Jankahíd
| Jankahíd (Јанков Мост / Jankov Most) | |
 | |
| A görögkeleti (román) templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23201 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Rendszám | ZR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 388 fő (2022. szept. 30.) |
| Népsűrűség | 27 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 58 m |
| Terület | 23,3 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 28′ 16″, k. h. 20° 26′ 10″45.471111°N 20.436111°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 16″, k. h. 20° 26′ 10″45.471111°N 20.436111°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jankahíd témájú médiaállományokat. | |
Jankahíd (szerbül Јанков Мост / Jankov Most, románul Iancǎid) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben.
Fekvése
[szerkesztés]Nagybecskerek északi szomszédjában, a Duna–Tisza–Duna-csatorna és az Ó-Béga mellett, Magyarszentmihály és Begafő közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]
Jankahíd nevét 1221-ben említette először oklevél, mint az ittebői prépostság birtokát. 1332-1337. közt neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is, mely szerint ekkor már plébániája is volt.
Gróf Mercy térképén Passin-Jankait néven, a becskereki kerületben az elpusztult helységek között említették.
A 18. század közepén Baschin-Jankahid néven kincstári puszta volt, melyet 1750-ben a délmagyarországi kincstári bérlők társasága bérelt.
A görögkeleti egyház anyakönyveinek 1803-ból való feljegyzése szerint 1747-ben marosmenti románokat telepítettek a faluba.
1781-ben, mikor a kincstári birtokok elárverezése alkalmával Lázár Lukács kincstári bérlő vette meg az écskai uradalommal együtt.
1838-ban Lázár Zsigmond birtoka volt, később pedig gróf Harnoncourt lett a legnagyobb birtokosa, majd 1911-ben a gróf Harnoncourt testvérek volt birtokát felparcellázták.
1910-ben 1220 lakosából 13 magyar, 38 német, 1167 román volt. Ebből 43 római katolikus, 188 görögkatolikus, 983 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Népesség
[szerkesztés]Demográfiai változások
[szerkesztés]| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1070 | 1101 | 1057 | 977 | 841 | 752 | 636[1] | 388 fő (2022. szept. 30.) |
Etnikai összetétel
[szerkesztés]| Nemzetiség | Szám | % |
| Románok | 384 | 60,37 |
| Szerbek | 183 | 28,77 |
| Cigányok | 20 | 3,14 |
| Magyarok | 14 | 2,20 |
| Jugoszlávok | 10 | 1,57 |
| Horvátok | 2 | 0,31 |
| Németek | 2 | 0,31 |
| Muzulmánok | 1 | 0,15 |
| Egyéb/Ismeretlen[2] |
Nevezetességek
[szerkesztés]
- Görögkeleti temploma - 1888-ban épült a romossá vált templom helyett, melyben elhelyezték a régi templom oltárát is
- Görögkatolikus temploma - 1899-ben épült
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
[szerkesztés]- Borovszky Samu: Torontál vármegye
