Rábé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rábé (Рабе / Rabe)
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetÉszak-bánsági
KözségTörökkanizsa
Rangfalu
Körzethívószám+381 230
Népesség
Teljes népesség106 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 06′, k. h. 20° 16′Koordináták: é. sz. 46° 06′, k. h. 20° 16′
A Wikimédia Commons tartalmaz Rábé témájú médiaállományokat.

Rábé (szerbül Рабе / Rabe) Törökkanizsa községhez tartozó település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. Közigazgatásilag nem önálló település, hanem a magyarmajdányi Helyi közösséghez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A magyar-román-szerb hármashatár (Triplex Confinium) mellett, Törökkanizsától északkeletre, Óbéba és Magyarmajdány közt fekvő település.

Története[szerkesztés]

Rábé Árpád-kori település. Nevét az oklevelek 1256-ban említették először Rabey néven.

1285-ben Rabe, 1333-ban és 1337-ben Rabe, 1482 Belsew Rabe, Kylsew Rabe, 1494-ben predia Kylsew Rabe, Belsew Rabe néven írták.

Rábé a Csanád nemzetség birtokai közé tartozott. 1256-ban a nemzetség tagjai közt kétfelé volt osztva: az Oroszlámos felé eső fele a Thelegdyeké, a másik fele pedig a Makófalvi családé volt. 1337-ben említették az itt lévő malmot is, melyet a két család közösen használt. 1333-ban neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is. Papja ekkor 5 garas pápai tizedet fizetett. Egyházát valószínűleg a Csanád nemzetség alapította.

A török időkben, Temesvár eleste után a falu szintén behódolt a töröknek. A temesvári defterdár 1557-1558-ban 27 magyar lakost talált a faluban.

1561-ben Nádasdy Tamás nádor, a János Zsigmondhoz pártolt Thelegdy Mihály részét Kerecsényi Lászlónak adományozta.

1564-ben Jász Lukács, a királyi kincstár és Thelegdy Mihály voltak a földesurai. A török hódoltság alatt magyar jobbágysága kipusztult. 1582-ben csak 3 szerb juhász lakta, de nemsokára ezek is tovább vonultak és Rábéből puszta lett, melyet Wesselényi nádor 1655-ben Horváth-Kissevits György királyi titkárnak, Czorgáll Ferencnek és Csór Györgynek adományozott, 1701-ben pedig igényt jelentett be rá a csanádi püspök is, majd 1723-ban temesvári igazgatóság bérbe adta Veliki Vászó szegedi kapitánynak.

A mai helység lakosait a csanádi tiszttartóság 1777-ben telepítette, Szegedről való dohánytermelő lakosokból.

1783-ban a királyi kamara bérbe adta Szeged városának és ettől fogva lakossága egyre szaporodott. Önálló községgé az 1800-as évek vége, 1900 eleje körüli időkben alakult.

1875-ben az árvíz az egész határt elöntötte.

A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott.

1910-ben 478 lakosából 469 magyar, 7 román volt. Ebből 471 római katolikus, 7 görögkeleti ortodox volt.

2019 októberében megnyílik a határátkelő Magyarország felé.[2]

Közlekedés[szerkesztés]

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Demográfiai változások[szerkesztés]

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
400 407 390 306 221 195 135[3] 106[1]

Etnikai összetétel[szerkesztés]

Nemzetiség Szám %
Magyarok 123 91,11
Jugoszlávok 5 3,70
Szerbek 4 2,96
Egyéb/Ismeretlen[4]
A Rábé–Kübekháza–Óbéba hármas határ (Triplex Confinium) 2023 szeptemberében

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]