Horgos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Horgos (Хоргош / Horgoš)
Horgosi utcarészlet
Horgosi utcarészlet
Horgos címere
Horgos címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bácskai
KözségMagyarkanizsa
Rang falu
Alapítás éve1771.
Polgármester Sors Róbert
Irányítószám 24410
24411
Körzethívószám +381 24
Rendszám KA
Népesség
Teljes népesség6325 fő (2002) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság75 m
Terület74,8 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Horgos (Szerbia)
Horgos
Horgos
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 46° 09′ 20″, k. h. 19° 58′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 20″, k. h. 19° 58′ 21″
Horgos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Horgos témájú médiaállományokat.
A vasútállomás
A röszkei határátkelő, háttérben Horgos
A horgosi átkelő

Horgos (szerbül Хоргош / Horgoš) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bácskai körzetben, közigazgatási szempontból Magyarkanizsa községhez tartozik. A magyar többségű településnek 2011-ben 5709 lakosa volt. Mellette található Szerbia Magyarország felé vezető legforgalmasabb közúti határátkelőhelye (a magyar oldali határállomás Röszke). A Szeged és Újvidék közötti vasúti forgalom mára már nem jelentős.

Fekvése[szerkesztés]

Horgos Szerbia, ezen belül Vajdaság legészakibb települése. Északról Magyarország, keletről a Tisza folyó, délről Martonos és Kispiac települések, nyugatról pedig Szabadka határolja. A település magva az északi szélesség 46° 10' és a keleti hosszúság 19° 58' metszéspontján van. A tengerszint feletti magassága 75 méter. A település, bár a Tisza határolja, mégsem a folyó mellett, hanem attól 8 kilométerre nyugatra fekszik. A település határa területén három geomorfológiai övezet érintkezik: a Tisza menti alluviális rétség, a magasabb fekvésű löszterasz és a homokvidék. Maga a település a löszterasz és a homokvidék határán terül el.

Története[szerkesztés]

A település meglétét a 11. századi írott források bizonyítják, Garam Benedek-rendi kolostor birtokaként egy halászfalut említenek Horgos néven. Gyakran esik szó Szentpéter (Szenpetre)[1] településről is.

A 13. század elejétől kunok népesítették be a tájat, akik önrendelkezést kaptak IV. Bélától, területük határa a mai falu körzetét szelte ketté. A kunok emlékét őrzi néhány határnév is, mint a Kun-tó, Kis-Kun-tó, Kun-halom. A középkor legjelentősebb emléke egy templom maradvány[2] és néhány sír. Ez önálló falu létezésére utal a Templom-dombnak nevezett határrész közelében.

Horgos név az írott forrásokban 1640-ben tűnik fel. Ekkor kapta meg a pusztát egy magyar nemes kiváltságként. Horgos jelentése a "horog alakú" és egy tavat jelölt a mai Horgosi-réten.

A török hódoltság idejében Horgos (Horgas) pusztaként a szegedi határ részévé vált, az összeírások szerint csupán néhány lakója maradt.

Szentpéter a török korban egy jelentős település a Tisza mellett, Röszke és Martonos között. Lakossága a defterek tanúbizonysága szerint mindvégig magyar. A 18. század végi térképen még találunk néhány tanyát, később már csak a folyóhoz közeli szentpéteri csárda őrzi emlékét. A török kori felszabadító háború után megamaradt lakosok fokozatosan átköltöztek a szomszéd településekre. Az egykor jelentős tiszamenti (ma Holt-Tisza[halott link]) falucska emléke feledésbe merült, egykori területe ma a horgászok kedvelt helye.

A zentai csata után megszerveződött a tiszai határőrvidék, a horgosi és szentpéteri puszták katonai sáncok sorába kerültek.

A határőrvidék feloszlásával 1746-ban ezt a pusztát Kárász Miklós szegedi jegyző vásárolta meg, és a birtokbavétel után hozzáfogott a betelepítéséhez. Az első telepesek a Budzsák, Vermes és Rózsa majorokba kerültek. A szűkebb értelemben vett mai település 1772-ben jött létre átgondolt betelepítési terv következtében. Körülbelül 120 család került akkor a faluba Magyarország különböző tájegységeiből. A későbbi évtizedekben még kb. 1000 új lakos érkezett melléjük. 1820-ban épült ki a falu hét utcája, és ez képezi a település magját.

A vármegyék újraszerveződésével, a község Csongrádhoz került. Igazgatási központja is volt több alkalommal. A 18. század végén és a 19. század elején fellendült az utasforgalom. Bevezették a Horgost is érintő postakocsi-járatokat. A 19. században a horgosiak főleg földműveléssel, állattenyésztéssel, illetve háziiparral foglalkoztak. Termékfeleslegeiket a szegedi és a szabadkai piacon értékesítették. 1837-ben már a szabók, kádárok, kovácsok, tímárok és csizmadiák alakítottak céheket. 1845-ben már iskola is működött.

Horgos művelődési, néprajzi hagyományai már a múlt században közismertek voltak. A falu embereiről írt A rokkant szekér címen Mikszáth Kálmán, Csaplár Benedek, Gyulai Pál és Arany László munkatársa pedig betlehemes játékot jegyzett fel. Századunkban, 1906-ban pedig Bartók Béla gyűjtött itt népdalokat Balázs Béla íróval együtt. Ezt a munkát később a zombori származású jeles folklorista, Kiss Lajos is folytatta.

Horgos nagyközség Csongrád megye Tiszán inneni járásához tartozott, melynek székhelye Kiskundorozsma volt: mindemellett a község teljesen Szegedhez gravitált, ott volt járásbírósága, telekkönyvi hivatala, adóhivatala, oda vonzották gazdasági és kulturális érdekei, s egyedül országgyűlési választó-kerületének központja volt Tápén. A századfordulón Horgos területe 18 539 katasztrális hold, lakóinak száma 7275, melyből Horgoson lakott 4931, Horgosi Királyhalmon 552, Budzsákban 112, Kishorgoson 260, Kőrösoldalon 609, Öttö-möspusztán 544, a többi határrészben — Kamaráson, Nagyálláson, Nagymajor-ban, Pörösön, Szelevényen és Szentpéter-pusztán — összesen 267 lakos. A községben az 1900. évi népszámlálás és összeírás 1176 házat talált, míg tíz évvel később, 1910-ben már 1533 házat és 8037 lakost.[3]

Horgosra a szerb katonaság 1919 februárjában vonult be, egyetlen településként a Csongrád vármegyéből, az újonnan megalakult Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz csatolták.

Az első világháború, majd az azt követő politikai változások Horgos fejlődését megállították. A mozgósitás elvitte a legtermelékenyebb munkaerőt, a háborús rekvirálások kimerítették a tartalékot. A trianoni béke Horgost elvágta piacától, minimálisra csökkentette az átmenő áru- és személyforgalmat; a lakosság megszállókként fogadta a szerb királyi hadsereget s ellenszenvvel a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság elnemzetlenítő kormányintézkedéseit, mindenekelőtt a királyi agrárreformot, amely a horgosi napszámost, földmunkást kisemmizte, és egyholdnyit sem adott nekik a 150 éve általuk művelt nagybirtokból. A királyi agrárreform Horgoson öt birtokost érintett: a Kárász-, a Reök-és a Vermes-birtokot, valamint a közlegelőket birtokló úrbéri közösséget és a politikai községet. A kisajátítás legsúlyosabban érintette a politikai községet, mely 572 kat. hold jövedelméből a községi közigazgatás és háztartás kiadásait fedezte, s amelynek a földreform mindössze 100 holdat hagyott. Ugyanakkor a Kárász család kezén 1170 hold maradt meg. Az új telepesek legnagyobb része Magyarországról és Romániából hazatelepült délszláv, optáns volt — mintegy 150 család —, valamint Gyála és Keresztúr szomszédos bánáti köz-ségekből áttelepített kolonista — mintegy 100 család — és mintegy 20 világ-háborús önkéntes család. Az új telepesek kezdetben kellő eszközök híján a kapott földet képtelenek voltak gazdaságosan megművelni, támogatást a kisajátított község — amely csak egyre növekvő pótadókkal, a robot újbóli be-vezetésével tudott úgy-ahogy saját problémáival megküzdeni — nem nyújthatott. Ennek tudatában a telepesek a kormányzatot ostromolták kéréseikkel, s annak támogatásával építették fel Kis-Gyálát — a kanizsai úton — az akkori Horgostól mintegy három kilométernyire.[4]

A község számára ez a korszak gazdaságilag komoly eredményeket is hozott. Korábban is termesztettek ezen a vidéken paprikát. Az itt termett paprika Szegeden került feldolgozásra. Ezt az új határ meggátolta. Ebben néhány horgosi meglátta a gazdasági lehetőséget, és az itt termelt paprika feldogozását megkezdték helyben.

1919 után Ördög István irányításával őrölték a paprikát, aki korábban Szegeden paprikafeldolgozó üzemben dolgozott, ezért rendelkezett a szükséges munkatapasztalattal. Vállalkozóként tehát megindította a horgosi paprika feldolgozását. A malmot részvénytársaság üzemeltette, melynek tagjai voltak; Vass Imre, Ördög István, Fodor Miklós, Pólya Ferenc, Petrik István, Kmetti Gyula, és Vass Sándor. 1923-ban Vass Imre (az ő első fia Dr. Hunyadi-Vas Gergely országgyűlési képviselő) felvásárolta a malom részvényeit, Ördög István kivált, és létre hozta saját vállalkozását.[5] Az elsőként alapított malom az Első Paprikamalom nevet viselte. Ezzel gyakorlatilag megszületett a horgosi paprika, mint brand!

A paprika mellett még két jelentős termék határozta meg ezt a korszakot. A filoxéravész alatt a homokos területek felértékelődtek a szőlőtermesztésben. Itt is jelentős gazdasági szerepre tört a szőlőtermesztés és borkészítés. A jugoszláv időkben ez az ágazat tovább tudott prosperálni, mivel ekkorra itt kialakult és felhalmozódott technológia és tudás megtalálta az újabb piacát.

A harmadik tipikus horgosi termék a rozs, amely a jugoszláv rozstermesztés gerincét képezte.

1941-ben a magyar honvédség visszafoglalta a települést. A bevonuló honvédekre néhány szerb tüzet nyitott, ezért a honvédek meggyilkoltak mintegy 15 szerb nemzetiségű polgárt. 1944-ben a Vörös Hadsereg nyomában megjelenő jugoszláv partizánok az eddigi kutatások szerint 75 magyart lőttek agyon, köztük a falu akkori plébánosát Virág István apátot, valamit Horgos Nagyközség egykori vezetőjét Tillinkó Istvánt.

1941-1944 között ismét Csongrád vármegyéhez és a kiskundorozsmai járáshoz tartozott.

Jelene[szerkesztés]

A világháborút követő politikai változások a Kárász, Vermes, Reök családot súlyosan érintették. A kisajátított földeket zömmel délszláv származású telepesek kapták, akik Magyarországról, Romániából kerültek ide.

A falu társadalmi-gazdasági fejlődése 1945. után vett nagyobb lendületet. Szövetkezetek, gazdasági birtokok alakultak. A fűszerpaprika termelése már világhírnek örvendett, hiszen a híresebb szegedi után mindjárt a horgosi paprika következett. Az igazi iparosodás az 1950-es és 60-as években indult el a Vitamin és az Iglo (mai Higlo) megalakulásával.

A második világháború után mint önnálló település, a zentai járáshoz tartozott, majd 1961-ben a községek megalakulása óta tartozik Kanizsa (Magyarkanizsa) községhez.

Az egykori Horos Nagyközség területéből a kishorgosi község délnyugati részéből teljes mértékben önnállósult Királyhalma, amely a szocialista időkben a Bácsszőlős nevet vette fel. A Körös patak környéki részek pedig a '30-as évektől településsé szerveződő Kispiac részévé válltak.

A településnek teljes magyar és szerb tannyelvű iskolája van, bár a szerb diákok létszáma alig éri el az elegendőt. Művelődési otthonában több civil egyesület működik. Ezek közül kiemelendő a több mint 80 éves múlttal rendelkező Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület.

Fejlett a kiskereskedelmi hálózata van (vegyeskereskedések, bútorszalon, piactér, barkácsboltok, stb.).

Közlekedési szerepe ma is nagyon fontos, hiszen útvonalak találkozásánál fekszik. A horgosi határátkelőhely pedig legfontosabb összeköttetés Európával.

A magyar M5-ös autópálya 2006-os átadása után a magyar 5-ös főúton levő határátkelőhely megszűnt, a gyalogos és kerékpáros forgalom is az új határátkelőhelyen át közlekedik.

2014-ben a régi határátkelőt mint kishatár újranyitották.

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
7902 7768 7871 7823 7640 7201 6325[6] 5709 fő (2011)[7] +/-

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 5302 83,82
Szerbek 436 6,89
Cigányok 298 4,71
Jugoszlávok 114 1,80
Montenegróiak 23 0,36
Horvátok 20 0,31
Bunyevácok 9 0,14
Albánok 6 0,09
Németek 3 0,04
Ukránok 1 0,01
Szlovének 1 0,01
Szlovákok 1 0,01
Ruszinok 1 0,01
Románok 1 0,01
Muzulmánok 1 0,01
Macedónok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[8]

Nevezetes emberek[szerkesztés]

Testvértelepülései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben - Dél-Alföldi évszázadok 24. (Szeged, 2008) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
  2. A kishorgosi Árpád-kori templom és temető. ertektar.rs. (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  3. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9  
  4. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. okt. 9. (szerbül és angolul)  
  5. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9  
  6. (2019. február 22.) „Reök Iván” (hu nyelven). Wikipédia.  
  7. Bajtai Kornél. „Kolompár Cápa horogközelben”, 2013. február 27. (magyar nyelvű) 
  8. Laura Gal. „Ungurul antimaghiar: Un etnic maghiar din Bihor face senzaţie pe internet cerând "Moarte ungurilor!"”, Bihoreanul (román nyelvű) 
  9. Bebizonyítjuk, hogy rettegni fogsz – trollok zaklatják a magyar YouTube-videóst”, 24.hu Central Médiacsoport Zrt., 2017. május 24. (magyar nyelvű) 

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]