere
]]
Oromhegyes
címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bánsági
KözségMagyarkanizsa
Rang falu
Irányítószám 24426
Körzethívószám +381 24
Népesség
Teljes népesség1868 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség61 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság87 m
Terület42,1 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Oromhegyes (Szerbia)
Oromhegyes
Oromhegyes
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 58′ 28″, k. h. 19° 59′ 06″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 28″, k. h. 19° 59′ 06″
A Wikimédia Commons tartalmaz Oromhegyes
témájú médiaállományokat.

Oromhegyes (szerbül Трешњевац / Trešnjevac) település Szerbiában, Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Magyarkanizsa községben. 2002-ben lakosságának több mint 96%-a magyar nemzetiségű volt.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Szerbia északi részén helyezkedik el 102 méter tengerszint feletti magasságon. Közigazgatásilag Magyarkanizsa községhez tartozik. Zentától 10 km re, Adorjántól 5 kmre és Tóthfalutól 5 km fekszik.

A Magyarkanizsa-Zenta regionális úttól 3 km fekszik, aszfaltozott út köti össze Tóthfaluval, Orommal és Szabadkával.

Népessége[szerkesztés]

  • 1948-ban 2542 lakos
  • 1961-ben 2357 lakos
  • 1971-ben 2304 lakos
  • 1981-ben 2135 lakos
  • 1991-ben 2028 lakosából 1953 magyar, 32 szerb
  • 2002-ben 1868 lakosából 1797 magyar, 25 szerb
  • 2011-ben 1763 lakos (a népszámlálás elsődleges adatai alapján)

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a bácskai löszfennsíkon kiemelkedő Orompartról kapta. Kezdetben Siposfalva, vele párhuzamosan (nem messze attól) Zákóföld(je), együtt pedig Tetőhegy(es) néven emlegették. Ezt követően jelennek meg a Kishegyes és Kis-Hegyes nevek, de habár már létezett egy ilyen nevű település, mégsem amiatt, hanem az 1904-es névadási kötelezettség miatt ifjú Tóth József földbirtokos (ő alapította Tóthfalut) javaslatára Oromhegyesre változtatták (ahogyan Ókanizsa elnevezést is Magyarkanizsa névre). Levéltárban fellelhető névváltozatai (időrendi sorrendben):

  • Siposfalva
  • Zákóföld(je)
  • Tetőhegy(es)
  • Kishegyes
  • Kis-Hegyes
  • Oromhegyes
  • Uzunovićevo
  • Oromhegyes
  • Senćanski Trešnjevac
  • Trešnjevac
  • Oromhegyes

Története[szerkesztés]

Oromhegyes területe már az őskorban lakott hely volt, amit a csiszolt kőkorszaki leletek is bizonyítanak, amelyek az Általános Iskola építésekor kerültek elő. Az első településre vonatkozó okirat 1271-ből származik, ugyanis ekkor Ket-Adryan névvel jelöltek két település Ol- és Feel-Adryant. Dudás Gyula XIX. századi jeles történész szerint Feel-Adryan (Felső-Adorján) a mai Oromhegyes területén helyezkedhetett el.

A település létrejötte[szerkesztés]

A mai falu kialakulása az 1848/49-es forradalom leveréséhez kötődik. A szóbeli hagyományok szerint Magyarkanizsa város legelőjéből Rózsa Sándor szétszéledt bandája telkeket szakított ki, majd pedig két szerb kisnemes (Sipos és Zákó) földterületeiket kimérették telkeknek és azokat olcsón eladták. A Sipos nevű kisbirtokos 6 lánc szántóföldjét és szőlejét adta el házhelyeknek, majd ezekre kezdtek el építkezni az ide sereglett szegény emberek, minden engedély és jogcím nélkül; ennek eredményeként 1857-ben már 437-en voltak.

Az így kialakult Siposfalva és Zákóföld települések önnállósodását Magyarkanizsa mezőváros vezetői, különösen Huszágh Miklós községi képviselő, nem nézték jó szemmel, hiszen elveszíteni látszott a városi legelő, valamint az olcsó munkaerő.

Kanizsa képviselő testülete végül belenyugodott a megváltoztathatatlanba, és a falu 1857-ben már tanítót is kapott Kálmán János személyében (a faluban lakók alkalmazták a képesítés nélküli személyt saját költségükön), majd pár év elteltével Kanizsa mezőváros képviselői gyűlése tanítói munkahelyet rendszeresített a településen – az adorjáni plébános felügyelete mellett –, ahová felvették Magyar Imre altanítót. A települést kezdetben Hegyes, Kis-Hegyes néven ismerték, de mivel már akkor létezett Kishegyes, így az itt lakók Tetőhegyes néven kezdték nevezni a falut. Magyarkanizsa elöljárói hatására Tetűhegyes csúfnevet kapta a falu (a feljegyzések alapján nem is alaptalanul), ezért a település lakosai Oromhegyes-ként kezdték emlegetni azt a XIX. század végén.

20. század eleje[szerkesztés]

A következő évtizedekben kisipari műhelyek nyíltak, malom épült, artézi kutakat fúrtak, rendőrállomás, iskolaépület létesült. 1908-ban a templom épült amit még ebben az évben Szent Mihály tiszteletére szenteltek föl. Lassan kialakult a település magja, ebből pedig az utcák a régi Zentai úton, a Velebit felé vezető dűlőkön és az Orompart lábánál, illetve az adorjáni állomás felé húzódó út mentén.

A falu főutcáján található ártézi kutat 1912-ben fúrták.

Az első világháborút követően 1921-ben Likából szerb telepesek (önkéntesek = dobrovoljacok) érkeznek a faluba, akik az akkori királyi belügyminiszter(Uzunović) tiszteletére megváltoztatták a falu nevét Uzunovićevora. A falu ezen a néven volt ismert 1941-ig, a visszacsatolásig, akkor visszakapja az Oromhegyes nevet.

A II. világháború után[szerkesztés]

A II. világháború alatt nagyon sok szerb lakost Sárvárra hurcoltak, majd a háború végén a beérkező partizánok ártatlanokat mészároltak le bosszúból. Ekkor „önkénteseket” toboroztak a Petőfi-brigádba, akik közül sokan életüket vesztették a Bezdán környéki harcokban. A falu központja A háború végén a bevonuló szerb partizánok 14 helyi lakost mészároltak le, annak ellenére hogy 1941. áprilisában (és később se a magyar fennhatóság alatt) semmilyen incidens sem történt a szerb lakosság ellen.

Az 1940-es évek második felében parancsba adták, hogy minden magyar településnek kell hogy legyen szerb neve is. Mivel az akkori bíró parasztszekéren ment a járási központban, Zentán megtartott összejövetelre, egész úton azon gondolkodott, milyen szerb név lehetne elfogadható, de semmi sem jutott az eszébe. Kocsisa hívta fel figyelmét arra, hogy a háza előtt egy nagy cseresznyefa áll, ezért lehetne akár Cseresznyés-nek (Trešnjevac) is nevezni. Így lett a falu szerb neve 1946-tól kezdetben Senćanski Trešnjevac (Zentai Cseresznyés), majd a járások megszűnését követően csak egyszerűen Trešnjevac.

20. század vége[szerkesztés]

Oromhegyes madártávlatból A boszniai háború alatt a falu nőinek bátor fellépésnek köszönhetően az akkor egyedüli biliárdterem és pizzéria, a Zitzer Club a háborúellenes ellenállás egyik központjává vált (1992. május 10. után). A tartalékosok 93 napig laktak ebben a barakképületben, eközben létrehozták a Zitzer Szellemi Köztársaságot, ami miatt a külföldi média is figyelemmel kísérte ezt az eseményt.

Jelenkor[szerkesztés]

A helyi közösségnek, a fő utcáján kívül, még hat aszfaltozott utcája van. Mindegyik utcában járdák vannak kiépítve. A háztartásokba be van vezetve a villanyáram- és a vízhálózat is. A többi településhez hasonlóan úgyszintén itt is ki lett építve a gázhálózat, amelyet a lakosságnak több mint a fele használ. Digitális telefonközponttal is rendelkezik a falu.

Általános iskolája, óvodája, egészségháza és gyógyszertára is van a helyi közösségnek. Nagyon fejlett az állattenyésztés, különösen a marha-, és sertéstenyésztés és nagy múltja van a juhászatnak is. Van termelőszövetkezete, legelterjedtebb a búza és iparinövény-termesztés, de a zöldségfélék termesztése is nagyon népszerű.

A falu központja

A falu néprajzi hagyományai gazdagok és sokfélék. Mindezt híven, avatottan őrzi a helybeli Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, amely az egész község részvételével minden évben megszervezi a Gazdag Ág szemlét a tárgyi és szellemi néprajz ápolásának részeként.

Címere[szerkesztés]

Oromhegyes település címerét 2007-ben dolgozták ki, legújabb változatát 2009. 01. 09-én fogadták el.

  • Tresenjavac - Oromhegyes coat of arms.svg
    A kék alapon található hármas halom a főutca két oldalán található dombos területet és a Csákó-halmot (az I. zentai csata – 1686. október 19. vagy 20. – feltételezett helyszínét) jelképezi, míg a templom a valamikori Fel-Adryan területén elhelyezkedő templomok közül az egyiket. A címerben található kosfej a juhászoknak állít emléket, míg a két szimmetrikus búzakalász a település lakóinak fő foglalkozását, a mezőgazdaságot szimbolizálja.

Oromhegyes zászlaja[szerkesztés]

Oromhegyes zászlaja



Galéria[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
2542 2416 2357 2304 2135 2028 1868 1763[2]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 1797 96,19
Szerbek 25 1,33
Bunyevácok 4 0,21
Jugoszlávok 3 0,16
Horvátok 1 0,05[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Testvér települése:Jászladány