Begafő
| Begafő (Клек / Klek) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23211 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Rendszám | ZR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2959 fő (2002) |
| Népsűrűség | 115 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 74 m |
| Terület | 25,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 25′ 11″, k. h. 20° 28′ 29″45.419722°N 20.474722°EKoordináták: é. sz. 45° 25′ 11″, k. h. 20° 28′ 29″45.419722°N 20.474722°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Begafő témájú médiaállományokat. | |
Begafő (korábban Bégafő, szerbül Клек / Klek, németül Klek, románul Clec) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben.
Fekvése
[szerkesztés]Nagybecskerek északkeleti szomszédjában, a Béga mellett, Jankahíd, Begaszentgyörgy és Lázárföld közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]
Begafő, előző nevén Klekk a 18. század század közepéig csak kincstári puszta volt, melyet 1750-től a délmagyarországi kincstári puszták bérlő-társasága bérelt.
1765-ben Mária Terézia királynő rendeletére, a kincstár Maros menti románokat telepített az itteni pusztára akik a Jankahíd felé vezető út mindkét oldalán építették fel házaikat, majd a románok letelepedése után nem sokkal szerbek költöztek a helységbe, akik 1783-1784-ben átköltöztek a Határőrvidékre. A románok legnagyobb része is elköltözött és helyükbe a Lázár család, mint a helység földesura, németeket telepített. Az új bevándorlók házaikat a mai község helyén építették fel.
1838-ban a település birtokosa Lázár Zsigmond volt.
1910-ben a Jankahidi-híd mellett a Béga folyóban épülő zsilipmunkánál foglalatoskodó munkások között kolerajárvány ütött ki.
1910-ben 1306 lakosából 66 magyar, 1069 német, 142 román volt. Ebből 1136 római katolikus, 14 református, 149 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1608 | 1635 | 1835 | 1990 | 2401 | 2729 | 2959[1] | 2706 |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2687 | 90,80 |
| Románok | 73 | 2,46 |
| Magyarok | 47 | 1,58 |
| Cigányok | 43 | 1,45 |
| Jugoszlávok | 25 | 0,84 |
| Montenegróiak | 15 | 0,50 |
| Macedónok | 9 | 0,30 |
| Horvátok | 5 | 0,16 |
| Németek | 4 | 0,13 |
| Szlovákok | 3 | 0,10 |
| Szlovének | 1 | 0,03 |
| Oroszok | 1 | 0,03 |
| Muzulmánok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[2] |
Nevezetességek
[szerkesztés]- Római katolikus templomát - 1848-ban Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték
Itt született
[szerkesztés]- Lazăr Gruescu (1840-1870) politikus, aki képviselő volt a magyar parlamentben
Galéria
[szerkesztés]-
Az épülő ortodox templom -
A lerombolt római katolikus templom helye
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Torontál vármegye
