Bárányos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bárányos
Ovca4.jpg
Közigazgatás
Ország Szerbia
KörzetBelgrád fővárosi
KözségPalilula városi község
Irányítószám 11212
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Terület24,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bárányos (Szerbia)
Bárányos
Bárányos
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 44° 53′ 010″, k. h. 20° 32′ 05″Koordináták: é. sz. 44° 53′ 010″, k. h. 20° 32′ 05″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárányos témájú médiaállományokat.

Bárányos (szerbül Овча / Ovča, németül Gisellenhain) egykor önálló község, napjainkban Szerbia fővárosának, ezen belül Palilula városi községnek a része.

Fekvése[szerkesztés]

Bárányos Szerbia központi részén található Pancsova város szomszédjában, a történelmi Bánátban. Belgrád központjától 15 km-re északkeletre, Pancsova várostól 10 km-re nyugatra, Budapesttől 350 km-re délkeletre. A Kárpát-medence Nagy Alföldjének déli kezdeténél, a Duna és a Temes folyók által körülölelt síkságán fekszik. Határának közelében ömlik a Temes folyó 359 km-es útja végén a Dunába.

Története[szerkesztés]

A falu területe már Kr. u. 1000-től a magyar államalapítástól a Magyar Királysághoz tartozott. Az 1521-26-os évek közötti, I. Szulejmán szultán vezette oszmán-török offenzíva hatására, a magyar végvárrendszer összeomlása során az Oszmán Birodalom kezére jutott. Egészen az 1718. július 21-én megkötött Pozsareváci békéig a terület az Oszmán Birodalom Temesvári vilajetének közigazgatási egységébe tartozott. A térség óriási mértékben elnéptelenedett, köszönhetően a török hódítás, majd a habsburg vezetés későbbi terület visszaszerző offenzíváinak pusztító hatására. Ezután a Habsburg vezetés alatt a területe nem csatoltatott vissza a Magyar Királysághoz, hanem az újonnan megszervezett, önálló tartományként kezelt Temesi bánság közigazgatási egységébe sorolódott. A bánság első kormányzója, Mercy gróf már 1719-ben megkezdte az addig óriási népességfogyást megélt, többnyire lakatlanná lett bánáti területek tervezett újratelepítését. Nagy valószínűséggel ekkor érkezhettek a faluba a települést újraalapító román telepesek.

Az 1741. évi XVIII. törvénycikk 5. paragrafusa rendelte el a katonai határőrvidék részeként létrejövő Németbánsági ezred felállítását a további török rablóportyák és hadmozdulatok megakadályozására. Így a település ezután e közigazgatási egység részét alkotta, egészen 1873-ig.

Területe 1910-ben 11701 kataszteri holdat tett ki, mely átváltva meghaladja a 20300 hektárt.

1910-ben 1682 lakosából 12 fő magyar, 13 fő német, 1619 fő román, 1 fő szerb, 17 egyéb anyanyelvű volt. Ebből 16 fő római katolikus, 1 fő görögkatolikus, 1 fő református, 1637 fő görögkeleti ortodox, 7 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 843 fő tudott írni és olvasni, 47 lakos tudott magyarul.

A trianoni békediktátumig a Magyar Királysághoz, ezen belül Torontál vármegye Pancsovai járásához tartozott.

1920 után a falu területe a Bánság jelentős részével a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. 1929-től a Jugoszláv Királysághoz tartozott, majd 1941-től több mint három évig német katonai megszállás és kormányzás alatt állt. 1945-től újra Jugoszlávia része, egészen 2003-ig, ezután Szerbia és Montenegró, majd 2006-tól az önálló Szerbia területéhez tartozik.

Népesség a 2002. évi népszámlálás alapján
Népek fő, százalék
Szerbek
  
1 642 (63,96%)
Románok
  
705 (27,46%)
Cigányok
  
35 (1,36%)
Jugoszlávok
  
22 (0,85%)
Macedónok
  
16 (0,62%)
Magyarok
  
7 (0,27%)
Muszlimok
  
7 (0,27%)
Horvátok
  
6 (0,23%)
Egyéb (főként egyéb szláv népek)
  
164 (4,58%)